6.rész-Az izgalom a tetőfokán 2.rész!

Nagyon gyorsan eltelt ez az 1. hét! Pont ma egy hete hogy kirúgtak. Rengeteg segítséget kaptam ez ügyben a szüleim is és Ellie is sokat segítettek, de legtöbbet Patrick segített. Úgy döntöttem/döntöttünk, hogy el adom a lakás, és Patrick-hez költözöm! Egy részt sokkal többet vagyunk így együtt, másrészt pedig könnyebb így minden (azt meg se említem, hogy imádok nála lenni csodálatos a háza)! Ma indulunk a turnéra, amit nagyon várok! Hihetetlen ez a tudat, hogy velük leszek majdnem 3 hónapig (és igen ezt is 13 éves korom óta terveztem)! A reggel 6 órai kelés elég rendesen megterhelt, mivel nem nagyon vagyok ehhez hozzá szokva. Fáradtan gondolkoztam mit vegyek végül egy lenge nyári öltözet mellett döntöttem kalappal, mivel kint van vagy 40 fok, és annyira tűz a nap hogy a szimpla gondolattól is napszúrást kap az ember. Bő egy óra alatt kész voltam (ez nekem hiper sebesség). 7 órakor elindultunk, mivel fél 8-kor indul a gép. Majdnem egyszerre érkezett mindenki, ezért hamar el tudtunk indulni. A gépbe szállva természetesen elámultam,mivel aránylag nagy volt, és nagyon szép belülről. Út közben Ellie hívott amin először meglepődtem.
-Szia Sonia! Néztél mostanában híreket?-kérdezte izgatottan Ellie.
-Nem miért?-értetlenkedtem.
-Hát..-kuncogott. Nézd csak meg!
-Hát jó.... . Gyorsan rámentem, és a "Celeb" kategóriában az első kidobott cikk....
"Patrick Stump és a titokzatos új barátnője! Vajon az esküvő mikor lesz?" Kikerekedett szemmel bámultam a cikket.
-Na, mit szólsz?-nevetett Ellie a telefon másik végén.
-Hát...elég furcsa "titokzatos barátnőnek" lenni!-nevettem.
-És hol jártok?
-Körülbelül fél út után nem sokkal.
-Értem. Akkor le is teszem emészd csak titokzatos barátnő! Szia puszi!-nevetett.
-Haha, de vicces valaki! Na szia majd beszélünk!-egyébként a hírben nagyjából az állt hogy: "Patrick Stump a Fall Out Boy énekesét, egy lánnyal láttuk sétálgatni a városban. Kitudja lehet hogy már az esküvőn is gondolkodnak?"
-Mi az Sonia?-kérdezte Andy.
-Semmi, de ezentúl hívjatok csak "titokzatos barátnőnek"-mutattam feléjük a telefonom.
-Hogy tudnak ezek a lesifotósok ennyire észre vétlenek maradni...-nézte a telefonom Patrick.
-Ebben az egészben csak az zavar, hogy titokzatos barátnőnek neveznek...!-nevettem el magam.
-Honnan tudták volna a neved?-nevetett Joe.
-Néztek volna utána!-jelentettem ki felháborodást tettetve.
-Az őket nem érdekli, csak valami pletyka kellett amin egy-két napig rágódhatnak. Holnap meg megint lesz egy másik.-vont vállat Patrick.
-Hm...az igaz...!-a telefonom szakította meg a beszélgetést, amin anyukám hívott.
-Kislányom néztél mostanság híreket?-kérdezte csodálkozva.
-Igen anya Ellie nem rég hívott, és mondta!-nevettem.
-Akkor lemaradtam!
-Hát igen...- nem tudtunk sokat beszélgetni, mivel megint csörgött a telefonom. A nővérem hívott.
-Anya le kell tennem, mert Emma hív! Szia!
-Szia drágám!
-Szia Emma!
-Szia Sonia! Láttad a...
-Igen te már a 3. vagy 20 perc alatt!
-Oh, és mi van az esküvővel?
-Semmi! Az hülyeség!
-Oh, értem! Csak ennyit akartam szia!
-Szia!-nevettem.-Vajon ma hányan fognak még felhívni?-tettem fel igazából magamnak egy költői kérdést.
-Szerintem lehetne fogadni rá!-röhögött Pete.
-Haha.....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert felcsendült ma már sokadszorra az Alone Together. Most a nagynéném Sue hívott, szintén a cikkel kapcsolatban. Majdnem 1 órát utaztunk, még és negyed óránként csörgött a mobilom. Fáradtan, és morcosan kullogtam le a lépcsőn.
-Na mondtam hogy túl éled!-karolta át a vállam Joe.
-Ja csak olyan fáradt vagyok, mint aki órákon át dolgozott!-néztem rá fáradtan. Mosolyogva elengedte a vállam. Már nem sokat kellett utaznunk hogy a szállodába érjünk, aminek egyébként nagyon örültem... . Egyébként nagyon szép volt a szállodai szoba, csak éppen a fáradságtól nem tudtam ezzel foglalkozni. 2 szoba volt az egyik 3 ágyas, a másik egy franciaágyas. Természetesen én Patrick-kel a franciaágyasba voltam. Amint beértem a szobába rögtön elterültem az ágyon és mély álomba merültem... . Délután 4 óra körül nevetésre ébredtem fel. Egy hatalmasat ásítva a hátamra fordultam át.
-Azt hittük sose kelsz fel!-hallottam a nevetést a plafon bámulás közben.
-Az volt a tervem hogy alszom reggelig.-ültem fel nyújtózkodva.
-Akkor lemaradnál a nézelődésről.
-Na, akkor nem alszom vissza!-pattantam fel az ágyból.-És mit nézünk meg?-kérdeztem mosolyogva.
-Először a Space Needle-t, utána meg majd még eldöntjük.-magyarázott Patrick.
-Jó! Akkor indulunk?-fogtam a kezembe a táskám.
-Megyünk na!-nevetett fel. Mindenki össze szedte magát, és elindultunk Seattle-be. Negyed 5-re beértünk a belvárosba, és este 9-ig ott voltunk. Nagyon jól éreztem magam, ráadásul rengeteg kép készült! Seattle gyönyörű! Nagy nehezen sikerült a szállodába vissza érnünk, ahol evés után még elbeszélgetünk egy ideig, de én hamar kiterültem szóval nem tudom, hogy történt-e ezután valami.

Ennyi lenne a mai rész, remélem tetszik!:)) Holnap egy hosszú résszel jövök! ;) <33 :*

5. rész-Az izgalom a tetőfokán 1.rész!

A mai reggel, se telt másképpen,mint tegnap,csak ma Patrick-nél keltem. "Véletlenül" volt nálam ruha, egyébként ezen nagyon jól szórakoztunk Patrick-kel,hogy miért tartok magamnál plusz ruhát,mert tényleg szokott lenni nálam! Úgy amúgy is.  Egyébként először vagy nála, de imádok itt lenni! Annyira szép itt minden! Nem egy felhőkarcoló 10. emelete! 10 órakor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk reggelizni, mivel éhesek voltunk, és Patrick nem tudom mikor vásárolt utoljára.... . Fél 11-re értünk Patrick által kiszemelt helyre. Egy hangulatos kis reggeliző helyecske volt, ahol ráadásul még jól is főztek! Evésközben Patrick egy hihetetlen csodálatos kérést tett fel nekem!
-Nemsokára nyári turnéra indulunk,és arra gondoltunk, hogy velünk jöhetnél! Persze ha van kedved.-mosolygott rám.
-Ez most komoly? Persze hogy van kedvem!-te jó ég!! azt hittem abban a pillanatban, hogy ott helyben elájulok.Még szép hogy megyek!! Amióta ismerem őket, azóta erről álmodozom!! (az egy dolog, hogy ezt minden alkalommal elmondom)
-1 hét múlva indulnánk Július 23.-án, és Seattle-be mennénk először. Nagyjából az egész nyáron mennénk.
-Hűh, ez jól hangzik! És mivel mennénk?-mosolyogtam.
-Magángéppel.
-De jóó!-csillant fel a szemem.
-Na akkor benne vagy?-kérdezte.
-Naná! Csak....nem tudom hogy oldom meg ezt a munka helyemen.-húztam el a szám szomorúan.
-Oh, tényleg!-szomorodott el.-De ugye valahogy megtudod oldani? Segíteni is tudok ha szeretnéd!-mosolygott rám bíztatoan.
-Nem akarok hazudni! Meg kell mondanom az igazat hogy mi a helyzet!
-Egyértelmű hogy ne hazudj!-mosolygott rám.
-Szerintem ezt nem telefonon fogom vele megbeszélni. Ma bemegyek, és elmondom.
-Jó! Akkor szerintem induljunk, és elviszlek. Mosolyogva bólintottam, és miután Patrick fizetett, elindultunk.
-Megvárjalak?-kérdezte miután oda értünk.
-Nem tudom ahogy szeretnéd!
-Akkor megvárlak!-nevetett, és egy puszit nyomott a számra.
-Szerintem bő fél óra alatt ezt meg tudom vele beszélni.
-Jó. Addig itt várlak.
Kissé izgulva lépkedtem fel a lépcsőn, és vettem az irányt Kim irodája felé. Nagy levegőt vettem, és bekopogtam az irodájába.
-Tessék?-kiáltott.
-Szia Kim!
-Szia Sonia! Nem úgy volt hogy  beteg vagy?
-De de jobban lettem. Egy hatalmas kérésem lenne.
-Hallgatlak.-mosolygott rám.
-Szóval van egy olyan lehetőségem, hogy a kedvenc bandámmal akiket már 13 éves korom óta rajongásig szeretek, velük mehetnék turnéra.
-Hogy micsoda? Azt hogy csináltad?-nevetett.
-Az egy nagyon hosszú történet... .
-Van időnk.
-Hát jó...!-mindet elmeséltem töviről hegyire, persze az áll rosszullétet kihagytam.
-Aha, értem. 1 hónapra?
-Igen!-mosolyogtam rá.
-Te 1 hónapot kérsz hogy ne gyere, én azt kérem hogy soha többet ne gyere.
-Te...most kirúgsz engem??-kérdeztem kikerekedett szemmel.
-Ahogy mondod.-nézett rám komolyan. Úgyhogy szerbusz! Örülök hogy veled dolgozhattam!-állt fel, és nyújtotta a kezét.
-Én is...-nyújtottam én is a kezem a sírás szélén. A köszönés után villám szerűen rohantam ki az épületből, és hirtelen mozdulattal vágtam be magam Patrick mellé a kocsiba.
-Na elengednek?-kérdezte izgatottan.
-Kirúgtak!-fakadt ki belőlem a bőgés.
-De...miért?
-Neh tudohm!-bőgtem. Patrick együtt érzően rám mosolygott, szorosan magához ölelt, és belepuszilt a hajamba.
-Nyugalom! Semmi baj nem lesz!-nyugtatott.
-De mégis mit csináljak? 26 éves vagyok a szüleimtől csak nem várhatom el hogy eltartsanak!-szipogtam.
-Nehéz ügy, de együtt megoldjuk!-nézett mélyen a szemebe.
-Tényleg?-mosolyodtam el halványan.
-Tényleg!-helyeselt, és hosszan megcsókolt. Rögtön megnyugodtam, mivel tudtam, hogy ő itt van mellettem! És igen! Már nem rajongok érte mint egy híres emberért, hanem szeretem! Mint egy sima egyszerű embert! Nekem ő már nem plátói, rajongói szerelmem, hanem ő tényleg a szerelmem! Szorosan megöleltem, és így ültünk majdnem 10 percig. Végül nagy nehezen elindultunk. Otthon kirakott, mivel ő is gondolta, és én is mondtam hogy most egy kicsit ezt egyedül is meg kell emésztenem. Ellie volt az 1. akit felhívtam és elmeséltem neki mindent szomorú is volt, ujjongott is, de ő is mindenben mellettem állt! A szüleim mellett 2 nagyon fontos ember van az életembe! Ellie és Patrick!

Nem lett valami hosszú rész, de úgy döntöttem hogy 2 részben fogom megcsinálni, mivel a következő is ide tartozik, de az már egy másik időpontot mutat. Remélem tetszett!:) (kis chatben nyugodtan véleményezhetitek :D) :* <33

4.rész-Szerelem felsőfokon

A mai reggelem máshogy kezdődött mint az eddigiek, mivel nem egyedül ébredtem...! Már reggel 9 óra volt, és tudtam hogy nem fogok már beérni a munkába, de nem keltem ki  Patrick karjaimból a munka miatt! Körülbelül 1 órára vissza aludhattam, mert amikor újra kinyitottam a szemem, már ébren volt.
-Jó reggelt!-nyomott mosolyogva egy puszit a homlokomra Patrick.
-Jó reggelt mosolyogtam vissza rá.
Még vagy 1 órát beszélgetünk, de sajnos az idő nem áll meg, ezért ideje volt készülődni. Szerencsére a palacsinta készítés még megy, ezért azt csináltam, rá juharszirup, és eper. Evés után muszáj voltam betelefonálni a munka helyemre, mivel már 10 is elmúlt.
-Sonia! Hol a fenében vagy?-szólt bele a telefonba idegesen a főnököm.
-Szia! Bocsánat, de nem voltam jól reggel, és vissza aludtam! Bocsánat.-próbáltam nagyon szánakozó lenni, de egyszerűen annyira boldog voltam, hogy nem ment rendes.
-Na jó.. . Ma elnézem, de ez ne forduljon még egyszer elő!
-Rendben nemfog! És köszönöm!-mosolyogtam.
-Akkor gyógyulást! Szia!
-Szia!.köszöntem el vidáman.

-Betegség mi?-nézett rám Patrick miután letettem a telefont.
-Mit mondtam volna?-nevettem fel.
-Miattam nem kellett volna hazudnod!
-Nem hagyhattalak itt! Azt a filmekbe fordítva szokták!-mosolyogtam rá.-Meg egyébként se hagytalak volna!
-Hát jó... .-nézett rám, azzal a hihetetlen aranyos nézésével, amiért teljesen oda vagyok.-Este lesz egy koncert Boston-ban, és arra gondoltunk hogyha ráérsz eljöhetnél.
-Igen! Ráérek! Nagyon szívesen megyek!-néztem rá kissé túl izgatottan is.-De mit takar hogy "gondoltatok"?-kérdeztem csodálkozva.
-Amikor bent voltál, a többieknek is nagyon szimpatikus voltál, ezért szeretnének jobban megismerni!-mosolygott rám.
-Ja értem!-nem gondoltam volna, hogy egyszer ez megtörténik velem, de úgy tűnik az álmok mégis csak valóra válnak.-Nagyon szívesen mennék!-lelkesedtem tovább.
-Akkor...-egy pár másodpercig gondolkozott gondolom számolt.-3:45-kor idejövök, és itt megvárjuk a buszt! Úgy jó lesz?
-Persze!-mosolyogtam rá csillogó szemmel.
-Rendben, de nekem most sajnos mennem kell, mert van pár elintézni valóm!-állt fel, és lépett elém. Kicsit szomorú voltam, de meg kell értenem, hogy sok dolga van. Mosolyogva bólintottam, és elindultunk az ajtó felé.
-Akkor 3:45-re itt vagyok szia!
-Jó! Szia!-mosolyogtam rá, miután hosszú csókkal köszönt el. Az ajtó becsukódása után a kanapéra huppanva tárcsáztam Ellie számát (ma is).
-Szia!-szóltam bele a telefonba vidáman.
-Szia! Na hogy sikerült az este?-kérdezte immáron felnőttesebb hangsúllyal.
-Rengeteget beszélgetünk, és nevetünk tudod csak a szokásos. Nem csak este hanem reggel is!-a végét leginkább azért tettem hozzá hogy ne kérdezősködjön.
-Értem.
-Valami...baj van?-kérdezte furcsállva, mivel Ellie világéletében kíváncsiskodó volt, ezért furcsálltam hogy nem kérdezősködik.
-Persze miért ne lenne?-nevetett.
-Máskor kíváncsibb szoktál lenni... .
-Tudod Sonia, kissé az utóbbi időben túlzásba vittem a kíváncsiskodás. 26 évesen házas nőként 1 gyerekkel, komolyabbnak kell lennem.-mondta komoly hangsúllyal.
-Ellie!-nevettem fel.-Attól szeret Andy, hogy te más vagy mint a többi veled korú nő! Persze ezt jó értelembe! Maradj ugyan olyan mint amilyen eddig voltál. Mi így szeretünk!-mosolyogtam.
-Úgy gondolod?
-Úgy!
-Hát, lehet igazad van...!
-Biztos is!-nevettem.
-De...ez a téma elég személyes azért ezt nem kéne megbeszélnünk... .
-Jaj, most nem erre gondoltam!-nevettem fel.-Most például arra, hogy megint megyek koncertre Bostonba!
-Komolyan?!-ámult el.
-Bizony! Nem is akár hogy...Patrick ide jön 3:45-re, és különleges bánás mód miatt ide jönnek, és velük megyek a koncertre a koncert busszal!
-Hogy lehet neked ekkora mázlid?
-Hidd el. Azt én sem tudom...! A fél délelőttöt végig beszéltük, amikor leraktam a telefont,már 2 óra, volt ezért elkezdetem készülődni. Egy laza ruhát vettem fel, és kontyba kötöttem fel a hajam. Patrick megint nagyon pontos volt, mivel 3:45-kor csöngettek az ajtómon.
-Szia!-nyitottam ki az ajtót, és mint mindig most is elaléltam Patrick-től.
-Szia!
Nemsokkal Patrick érkezése után, sms kapott, hogy itt van a busz. Torkomba dobogó szívvel indultam lefelé, mivel nem sokszor élhetem át ezt az élményt, hogy egy a Fobbal mehetek koncertere. Amikor leértünk, akkor érkezett meg a busz. Aránylag lassan nyílt ki az ajtó amitől idegesebb lettem.
-Valami baj van Sonia? Nagyon piros vagy.-kérdezte meg Patrick.
-Nem...csak kicsit izgulok a találkozástól.
-Nyugi, nem harapnak!-nevetett fel, és nyomott a számra egy puszit. Ettől kicsit megnyugodtam (mármint nem attól hogy nem harapnak), de egy alap izgalom volt benne. Amint felértem a busz lépcsőjén elámultam....! Hihetetlenül nézett ki belülről! Nem csak a busz a hihetetlen, hanem a fiúk is! Az elején nagyon furcsa volt hogy én voltam az egyedüli nő, de hamar megszoktam. 3-4 nap alatt annyit röhögtem, mint életembe összesen! Annyi hülyeséget össze tudnak hordani! Persze normálisan is beszélgetünk, csak túl jó a humoruk ahhoz hogy ne legyen egy-egy poén mindegyik mondatban. Körülbelül 1 és fél óta volt az út Boston-ba, bár nekem úgy tűnt, mintha 2 perc lett volna. Persze egy cikis szitu becsúszott, bár csak nekem tűnt annak. Éppen beszélgetünk, amikor egyszer csak megszólalt a telefonom, amin a csengőhang az Alone Together ez egy dolog, de az már elég furán hatott, hogy a képernyőzáras, és a rendes háttérképem is ők, ééés még a tokomon is ők vannak (egyébként nagyon nehéz volt ilyet csináltatni, de megérte!). Meg hát...a táskám is elég sok Fobos dolgot tartalmaz, amit a telefonom keresése közben ki-be pakoltam. Bár őket, nem nagyon zavarta...sőt Patrick elkezdett dúdolászni a csengőhangomra. A tokomat, meg megkérdezték, hogy honnan van, mert elég egyedi darabnak tűnik. Végül is...így visszagondolva  nem is cikis! Na de mindegy is! 10 órakor kezdődött a koncert, és mi 6-ra értünk oda, de már akkor is rengetegen voltak! Elég furcsa volt velük együtt leszállni, de nagyon élveztem! Egy hatalmas stadionba volt a koncert. Rengeteg cuccuk volt. Ilyen erősítő, olyan erősítő, gitárok, mikrofon állványok...! Az öltöző felé vettük az irányt, ami szintén hatalmas volt. Annyira jól nézett ki minden! Úgy nézelődtem, mint egy kisgyerek a játékboltba aki először jár ott! A kanapén ülve figyeltem az eseményeket az elején aztán kicsit lecsendesült minden, és megint tudtunk beszélgetni. Nagyon jóba lettem hármójukkal is (hát Patrick jóba vagyok na) már baráti szinten vagyok velük, ami nekem egyenlő az álommal. 7 után kicsivel bementünk a stadion részbe, mivel próbálniuk kellet, amit én nagy örömmel végig is néztem. 1 sorból, anélkül hogy bármilyen idegen a nyakamba lihegne? Ki nem hagynám! Nagyon nehezen, de sikerült tűrtőztetnem magam, hogy ne kezdjek el üvöltve énekleni, és ugrálni, szóval csak énekelgettem, és mozgattam a lábam. Negyed 9 körül, vissza mentünk az öltözőbe, ahol ugyebár öltözni kell....magamtól maradtam kint természetesen. Elég lassan készülődnek, mert 9-re lettek csak kész, én meg addig ültem a földön, és zenét hallgattam. Elég jól elvoltam, mivel csak egy árnyékot láttam meg felettem, aki Pete volt.
-Mit hallgatsz?-kérdezte miután kikaptam a fülemből a fülhallgatót.
-This ain't a scene  !-néztem fel rá mosolyogva.
-Akkor ma már 3x is fogod hallani!-nevetett fel.
-Az semmi a 3000-hez képest! Bár szerintem eddig életembe többet hallgattam. Az volt régen a sok közül a kedvencem!
-Miért most mi?-kérdezte nevetve.
-Hmm...azon kívül hogy az összes, az egész Save Rock and Roll album.
-Na, de az 11 szám! Én egyet kérdeztem!
-Jó na!  De én nem tudok választani!
-De muszáj!
-Ajj, nem muszáj! De a kedvedért! Talán a Just one yesterday! Meg a My songs. Meg a....
-1 szám!-nevetett.
-Akkor a My songs! Pete már nem tudott válaszolni, mivel Patrick kiszólt.
-Ma még bejöttök?-kérdezte nevetve.
-Nem! Majd holnap!-szóltam vissza.-Segítesz felállni?-néztem rá segítség kérően.
-Segítek!-nevetett miközben a karomat megfogva felrántott a földről.
Nagy nehezen sikerült vissza jutni az öltözőbe, ahol 1 órát töltöttünk.
-Én hol legyek? Nincs jegyem!-húztam el a szám szomorúan.
-Hát itt!-jelentette ki Patrick a színpad melletti részre értve.
-Tényleg?De jóó!-csillant fel a szemem. Mosolyogva puszit nyomott a homlokomra, és elindultak befelé a színpadra.
Szokásosan csodálatos volt a koncert, amit a Thriller-rel kezdek. Persze nekem volt a legjobb, hogy olyan helyen voltam, ahova kevesen jutnak el! Itt se üvölthettem, megugrálhattam, ezért inkább csak simán énekeltem. 1 órakor sikerült haza felé mennünk, és fél 2-re otthon is lenni. Bár most nem a megszokott ágyikó várt, hanem Patrick-é!

Ennyi lenne ez a rész! :)) Elég hosszú lett de azért remélem tetszik!:)) <33 :*

3. rész-Egy szimpla hétköznap+Patrick

Így az elején szeretném megköszönni annak a 170 látogatónak akik fellestek az oldalamra!:) Ha továbbra is így gyarapszik a látogatók száma, akkor amire ezt a bejegyzést olvasni fogjátok még több lesz mint 170!! De nem is untatlak titeket tovább! Jó olvasást a 3. részhez!:))<33

A tegnap esti randi után, a fellegekben járok! A reggeli készülődés ugyan úgy telt mint máskor, csak most nem kicsit voltam szerelmes hangulatomba! Most már nem rajongó tini lány érzelmeit táplálom Patrick felé, hanem igazi szerelmet! Nem tudom hogy közre játszik az is hogy 13 éves korom óta oda meg vissza vagyok érte, (nagy valószínűséggel közre játszik) de az biztos hogy most érzem igazán hogy szerelmes vagyok. Ilyen gondolatok jártak a fejembe készülődés közben, de sajnos ezt abba kellett hagynom, mivel eltelt a hétvége, és újra kezdődött a hét. Szerencsére nem dolgozom sokáig mivel 8-ra bemegyek, és délben már jövök is! Idegen vezető vagyok turisták számára. Mivel angolul mindenki beszél, ezért könnyű dolgom van. Persze kellett még egy plusz nyelv ami nem más mint a francia. Egyébként franciául felsőfokon beszélek, spanyolul pedig közép fokon. 10 percre van a főépület tőlem, ahonnan kiközvetítenek a repülőtérre, ezért nagyon gyorsan oda jutok. Ma se volt másképpen, hogy 7:40 elindultam, mivel még beugrottam  a Starbucks-ba, és igen ez nekem 10 percet vesz igénybe, ki kell választanom a megfelelő kávét, meg a péksüteményt. Éppen hogy csak sikerült beesnem 8-ra,  de végül sikerült, és már kezdődhetett is a munka. Ma egy magyar turista csoport kaptam, akikkel végig jártam a várost. Nagy részük tudott angolul, de volt aki egy mondatomat se értette. Fáradtan huppantam le a kanapéra a telefonommal a kezembe, amin tárcsáztam is Ellie számát.
-Szia!!! Na mi volt mesélj??-kezdte izgatottan.
-Szia! Hát....egyszerű a válasz...tökéletes!!
-Jó de meséélj részletesen!!
-Na, hát megjelent pontosan 7 órakor az ajtómba. Egyszerűen tökéletesen nézet ki!! Fekete zakó, alatt egy szürke ing, fekete nadrág, elegáns cipő, és szürke kalap.
-Aah, eltudom képzelni!-sóhajtott.
-Na, és megdicsért milyen csinos vagyok, utána kézen fogva (!!!) indultunk lefelé!!! 
-Komoly?-csodálkozott Ellie.
-Igen komoly!! Már akkor is elolvadtam, de ez még csak a kezdet! 
-Mondtam hogy részletesen, de azért...khm.
-Jaj Ellie!-nevettem fel.- Nem úgy értettem! Patrick úriember!-mondtam kissé pirosan.
-Huh, akkor jó!
-A kocsi ajtaját kinyitotta, bezárta, az étterem ajtaját is kinyitotta, a széket is kihúzta aztán betölt vele együtt.-meséltem áhítattal. 
-Ha egyszer csinálta volna ezt meg nekem Andy.
-Mi?? Én is nyitottam neked ajtót!-hallatszott be a telefonba Andy hangja. 
-Ja, kinyitottad és rám is csukódott! Lett egy púp utána a fejemen! 
-Jól van na! A szándék a fontos!-kiáltott Andy.
-Egyébként még vonalban vagy Ellie! Megbeszélnétek ezt később?-kérdeztem nevetve.
-Ja, de bocsi! Folytasd csak! 
-Na, rengeteget beszélgettünk mindent megtudtunk egymásról! Aztán...haza vitt...és az ajtómba is beszélgettünk...
-Na na?? És utána??
-Hát..-kezdtem rákvörösre pirulni.-Meg-megcsókolt! 
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!-sikított bele a fülembe Ellie.
-Mi történt már megint Ellie?-hallatszott a telefonba újra Andy hangja.
-Andy csönd!-parancsolt rá határozottan Ellie.
-Ez komoly??? Te jó ég!!! És milyen volt??-kérdezte mint egy tini lány. Abba is biztos voltam hogy most hason fekve lóbálja a lábát szintén mint egy tini lány.
-Azt kérted ne meséljek részleteket!-nevettem.
-Jó...de tudod mire értettem..! A csók az más!-jelentette ki.
-Hát....először csak kicsit közelebb húzott magához, aztán átkarolta a derekam, én a nyakát, aztán egymás szemébe néztünk ő kérdően nézett rám, én pedig válasz szerűen. Itt már nagyon közel voltunk egymáshoz, annyira, hogy végül megcsókolt!!! Nagyjából 10 percig így álltunk az ajtóm előtt!-sóhajtottam szintén tini lányosan (26 évesen úgy csevegünk mintha 16 évesek lennénk!) 
-Aztaaaa!-bár nem láttam, de biztos voltam benne hogy csillogó szemekkel nézett maga elé. 
-És...-nem tudtam folytatni mivel kerestek.-Várjál keresnek....ő az!! Patrick hív!! 
-Na akkor le is teszem gyorsan szia drága!! Majd hívlak!- köszönt el Ellie.
-Szia!.gyorsan letettem Ellie-t, és felvettem Patrick-et.

-Szia Patrick!-szóltam bele kivételesen először én. 
-Szia! Most végeztünk a srácokkal az interjúval. Nincs kedved átjönni hozzám? Érted mennék természetesen.-kérdezte. 
-Jó!-válaszoltam meglepetten.-Mi lenne ha te jönnél át hozzám?-kérdeztem kicsit félve, mert nem tudta hogy jó ötlet volt-e ezt így megkérdezni.
-Ja, jó! Nekem mindegy!-én ilyen jó kitaláló vagyok, mert bár őt se láttam (sajnos...), de tudtam hogy mosolyog.-Akkor az jó ha 8 órára át megyek?
-Persze!-tudtam hogy nem látja, de azért mosolyogtam.
-Akkor 8-kor találkozunk! Szia!
-Szia! Mosolyogva tettem le a telefont, de aztán vissza is kaptam a kezembe,mivel van egy lebeszéletlen ügyünk Ellie-vel. 
-Na, itt vagyok megint!-"köszöntöttem" újra.
-Sziaa!! Na mi volt? Mesélj? 
-Mondta hogy most végeztek egy interjúval, és hogy átmegyek-e hozzá. Majd este, de persze értem jönne.
-És erre te?
-Nem! Én hívtam magamhoz.
-Már azt hittem nemet mondtál! De miért hívtad magadhoz?-kérdezte nevetve.
-Na látod azt én se tudom...
-Hehe-nevetett fel. Na de várjál...akkor Patrick ott a....
-Nem!-vágtam a szavába.-Na, én most le is teszem! Majd holnap beszélünk!
-Majd mesélj az estéről! De ne részletesen...!
-Jaj, Ellie! Ezt már megbeszéltük!-nevettem.
-Jó, na. Szia!-köszönt el nevetve.
-Szia!
Elég sokat telefonálgattam, mivel már 4 óra is elmúlt! Szép nyugodtan elkezdtem készülődni, bár most nem öltöztem ki mint tegnap, csak egy egyszerű, de mégis szép szettet vettem fel. A sminket se vittem túlzásba, de azért egy alapréteg kell. Már 6 órakor kész lettem, ezért leültem, és kicsit belevetettem magam az internet világába. Sose voltam internet függő, és nem is leszek! Bármilyen közösségi oldalon fent vagyok nagyrészt azért, hogy követni tudjam a Fobot, és tudjak beszélgetni azokkal a barátaimmal, akikkel messze vagyunk. Miket látok! Képek a backstage látogatásomról! Rögtön le is mentem magamnak!Annyira jól elvoltam, észre se vettem, hogy már 8 óra, és csöngetnek...! Már teljes izgalom mentesen libbentem az ajtó elé, és nyitottam ki. 
-Szia!-nyitottam ajtót vidáman. 
-Szia!-elém lépve egy puszival köszöntött, utána átadta a kezében tartott virágot. (hát nem édes?)
-Köszönöm!-mosolyogtam, és átvettem a virágot.-Gyere be.-hívtam a lakásba. 
-Nagyon csinos vagy ma is!-fejezte ki tetszését Patrick. 
-Köszi!-pirultam el, miközben beletettem egy vázába a virágot. 
Mint tegnap, ma is rengeteget beszélgettünk, és nevetünk....! A kanapén hagytam egy párnát, ami nem is lenne baj, ha éppen...khm.
-Ez honnan van?-kérdezte nevetve Patrick, miközben ránézett az önarcképes párnájára. (ami egyébként szívecske alakú volt, és rá volt írva hogy LOVE Patrick!!!
-Öm....ezt...neked nem kéne látnod!-vettem el a kanapéról rákvörös fejjel, és eldugtam a hátam mögött.
-Mutasd csak!-nyúlt mögém.
-Nem!!!-ugrottam fel a kanapéról, és indultam a szekrény felé. A következő pillanatban Patrick utánam jött, és elkezdett kergetni a lakásban. Úgy kergetőztünk, mint az 5 évesek! Közben folyamatosan nevetünk. A vége az lett hogy egymásra estünk. Még akkor is folyamatosan nevetünk, és már a végén annyira, hogy feküdtem rajta, és folyt a könnyünk! Valahogy úgy éreztem hogy ennek úgy kéne történije, hogy elesünk, én ráesek nézünk egymásra, és utána mind a ketten elvörösödünk és felkelünk. Ez csak a filmekben van így! Az én helyzetem sokkal jobb! Fekszem rajta (!!!!!!), és nevetünk. Ez körülbelül negyedórán keresztül! Végül nagy nehezen felkeltünk, és megengedtem neki, hogy megnézze a párnát, már a kanapé ülve. Össze ráncolt szemöldökkel méregette a párnát, min még jobban elkezdünk nevetni! Már nagyon fájt a hasam a sok vihogástól, de csak nem tudtuk abba hagyni! Az egész este nevetéssel, és beszélgetéssel telt. Patrick-nél jobb férfi társaságot keveset tudok elképzelni! Teljesen megszabadultam az izgalomtól, ami az első találkozás alkalmával volt. Már 11 óra volt amikor ránéztünk az órára. Végül úgy döntöttünk, hogy Patrick itt alszik ma nálam...!

Huh,  ennyi lenne ez a rész! Az eleje kissé unalmas, de a vége szerintem egész izgalmasra sikeredett! Holnap nem biztos hogy tudok új részt hozni, de mindenképpen megpróbálok!:)) <33 :*

2. rész-Életem legcsodálatosabb telefon beszélgetése!!

A tegnap esti zseniális koncert után, ma vidáman ébredtem! Kissé még komásan, de mosolygósan keltem ki az ágyamból. Mivel tegnap este szinte semmit nem ettem, ezért a konyha felé vettem az irányt. Reggeli készítés közben, a konyha pulton megpillantottam egy papírt. Először komolyan nem emlékeztem mi az, de amikor megnéztem, azonnal lerogytam a székre! Patrick telefonszáma!! El is felejtettem! Kiugrottam a székből, mint egy ágyúgolyó, és villámgyors készülődés után tárcsáztam életem szerelmének a számát! Kicsöngött!! Olyan szintű izgalom uralkodott el rajtam, hogy ennyire még tegnap este se!
-Halló?-szólt bele Patrick.
-Öm...Szia! Sonia vagyok! Tudod akinek a zsebébe raktad a telefonszámod.
-Oh, szia Sonia! Persze hogy tudom hogy ki vagy!-bár nem láttam, de tudtam hogy mosolyog.
-Akkor jó! De, hogy hogy ideadtad a telefon számod?
-Ez egyszerű! Bár csak bő félórát beszélgettél velünk, de nekem nagyon szimpatikus voltál, és vagy is! Kedves, jó lelkű, szép lány vagy, és nagyon tetszik a hullámos, vörös hajad! Nagyon szívesen megismerkednék veled! Ezért gondoltam, hogy oda adom a telefonszámom, hátha felhívsz, és akkor...megbeszélhetnénk...egy randit.-amint ezt kimondta azt hittem összeesek. Pont én!! A legnagyobb rajongójuk!! Aki 13 éves kora óta arról álmodott, hogy egyszer beszél Patrick-kel, és randira hív aztán össze házasodunk és örökké együtt maradunk!! Na jó. Ez úgy hangzott, mint valami szörnyű szappanopera egyik része.
-Sonia itt vagy még?-kérdezte.
-Ja persze, persze itt vagyok! Csak meglepett a kérdésed.
-Akkor....eljössz velem valahova?-kérdezte magabiztos hangzással, de egy enyhe izgalmat eléggé kilehetett hallani a hangjából.
-Igen mindenképpen!-próbáltam az örömöm, és az izgalmam leplezni, de sajnos nem sikerült valami jól.
-De jó! Akkor mit szólnál, ha ma este 7-kor érted mennék? Persze csak akkor, ha szeretnéd.
-Nagyon szeretném!-mondtam kissé már túl izgatottan.
-Rendben, akkor megtudod adni a címed?
-Igen! Water Street 254., 10 emelet, 8.
-Rendben! Akkor 7-re ott vagyok! Szia Sonia!-köszönt el, elragadóan aranyos hangon.
-Szia Patrick!-köszöntem el folyamatosan mosolyogva. Óvatosan elemeltem a fülemtől a telefont,és leraktam,szépen lassan lehelyezte a kanapéra, és felálltam. Torkom szakadtából sikítottam egyet, amit szerintem a földszinten lakók is meghallottak. Mint valami őrült szerelmes tini lány elkezdtem ugrálni, és sipítottam, mint valami malac. Hihetetlen boldog voltam!! Egész életemben erről álmodtam! Hogy egyszer Patrick Stump betoppan az ajtómon egy csokor virággal, és elvisz randizni, egy csodaszép étterembe. Mikor lesz már végre 7 óra??? Izgatottan pillantottam az órámra, de csak 11 órát mutatott. Szomorúan konstatáltam, hogy még 8 óra van a találkozásig. Addig mit csináljak? Gondolkodtam. Megvan! Át megyek kicsit Ellie-hez. Gyerekkorom óta legjobb barátnők vagyunk. Együtt éltük meg az 1 szerelmet, az 1 csalódást, együtt mentünk gimi, és egyébként ő is hatalmas Fob rajongó. Ő is jött volna a tegnapi koncertre, de sajnos éjszakai műszaka volt. Gondolkodás nélkül kaptam fel a táskám, és rontottam ki az ajtón. 30 percre lakunk egymástól, ezért elég hamar oda értem. Jacke a kisfia nyitott ajtót nekem.Ellie-nek jól sikerült élete van, mivel gimi után a főiskolán találkozott Andy-vel (mármint nem a dobos Andy-vel), hamar össze is házasodtak, és született egy tündéri kisfiúk, aki már 6 éves.
-Sonia!-ölelt meg az aprócska karjaival Jacke. Egész jól felér, mivel a magam 160 cm-mel, nem számítok valami óriásnak.
-Szia Jacke!-kaptam fel a kezembe.-Anya merre van?-kérdeztem a kezembe tartott picurkától.
-A konyhában van!-nézett rém a hatalmas barna szemeivel.
-Sonia!!-ugrott el a pult mellől Ellie.
-Szia Ellie!!-öleltem meg.
-Mi járatban vagy drága?-kérdezte érdeklődve.-Milyen volt a koncert?-csillant fel a szeme.
-Huh, egyszerűen csodálatos!!-mondtam, miközben útjára engedtem Jacke-t.
-Jaj, a legközelebbire muszáj mennem!-jelentette ki szomorúan.
-Hát...ha jól megy minden, lehet hogy az nem lesz olyan soká!-mondtam kissé pirosan.
-Hogy érted?? Mi történt?!-kérdezte izgatottan.- Készítek egy teát, és közben meséld el.
-Rendben!
5 perc alatt kész is lett a 2 bögre tea. Leültünk a nappaliba, a nagy, fehér bőrkanapéra, és belekezdtem.
-Na, ugye bent voltam a backstage-be, és hát beszélgettem a srácokkal!
-Úristen!!! És milyenek? Aranyosak?-nézett rám csillogó szemmel.
-Az nem kifejezés! Hihetetlen természetesek, kedvesek és viccesek! Bő fél órát beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jól el lehet velük lenni! Na, és hát a fotó, aláírás, ölelés (!), puszi (!!!!!) után mentem volna ki, de valaki egy papír fecnit csúsztatott a zsebembe!!
-Te jó ég!! Mekkora mázlista vagy!! Na és ki volt???
-Patrick!!!
-ÚR ISTEEEEN!! Mi állt rajta????-kérdezte izgatottan.
- A telefonszáma volt rajta!!
-Ezt ugye most nem mondod komolyan?!!-kérdezte döbbenten.
-De!!!!!
-ÁÁÁ!!!-sikított, mint én a telefonálás után.
-Na, és felhívtam ma reggel, és tudod mit kérdezett?
-Mit mit???
-Hogy ma este 7 órakor nem megyek-e vele randizni!!!!!!-mondtam tini lányt megszégyenítő sipítással.
-TE JÓ ÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!-kiáltott akkorát, hogy szerintem még Ázsiába is hallották.
-Igeen!!! Ma este jön értem, és visz randizni!!! Már hihetetlenül izgulok! Kéne valami nagyon dögös, de mégis vissza fogott ruha!!
-Huh, ezt még fel kell dolgoznom! Elmegyünk együtt vásárolni jó? Nemsokára haza ér Andy, és akkor mehetünk! Amint kimondta meg is érkezett Andy.
-Szia szívem!-kiáltott be a nappaliba.-Ó szia Sonia!-mosolygott rám.
-Szia!-álltam fel és egy öleléssel köszöntöttem.
-Képzelt! Sonia randizik Patrick-kel!!-ugrott mellénk Ellie.
-Komolyan?-kérdezte ledöbbenve Andy.
-Komolyan! Majd elmesélem de Sonia-nak kell valami csini ruha a randira, majd jövök kaja a hűtőbe, Jacke a szobájában! Vigyázzatok magatokra! Szia!-nyomot egy puszit a szájára..Szia kicsim!-köszönt el Jacke-től.
-Szia anya!-hallatszott ki Jacke hangja a szobájából. Kilépve az ajtón a pláza felé vettük az irányt.
5-ig a plázába voltunk, ami rendesen lefárasztott.
-Na akkor szia Sonia! Remélem jól sikerül a randi!-nyomott puszit az arcomra Ellie.
-Köszi szia!-nyomtam puszit az arcára, mi előtt beléptem a lakásba.
Rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol gyors zuhany+hajmosás után felraktam egy gyönyörű sminket, és a hajamat csak szépen beszárítottam, mivel Patrick mondta hogy tetszik neki a hullámos hajam. A ruha amit sikerült vennünk egyszerűen csodálatos volt! Hozzá egy magassarkút és egy kézi táskát vettem, plusz egy fülbe valót. Mire mindennel kész lettem, elérkezett a 7 óra. Pontosan érkezett Patrick, mivel 7-kor csöngettek az ajtómon! Kecsesen libbenten oda az ajtóhoz, és nyitottam ki. Ami a túlsó végén várt, az...az egyszerűen tökéletes volt!! Patrick-en egy fekete zakó volt, ami alatt egy szürke ing volt, fekete nadrág, egy elegáns cipő, és egy szürke kalap. Amikor megláttam kissé sokáig maradtam csendben a látványától.
-Szia Sonia!-mosolygott rám elbűvölő mosollyal.
-Ő szia Patrick!-néztem rá még mindig elvarázsolva. Egyébként szerencsére magassarkúba sem voltam hozzá képest magasabb.
-Nagyon csinos vagy!-nézett végig rajtam.-Akkor indulhatunk?-kérdezte mosolyogva, miközben kissé félve nyújtotta a kezét, mert félt hogy elfogadom-e vagy sem. Naná, hogy elfogadtam.
-Persze!-bólintottam mosolyogva. Kézen fogva indultunk el a lift felé, amitől persze teljesen oda voltam. Kint úriember módjára kinyitotta nekem az autója ajtaját.
-És hová megyünk-kérdeztem érdeklődve.
-Egy közeli étterembe foglaltam asztalt.-nézett rám a gyönyörűen csillogó zöld szemeivel.
-Rendben!-bólintottam. Tényleg nem volt messze, mert kb. 15 percet kellett utaznunk az étteremig amit persze végig beszéltünk. A kiszállásnál is kinyitotta az ajtót, és az étterem ajtaját is kinyitotta! Sőt! Még a széket is kihúzta, és betolt vele együtt! Hogy lehet valaki ilyen úriember? A vacsora istenien sikerült rengeteget beszélgettünk, és nevettünk minden elmesélt magáról, ahogy én is. Egyébként egész este csodálattal figyeltem, és hallgattam a sztoriajit! 11-ig az étterembe voltunk, és beszélgettünk (meg ettünk is mivel hát étterembe voltunk). Fél 12 az ajtóm előtt beszélgettünk még, de már búcsúzkodás szintjén.
-Hát akkor..szia Patrick!-köszöntem el.
-Szia Sonia!-köszönt el. Utána...óvatosan megfogtam a kezem kicsit közelebb húzott magához, itt várt egy kicsit mit szólok hozzá, ezek után átkarolta a derekam, én a nyaka köré kulcsoltam a kezemet, belenézett kérdően a szemembe, én pedig válasszerűen az övébe. Itt már nagyon közel voltunk...annyira, hogy...hogy az ajkaink össze értek!!!!!! Majdnem 10 percig álltunk az ajtóba, és csókolóztunk!! Azt akartam hogy sose legyen ennek a pillanatnak vége, de sajnos vége lett.
-Mennem kell!-suttogta.
-Köszönöm hogy valóra váltottad az álmom!-suttogtam, és utoljára megcsókoltam.
Óvatosan elengedett, és egy elbűvölően aranyos mosolyt villantott felém, amitől persze elolvadtam, utána elindult a lift felé, és eltűnt a szemem elől. Hatalmas vigyorral léptek be a lakásba, gyorsan lezuhanyoztam, belebújtam a pizsimbe, és hatalmas, szerelmes vigyorral mély álomba merültem!

Huh, kész a 2. rész! Elég nyálasra sikeredett a vége, de azért remélem tetszik! :)) :* <33

1. rész- Megyek a koncertre!!!!!

2 hét múlva lesz a koncert....Elvileg ma kell megkapnom az e-mailt, hogy nyertem vagy sem....Az izgalom teljesen eluralkodott rajtam, remegve nyitottam meg az e-mail-em. Mindenképpen sírni fogok, vagy azért mert nyertem vagy azért mert nem. Erőt vettem magamon, és megnyitottam. Rögtön rákattintottam amint megláttam a várt e-mailt. EZT NEM HISZEM EL!!!!!! NYERTEM!!! MEG NYERTEM!!! A banda megalakulása óta 2001 óta szüntelenül imádom őket, és különböző okok miatt nem tudtam eljutni egy koncertre sem, de most...most végre sikerült!!! Egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon, amit 100 másik követett. Azonnal válaszoltam a nyeremény játék szervezőjének, és utána rögtön kattintottam a youtube-ra. Kikerestem a Alone Together-t, és öröm könnyek hullajtása közben üvöltöttem, és ugráltam mint valami 15 éves tini lány. 8 óra fele eléggé megéheztem, ezért kimentem a konyhába csinálni magamnak egy szendvicset, persze az éneklés az szüntelenül ment. 11-re már annyira kifáradtam hogy gyors zuhanyzás után rögtön vettem fel a pizsim, és dőltem be az ágyamba.

*2 hét múlva*

Izgatottan ugrottam ki az ágyamból, és vettem a konyha felé az irányt reggeli készítés céljából. 2 tojásból csináltam rántottát és pirítóst+egy kis eper, mangó és dinnye combó, egy bögre finom zöld teával. Az finom reggel után gyors zuhany, csak koncert előtt mosok hajat hogy akkor legyen szép. Egy laza sétálós ruhát vettem, fel mivel még AZ este előtt rengeteg mindent kell még elintéznem. Mi előtt útra keltem volna szokásosan leszaladtam a Starbucks-ba. Gyorsan megvettem a kávém, és már rohantam is.... .

10-kor indultam el otthonról, és 7-re értem haza. 10-kor kezdődött a koncert szóval komótosan tudtam készülődni. Hajmosás után ettem egy kicsit mert nem akarok koncert közben elájulni. A hajamat be se kellett sütnöm, mivel eleve hullámos a hajam (és vörös). Egy tökéletes Fob koncert  sikerült össze állítanom. Estére bedobtam egy pulcsit is nehogy fázzak. nagyon gyorsan elment ez a 2 óra szóval indulnom kellett. Bár csak 15 percre van a stadion, de ugye nekem más fajta jegyem van....!! Negyed 10-re oda is értem, de akkor már olyan izgalom uralkodott el rajtam, hogy majd' össze estem. Remegő lábbal lépkedtem az előtérben, ahol megláttam egy nőt. 

-Jó estét!-köszöntem.

-Szia! Nyugodtan tegezz!-mondta mosolyogva. 

-Rendben! Mondták hogy itt várjak a VIP belépőre. 

-Igen-igen! Adom is!-adta a kezembe életem leges legcsodálatosabb dolgát.-Gyere erre!-tessékelt be egy dupla ajtós helyiségbe, ami egy hosszú folyosót tartalmazott. 

-Gyere!-intett, mire én remegő lábbal, és gyomorral mentem utána. Mindenhol a jelző nyilak, és egyéb dolgok a falon a Fob logóval voltak ellátva. Elég sokat mentünk, de elértünk egy ajtó elé, ahol...ahol meg állt a szívem. "Fall Out Boy". Ez állt az ajtón. Kulccsal zárható volt, de most csak egy kopogásba telt. A nő lassan nyitott be de én már a résnyire nyitott ajtónál is hallottam a nevetésüket, amitől még idegesebb lettem. Végül kinyitotta. Mind a négyen ott ültek teljes életnagyságba, és RÁM mosolyogtak!!! Csak RÁM!!!!! Az izgalom azonnal elszállt és annyira természetesen éreztem magam, hogy én is elmosolyodtam.
-Szia!-köszöntöttek éltem szerelmei egyszerre.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk. Annyira tökéletesen néztek ki hogy azt már büntetni kéne. Patrick-en egy fekete gatya, a kedvenc cipőm, és a Fobos ing volt. Pete-en bőr naci, Fobos pulcsis, dzseki és egy torna cipő volt. Andy a szokásos nadrágjába, és pulcsijába volt, Joe pedig a levágott ujjú dzsekijébe volt, fekete csőnadrágba, és tornacipőben.
-Akkor itt minden rendben lesz!-majd még jövök.-Sziasztok!-köszönt el tőlünk a kísérő nő.
-Gyere ülj le a fotelba!-bökött a fotelra Patrick. Engedelmesen lehuppantam a fotelba, és rájuk szegeztem a tekintettem.
-És hogy érzed magad?-kezdte a beszélgetést Pete.
-Huh, hát az elején nagyon izgultam, de most már jobban vagyok!-mosolyogtam rá.
-Miért izgultál?-mosolygott rám Patrick, szívdöglesztően aranyosan.
-Tudjátok, én már a banda megalakulása óta vagyis 2001 óta imádlak titeket, és most hogy ide eljutottam, nekem hatalmas dolog!-mosolyogtam rájuk izgatottan.
-Ó köszönjük!-nevettek fel.
-13 éves voltam amikor először hallottalak titeket, és 1 látásra beleszerettem a zenétekbe. Minden egyes nap álmodoztam, hogy egyszer találkozom veletek! Úgy hogy most nagyon boldog vagyok!!
-Ennek nagyon örülünk! Mindig jól esik ezt hallani!-nézett rám kedvesen Patrick. Rengeteget beszéltünk, és nevettünk! Annyira hihetetlen aranyosak és természetesek, hogy még az álmaimon is túltettek. Az elköszönésnél kaptak aláírást, fotót,és PUSZIT (!!!!!!!!!!!) azt hittem elájulok amikor megpusziltak... . Patricknak nagyon puha, babaarca van, Pete-nek, kicsit szűrős borostás, Andynek most kicsit szakállas, Joe-nak pedig szintén puha. A puszi zápor mellett egy-egy ölelést is kaptam.
-Remélem tetszeni fog a koncert Sonia!-mondta Patrick.
-Biztos vagyok benne!-mosolyogtam rájuk. Mielőtt kimentem Patrick a zsebemhez nyúlt, és belecsúsztatott valamit. Először nem tudtam mi lehet, de miután kiléptem megtudtam.....PATRICK A ZSEBEMBE RAKTA A TELEFON SZÁMÁT!!!!!!!! Egy pillanatra úgy voltam, hogy visszalépek az öltözőbe, de sajnos megjelent Amy (úgy hívják a nőt), ezért nem volt rá lehetőségem.  Már rengetegen voltak, de az 1. sorba volt egy hely...ami nem másé volt mint az enyém!!!!
-Hát akkor Sonia! Remélem még találkozunk.köszönt el Amy.
-Én is remélem!
-Akkor szia!
-Szia!-mosolyogtam rá. Gyorsan el is tűnt én meg be álltam a helyemre. Nem kellett sokat várni  koncert kezdetére, mivel 1 perc múlva, már bankrabló símaszkban. Az 1. szám a The Phoneix volt. Az egész koncertet végig ugráltam és énekeltem. Sikerült megfognom (megint) Pete-et. Ráadásul szinte előttem játszottak a srácok. Életem legnagyobb élményében volt részem, ráadásul nincs még vége, mivel Patrick telefon száma a tulajdonomban van!!!!!! Ezekkel a szerelmes, boldog gondolatokkal mente haza, zuhanyoztam, ettem egy kicsit és feküdtem le, ahol gyönyörű Fobos álmokban volt részem.

Ez lenne az 1 rész! :)) Remélem tetszik!! Írjátok meg nekem milyen lett! :) <33 :*