4. Egy nap

-Abbie! Az ég szerelmére! Ha most azonnal nem ébredsz fel....!-kiabált anya a fülembe.
-Mi? Mi? Hány óra?-nyitottam ki fáradtan a szemem.
-Mindjárt nyolc!! Már az iskolában kéne lenned!-üvöltött tovább.
-Neked meg dolgozni nem?-mondtam, reggeli, rekedtes hanggal.
-Ma szabad napos vagyok, szóval ez most nem sikerült!-tette csípőre a kezét, majd dühösen fürkészne kezdett.
-Jaj, most már úgy is mindegy...-ültem föl, nyújtózkodva.-Nem lehetne esetleg ez a szabad napom?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Jó...-forgatta a szemét ellágyulva.-de csak ma, és te mész el igazolásért az orvoshoz!
-Ah, köszönöm!-dőltem vissza a párnámra. Hát igen... . Pete-tel hajnali négyig beszéltem... . Négy óra alvás megviselt, így mikor visszadőltem az ágyba azonnal visszaaludtam és, csak negyed egykor ébredtem föl, amit követően lezuhanyoztam, felöltöztem, és elmentem az igazolásért. Nem igazán volt kedvem haza menni, úgy is csak unatkoztam volna, így beugrottam a mekibe, majd az ebédem a közeli játszótéren elfogyasztottam (nem terveztem találkozni senkivel...). Néhány anyuka volt a gyerekeikkel, akik természetesen rosszallóan néztek rám, hogy mégis mit keresek ilyenkor itt... . Nagyjából háromig mászkáltam, nézelődtem, viszont egyedül rohadt unalmas, ezért inkább hazamentem. Anyát nem találtam otthon, gondoltam vásárolni ment. A lányok szinte azonnal videó hívást indítottak, mikor beléptem a gépembe.
-Miért nem voltál suliba??-kérdezte Jessie köszönés nélkül.
-Biztos sok munkája volt a rendezvény szerevező cégnél!-jegyezte meg Daisy.
-Haha, nagyon humoros ma valaki...-forgattam a szemem.-Egyébként tegnap háromig beszéltem Pete-tel, és ma reggel majdnem nyolckor keltem, ezért anyával lebeszéltem hogy ma szabadságra megyek! Még orvosi igazolásom is van!-mutattam fel büszkén a papírkám.
-Hogy te mekkora mázlista vagy!-képedt el Jessie.-Ja, és egyébként mi van Pete-tel??
-Mi lenne?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Hát...most akkor mi van?
-Semmi...egyszer találkoztunk, azt hiszi huszonnégy éves vagyok, amit egyébként nem tudom, hogy hihet el, és...lehet találkozunk!-vontam meg a vállam kissé szomorúan.
-Inkább higgye azt...bele gondoltál mi lenne ha megtudná hogy csak tizenhat vagy?
-Nem...de nem is akarok ilyenen gondolkodni...
-Na de...most szerinted lehet esély arra hogy...-kezdett bele Daisy.
-Nem tudom!-sóhajtottam.
-Jaj, miért ne lehetne? Tuti tetszel neki, mert ha nem tetszenél nem beszélt volna veled egész éjszaka, te meg...konkrétan szerelmes vagy belé!-kacsintott mosolyogva Jessie.
-Jó, de azt ne felejtsd el, hogy Abbie tizenhárom éves kora óta fan, tehát ez ilyen rajongós szerelem...-mondta Daisy, Jessie-nek címezve.
-Az mondjuk igaz, de...
-Egyébként még itt vagyok!-szakítottam félbe a mondandóját.-És igen, részben az, de egyre inkább kezd rendesbe átmenni...-sóhajtottam szerelmesen elgondolkodva.
-Egyszer találkoztál vele!-vonta fel a szemöldökét Jessie.
-És?? De nagyjából annyit beszéltem vele, mintha már vagy' háromszor!-förmedtem rá.
-Jó, nyugi Abb! Mi csak nem akarjuk hogy csalódás érjen!-védekezett.
-Tudom...csak...hjaj, ma még nem hívott! Vagyis...éjjel óta.-biggyesztettem le az ajkam szomorúan.
-Te is tudod hogy híres...elég kevés a szabadideje...tuti este hívni fog!-mosolygott biztatóan Daisy.
-Nem is értem igazából én sem miért fáj ez ennyire...végül is igazatok van. Csak egyszer találkoztunk...-mondtam szipogva.
-Abbie! Meg fog jönni hogy sírsz?-kérdezte kedves hangon, mire felnevettem.-Ilyen miatt ne sírj már! Nyugii!
-Jó csak...-töröltem meg a szemem.
-Nincs csak! Este hívni fog, de véletlen mégse, el ne kezd sírni!-mondta parancsolva Daisy.
-Jó na!-nevettem, még mindig szipogva.-Abba hagyom!-húztam ki magam.
-Helyes!-kacsintott Jessie.
-Na, akkor...-kezdte izgatottan Daisy. Nagyjából hatig beszéltünk, de mindenkinél akkor van vacsora idő... . Utána már nem beszéltünk, mivel kikapcsoltam a gépem, és lezuhanyozva ültem/feküdtem az ágyamon vára a hívást, ami nem jött... .

3. Pizzázó 2. rész

-Öm...sonkás-sajtosat...-néztem bele én is az étlapba.-és akkor, egy kólát-mondtam a pincér felé fordulva, aki közben írta, majd Pete felé fordult.
-Akkor én is ugyan ezt kérem!-mondta.
-Rendben, mindjárt hozom!-bólintott, majd elviharzott.
-Abbie, mesélj magadról egy kicsit!-fordult felém mosolyogva Pete. Na jó...mit szoktak ilyenkor mondani magukról a felnőttek...? Koruk, állásuk..rendben meg van!
-Khm...hát mit is mondjak?-nevettem kínosan.-Öm, huszonöt éves vagyok...-kezdtem a szépséges hazugságomba.-egy rendezvény szervező cégnél dolgozom, a húgommal élek együtt, így most hirtelen ennyi!-mosolyogtam kedvesen. Oh, az a barna szempár...az mosoly... .
-Értem! És...hogy-hogy nincs barátod?-kérdezte érdeklődve.
-Mint minden lány, én is várom az igazit!-tettem mosolyogva kereszt be a lábam.-De most te is mesélj magadról!-vigyorogtam rá (nem mintha nem tudnék rólad mindent [még az alsónadrágot márkáját is]).
-Harmincöt éves vagyok, a Fall Out Boy basszusgitárosa, és egyenlőre szingliként élek itt Los Anglesben!-vetett felém, egy elbűvölő mosolyt.
-Igen, már hallottam rólatok!-mondtam, mivel túl átlátszó lett volna, a zenei ízlésem tekintve, hogyha teljesen tudatlannak tűnök, de persze nem említettem hogy "Halálosan imádlak titeket, és ez volt életem álma, plusz hogy feleségül vegyél!". Egyébként a válaszomat, egy újabb mosollyal díjazta, amit követően meg érkezett a pizzánk és a kólánk. Nagyon éhes voltam, de próbáltam keveset, és szépen enni, ami sikerült is, viszont éhes maradtam... . Hihetetlen jól elbeszélgettünk, bár nem mondott túl sok mindent amit eddig nem tudtam, de mindegy. Attól független még jobban megerősítette bennem, hogy a humora kifogástalan. Kilenckor "szabadultunk" a helytől, amit követően Pete haza vitt.
-Nagyon jó volt az este!-na, jó...nekem ez a randizós dolog nem megy... .
-Szerintem is...-mondta furcsállva mosolyogva.-akkor szia!
-Szia!-mondtam, majd ő közel hajolt hozzám és...és...puszit nyomott az arcomra. Haha, biztos a csókot vártátok de (sajnos) csak puszit lett. Kiszállva láttam, hogy égett a villany a házban...most a lányok, vagy... .
-Szia Abbie!-köszöntöttek a nappaliban állva a szüleim.
-Szi...sziasztok!-haraptam a számba.-Szóval én...-gondolkoztam frappáns válaszon.-Randizni voltam!-nyögtem ki végül. A lányok a kanapén ülve velem együtt fehéredtek le a válaszomon... .
-És mégis kivel voltál randizni?-nézett rám kikerekedett szemmel anya.
-Egy Peter nevű fiúval, aki velem egy idős!-na, még nem is kellett nagyot hazudnom... .
-Oh...és ezért miért kellett kiszökni?
-Mert...nem akartam hogy miattam lemondjátok az estétek...-mondtam bűnbánóan.
-Értem...de ugye tudod hogy...-kezdett bele, de leállítottam.
-Tudom szobafogság...-húztam el a szám.
-Minek? Okos lány vagy, úgyis kiszöknél...teljesen felesleges lenne... .-mondta nevetve.-De ha ilyet csinálsz akkor az lesz a vége!-mondta szigorúan.
-Juj, köszönöm!!-ugrottam a nyakukba, a lányok pedig tátott szájjal néztek ránk. Hát igen...ez van ha jó fejek a szüleid.
-Na, de most már mindenki szépen menjen, mert holnap iskola! Drágám, vidd haza a lányokat!-utasította anya apát. Elköszöntem a lányoktól, és még a végén oda súgtam, hogy ha haza érnek mesélek webcamon.-Na és...hogy sikerült a randi mesélj!
-Nem túl jól...nem találkozunk többet!-füllentettem elhúzva a szám.
-Oh...lesznek még randijaid ne aggódj!-mosolygott biztatóan megsimítva a karom.
-Remélem...akkor most megyek jó éjt!-rohantam fel a lépcsőn.
-Aludj jól!-kiáltotta utánam. Zuhanyzás közben éppen azon gondolkoztam hogy lesz tovább. Hívni fog még? Vajon elhitte a hazugságom, és tényleg fogunk még találkozni, vagy csak udvariasságból hozott haza, mert már az elején rájött, hogy egy buta tini vagyok? Ezek a gondolatok kissé nyugtalanítottak, de a szerencsére a lányok videó hívás indítással megszakították az elmélkedést. El kellett mesélnem töviről hegyire mindent, még a gondoltaimat is, amire természetesen biztató mondatokat kaptam. Éppen nagyban vihorásztunk mikor... .
-Lányok!!!-sikítottam fel.-Pete hív!-mutattam a kamerába a telefonom.
-Wááá!!-sipított Jessie.
-Azonnal vedd fel! Mi megyünk szia! Sok sikert!-hadarta Ashlee, majd le is lépett.
-Én is megyek szia!-nyomott ki Jessie is, majd mély lélegzetet véve fel vettem a telefont... . És akkor még nem tudtam, hogy egy egész éjszakába nyúló beszélgetés veszi kezdetét... .

2. Pizzázó

Reggel egy csoda történt...már hat órakor (!!!), magamtól (!!!!) fent voltam. Viszont még rohadt sok időm volt, ezért kényelmesen készülődtem. A "randi" előtt, nem lesz időm hazajönni, ezért ahhoz mérten készültem. Legszebb smink, legszebb haj, a körmömön is átmentem feketével, mivel kicsit már lepattogzott, és egy laza szettet mindehhez, mára a fekete bőrhatású táskám kaptam a hátamra, ami minden lépésnél a fenekemhez ütődik. Nyugodtan sétáltam le a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az irányt, ahol csend, és sötétség honolt. Hűvös, októberi, esős napnak ígérkezett, amin kissé meglepődtem, mivel Los Angles-ben (szinte) mindig jó idő van... . Az "időjárás jelentés" után neki álltam reggelit csinálni, és közben azon gondolkodni, miért nincs még fent senki? Hét órakor már fent szoktak lenni. Az ötvenedik Facebook poszt, és kb. az ötödik kanál gabonapehely rágása között ideges lépteket hallottam meg a lépcső felől, amire azonnal felkaptam a fejem, majd anya lépett be a konyhába, és idegesen pakolni kezdett pizsamában (!).
-Őőő, egy kicsit késésben vagytok ugye?-kérdezte visszafojtott nevetéssel.
-Abbie...-nézett rám eszelős tekintettel mire felnevettem.
-Na, jó. Viszont én elkészültem, szóval megyek!-álltam fel az asztaltól.
-Ilyen korán?-nézett hátra anya a mosogató mellett állva a válla felett.
-Hát aha...sétálok egyet előtte! Szia!-lépetem mellé, majd puszit nyomva arcára elindultam kifelé, de utánam szólt.
-Kicsim, ma este elmegyünk apáddal neked kéne vigyáznod Ashlee-re, szóval ne maradj sokáig!-mondta.
-De anya...-kezdtem bele felháborodva, de rájöttem ha most elmondom kivel lesz találkám nekem végem... -Khm...rendben!-mondtam, majd kisétáltam a konyhából. Útközben írtam a lányoknak egy sms-t hogy a suliba találkozunk, mert hamarabb indultam, plusz végig gondolkoztam az utat hogy oldjam meg az estém. Nem tudom hogy a rám fröccsenő eső víz az úttestről, vagy a fa aminek neki mentem (igen szoktak ilyen dolgok történni velem...) oldotta meg a problémám de rájöttem... . Kihagyom a szokásos "lógást" a lányokkal délután, helyette suli után haza megyek, otthon maradok amíg anyáék el nem mennek, majd a tesóm rábízom a lányokra, majd mikor én haza érek ők eltűnnek és meg van oldva minden! Kivétel ha anyáék hamarabb érnek mint én, mert akkor megszívtam...(és én naiv hülye, akkor még nem tudtam...). Szóval remélem rendben lesz így minden. A suli szinte még üres volt, ezért a lépcsőn ülve bedugtam a fülem és zenét hallgatva figyeltem a beigyekvő diákokat. Jó párral lepacsiztam, összeröhögtem stb.A lányok majdnem csengetésre értek, így kevés időm maradt elhadarni a tervet, amit heves bólintásokkal konstatáltak, majd leülve még utoljára összebólintottunk hogy így rendben lesz. Angol után, ének jött, aminek nem kicsit örültem, mert ma végre behozhattam a gitárom. Imádok (és szerintem tudok is) gitározni! Szabadon választhattam dalt, ezért a Young Volcanoes és a Wonderwall-ra esett a választásom, mivel mind kettő alkalmas ilyen közös énekelgetésre. A tanár két ötössel ajándékozott meg, egy a gitárjáték miatt, a másik meg az ének miatt, ami állítólag szintén megy. Taps vihar után elégedetten sétáltam vissza a helyemre, ahol óra végégig nem csináltam semmit. Ezután nem történt konkrétan semmi, míg el nem jött az "akció". Haza rohantam, vártam a hat órát, mikor anyáék elhagyták a házat, majd hívtam a lányokat, aki rekord idő alatt értek, gyors smink/haj igazítás után következett a húgocskám némaságra beszélése.
-Szia Ashlee!-lépett be a szobájába.
-Szia Abbie mi az?-nézett föl a rajzából.
-Na jó...elmegyek itthonról, Jessie és Daisy fognak rág vigyázni...-mondtam ki szigorúan.
-Az jó, de a hallgatásom nem lesz ingyen!-dörzsölte össze a hüvelyk ujját a többivel.
-Hogy te mekkora zsarnok vagy...-motyogtam, majd elő kerestem öt dollárt a táskámból.
-Köszi, de ez nem elég...
-Nem adok több pénzt törpe!-mordultam rá.-Még metró jegyre is kell...
-Nekem nem pénz kell...holnap elmondod hova mentél...-vigyorgott.
-Jó, de ha beköpsz anyáéknál...neked annyi!-húztam össze a szemem, majd a mutató ujjammal szigorúan ráböktem. Bevágva magam mögött az ajtaját, lerohantam a lépcsőn.
-Ashlee nagyon könnyen félre tud vezetni, szóval legyetek óvatosak vele...okos egy kölyök...-mondtam egy-egy ölelés közbe.
-Minket nem fog átverni!-húzta ki magát diadalmasan Daisy, majd nevetve bólintottam.
-Ok! Akkor megyek! Sziasztok!-lépet ki az ajtón.
-Szia jó randit! Ja, és részletes beszámolót kérünk majd!-hallottam Jessie hangját, majd elindultam a bizonyos pizzázóba, amit még tegnap este megírt Pete. Egy csodás metró út után sikerült megérkeznem egy hangulatos, pinceszerű pizzázóba, ahol már Pete várt.
-Szia!-állt fel, és mellém lépve puszit nyomott az arcomra.
-Szia!-mosolyogtam, majd leültünk.
-Jó a pólód!-kacsintott.
-Köszi!-nevettem.
-Akkor...mit kérsz?-fogta a kezébe az étlapot, majd mosolyogva várta a válaszom... .

1. Kezdetek

Szóvaaal...ez a naplóm... . Jobb eseteben csak én fogom olvasni, de ha esetleg más is olvasná annak írom ezt ide.

****

-Abbie! Ébredj már! El fogsz késni!-üvöltött anyám. Csak egy szokásos reggel... . Kómásan kikelve az ágyból a fürdőszobában félig alva lezuhanyoztam, majd füstös smink és hajvasalás következett. Pink tincseim oldalra rendeztem, ezután a szekrényhez lépve kiválasztottam az aznapi szettem. A bakancsom bekötve hátamra kaptam a táskám és hangos kopogással lerohantam a lépcsőn.
-Jó reggelt mindenki!-léptem a konyhába, majd a pirítóból kipattanó, pirítóst tökéletes gyorsasággal elkapva a tányéromra helyeztem.
-Egy újabb gyönyörű elkapás Abbie Johnsontól! Ezzel a tehetséggel akár az olimpiai aranyéremre is esélyes!-mondta apa, sportkommentátort játszva, mire nevetve leültem az étkezőasztalhoz. A narancslé kitöltése után, vastagon megkentem a kenyerem nutellával, és hozzá kezdtem az evéshez.
-Na, és mi a mai terv kicsim?-kortyolt bele a kávéjába anya.
-Suli...?-kérdeztem nevetve.-Ja hogy délután! Hát nem is tudom...lányokkal elmegyünk pizzázni vagy valami. Még nem tudom?-vontam meg a vállam, majd beleharaptam a csokis csodámba.
-Akkor megyek veletek!-csillant fel a szeme a húgomnak. Tizenkét éves a gyerek, és nagyon próbál utánozni.
-Aha, persze. Álmaidba!-mondta rá se nézve a telefonomból.
-Mert?? Én is rocker vagyok! Mehetek veletek!-bólintott szigorúan.
-Nem vagyok bébiszitter felejtsd el!-mondtam. Anyáék némán figyeltek, mivel sosem mernek beleszólni a vitáinkba.
-Akkor menj a...-kezdett bele, de inkább hozzá vágott egy szem gabonapelyhet, ami pont a szemem találta el.
-Mi a...-néztem felcsodálkozva, majd egy rövidke, finomított káromkodás közbe, vissza dobtam az egyik megkenetlen kenyeremmel.
-Bob!-nézett anya apára, azzal a céllal hogy szóljon ránk.
-Kate?-kérdezett vissza értetlenül.
-Szólj már rájuk!-mondta anya mérgesen.
-De miért én? Te vagy az anyuka!-nézett rá apa értetlenül, de mielőtt ők is vitába fognak gyorsan érett "felnőttként" leállítottam mindenkit.
-Na jó, nyugodjon le mindenki! Apa, anya nektek dolgozni, nekem meg Ashleenek meg suliba kell mennünk!-álltam, fel a táskám felkapva.-Sziasztok!-léptem az ajtóhoz, egyedül hagyva a reggeli morcos társaságot. Az utolsó amit hallottam, hogy anya és apa vitába kezdenek, és hogy As után kiabál hogy várjam meg, de addigra már az ajtón kívül voltam, hogy megöleljem két barátnőm Jessiet és Daisyt.
-Sziasztok!-köszöntem, miközben elindultunk.
-Hali, mizu?-kérdezte Jess ásítva.
-Csak a szokásos.-vontam meg a vállam.-És Dai...-kezdtem volna bele, de észre vettem, hogy Daisy tőlünk pár méterrel áll, és alszik (??).-Oh, istenem...-forgattam a szeme, majd karon ragadva folytattuk utunk. A suliba éppen beestünk csengetésre (ahogy egyébként mindig), és már kezdődhetett is a matek, ahol természetesen én feleltem... . Ó, de szépek is az egyenletek! A háromnegyedét lesúgták, így sikerült, egy hármas alá-val a leülnöm. Ezután dupla angol, francia, tesi és így tovább. Ebédszünetben a szokásos asztalunknál ültünk ahol a délutáni programot tárgyaltuk ki.
-Ma nem mehetek! Családi program...-húzta el a száját Jessie.
-Én se. Apámnak és az új feleségének gyereke született és megyek babalátogatóba.-bólintott Daisy is.
-Király, akkor menjek egyedül?-kérdeztem kissé kétségbe esetten.
-Menj a Csitri Csapattal!-nevetett Jessie.
-Pff...inkább a halál!-mondtam ijedten.-És már jönnek is... .-néztem a bevonuló hármas fogat irányába. A sulinkba, mint mindegyik klikkekre van osztva. Rockerek, pláza majmok, sportolók, stréberek...satöbbi. De a legnagyobb "csoport", az a menők és a nem menők (na ezt jól meg mondtam...), mi hárman a Gossip Girlökkel együtt a "menőkhöz" tartozunk, ahogy a sportolók, pom pom lányok, deszkások zenészek is. A "nem menők" ugye a stréberek, főző szakkörösök stb. Egy ideig az emok is ide tartoztak, de őket nagyon bírom, így behoztam a menők közé, vagyis most hozzánk tartoznak. Hát igen...ez az iskola hierarchia...nem mi válogatjuk ki, hova tartozzon. Visszatérve...délután nem leszek otthon, hanem egyedül fogok sétálgatni Los Angles utcáin. Ebéd után még volt pár óránk, amit már "féllábon" is kibírtunk. Hazafelé szét váltunk a csajokkal, de egyébként együtt szoktunk menni. Otthon gyors lecke írás után (jó, néha azt is szoktam, de ez titok...), a zenecsatornát kapcsolgattam, ahol egymást váltották a rosszabbnál rosszabb számok, ezért inkább a saját zenéim hallgatása mellett döntöttem. FOB, Ramones, Nirvana, Skillet... . Negyed ötkor nehezen felkeltem a kanapéról és utamra indultam. Szokásos kedvenc üdítőm megvásárlása után (ami természetesen a Starbucks-ból szereztem be) elindultam bebarangolni az utcát, amin szinte mindennap végig megyek. Éppen zenét kerestem a telefonomon, mikor sikeresen neki mentem valakinek, de nem is akárkinek... .
-Legközelebb óvatosabban!-nézett rám Pete. Igen Pete Wentz, a Fall Out Boy basszerosa. Mint kedvenc bandám, fangirlösen viselkedhettem volna, hogy megkukulva felé nyújtom a papírkát amit aláír, majd egy fotó után elköszön tőlem. De nem. Én visszatartottam ezt, és úgy mint egy normális ember szóba elegyedtem vele.
-Jaj, bocsi!-kaptam ki a fülest a fülemből.-Éppen zenét kerestem.-mutattam fel a telefonom.
-Oh, Guns n Roses? Látom nincs baj az ízléseddel!-lesett bele a zenéimbe, majd végig pásztázva kacsintott. Hál' istennek FOB számok pont nem voltak terítéken, így megmaradt az inkognitóm.-Nem ülsz le velem valamit inni?-kérdezte a mellettünk lévő kávézóra mutatva. Talán egy egészen PICITI meglepett a kérdése, és legszívesebben magammal rángatva beültem volna vele, de nem akartam, hogy gyanakodjon.
-Most sajnos nem! Bocsi!-mosolyogtam.
-Oh értem...gondolom otthon már vár a barátod!
-Öm...éppenséggel nincs barátom!-nevettem elképedve.
-Akkor holnap, egy vacsora?-kérdezte lehengerlő vigyorral.
-Persze! Az...jó lenne!
-Rendben! Hét óra megfelel? Itt a telefon számom...-vette ki a kezemből a mobilom, majd gyors mozdulatokkal beírta a számát (!!!!!) az én (!!!) mobilomba.
-Igen! És akkor hol találkozzunk?-kérdeztem én is a telefonjába (??!!!) matatva.
-Érted megyek! Hol laksz?-kérdezte. Na, jó...egy nem szabad megtudnia hogy tizenhat éves vagy, kettő...nincs kettő! Ennek titokba kell maradnia, de ha nem az igazi címem adom meg akkor mit?
-A...-köhintettem, majd elmondtam a házunk (!) címét.
-Egyedül laksz egy családi házba?-kérdezte furcsállva, mivel a címünk egy totál családias környéken fekszik.
-Nem teljesen. A húgommal élek együtt, aki a barátjával való szakítása után hozzám költözött!-mondtam, teljesen ellazultan hazudva.
-Értem...akkor hét óra...-bólintott.-Szia!
-Szia!-mosolyogtam, majd a tengelyem körül megfordulva mint egy normális ember sétálni kezdtem...mind addig, míg Pete el nem tűnt a szemem elől, mivel után sprintelve haza felé vettem az irányt, ahol anya és apa a nappaliban ült.
-Szia a kicsim! Futottál?-kérdezte anya felvont szemöldökkel.
-Igen, gondoltam kicsit...sportolok!-füllentettem.
-Ilyen bakancsban?-nézett le a piros fűzős cipőmre.
-Hát...aha!-vontam meg a vállam, majd felrohantam az emeletre. A lányokat nem zavarom, mert programjuk van, de ezt el kell valakinek mondanom... .
-Jacke!-kiabáltam a webcamerához közel hajolva.
-Jézusom Abbie!-hőkölt hátra az említett fiú.-Mi az?-kérdezte kedves szintén rocker fiú barátom.
-Holnap Pete Wentzzel fogok randizni!-sipítottam suttogva.
-Aha persze!-röhögött.-Ne etess ilyen hülyeségekkel!
-Nem hiszed? Nézd csak meg mi van a telefonomba!-mutattam felé a bizonyos "Pete:)" névjegyet.
-Ezt te is beírhattad!-mondta még mindig hitetlenkedve.
-Hát jó...te akartad...-mondtam, majd kihangosítva benyomtam a hívást.
-Szia Pete!-szóltam bele.
-Szia Abbie! Miért hívtál?-mondta, mire Jacke konkrétan hanyatt vágódott a székével, amin majdnem felröhögtem.-Valami baj van?-kérdezte csodálkozással a hangjában.
-Ja, nem nincs, csak...ugye akkor hét óra, mert kiment a fejemből, pedig kétszer is elmondtad...
-Igen hét óra!-nevetett.
-Köszi, akkor holnap! Szia!
-Szia!-tette le a telefont.
-Mi a szar?? Ezt komolyan nem hiszem el!-tátotta el a száját Jacke.
-Pedig jó lenne...-röhögtem.
-Na jó...ez nekem már sok!-röhögött.-Bocs, most mennem kell de még egy kérdés..ugye tudod hogy Pete harmincöt éves? Majdnem az apád lehetne!-mondta.
-Jaj, nem baj az! De most én is leteszem, mert mennem kell nekem is! Szia.
-Szia!-tette le még mindig döbbenten. Jacke jó barát, amikor suttogok tudja hogy titok van láthatáron, így nem is kellett mondanom hogy ne mondja el senkinek... . Este kilenckor hívást indítottam a lányokkal akik szintén úgy reagáltak, csak ők Jacke miatt elhitték hogy nem kamuzok. Nagyjából két óra beszélgetés után úgy döntöttem aludni megyek, mert nem lenne jó a holnapi randin karikás szemmel ülni... . Mielőtt elaludtam kiszámoltam tizenkilenc év van köztünk Pete-tel... .

14.rész-Végre nyugalom...

Apró pislogásokkal nyitottam ki a szemem, mivel a besütő nap nem tett jót így reggel... . Kényelmes fekvő helyemről (Pete mellkasáról) vigyorogva nyújtózkodva ébredeztem, és egy pillanatra megálltam ülő pozícióba a derekán, figyelve hogy alszik. Óvatosan lemásztam róla, majd a szememmel végig pásztáztam a szobát. Jó pár forgolódás után sikeresen megtaláltam bugyim, viszont se a melltartóm, se semmi felső ruházatot, így hát kénytelen voltam szinte semmiben letipegni a nappaliba, ahol megtaláltam a kanapé mögött (?) a Nirvánás pólóm, amit gyorsan magara is kaptam. Mosolyogva magam elé bámulva ültem egy darabig... . Az este emlékeitől hullámozni kezdett a mellkasom, liftezett a gyomrom és az idióta vigyor is pluszba kiült a fejemre. Fél óra elmúltán eljutottam a fürdőig, ahol a langyos vizet engedve zuhanyozni kezdtem.

-Jó reggelt!-ölelt át hátulról Pete és végig simítva bele puszilt a nyakamba. Kicsit hátrább léptünk, így már rá is folyt a víz a zuhanyból. Megfordulva a karjába lábujjhegyre álltam, majd megcsókoltam, ezután ő finoman hátra tolva a zuhany csempéjéhez nyomott, és a bal kezével beletúrva a hajamba, újra hosszan megcsókolt... . Egy óra múlva szálltunk ki a zuhanyfülkéből, amit követően felöltözve neki álltam reggelit csinálni. Mint már sokszor hangsúlyoztam, nem tudok főzni (se sütni), de a tojás rántotta legtöbbször sikerül. Éppen nagyban tologattam a serpenyőben a tojást, mikor megint két kar fonódott körém.
-Vagy segítesz vagy elengedsz, mert ez így nem megy!-mondta mosolyogva hátra nézve.
-Nem baj. Ez így jó!-nyomott puszit az arcomra.
-Nem fogsz elengedni ugye?
-Nem. Nem tervezem!-simította meg a derekam. Hát így is lett, mert végig mögöttem állt, és ölelgetett, simogatott, míg én a "sütéssel" voltam elfoglalva. A tányér pakolásnál viszont segített, ahogy az elpakolásnál is. Délután kettőig filmet néztünk (A Kört, aminek a végére már remegtem a félelemtől, és nagyjából, hússzor sikítoztam hogy kapcsolja ki, de már csak azért is hagyta, plusz még ijesztgetett ami még jobban rásegített, ezért a film végén, a térdemen összekulcsolt kézzel bámultam magam elé mozdulatlanul. Persze akkor Pete belátta, hogy nem volt jó ötlet, ezért mellém ülve ölelgetett, meg nyugtatgatott olyanokkal, hogy "Nem fog előjönni Samara a tévéből!","Nem, attól még hogy láttad, te hét nap múlva is itt leszel!" meg satöbbi... .), aztán negyed háromkor Ashlee megérkezett Bronx-al, akinél édesebb kisfiút még nem láttam (látszik hogy az apjára hasonlít...)! Először kicsit félénk volt velem, de egy fél óra beszélgetés (meg persze játék) után olyan volt, mintha már régóta ismerne. Tizenöt éves koromtól kisöcsém volt, meg a szüleim szerint van valami kisugárzásom amit szeretnek a gyerekek...hát nem is tudom... . A nagy séta előtt Bronx kapott egy adag jégkását, mi meg egy-egy üdítőt a Starbucks-ból. Egészen hatig mentünk mindenfelé, játszótér, játékbolt... . Lehet előtörtek belőlem az anyai ösztönök, mivel teljesen úgy kezeltem Bronxot mint a saját gyerekem! Persze nem szóltam rá, mint egy anyuka, azt Pete megoldotta. Hétre jött érte Ashlee, és azt vettem észre, nagyon is jóba vannak! Nagyrészt ez Bronx miatt van, de egyébként sem utálják egymást. Ezen a napon a második észre vételem, Pete mennyire, de mennyire csodálatos apuka! Biztos vagyok benne, hogy bármit megtenni Bronxért! Még egy ok, amiért imádom... . Így telt a nap nagy része, este megint filmet néztünk, bár most én választottam, de mind a ketten normálisan végig néztük, mivel nem egy nyálas romantikus film volt, amit egyébként is utálok, hanem a Barátság extrákkal. Aki látta, tudja miről szól is ez a film... . És hát...után sem mentünk aludni... .

****

Innentől kezdve mindennap jól, és egyben nyugodtan telt... . Persze kisebb-nagyobb problémák adódtak, de mikor nem?

Vége! 

Már megint utószó xdd: 

Szóval...sosem fejeztem be így sztorit, de ma szokásom szerint eszembe jutott egy új sztori amit kötelezőnek érzetem megvalósítani, ezért írtam, egy szörnyű, unalmas, gagyi "befejezést". Egyébként, nem is nagyon tudtam volna kihozni semmit már ebből a sztoriból...max. egy terhességet, de az nem nagy dolog...szóval a következő sztori, elég más lesz...kicsit...khm...furcsa lesz a szerelmi szál benne! :'D De majd ti eldöntitek, hogy tetszik-e vagy sem! :D Köszönöm a majdnem (!!!!) 10.000 kattintást, és a 11 egy feliratkozót! Csak így tovább! ;D <3 :* 

13.rész-Együtt és a nagy hír!

-Ki az isten keres hajnali...-nyúlkáltam a telefonom után.-délután kettő??-fogtam a kezembe, majd egy gyönyörű zuhanással lestem az ágyról.-Ó, hogy az a...haló?-terültem ki a földön.

-Szia Kate! Zavarlak tite...-kezdett bele a mondandójába Lindsay.

-Engem! Egyedül vagyok! Nincs itt senki más...

-Oh! Azt hittem kibékültél a srácokkal és akkor Petetel...

-Lindsay...holnap ilyenkor ne hívj!-utaltam rá, hogy most alkalmas az időpont csevegésre, de holnap ilyenkor remélem nem lesz az... .

-Óóó, értem már!-nevetett.-Akkor este hányig érsz rá?

-Nyolcig!-bólintottam, mintha csak látná. 

-Akkor el tudsz jönni velem vásárolni?-mondta zavarodottan.
-Igen persze, de valami baj van?-kérdeztem furcsállva.
-Huh, szóval én...szeretném azt hiszem...terhes vagyok!-mondta ki.
-Ezt komolyan mondod?-vigyorodtam el.
-Igen!-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.
-Lindsay ez szuper! És mikor tudtad meg, Ashley tudja már vagy...mondj valamit!-mondtam folyamatosan vigyorogva.
-Neki még nem mondtam el, de hamarosan elfogom és hát mit mondjak? Ideje volt már! Hihetetlen boldog vagyok! Egyébként nagyjából egy hete...
-Oh, értem! Akkor? Egy óra múlva?
-Rendben! Ott találkozunk!
-Oké! Szia!-tettem le mosolyogva a telefont. Hát ez is eljött...Lindsay terhessége szinte egyenlő Ashley-vel is, én meg...nem tudom mit gondoljak...! Kiűzve a fejemből a gondolatokat lezuhanyoztam, majd rendbe tettem magam, és egy óra múlva (majdnem pontosan) már a pláza parkolójába vártam Lindsayt. A vásárlásból semmi nem lett, részben mert drága barátnőmre jó helyen talált rá a terhesség jele (magyarul első helyszín az a mosdó volt ahova bementünk), aztán rájött hogy éhes, végül pedig a pláza egyik padján kötöttünk ki, ahol kibeszéltük az élet nagy dolgait. Hat órakor vettünk búcsút egymástól ő egy "Csak óvatosan!"-nal (nagyon vicces...), én pedig egy "Ne hányj Tom ölébe!"-nel (ha ő humoros akkor én is...) köszöntem el. Otthon egy szokásos készülődésbe fogtam, smink, haj, ruha. Lazára vettem a kinézetem, csőnadrág, fekete Nirvánás ujjatlan, bokacsizma, bőrdzseki, füstös fekete smink, vörös ajkak és a szokásos kiengedett haj. Egy utolsó ellenőrzés után felkaptam a táskám, majd lesiettem a rám váró kocsihoz.
-Szia!-ültem be.
-Szia!-hajolt felém, és egy hosszú csókkal köszöntött. A "Hová megyünk?" kérdés felesleges lett volna, mivel nagyon is jól tudtam... . Egy órás kocsi út után meg váltás volt kiszállni. A lakásba belépve kicsit idegennek éreztem magam.
-Hm...-gondolkoztam körbe nézve.-rég jártam már itt.-álltam meg a nappaliba.
-Túl rég!-ölelt át Pete hátulról, majd félre söpörve a hajam belepuszilt a nyakamba. Körülbelül két lépésnyire álltunk a kanapétól, de nagyjából negyed órába tartott még sikerült leülnünk. Nagyjából elmeséltük egymásnak az elmúlt hónapok történtjeit. A történtek után egy hosszú, csúnya vita volt Patrick és Pete között, de (szerencsére) ez a koncerteken nem látszott meg Pete elmondása szerint. Két hónap harag után megbeszélték a dolgot és nagyjából kibékültek. Állítólag barátokkal volt, koncertezett, de nem volt nővel dolga. Aha...szép dolog is a nemes hazugság. Én is szépen elmondtam a történteket, az Elisa sztorival együtt.
-Látom akkor neked is "nagyon izgalmasan" teltek a hónapjaid!-nevetett magához ölelve.
-A forgatás egész jó volt...kinyírtam már vámpírt, verekedtem, vért ittam, majdnem meghaltam, szerelmes voltam.... .-gondolkoztam el a fáradságos forgatási napokon, mire felnevetett. Pár másodperc csend után finoman az ölébe húzott, ezután átkarolva a derekam hosszan megcsókolt. Lovagló ülésbe fordulva a kezeim közé fogtam a fejét, majd újra megcsókoltam. Heves csókok közben, Pete a hasam végig simítva elkezdte kigombolni a nadrágom, de eljutott a tudatomig, hogy cipőn át nem fog lejönni, ezért a bokacsizmám cipzárját lehúzva ledobtam a földre, így már könnyen le lehetett hámozni rólam a nadrágot, ami szintén a földön végezte, ezért már egy szál fehér, tiszta csipke francia bugyimban ültem az ölében, amit alig takart a Nirvánás felsőm. Gyors mozdulattal én is levettem róla a pólóját, majd ő egy hirtelen mozdulattal felkapott, én a nyaka köré kulcsoltam a kezem, a lábam pedig a dereka köré, így felvéve a szobába el is kezdődött a hónapok óta várt estém... . 

12.rész-Öt hónap elteltével

Igen! Ez az!! Végre!!!!! Öt hónapnyi szenvedés után ma találkozhatok velük! Az ágy szinte kilökött reggel és a negyed órás fáradt zuhanyzással ma kettő perc alatt meg voltam. A koncert este nyolckor kezdődik így még volt időm izgulni...nagyjából százszor elmondtam a tükör előtt mit fogok mondani és a válaszoknál is több lehetőséget kipróbáltam. Egyébként egész jól elfoglaltam magam. Rengeteget forgattunk, a lányokkal is szinte mindennap beszéltem, Elisa is csatlakozott hozzánk, aki már Patrickkel jár, így a minimum infóm meg volt róla. Nagyjából így tengettem a mindennapjaim, persze volt mikor meginogtam és arra gondoltam hogy tárcsázom valamelyikük számát, de végül erős maradtam és nem! Viszont ma végre újra láthatom őket! Egész nap gyomor görccsel járkáltam a hotel szobába, ahonnan este nyolcig ki sem mozdultam. A koncert után terveztem a nagy beszélgetést, hogy biztos ne zavarjak bele semmibe. A hajam lazán hullámosan hagytam lógni, a sminket sem vittem túlzásba, ahogy az öltözékem sem. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom pedig hullámzott, és útközben folyamatosan a nyakamban lógó backstage belépőt markolásztam. Átjutnom könnyű volt, viszont belépni... . Egyszerűen nem ment... . A lábaim remegtek, a szívem kalapált és izzattam. A szokásos száj harapdál után mély levegőt vettem, majd bekopogtam. Egy sima "Tessék!" után beléptem a helyiségbe, ahol négy csodálkozó szempár szegeződött rám.
-Sziasztok!-motyogtam.-Szóval...azért jöttem, hogy...beszéljünk... .-nyeltem nagyot.-Én nem tudom hol kezdjem... . Szóval...ami történt az...nem volt jó ötlet, és ez megbocsájthatatlan, de...én szeretnék így előttetek bocsánatot kérni... . Tudom, ez egy nagyon hülye helyzet, de féltem hogy ha csak neked-néztem Patrickre.-telefonálok, akkor azonnal leteszed, ezért most itt vagyok!-hadartam idegesen, de a négy szempár még mindig ugyan úgy bámult rám.-Tudom, nem a legjobb alkalom, de muszáj megbeszélni valamikor, és öt hónapja várok erre az alkalomra... .-néztem végig rajtuk, a némaság viszont ugyan úgy tartott.-Kérlek legalább annyit mondjatok, hogy húzzak el innen!-vettem könyörgőre a figurát.-Kérlek titeket!-a hangomon lehetett hallani, hogy pár perc kérdése és elkezdek bőgni, mire végre Patrick megszólalt.
-Először is szia Kate! Másodszor nem tudom mit mondjak....-nevetett kínosan.-Lassan fél éve hogy történt, és azóta Pete-nek is megbocsájtottam, mondjuk nem mintha lett volna más választásom..., ezért neked is meg kéne, mert az úgy fair, bár ez egy nagyon kínos és furcsa helyzet...-mondtam, felállt, majd mellém lépve esetlenül megölelt.
-Na jó...ez így...nem jó... . Nekem kéne ezt csinálnom, mert én kérek bocsánatot tőled!-mondtam elhúzva a szám.
-Most már mindegy!-mondta nevetve.
-Figyelj...-léptem el tőle.-tudom, hogy ezt sosem fogod teljesen megbocsájtani, de...nem szeretném ha mi nem lennénk rosszban... .
-De jó, hogy ezt nem nekem kellett kimondanom!-sóhajtott megkönnyebbülten, mire elvigyorodtam.
-És ha már itt tartunk...Elisáról lenne szó...-haraptam a számba.
-Őő, igen mi van vele?-kérdezte furcsállva.
-Szóval...ő az egyik barátom unkatestvére, és én őt ismerem, Ashley viszont a találkozáskor nem ismerte. Én találtam ki az egész randit hogy ti találkozzatok, hátha ez segít...mármint reméltem Elisával tetszeni fogtok egymásnak és szerelmesek lesztek aztán...-kezdtem értelmetlenül.
-Tudom!-nevetett.-Nem rég elmondta, és nagyon köszönöm ő is közre játszott abban hogy megbocsájtottam, mivel...azt hiszem szeretem!-mondta pironkodva. Igazából erre nem tudtam mit mondani, így egy mosollyal és egy öleléssel örültem a boldogságának.
-Akkor...ti is megbocsájtotok?-fordultam visszatartott nevetéssel Andyhez és Joehoz.
-Talán!-álltak fel, majd mellém lépve átöleltek. Pete pedig ugyan úgy ült, mint amikor bejöttem... .
-Akkor...-pillantottam rá.-Én most megyek sziasztok!-léptem az ajtó felé.
-Szia!-köszöntek...hárman. A számba harapva, szomorúan kiléptem az ajtón, gondosan bezárva. Egy pillanatra megálltam, hátha Pete utánam jön, de nem...már a kivezető út felénél jártam mikor a csendes folyosót Pete hangja zavarta meg.
-Katherina várj!-futott utánam. Kérdően megfordultam a tengelyem körül, ő pedig szinte nekem esve megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, mire a falhoz nyomott. Erősen a hajamba túrva, hevesen csókolt, majd felugorva rá, rákulcsoltam a lábam a derekára ő pedig a számról áttért a nyakamra, amit finoma szívogatott, és csókolgatott. Annyira belemerültünk, hogy már Pete elkezdte rólam lehámozni a dzsekim, normális esetben nem tartottam volna vissza, de éppen egy folyosó közepén voltunk... .
-Ezt nagyon nem itt kéne...-fogtam le lihegve a kezét.
-Igazad van!-rakott le nevetve.
-Azt hittem csak úgy hagysz elmenni...-húztam el a szám.
-Akkor nagyon is rosszul hitted!-mosolygott rám, majd a kezei közé fogva fejem hosszú csókot nyomott a számra.
-Na, jó most már tényleg megyek!-bújtam ki a falnak támaszkodó kezei alatt, de elkapta a derekam és visszarántva megint megcsókolt.
-Holnap?
-Holnap!-mosolyogtam rá.
-Hova menjek eléd?-kérdezte átölelve a derekam.
-Őő, hotelben lakom, de fogalmam sincs mi a neve, csak azt tudom, hogy innen nagyjából fél óra az út.-magyaráztam.
-Jó, meg fogom találni!-mondta nevetve.
-Na, jó most már tényleg engedj!-kérdetem nevetve, kibújva az öleléséből.-Szia!-köszöntem majd,     lábujjhegyre állva puszit nyomtam a szájára.
-Szia!-simította meg az arcom és puszit nyomott a homlokomra. Az idegesítő vigyor letörölhetetlenül ült ki a fejemre, ami végig kísérte a haza utat, a zuhanyzást, illetve az alvás előtti pillanatot is... .

11.rész-Öt hónap...

-Öt hónap!-léptem be az ajtón.
-Neked is szia Kate, és mi öt hónap?-lépett az előszobába Paul.
-A lányok azt mondták öt hónapot bírjak ki találkozás nélkül!-hunytam le a szemem a sírógörcs határán.
-Biztos elég annyi...?
-Biztos! Gyorsan összepakolok és megyek hotelba!-mondtak, majd a lépcső felé vettem az irányt.
-Ha szeretnél nyugodtan maradhatsz...-kiabált utánam.
-Nem kell! Inkább megyek, nem zavarlak titeket! Nekem is jobb lesz egy kis magány átgondolni mindent!-válaszoltam, majd felrohanva elkezdtem összepakolni. Mivel szinte semmit nem pakoltam ki, így egyszerű volt a dolgom.-Nagyon szépen köszönök mindent és hát...akkor holnap a forgatáson találkozunk!-köszöntem nevetve.
-Nagyon szívesen!-nevettek.-És akkor holnap!-adtak egy-egy puszit.-Szia!
-Sziasztok!-léptem ki az ajtón. Becuccolva a kocsimba sikeresen elindultam a hotel felé, ahol egy otthonos, szép kis szobát vettem ki. Nem sokkal a kipakolásom után csörgött a telefonom... .
-Szia Lisa! Na mond mi volt!-ültem le izgatottan az ágyra.
-Hát...-kezdte. Nem láttam az arcát de biztos voltam benne hogy piros arccal vigyorgott.-Igazad lett! Végig aranyos volt és kedves! A humora tökéletes és...minden annyira tökéletes benne!-mesélte ábrándosan.
-Ezek szerint jól sikerült a randi!
-Igen! Nagyon is! Holnap délelőtt is találkozunk!
-Akkor jó!-sóhajtottam.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Csak...annyira szeretnék Pete-tel találkozni, de...szerinte és szerintem se lenne jó ötlet... .-mondtam könnyezve.-De szeretnék Patrickkel is beszélni, még ha tudom hogy ezt nem fogja teljesen megbocsájtani soha... .-szipogtam.
-Oh...és meddig marad ez az állapot? Mármint hogy nem beszélsz velük?
-Öt hónap!
-És ez így pontosan?
-Muszáj volt pontos időpontot kitűzni, mert legalább ennyi reményem meg marad...-haraptam a számba idegesen.
-Értem...nekem most mennem kell, mert még millió dolgom van. Szia Kate majd még beszélünk!
-Szia Lisa!-tettem le a telefont. Bár még csak délután négy volt, de mivel már napok óta nem alszom, ezért zuhanyzás után felkaptam a pizsim, és mély álomba merültem... .

10.rész-Elisa

-Ami az illeti??-kérdezte izgatottan Ahley.
-Van barátom akinek az unokatestvérének nincs barátja és mivel én is jóba vagyok azzal a lánnyal arra gondoltam hogy esetleg vele...
-És biztos hogy egy rendes lány?-kérdezte Lindsay.
-Biztos! Tommal a barátommal szinte testvérekként nőttek fel, ezért én is ismerem és nagyon aranyos! Egyébként Elisa Yao a neve.-magyaráztam a telefonommal babrálva képkeresés céljából.-Ő az!-mutattam feléjük.
-Hm...nagyon szimpatikusnak tűnik!-bólogattak.
-Felhívom kicsit beszélgetni...esetleg idetudna-e jönni...-mondtam megint keresgélve a telefonomba.
-De biztos jó ötlet ez...? Azért elég friss ez a szakítás neked...-húzta el a száját Ashley.
-Ash, megcsaltam Patricket...-néztem rá, miközben már kicsengett a telefon.-Szia Elisa!-köszöntöttem kedvesen.
-Szia Kate miújság?
-Figyelj, most te ráérsz?
-Persze miért?
-Mindent elmondok de gyere a Café Charmant!
-Rendben, mindjárt ott vagyok! Szia!-köszönt.
-Szia!-tettem le a telefont.-Na jó, nemsokára itt lesz!-dőltem hátra kicsit idegesen a széken.
-Minden rendben?-nézett rám furcsán Lindsay.
-Persze minden!-mosolyogtam rá biztatóan. A mindjárt az fél óra lett, de ez itt New Yorkba semmi... .
-Szia Elisa!-pattantam fel, és mosolyogva oda szaladtam a kocsiból kiszálló lányhoz.
-Sziasztok!-mosolygott kedvesen ránk.-Őő, pontosan mi ez az egész?-kérdezte kínosan nevetve.
-Szóval...neked ugye nincs barátod...-kezdtem.
-Nem nincs!-bólintott leülve.
-És mi arra gondoltunk...hogy segítenénk rajtad és egy...barátunkon is...-csuklott el a hangom.
-Jól vagy Kate?-kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Persze...csak..na jó inkább először elmondom mi történt...-mondtam, majd újra belekezdtem a mesémbe...megint túl részletezve.
-Katherina kérlek! A részleteket mi már egyszer hallottuk, most már kétszer is plusz Elisa!-csukta be a szemét idegesen Lindsay.
-Jó bocsánat! Szóval...érted ugye?-haraptam az alsó ajkamba.
-Öm...én...-motyogta.
-Tudom hogy egy szemétláda vagyok, plusz ez így hirtelen sok neked, de...Patrick nagyon aranyos és...te is kedves vagy, szép, jó humorú. Biztos jól kijönnétek!
-Hát nem is tudom...-húzta el a száját.-Bár tényleg nagyon nem volt szép amit tettél, de ez rendes tőled, hogy már most segíteni szeretnél neki!-mosolygott rám biztatóan.
-Ez a legkevesebb amit tehetek érte, még ha utál is... . De figyelj! Patricknél kevés szerethetőbb ember van! Egy próbát megér nem?
-Hát végül is...rendben!-bólintott.
-Jaj, de jó!-villanyozódtam fel.-De akkor úgy kell csinálni mintha véletlen találkoznátok...semmiképpen nem szabad tudnia hogy mi is benne vagyunk...-magyaráztam a "tervet".
-Kate, ugye tudod hogy nem egy kémfilmben vagyunk?-nézett rám furcsán Lindsay.
-De! Most abban vagyunk...-mondtam "kémesen" körbe nézve, mire mind a hárman felnevettek.-De komolyan! Valahogy ki kell deríteni hogy most hol van... .-mondtam a telefonom nyomkodva. Némán, kikerekedett szemmel figyelték a színjátékom amibe próbáltam kém módjára kideríteni Patrick hollétét.
-Kat, ugye tudod hogy így nem fog menni?-szólalt meg először Ashley.
-Jó, talán...-tettem el a telefonom sóhajtva.-Akkor hogy?-néztem rájuk kérdően, magam előtt összekulcsolt kézzel.
-Neked, el kéne tűnnöd innen...vagy ha nagyon kém akarsz lenni, akkor el kéne bújni, én vagy Lindsay felhívnák Patricket hogy jöjjön ide, mer baj van, aztán mikor ideér elmagyaráznánk mi van, éés kész isa randi!-dőlt hátha diadalmas vigyorral a fején Ashley.
-Ez nem rossz ötlet, és akkor Kate lehet kém, de legalább tényleg normális terv!-mondta elismerően Lindsay.
-Na! Az enyém is az volt!-mondtam sértődötten.
-Ja, csak nálad Charlie angyalait kéne játszanunk!
-Jó! Na akkor? Kihívja?-tettem kereszt be a lábam.
-Majd én!-fogta a kezébe Lindsay a telefont.
-De...a falazás miatt nem lehet hogy rád is haragszik? Majd akkor én!-szólt közbe Ashley.
-Ajj, akkor te!-csapta le az asztalra Lindsay a készüléket. Ashley tökéletes adta elő a jelenetet, mintha tényleg baj lenne... .
-Öt perc és itt van!-rakta le elégedetten a telefonját.
-Akkor? Gyere Linds most kémek leszünk!-ugrottam fel, majd egy nagy tuja fa mögé rohantam.
-Katherina huszonhat éves vagyok!-forgatta a szemét, majd lassú léptekkel ő is mögé tipegett. Patrick mindig pontos, így tényleg öt perc múlva megjelent.
-Ashley mi történt?-ugrott ki a kocsijából. Ha Lindsay nem húz vissza egészen biztos hogy oda tohantam volna hozzá, és átöleltem volna... .
-Öm...szóval...itt van egy...-gondolkozott.-Ismerősöm és gondoltuk...illetve gondoltam hogy beszélgethetnétek!-mondta, majd kicsit arrébb lépett Elisától.
-Szia!-mosolygott megszeppent arccal Patrick.
-Szia! Elisa Yao!-mosolygott kedvesen.
-Patrick Stump!-nézett Elisára.
-Akkor én most...megyek...sziasztok!-lépett el tőlük, mivel láthatóan nagyon szimpatikusak voltak egymásnak. Balra elindult a tujához ami mögött mi álltuk, és ő is csatlakozott a kémcsapatunkhoz.
-Mit mond? Nem hallom!-suttogtam.
-Most magukról beszélgetnek! Basszus! Mi van ha téged is megemlít??-ijedt meg Lindsay.
-Nem olyan hülye!-sziszegtem meglökve, de ő visszalökött, így Ashley borult a tujának, mire Patrick és Elisa is felfigyeltek.
-Idióta!-kiabált rám suttogva Lindsay.
-Te löktél meg!-morogtam.
-Kuss már!-nézett ránk dühösen.
-Nincs ott semmi!-hallottuk Elisa hangját. Becsukott szemmel vártuk a sorsunkat, mikor lát meg, de legnagyobb szerencsénkre vissza ült. Körülbelül egy órája szenvedtünk némán a bokor mögött, mikor Patrick végre be ment, így odatudtunk menni Elisához.
-Na?-kérdeztük izgatottan.
-Na jó! Körülbelül kér percetek van, mert csak vécére ment! Katherina egy idióta vagy hogy megcsaltad!-mondta el egy szuszra... . Kösz Lisa ez igazán kedves, pedig igaza van... .
-Jó, jó tudom! Na, de ha vége a randinak hívj!-mondtam, majd sprintelve elindultunk a kocsikhoz.
-Sziasztok! Még majd beszélünk puszi!-köszöntem el.
-Szia! Pusziljuk Pault!-szálltak be, majd egyszerre három irányba elhajtottunk.

9.rész-Felépülve

*Két hét múlva*

-Na jó...Katherina Margaret Salvatore! Lassan délután három és még ki sem mozdultál a szobádból! Ne legyél olyan mint egy tizenéves tini lány akinek összetörték a szívét! Vagyis...nem éppen neked hanem te...de ez most mindegy!-kiabált be az ideiglenes szobámba Paul (igazából három napról volt szó, de megsajnáltak, így lett két hét belőle...). Válaszként becsuktam a szemem és szorosan átölelve a plüssmacim (na jó tényleg olyan vagyok mint egy remény vesztett tini lány, de...annyira jó érzés valakit átölelni aki fiú! igen Medve úr fiú!) még jobban összegubózódtam. Mikor azt hittem békén hagy hogy magányosan felemésszem magam, berontott a szobába, lerántotta rólam a Hello Kitty takaróm (a macim mellett ilyen is kell...ja és gót korszakomból van, szóval fekete...), majd kivette a kezemből Medve urat.
-Na jó...ez így nem mehet tovább! Most felkelsz, felöltözöl és elmész kávézni Lindsay-vel és Ashley-vel! A legjobb barátnőid meg fognak bocsájtani! Mondjuk nem értem ők miért haragszanak, de mindegy...
-De nem akarok...nem fognak! Azért haragszanak mert sajnálják Patricket! És igazuk is van! Mindenkinek! Ez egy szörnyen undorító húzás volt...-mondtam felhúzva a térdem, miután felültem.
-Lehet...igen az volt, de ebben te is tudod hogy nem egyedül vagy benne ugye? Van még egy személy aki ugyan úgy hibás mint te, és ő ugyan annyira szerette volna a három napotokat azt az éjszakát! Ebben nem egyedül vagy Katherina...-állt fel, majd kisétált az ajtón. Igaza van...nem csak én vagyok a hibás...Pete is az! Nem csak engem utálni,hanem őt is! Kipattanva az ágyból a fürdőszoba felé vettem, az irányt ahol zuhany után besütöttem a hajam, kisminkeltem magam, majd felöltöztem .
-Szia Lindsay! Nem rakd le a telefont létszíves! Beszélni akarok veled és Ashley-vel is! Öt perc múlva a kávézóba! Szia!-rohantam a kocsimhoz.- Szia Ash! ne tedd le a telefont kérlek! Lindsay-vel és veled szeretnék beszélni öt perc múlva a kávézóba! Szia!-mindössze két perc alatt lebeszéltem a találkát, persze benne volt a pakliba hogy nem jönnek el, de végül... .
-Sziasztok! Hogy értetek ide ilyen hamar?-pattantam ki a kocsiból.
-Itt voltam a környéken!-tette kereszt be a lábát Lindsay, majd szúrós szemmel végig mért.
-Alig három percre lakom innen!-fordította el tőlem a fejét Ashley.
-Nézzétek...!-ültem le velük szembe az asztalhoz.-Tudom hogy a barátotok Patrick és sajnáljátok, de...ez a kettőnk...vagyis a hármónk dolga! Ti vagytok a legjobb barátnőim! Kérlek béküljetek ki velem!-fogtam könyörgő a figurát.
-Igen a hármótok dolga lenne ha engem nem vontál volna bele!-nézett rám újra Lindsay.
-Igen, tudom és sajnálom, de hirtelen nem jutott eszembe más!-hazudtam.
-Aha persze! Ha hirtelen ötlet lett volna, akkor nem lettél volna ennyire magabiztos!-sziszegte.
-Na jó! Igen, ez egy előre megtervezett dolog volt, amit Petetel hajnali kettőkor beszéltünk meg! Kérlek! Hallgassatok meg! Elmondom az IGAZAT a legelejétől!-mondta cikázva a szememmel kettőjük közt. Mintha csak szívességet tennének hogy figyelnek végre belekezdettem a sztoriba... . Csak meséltem és meséltem. Néhol olyan részleteket is amiket nem biztos hogy tudni akartak, de gondoltam a minden az minden!
-És hát...most itt vagyok!-fejeztem be a sztorim.
-Na jó...-észlelt föl először Lindsay.-köszi hogy elmondtad az egészet és a khm...számunkra felesleges részleteket is!-mondta elhúzva, mire Ashley felnevetett és én is elmosolyodtam.-és...már értem hogy...te szereted Pete-et!-fújta ki a magában tartott levegőt mosolyogva. -De akkor mi van Patrickkel...?
-Nem tudom Lin, nem tudom... .-sóhajtottam.-Úgy érzem...úgy érzem Patrickkel nincs meg az a "szikra" ami Petetel...értitek ugye?-kérdeztem a számba harapva, mire együtt érzően bólintottak.-Ez az egész...annyira hirtelen jött! Egyik pillanatban még Patrickkel vagyok otthon, a másikba Petetel pizzázok, amit nem is tartottam jó ötletnek mint mondtam, de...annyira jól elbeszélgettünk, elnevettünk! És mikor felhívott magához valami izgalom féleség jelent meg benne, amit egyszerűen nem tudtam eltüntetni, és mikor felértünk hozzá eliszogattunk ott is beszélgettünk és akkor már nem is akartam az izgalmamat és a vágyam eltüntetni! Utána ahogy a combomra tette a kezét...a fejem tetejétől a talpamig "lángolni kezdem" és...a csók...utána...-feledkeztem bele a mondanivalómba.
-Kösz Katherina már egyszer tájékoztattál a részletekről nem kell még egyszer!-mondta ismét Lindsay, mire felnevettünk.
-De most már értitek...ugye?-kérdeztem félve.
-Igen!-mondták egyszerre, majd felugorva az székükből egyszerre rám ugortak és szorosan ölelgetni kezdtek.
-Vagy kettőtökre haragszunk vagy senkire! Ez így fair!-húzta ki magát ünnepélyesen Ashley.
-És úgy döntöttünk egyikőtökre sem! Ez a ti hármótok dolga nem a miénk!-bólintott Lindsay!
-Köszönöm! Tényleg!-mondta elérzékenyülve.
-Mire valók a barátok?-lépett mellém Lindsay és Ashley.
-Na ééés akkor most mi van Petetel és veled?-huppant vissza a székbe Ashley.
-Fogalmam sincs! Komolyan!-fújtam ki magam leereszkedve.-Paul az ajánlotta hogy ne találkozzak egyikőjükkel sem több hónapig de akár...évekig...-nyeltem nagyot.-De én...azt nem bírnám ki!-néztem rájuk ijedten.
-Jaj Kate! Ne butáskodj már! Nem kell évekig! Elég pár hónap! Mondjuk öt hónap? És akkor egy októberi koncerten meglepnéd őket?-vetette fel az ötletet Lindsay.
-Hát jó...akkor öt hónap?-néztem rájuk kérdően, mire bólintottak.-És ha akkor sem fog/fognak megbocsájtani?
-Kate figyelj rám!-fogta a kezei közé a kezem Lindsay.
-Ez egy olyan dolog amit egy élet alatt is nehéz megbocsájtani, de ha van valaki aki segít ebben neki, akkor menni fog! Pete...azt mondat mondta neked, hogy szeret! Ő most sem haragszik rád, de neki is kel idő! Joe és Andy pedig azért haragszanak mert...ők egy banda Kate! Négyen! Legjobb barátok! Ráadásul hogy Patricket Petetel...ez így még érzékenyebb...nyugodj meg!-nézett a szemebe.
-Oké...és mi lenne ha persze csak így titokban...szereznék Patricknek egy barátnőt?
-Ez nem rossz ötlet, de egy kockázatos, kettő...akkor már tényleg semmit nem érzel iránta?-nézett mélyen a szemebe Ashley.
-Én nem tudom már mit érzek, de érzem hogy ez a helyes! Egy lány aki igazán szeretné őt!-néztem rájuk felváltva.
-Tudod Kat...nagyon szemét dolog volt amit tettél, de...neked hatalmas szíved van!-mosolyodott el Lindsay.
-Ez a minimum amit érte tehetek...-sóhajtottam.
-És akkor hol találunk egy lányt aki biztos normális?-kérdezte Ashley.
-Ami azt illeti...-mosolyodtam el az ötletemtől... .

8.rész-Az igazság...

Reggel tízkor sikerült elindulnunk, így délre hazaértem.
-Akkor...nem tudom most mi lesz...-mondtam gyomorgörccsel.
-Őszintén? Én sem...-próbálta Pete leplezni az idegességét, de látszott, hogy ő még jobban is izgul mint én. Ami lássuk be elég nehéz... .
-Akkor szia!-adtam puszit az arcára kiszállva a kocsiból.
-Szia!-sóhajtott idegesen, majd elhajtott. Mély levegőt véve elindultam a házhoz. Az ajtó előtt kissé meginogtam. Gondoltam rá hogy esetleg elfussak, de az gyávaság így hát beléptem... .
-Öm...szia! Hazajöttem!-lépkedtem halkan keresve Patricket.
-Szia!-köszönt vissza, mikor a nappaliba értem. Ül a kanapén és idegesen bámul maga elé...ez nem jelent jót.
-Katherina...miért csaltál meg?-nézett rám, én pedig lefehéredtem.
-Én...-motyogtam elszorult torokkal a sírógörcs határán.
-Miért csaltál meg?-emelte fel a hangját.
-Nem...nem tudom!-mondtam, miközben egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon.-Honnan tudod...?-kérdeztem félve.
-Te komolyan ilyen hülyének nézel?-kiabált rám.-Ha tényleg a lányokkal nyaraltál volna miért lettél volna kikapcsolva? Felhívtam Lindsay aki azonnal kinyomott. Aztán Ashley-t aki felvette, de azt mondta dolga van. Ezután jött anyukád, gondoltam megkérdezem hogy van a lába..., de akkor már tudtam hogy nem ott voltál... Persze ő nem tudott semmiről, és végig otthon volt Chicagoban! Évek óta nem is járt New York-ban!-kiabált rám fel-alá sétálgatva.-És itt esett le...a telefonálás, az esti kimaradás, és hogy szinte kényszerítetted magad hogy csak egy puszit is adj! Te megcsaltál!-üvöltött magából kikelve.-És mégis kivel?? Legalább ennyit mondj!
-Patrick...ezt...nem hiszem hogy tudni akarod...-dadogtam sírva.
-De akarom!
-P-Pete-tel...-mondta majd kidőlt belőlem a hangos zokogás.
-Hogy kivel? Pete? Ez ugye most nem mondod komolyan!-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-De...-zokogtam.
-Te szemét kurva!-üvöltött, majd lerogyott a kanapéra.-Takarodj el innen!-sziszegte.
-Kérlek ne...-álltam fel.
-Takarodj! Soha többé nem akarlak látni és ezt vedd egy szakításnak!-ordított rám. Zokogva felrohantam a lépcsőn és a többi ruhám, cipő, táskám összepakolva elindultam.
-Akkor...szia!-motyogtam a nappali felé. Nem köszönt vissza, amit meg is értek... . Még magamnak sem köszönnék ezek után. Egyszerűen nem bírtam ki a kocsimig, így az útközepén lerogytam a földre és hangos bőgésbe kezdtem. Fogalmam sincs hova mehetnék...hotelbe nem akarok, a magány csak felemésztene. A lányok kijelentették hogy rájuk ne számítsak. Hát akkor...maradtak a srácok. Ugye bár Pete-et tárcsáztam először.
-Szia! Patrick rájött és kidobott. Most itt ülök az udvar közepén! Kérlek had menjek hozzád!-hadartam.
-Mi?? És hogy? Vagy mi?? Figyelj ez...nem lenne most jó ötlet ha hozzám jönnél lakni...
-De kérlek! Nincs hová mennem!-könyörögtem.-Mi van azzal amit tegnap mondtál? Hogy te is szeretsz?
-Bocs Katherina...de...ez most nem!-rakta le a telefont. Teljesen összetörtem... . Ezt...ezt nem hiszem el! Kétségbe esetten hívtam Joe, aki három csengés után fel is vette.
-Szia! Kérlek hallgass meg! Megcsaltam Patrick és...kidobott!
-Hogy mit csináltál??!!-kiáltott bele a telefonba olyan hangosan hogy el kellett tartanom a fülemtől a készüléket.-Mégis kivel??
-Petetel...-motyogtam újra a nevét. Választ nem kaptam, mivel egyszerűen lecsapta... . Andy-vel is ugyan ez volt a helyzet... . Hogy is gondolhattam hogy befogadnak?? Négyen ők több mint egy banda...legjobb barátok! Egész egyértelmű hogy egy ilyet...aki ilyet tett befogadnak...de akkor most mit csináljak? Muszáj New York-ba maradnom! Nem hagyhatok itt mindent! Az utolsó lehetőségem tárcsáztam akinél lehet esélyem... .
-Szia Paul!-szóltam bele.-Figyelj...olyat tette amit nagyon, de nagyon nem kellett volna és nagyon bánom és, és fogalmam sincs mit csináljak!
-Katherina mond már mi van!
-Megcsaltam Patricket...Petetel és most kidobott...kérlek ne tedd le a telefont! Te vagy az egyetlen esélyem! Nem akarok hotelba menni! Kérlek segíts!-habogtam a pánikroham szélén.
- Nem teszem le a telefont, mert a barátom vagy, de amit tettél azt gondolom tudod hogy megbocsájt hatatlan! Nem nekem, mert nekem ehhez az egészhez semmi közöm!-mondta kimérten.
-I-igen értem! És akkor mehetek hozzátok??-kérdeztem félve. Egyébként a többesszám rá és a barátnőjére vonatkozik (felesége volt de elvált).
-Igen!-sóhajtott.-Van egy üres szoba...
-Úristen! Köszönöm!-könnyebbültem meg.
-De nem maradhatsz örökké... .
-Persze tudom, csak pár napra! Vagy max. egy hétre! Még egyszer köszönöm!-leraktam a telefont, majd fel lökve magam beszálltam a kocsimba. A szemeim aprók és vörösek. Remek! Könnyes szemmel elindítottam a kocsim, majd a gázra lépve elindultam. Egy messzebbre távolodva, egyre jobban kezdett újra megközelíteni a sírás... . Majd mikor látótávolságon kívül került a sírás szinte kiszakadt belőlem. Fogalmam sincs hogy csináltam, végig bőgtem az utat és mégis baleset mentesen eljutottam Paulékhoz... . Ezek szerint egész jól vezetek. Megbeszéltem velük három napig maradom kisírni magam nekik utána megyek hotelba és ott szenvedek tovább... . Jó tanácsként olyat kaptam, amit összeszorított foggal sem fogok kibírni... . Nem találkozzak egyikőjükkel sem hónapokig...vagy akár évekig... .

7.rész-Utolsó nap

Csodálatos kilátás a hatalmas ablakokon át a hálószobából reggel! Komolyan! A nap beragyogja az egész szobát! Ami szép és jó lenne, ha nem akarnék aludni... . Fáradtan törölgettem meg a szemem, majd egy ásítással egybekötve felültem. Magam köré csavarva a fehér, vékony takarót kikeltem az ágyból, ezután a ruháimmal a kezembe a fürdőszoba felé indultam. Belépve mosolyogva néztem végig a kádon, amiben még mindig benne volt a zavaros víz,aminek a tetején kissé aszalódott rózsaszirmok úszkáltak. A ruhák tetejére dobva a takarót beálltam a zuhanyfülkébe, ahol magamra eresztettem a kellemes, hűvös vizet. Pár perc csendes álldogálás után kilépve, végig töröltem magam egy puha törölközővel, amit követően felöltöztem és megfésülködtem. Mosolygósan baktattam le a lépcsőn reggeli készítés céljából. Fogalmam sincs hogy lehetséges, de sikerült palacsintát csinálnom úgy, hogy nem égett oda és még finom is lett! Sikerem "gyümölcsét" kint fogyasztottam el természetesen. 

-Jó reggelt!-lépett mögém Pete, majd átölelve belepuszilt a nyakamba. 

-Szia!-mosolyogtam hátra döntve a fejem.-Életem első nem elégetett palacsintája! Neked is csináltam, ott van a konyhapulton!-mutattam a konyha felé.

-Köszi!-nyomott puszit a fejemre.-Tegnap is én ültem háttal a kilátásnak!-tért vissza a konyhából. 

-Most is úgy lesz!-néztem fel rá hunyorogva. 

-Azt nem hiszem!-mondta nevetve, majd könnyedén a karjaimba kapott, és leülve az ölébe rakott.-Na, így jó!-nyomott puszit az arcomra. Nevetve bólintottam, és a mellkasára döntöttem a fejem.-Mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte reggelizés közben. 

-Te mit szeretnél?-néztem rá.

-Amit te!

-Na, ebből így nem lesz semmi!-mondtam, mire mind a ketten felnevettünk.-Na de most komolyan!

-Nem tudom, az a lényeg hogy együtt legyünk!-simította végig az arcom vigyorogva. 

-Pedig én már egyedül terveztem a programom!-bújtam hozzá, mire megint felnevetett.-Nem tudom...mondjuk sétáljunk a környéken!-vetettem fel az ötletet. 

-Ez jó ötlet! Egyébként...finom lett a palacsinta!

-Köszi. Ez a max. főző tudományom, de általában ezt is elrontom... .-mondtam nevetve. Reggeli után magamra vettem egy kényelmes szettet ami megint egy sortból, ujjatlanból és tornacipőből állt. A nagy sétát lefelé vezető úton terveztünk, mivel semmikedvünk nem volt hegyet mászni. Éppen a parton sétáltunk, mikor egy ismerős arc jött velünk szembe. 

-Katherina??-nézett ránk döbbenten Ashley.-És Pete?-esett le még jobban az állam. 

-Ti mit csináltok itt??-néztem rájuk döbbenten. A többes szám rá és a barátjára vonatkozik. 

-Nyaralni vagyunk! De ti kettesben mi a francot kerestek itt kézen fogva?!

-Ezt kérlek beszéljük meg négyszemközt!-motyogtam. 

-Jó lenne!-húzott el.-Na mond el!-kiabált rám idegesen. 

-Én...nem...nem így akartam és...ez nagyon helytelen és nagy hülyeség, de...-kezdtem bele a magyarázkodásba.

-Megcsaltad Patricket!-mondta ki helyettem.-Ráadásul Pete-tel, a legjobb barátjával. Hát ehhez csak gratulálni tudok! Nem gondoltam hogy pont Katherina Salvatore ilyenre vagy képes! Rám aztán ne számítsa ha kiderül. Ne gyere hozzám sírni! Na mi mentünk sziasztok!-mondtam megragadva a barátja karját. 

-Csodás!-csaptam dühösen a térdemre.-Nagyon jó lesz ha elmondja Patricknek!-temettem a tenyerembe a fejem. 

-Nem fogja ne félj! De...inkább menjünk haza mielőtt még egy valaki szembejön velünk... .-mondta, majd megfogva a kezem, szinte futva visszasiettünk a házba. Visszaérve idegesen vetettem le magam a kanapéra.-Hé, nyugi!-fogta meg a kezem Pete.-Semmi baj nem lesz! Holnap haza megyünk és...-harapta el a mondat végét.

-És?? Találkozom Patrickkel és menni fog tovább a titkolózás!-rúgtam bele az asztalba.

-Na nyugi! Azért nem kell szét rombolni a bútorokat!-mondta nevetve, mire én is halványan elmosolyodtam.-Semmi baj nem lesz!-simítottam meg a karom, mire szorosan hozzábújtam.

-Tudom, csak...ez annyira rossz mert én...azt hiszem...szeretlek...téged!-mondtam nagyot nyelve. Én magam is ledöbbentem attól amit mondtam, de szerintem ő is.

-Én...erre nem tudom mit mondjak...-dadogta.-de...azt hiszem én is téged!-simította meg a hajam, és közel hajolva hozzám hosszan megcsókolt. Könnyes tekintettel ültem hozzábújva. 

-Na jó!-töröltem meg a szemem szipogva erőltetett mosollyal.-Inkább...csináljunk valamit!

-Jó!-bólintott mosolyogva.-És van ötlet?

-Hát...nem próbáljuk ki a medencét?-álltam fel kicsit jobb kedvűen. 

-Rendben!-mosolygott. Hirtelen olyan más lett Pete...lehet nem kellett volna ezt így kijelentenem?

-Öm...ugye nincs semmi baj?-kérdeztem a számba harapva. 

-Jaj dehogy van, csak kicsit hirtelen ért ez amit mondtál!-nevetett, majd közel lépve hozzám megint megcsókolt. Átöltözés után kimentünk és én megint nem mentem bele a vízbe. 

-Na gyere be! Te akartál fürdeni!-kiabált ki a partra.

-Nagyon hideg a víz!-mondtam a gondolattól is megborzongva. 

-Hát jó...-mondta, majd kiszállva a vízből felé igyekezett.

-Ha belemersz dobni komolyan nem tudom mit csinálok veled...-mondtam felnézve rá idegesen. 

-Nem doblak bele na!-mondta, majd egy laza mozdulattal felkapott.

-Ááá, de hideg vagy!-sipítoztam. 

-Majd te is az leszel!-jelentette ki vigyorogva a medence felé igyekezve. 

-Kérlek ne!-mondta becsukva a szemem. 

-Mondtam hogy nem doblak bele!-lépkedett be a vízbe a karjában velem. Egyre mélyemre mentünk majd a medence közepén megállt.-Mehet?-kérdezte, mire összeszorított szemmel bólintottam. Megszorítva hirtelen mozdulattal lebuktunk a víz alá.-Na!-jöttünk föl.-Csak túlélted!-mondta nevetve puszit nyomva a számra.

-Valahogy csak!-mondtam nevetve kiúszva a partra. Lendületet véve kiugrottam a vízből, és kicsit megcsinálva a hajam, lábat lógatva a medence szélén üldögéltem. 

-Nem jössz vissza?-úszott elém Pete. 

-Biztos hogy nem!-feküdtem végig a medence szélén csukott szemmel.

-Nem félsz hogy belöklek?

-Nem igazán!-húztam fel a bal lábam. 

-Pedig kéne!-ült ki a fejem mellé, és közel hajolva hozzám megcsókolt. Felülve megfordultam, és az ölébe ültem, amiből megint heves csókolózás lett.-Vigyáz, mert belefogunk így esni!-mondta nevetve, mire elszakadva tőle belecsúsztam a vízbe. Természetesen utánam jött, én pedig a medence falának tolva rácsimpaszkodtam és folytattam amit a parton abba hagytam. Nagyjából fél óra után sikerült kirángatni a vízből, bár nem a víz volt a lényeg, de egyébként mindegy... . Nagyjából ugyanúgy ment mint tegnap, szárítkozás után Pete rendelt (újítás kedvéért kínait rendeltünk), utána megvacsoráztunk. A konyhából visszafelé menet gondoltam most én csinálok egy jó estét... . Mikor már Pete látószögébe kerültem elkezdtem szexisen táncikálni... . A nappali és a konyha között elkapva egy csövet a körül kezdtem táncolni. Azt tudtam hogy a tánctudásom nem olyan szörnyű, de hogy még "rúdon" is megy... . Annyira beleéltem magam, hogy a ruháim is elkezdtem ledobálni magamról, mint egy rúdtáncos, bár Pete ezt nem vette rossz néven...sőt... . Végig vigyorogva figyelte az előadásom, majd mikor oda tipegtem hozzá...khm...konkrétan rám vetette magát... . Szóval a mai este is jól alakul... .  

6.rész-Egy csepp romantika.

Két óra volt az út, amit megint végig beszéltünk, nevettünk. Hegyeken keresztül kellett menni, mivel hát...mondjuk hogy egy völgyben van a ház. Kintről nem is lehet látni a házat a fák miatt, viszont befelé egy gyönyörűen kikövezett út vezet. Hű! Körülbelül ez volt a max. reakcióm a látványtól. Kövezett nagy terület a ház előtt, hatalmas, modern óceánparti házról van szó, amit mindenfelé trópusi növények vesznek körbe, elől hatalmas pálmafák ahogy az óceánparton is. A belső részé is ugyanilyen hatalmas, belépve egy "L" alakú előszoba található, ahonnan a nappaliba lépünk. A nappali a ház jobb oldalán helyezkedik az óceánpart felé nézve, ebből következőleg egy kétszárnyú üvegajtó vezet ki. A nappaliból kijutunk a konyhába, ami össze van kötve az étkezővel, ami majdnem teljesen kint van a házból. Az előszoba-nappali-konyha összekötő "fala" maga a lépcső. A felső rész teraszként van meg oldal, vagyis simán körbe sétálhatsz a nappali fölött, úgy, hogy lelátsz. Ajtók mögött található például három fürdőszoba, három háló, és egy edző terem is. A "fő" hálószoba a jobb oldalt helyezkedik el ami a miénk lesz. Ez a végére marad, úgyhogy inkább tovább is megyek a fürdőszobákra. Ennél is meg van különböztetve a fő fürdő, ami sokkal nagyobb mint a másik kettő. Innen (is) nyílik egy üvegajtó, ami levezet az óceánhoz, az edzőterem majdnem a legkisebb helyiség a házban, de az se mondható tényleg kicsinek. Na és hát végül a hálószoba... . Egy franci ágy van bent, amivel szemben falba épített gardrób szekrény. Nincs túl sok minden benne, de ez azért van, mert a jobb oldali fal végig üveg plafontól, padlóig és a kilátás egyszerűen bámulatos! Bár lemenni itt nem lehet, de a kilátás kárpótol. A óceánparti rész is gyönyörűen meg van csinálva, pluszba medence is van az óceánon kívül. A helyenként érthetetlen magyarázás az annak tudható be, hogy kisebb sokk hatás alatt álok a látványtól. Még a kanapékon a párnák is mérnöki pontossággal vannak beállítva konkrétan! Olyan az egész mintha senki nem használná, pedig állítólag minden második hétvégén itt van a tulajdonos a feleségével. A nappaliban megállva csendben bámultam az óceánt, mikor hátulról Pete átölelt.

-Na? Tetszik?-kérdezte az állát a vállamra téve. 

-Gyönyörű!-mondtam ámulva. A kellemes csendet a gyomromkorgása zavarta meg.
-Esetleg éhes vagy?-kérdezte Pete nevetve.
-Egy kicsit!-fordultam meg a karjaiban.
-Rendelek pizzát! Milyet kérsz?
-Hawaii?
-Hawaii!-ismételte meg mosolyogva, majd ellépve tőlem belekezdett a pizzarendelésbe. Addig kapva az alkalmon kisétáltam kicsit körül nézni. Nem is tudom mikor lehettem utoljára természetes víz közelében, megy egyáltalán mikor voltam utoljára strandon? Talán tíz évesen nyáron. A kezembe a papucsommal sétáltam végig a forró homokban. Közben olyan mély dolgokon gondolkoztam, vajon mennyi ananászt raknak majd a pizzára, meg hogy sétáljak a vízben vagy maradjak a parton (végül egyébként nem mentem bele hanem maradtam száraz). Egy számomra szimpatikus részre lehuppanva bámultam a napfénytől, csillogó, óceánt. Az elmélkedésem pár perc elteltével megint Pete zavarta meg.
-Itt a pizza!-guggolt le mögém, majd puszit nyomott az arcomra.-Na, min gondolkozol ennyire?-nézett rám, miközben felhúzott a földről.
-Azon, hogy mennyi sajtot tettek a pizzára!-mondta halálosan komoly fejjel, mire ő hangos nevetésben tört ki.
-Akár mehetnél filozófusnak is!-nevetett átkarolva a vállam.
-Tudom, gondolkoztam is rajta, hogy ott hagyom a színészi pályát és filozófusnak állok!-mondtam, elgondolkozva, miközben lehuppantam az egyik székre. A pizza elfogyasztása után mind a ketten a strandolás mellett döntöttünk, mivel kb. negyven fok volt. Miután gyorsan felkaptam a fürdőruhám, kecsesen letipegtem a rám váró Pete-hez, aki hatalmas szemekkel bámult végig rajtam. A tekintet leginkább a nőiességemre tapadt, de mikor megfordultam éreztem hogy hátulról is igencsak bámul.
-Na, mehetünk?-tettem fel a költői kérdést, mire bólintott átölelve a derekam. Próbálkoztam bele menni a vízbe, de konkrétan a bokám lefagyott, ezért inkább napozgattam, természetesen Pete szerint abszolút nem volt hideg a víz. Bár nyár közepe van, de leginkább a liszthez tudnám magam hasonlítani, ezért vagy' egy üveg naptejet végig kentem magamon, és még a hátamra nem is került!
-Segítsek?-kérdezte a napszemüvege mögül mosolyogva.
-Nem ártana...-nyújtottam oda a naptejet.
-Na, jó feküdj a hasadra!-utasított, majd megfordulva kényelembe helyeztem magam. Lovagló ülésben rám ülve elkezdet kenni a hátam. A kezével finoman simogatva a hátam, szinte masszírozva kente végig. Mellém tenyerelve közelebb hajolt hozzám, és elkezdte csókolgatni a nyakam, aztán lefelé haladva egészen a fürdőruha bugyim tetejéig.
-Had forduljak meg!-kértem vigyorogva.
-Nem-nem!-hajolt mosolyogva a nyakamba, majd finoman beleharapva szívogatni kezdte.
-Na, most már én is!-mondtam, feltámaszkodva. Huzakodva felkelt rólam, és most ő feküdt végig csak ő éppen háttal. Rávetve magam heves csókolózásba kezdtünk. Hirtelen felkelve felkapott és a víz felé vette az irányt. Mellkas alatti magasságban lévő résznél lerakott, én pedig visszaugorva rácsimpaszkodtam, és lábam a dereka köré vonva folytattuk tovább. Egyre beljebb kezdett vinni a vízben, végül ahol már majdnem megfulladtunk konkrétan, szorosan megszorított és lehúzott a víz alá. Pár másodperc után vihogva, fuldokolva buktunk fel.
-Most már menjünk!-mondtam nevetve, majd megragadva a kezét kifelé kezdtünk sétálni. Mind ketten egyetértettünk abban, hogy mára ennyi elég a strandolásból. Szárítkozás után magamra kaptam egy lenge nyári felsőt, és egy térd nadrágot, a hajam pedig lófarokba fogtam. Vacsorára sushit rendeltünk (lusták vagyunk magunknak csinálni enni na!), majd Pete felment a fürdőbe, engem meg visszaparancsolt, hogy nem menjek be, mert meglepetése van. Fél óra őrjítő várakozás után végre lejött értem.
-Gyere!-fogta meg a kezem. Az izgalom érezhető volt rajtam, ezért már csak direkt is szép, lassan vezetett. Kinyitva az ajtót csodálatos, romantikus látvány tárult elém... . A kádba habos, meleg víz engedve, aminek a tetején vörös rózsa szirmok úsztak. A kádszéle végig körbe rakva gyertyákkal, amik világításként is szolgáltak. Kellemes virág illat terjengett a levegőbe, amitől még tökéletesebb lett az összkép. Mögém lépve a derekam köré fonta a karját, és finoman csókolgatni kezdte a nyakam. Finom mozdulattal levarázsolta rólam a felsőm, majd a nadrágom. Megfordulva én is levettem rólam a fölösleges ruhadarabokat amiket nőies mozdulattal a földre szórtam. A kádhoz lépve a fehérnemű is lekerült rólunk, ezután pedig a fürdőkádba folytattuk az esténket... . 

Interjú

Először is megszeretném köszönni Jappancsnak még egyszer a díjam és most az interjút! :) És hát..akkor nézzük is:

1. Mi inspirálta blogodat?
Ez nagyon egyszerű. A Fall Out Boy utáni szeretetem!:) Gondoltam, ha már így szeretem őket, miért ne csinálnék egy saját történetet is róluk? :)
2. Mióta írsz?
Tavaly június óta.
3. Van olyan karaktered amely közelebb áll hozzád, mint a többi?
Hát nem is tudom...minden karaktert nagyon szeretem, mert hát a banda tagokról van nagy részt szó, de talán Lindsay!:)
4. Volt olyan rész minek a megírása valamiért nehezebben ment? Ha igen, miért?
Persze hogy volt!:D Például a most készülő 6.rész is! Nehezen mennek az ilyesfajta leíró részek, mint ami a 6.-ban is lesz.
5. Jártas vagy más műfajban is?
Más írási műfajban? Hát nem is tudom...talán horror!:) Ha persze erre gondoltál.:D
6. A karaktereid személyisége hasonlít valamennyire a körülötted lévő emberekére?
Nem nagyon. Katherina öltözködési/zene stílusa az enyémhez, és ugye a srácokét interjút, tweetek...stb. alapján szűrtem le!:)  
7. Kell valami alapzaj az íráshoz? Vagy inkább síri csöndben dolgozol szívesebben?
Változó. Legtöbbször mindig megy a fülembe valami zene, de van hogy annyira benne vagyok a sztoriba, hogy csend kell.
8. Van valami ami motivál?
Nem. Vagyis...mint már a díjnál említettem írónő szeretnék lenni,ez hajt, hogy fejlődjek,ó és akkor talán lehetek!
9. Ha egy negatív -nem építőjellegű- kritikát kapsz, nagyon szívedre veszed?
Igen!:D Komolyan...a barátaim tudják, hogy akár sírni is képes vagyok olyankor...a blog bezárásit fontolgattam már, de ebből persze semmi nem lett!:)
10. Beszélnél magadról egy kicsit?
Persze!:D Mit is mondjak? 14 éves leszek, szeptembertől újra koptatom az iskola padjait, már nyolcadikosként. Budapest egyik külvárosában élek, anyukámmal, apukámmal, nővéremmel és a nagyszüleimmel. Csak internetes barátim vannak, az osztálytársaim nem utálnak, de nincs legjobb barátom a suliból, folyamatosan zenét hallgatok (most is például), imádom a Fall Out Boy néha már betegesen :D (volt már rá példa aki megkérdezte hogy "Ez már nem beteges?" mármint a FOB szeretettem), szeretek olvasni mindegy hogy blog vagy könyv, a stílusom elég sűrűn váltogatom régebben hipster akartam lenni (van is olyan szemüvegem :DD), aztán volt egy "hippisebb" időszakom, aztán egy csajos, és most laza, rockeres, "nem hordok szoknyát és csak a torna cipőt veszem fel" van, amit most tartok is, ja és ezek kb. fél év lefolyása alatt történtek xd. Nagyjából ennyit rólam!:) Van még pár dolog, de van amit nem publikálok! :D

Köszönöm az interjú még egyszer Jappancsnak! :) <3 És mint már mondtam a 6. rész készül már! :*

5.rész-Kezdetek...

Na ez hogy lehetséges? Reggel tizenegy óra fele aludtam el...most pedig hajnali kettő van. Átaludtam az egész napot, most meg teljesen kipihent vagyok. Óvatosan kikeltem az ágyból, Patrick nem felébresztve kiléptem a hálószobából és a terasz felé vettem az irányt, ahol egy pokróccal és egy bögre forró csokival üldögéltem. Éppen kortyolgattam az édes, meleg löttyöt, mikor rám tört egy érzés...egy érzés, ami szinte gyomron (és szíven) vágott. Hiányzott...nem, nem Patrick, hanem Pete... . Az illata, a csókja, az ölelése, a mosolya...mindene! Bármit megadnék azért, ha most ide jönne, átölelne és megcsókolna... . Mindent! Hogy gondolhatok ilyenre, mikor fent alszik Patrick, aki életem szerelme...de...én úgy érzem...Pete is...na jó, ezt inkább nem is folytatom, még fejben sem! A számszélébe harapva, megint egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nagyjából fél órát ülhettem kint, de mivel kezdetem fázni inkább bementem. Összegubózódva ültem a kanapén magam elé bámulva... . A folyamatos gyomorgörcs szinte megölt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kezembe kaptam a telefonom, és azonnal tárcsáztam.
-Katherina?-vette fel döbbenten Pete.
-Igen.-mondtam a már így is szét harapdált, vérző szám harapva.
-Hajnali háromnegyed kettő van! Mit szeretnél?
-Szóval...én csak...nekem...hiányzol!-mondtam ki hirtelen, de azonnal meg is bántam. Hogy mondhattam ilyet? Hogy?? Szinte hallottam ahogy elmosolyodik, én pedig elpirulok... .
-Ugye ezzel nem azt akarod mondani hogy találkozni akarsz most?-kérdezte nevetve.
-Nem, nem tervezem!-válaszoltam én is nevetve. Fél négyig (!) beszélgettünk, de mielőtt letettem a világ leundorítóbb, legszemetebb ötletével álltam elő... .
-Egy nagyon undorító, szemét ötletem van... . Mi lenne, ha...találkoznák...csak...titokba. Hogy csak mi ketten tudunk róla. Ugye érted?-suttogtam.
-Katherina ez egy nagyon rossz ö...-kezdett bele.
-Kérlek!-mondtam könyörgően.-Senki nem tudná...csak mi!
-Ez akkor is nagyon rossz ötlet...de...jó!-egyezett bele.-Van egy ötletem, de...nem biztos hogy...-kezdett bele.
-Mond!-noszogattam izgatottan.
-Szóval van egy régi barátom, akinek az óceánparton van egy nyaralója New York city határán és ő oda tudná adni akár több napra is ha szeretnéd!
-Több napra...-haraptam (megint) bele a számba.-az nagyon jó lenne, de mégis mint mondanék Patricknek?-kérdeztem bizonytalanul.
-Barátnőid elhívtak magukkal nyaralni, vagy forgatás miatt kell elmenned?
-Akkor inkább hogy a lányokkal megyek, mert most egy darabig nem lesz forgatás.-mondtam.
-Jó! Holnap reggel tízre ugyanoda megyek érted ahova múltkor!
-Jó! Akkor szia!
-Szia!-tette le a telefont. Pár perc ideges bambulás után erőt vettem magamon és visszafeküdtem. Halkan visszahelyezkedtem, mikor egy érintést éreztem meg magamon.
-Hol voltál?-suttogta a nyakamba Patrick, majd egy finom csókot lehelt rá.
-Levegőzni. Nem igazán tudnék most aludni...-motyogtam aggódva.
-Akkor jó!-nevetett, majd a számhoz hajolva megcsókolt. Megsimítva a nyakam újra és újra megcsókolt, ezek után lassan lesimította rólam a pizsama felsőm. Az utána következő dolgot meg gondolom már egyszerű kitalálni... .

****

Én egy kurva nagyok! Bocsánat a kifejezésért de ez így van! Ma reggel tízkor indulok Petetel egy elég romantikusnak mondaható "nyaralásra" most meg itt fekszem Patrick mellett... . Hányok magamtól! 

-Patrick...-kezdtem bele rekedten suttogva.

-Mondjad!-válaszolt mosolyogva, miközben simogatta a hajam. 

-Szóval mikor levegőztem Lindsay felhívott, hogy elmennék a velük pár napra kicsit nyaralni. New York city határánál van egy barátjának egy óceánparti háza.-motyogtam. 

-És miért hajnali kettőkor hívott fel? És ha nem vagy fönt? Egyébként hány napra?

-Hát...Lindsay néha legkevésbé sem tapintatos. Három napra.-próbáltam kicsit magabiztosabb lenne, nehogy gyanút fogjon hogy hazudok. 

-Oh értem!-nevetett.-És akkor hánykor indulsz?

-Tíz!

-Akkor készülnöd kéne, mert lassan fél kilenc!-mondta.

-Jaj!-ugrottam ki az ágyból. A bőröndöm leszedve villámsebességgel kezdtem pakolni. 

-Várj!-kelt ki az ágyból Patrick, majd mellém lépve ő is pakolni kezdett. Ha tudná miben segít...fú. Sikeresen összecsuktam a bőröndöm, majd zuhanyzás után felöltöztem, farmersort, fehér ujjatlan, fehér saruszandál, kalap, napszemüveg, nyaklánc és kék kézitáska. Tízkor mindennel meg voltam, így eltudtam indulni kényelmesen... . Vagyis majdnem.

-Szia Kate!-lépett mellém Patrick, majd magához húzva hosszasan megcsókolt.-Egyébként...-lépett el mellőlem.-Hol vannak a lányok?-kérdezte felvont szemöldökkel. 

-Ők...nem itt álltak meg...-motyogtam lefehéredve. 

-Na jó, Katherina kivel csaltál meg??-kiabált rám, benne pedig megállt az ütő. Ha ezt most elmondom vége mindennek. Katherina színésznő vagy! Gondolkozz! A számba harapva felvettem a most bennem lévő legnyugodtabb stílust majd ránéztem, mitha tényleg igazat mondanék. 

-Senkivel! Ha szeretnéd felhívom Lindsay hogy ő megmondja!-mondtam. Nagyon bízom benne hogy a barátnőm fel fogja fogni a szitut és falaz nekem. 

-Hát jó, akkor gyerünk!-nézett rám idegesen. Az ájulás szélén tárcsáztam Lindsay számát. 

-Szia Lindsay!-szóltam bele.-Patrick azt szeretné tudni tényleg veletek megyek-e nyaralni!

-Mi?-döbbent le hirtelen, majd felfogva azonnal beszállt. 

-Persze!-mondta egyértelmű választ adva.-Ha odaadod Patricknek a telefont neki is elmondom!-mondta, majd Patrick kezébe nyomtam.

-Ühüm, ühüm. És miért nem jöttök a ház elé? Oh, értem! És te véletlen nem hazudnál Katherina kedvéért? Hát jó... .-nézett maga elé dühösen. Szinte folyt ki a telefonomból a sok hazugság amit nem hallottam természetesen.-Biztos? Akkor jó! Szia!-tette le a telefont.-Tessék!-adta vissza még mindig kissé feszülten a telefont.-Lindsay azt mondta nem kell hogy oda kísérjelek... .-mondta összehúzott szemöldökkel. 

-Igen!-bólintottam a számba harapva.-Akkor megyek is! Szia!-nyomtam bizonytalan puszit a szájára.

-Szia!-köszönt az ajtó félfának támaszkodva még mindig feszülten méregetve. Az ajtón kilépni szinte maga volt a megváltás! Gyorsan visszahívtam Lindsay hogy elmondjam mi is van.

-Szia Lindsay! Tudom hogy ez neked nagyin cikis szitu volt, de nekem sokkal inkább!

-Katherina Margaret Salvatore ki a franc volt az a tuskó akivel megcsaltad szerencsétlen Patricket???-üvöltötte.

-Pete...-motyogtam magam után húzva a bőröndöm. Egy pár másodperc csend után végre újra megszólalt. 

-Nagyon nagyot csalódtam benned... . Tudod mit, inkább tegyük le. Ez...áh!-mondta, majd megszakadt a vonal. 

-Lindsay! Lindsay ne!-kiabáltam bele a telefonba. Könnyek között eltéve a telefonom végre Petehez értem aki már izgatottan várt. Berakva a csomagtartóba a bőröndöt gyorsan beültem mellé.-Majdnem lebuktunk és Lindsay végleg megutált!-hadartam könnyezve.

-Mi? Mi történt??-kérdezte idegesen. Töviről hegyire elmeséltem neki mi történt.-Úristen...mondtam hogy ez egy nagyon rossz ötlet!-förmedt rám idegesen. 

-Legalább te ne legyél ilyen velem!-kiabáltam rá sírva.

-Tudod hogy nem úgy értettem...bocsi!-húzott magához, hosszasan megcsókolva. Az az érzés felbecsülhetetlen volt ami akkor átjárt! Mint az első szerelem! A pillangók a gyomromban, a tetőtől talpig bizsergés...szinte felfoghatatlan! A szikra...amit Patrick csókjainál...már nem érzek!-Mitől ilyen sebes a szád?-kérdezte suttogva, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta. 

-Amikor ideges vagyok harapdálom!-mondtam megint!! Beleharapva a számba. 

-Ezt ne csináld!-szedte szét a szám mosolyogva, majd megint megcsókolt. Minden rossz érzés, bűntudat elszállt belőlem és csak az a kellemes, boldogság maradt benne ami a kettesben töltött pillanatól volt! Megsimítva az arcom puszit nyomott az orromra, majd beindítva a kocsiját és elindultunk... . 

1. díjam!

Nagyon szépen köszönöm a díjat Jappancsnak!<3

Szabályok: 

Rakd ki kitől van! 

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küld el 10 embernek!

Iratkozz fel a küldő blogjára! 

10 dolog rólam: 

1.A Fall Out Boy az életem! <33

2.Nagyon szeretek blogot írni 

3.Két nagy álmom van, az egyik hogy híres írónő legyek a másik pedig hogy eljussak egy FOB koncertre!

4.A legjobb barátaimat a neten találtam meg és szinte csak ők a barátaim.

5.Szeptembertől nyolcadikos leszek. 

6.Az szjg a kedvenc könyvem.

7.Egész nap a fülembe van a fülhallgatóm, magyarul egész nap zenét hallgatok.

8.Sokat netezek.

9.Simsezek 

10.Volt egy tengerimalacunk Bobby aki januárban halt meg, és most csak egy teknősünk van.

10 válasz:

1.- Miért írsz?

Mert szeretek!:)

2. - Mit vársz el az olvasóidtól? 

Őszintén? Semmit! Inkább ők várjanak el tőlem... . Minél jobb sztorit szeretnék írni, hogy az ő elvárásiknak megfeleljek. 

3.- Voltál már magányos az írás miatt?

Hát...nem nagyon!:)

4.- Neked mit jelent az írás? 

Az életet!

5.- Melyik műfajt olvasod a legszívesebben?

Eddig az ifjúsági könyveket olvastam, de most a horrora kaptam rá!:)

6.- Mi ad neked erőt az élethez?

A Fall Out Boy plusz más bandák, az írás és a barátaim akiket az interneten ismertem meg! :) <3 

7.- Mi a véleményed a "közhelyekről"?

Közhelyek? Nem is tudom...a közhelyest több dologra is lehet mondani. De ha arra gondolsz amire én, akkor a válaszom, hogy szeretem az egyediséget nem szeretem ha valaki/valami megy a tömeg után.

8.- Siratott már meg blog?

Természetesen!:)

9.- Mondj 3 szót, amivel jellemeznéd magadat!

Idióta (jó értelemben :D), szarkasztikus, barátkozó 

10.- Fogott már meg történet (könyv vagy blog) ? 

Igen!:) Elég sok könyv és blog is!

10 kérdés:

- Miért kezdtél el írni?

- Ha tehetnéd lennél regény író?

- Mi életed álma? 

- Ki az az ember, akiért bármin megtennél?

- Milyen blogot indítanál még azon kívül, mint ami most van? 

- Volt már olyan, hogy elalvás előtt jutott eszedbe egy sztori és csak azért felkeltél hogy leírd? 

- Mi a kedvenc blogod? (linkeld!)

- Ha van példaképed akkor ki? 

- Milyen érzések vannak benned írás közben? 

- Az iskoládban más is ír blogot vagy csak te? 

Akiknek küldöm:

- April Williams

- Szabó Rebeka

- Pék Bernadett

- Alex Rodriguez 

-

-

-

-

-

-

Nem tudtam tíz bloggert összeszedni bocsánat! :/ 

Még egyszer nagyooon köszönöm Jappancsnak ezt a különdíjat! <3 Ez nekem nag

4.rész-Mi van velem?

Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el!! Ugrottam ki Pete (!!!!!) ágyából, majd a ruháim felkapva azonnal kirohantam a hálóból. Reggel kilenc óra. Csodás! Teljesen magamba roskadva ültem le a kanapára. Hogy lehet egy ekkora szemét dög? Hogy csinálhattam ilyet? Hogy csalhattam meg Patricket?? De nem csak én vagyok a hibás... . Pete kezdte! Felpattantam a kanapéról, majd újra berontva a szobába Pete mellé léptem.
-Ébredj!-rángattam.
-Mi...? Mi az?-nézett rám törölgetve a szemét.
-Kelj fel és vigyél haza! Rögtön!-kiabáltam rá.
-Jól van már nyugi!-kelt fel, és öltözködés után már indultunk is volna, ha... .
-Várj! Így nem mehetek haza! Patrick meg fogja érezni az illatod rajtam!-mondtam ijedten.
-Akkor előtte megfürdesz?-kérdezte várakozva.
-Hát...ha lehet!
-Lehet!-mondta mosolyogva... . Aw, az a mosoly... . Azok a barna szemek, és... . Miket beszélek? Már így is undorodom magamtól, nem kell ezt még fokozni. Mélyen beszívva a levegőt elindultam a fürdőszoba felé, de Pete megállított.
-Katherina! Várj! Beszéljük meg ami tegnap este történt... .
-Figyelj...én...-kezdtem bele.-Ez...maradjunk annyiba, hogy meg sem történt! Patrick tini korunk óta a barátom és mellesleg a te legjobb barátod!-mondtam kissé idegesen.
-Most ezzel arra akarsz kilyukadni hogy én tehetek róla?-nézett rám csodálkozva.
-Igen! Te csókoltál meg először! Nagyon nem én kezdtem!-mondtam összehúzott szemmel.
-Azért te sem ellenkeztél! Sőt! Miután megcsókoltalak, te simán ellökhettél volna, de nem, hanem visszacsókoltál, és levetted rólam a pólóm, ami egy egyértelmű jel volt!-kiabált rám idegesen.
-Attól hogy én hülye vagyok, neked nem kell annak lenned!-kiabáltam vissza.
-Ezek szerint te jobban akartál mint gondoltam... .-vigyorodott el kajánul.
-Peter...ne húzd ki a gyufát!-sose mondom ki a nevét, hogy Peter, de ezzel a mondattal nagyon felhúzott...!
-Jaj, Kate ne játszd meg magad! Úgyis tudom hogy akartál és most is akarsz!-nevetett, majd gonoszul összehúzott szemmel elvigyorodott.
-Hogy én mennyire utállak!-ordítottam rá, majd a fürdőszobába berontva bevágtam az ajtót. Gyorsan levetkőzve megengedtem a meleg vizet, és beálltam alá. A zuhanyfülkében háromféle, női (!!!) tusfürdő volt található... . Epres, trópusi, és csoki illatú... . Hátat fordítva a fülke ajtajának végig szagoltam mind a hármat, végül az epres mellett döntöttem. Éppen a kezembe nyomtam, mikor hátulról ágy ölelő akart érzetem. Ijedtembe akkorát sikítottam hogy szerintem Japánig elhallatszott.
-Te mégis miért vagy itt?-zártam el a vizet, és magam elé kaptam a töröközőt amit a zuhanyfülke szélére készítettem, és kiszabadulva az ölelésből előre léptem, majd egy fordulatot téve ránéztem.-Menj már kii!-sipítottam.
-Minek? Úgyis láttalak már ruha nélkül!-röhögött.
-Ez rohadtul nem vicces! Épp elég volt egyszer! Így is, nem tudom hogy fogok Patrick szeme elé kerülni...!-mondtam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Elhúzva a száját belépett mellém (cipőben!), majd magához ölelt.-Én...annyira szeretem Patricket és...nem tudom miért tettem ezt! De...veled...annyira jó! Én...nem tudom mit csináljak! Nem értem magam, miért tettem ezt!-mondta sírva. Ő csak csendben állt és szorosan ölelt.-És...te miért hívtál meg egyáltalán vacsorázni?
-Nem tudom...vagyis...hagy ne kelljen elmondanom!-motyogta idegesen. Vállat vonva megtöröltem a szemem majd megint felé fordultam.
-Na jó...-szipogtam.-Létszíves menj ki mert le szeretnék zuhanyozni!-mondtam. Ellépve mellőlem elindult kifelé az ajtón, de visszahátrált.
-És ha...!-nézett vissza.
-Nem!-mondtam, majd maga után bevágva az ajtót végre hagyott lezuhanyozni... . Gyorsan felöltöztem és végre elindulhattunk. Ház előtt pár méterrel állt meg, nehogy észre vegye Patrick.
-Ez soha, de soha nem történt meg! Én is, és te borzasztó idióták voltunk, akik csak magukra gondoltak! Ilyen többi soha, de SOHA! Nem történhet meg még egyszer!-mondtam el egy szuszra.
-Katherina...megtörtént! Igenis! Ezzel már nem tudunk mit csinálni! Ha visszatekerhetném az időt, ez nem történt volna meg!-nem történt volna meg? Ez mit akar jelenteni? Miattam, vagy a megcsalás miatt? Bántott amit mondott, pedig tudom hogy nem kellet volna hogy bántson... . Szám szélébe harapva bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból. Pete azonnal elhajtott, én pedig csak álltam... . Egyszerűen nem akartam Patrickkel találkozni... . Hogy fogok a szemébe nézni azok után ami történt? Nem tehetem ezt vele! Nagy levegőt véve elindultam haza... . Még egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, és reménykedtem hogy semmi gyanúja nem lesz... . Halkan beléptem a házba, majd a nappali felé vettem az irányt.
-Szia!-lépett mellém Patrick, és magához húzva hosszan megcsókolt... . Az az érzés ami akkor hatalmába kerített, az szörnyű volt... . Legszívesebben arcon köptem volna magam...hogy lehetek ekkora szemét liba? Megcsalni egy férfit akit tudom hogy mennyire, de mennyire imád és bármint megtenne értem! Utálom magam! Ennyi!-Na hogy van anyukád?-lépett el tőlem.
-Öm...sokkal jobban! örült neki hogy...khm...ott voltam!-kezdtem bele a hazudozásba.
-Na akkor jó!-mondtam, és belepuszilt a nyakamba. Majd megint az számat. Egyre hevesebben csókolt, de én nem hogy hagytam magam, hanem eltoltam magamtól!
-Patrick most ne!-mondta ellépve tőle.
-De miért?-nézett rám csodálkozva.
-Én...fáradt vagyok! Sokat kellett foglalkoznom anyával! Elfáradtam! Majd máskor! Most lepihenek!-mondtam, és felsietve a lépcsőn bezártam a szoba ajtót és levágtam magam az ágyra. Egy ideig könnytől fátyolos tekintettel bámultam a plafont, viszont inkább úgy döntöttem elalszom... .

3.rész-What?

Csodás érzés végig forgolódni az éjszakát az idegtől, majd a reggelt is, ami éppenséggel nem volt annyira nagy probléma. Egy hirtelen jobbos fordulattal konkrétan rázuhantam az alvó Patrickre, aki annyira mélyen szunyált, hogy fel sem ébredt a kis akciómra. Szorosan hozzábújva megsimítottam az arcát, majd fölé hajolva  puszit nyomtam rá. Ráülve a hasára megint fölé hajoltam, és most az orrára adtam egy puszit, amit akárcsak egy nyuszi megmozgatott ezután. Kisimítottam a haját a homlokából, majd oda is adtam egy puszit. Ezután következett a szája, amire szintén adtam egy pici puszit. A nyakát sem kihagyva végig feküdtem rajta és csak néztem ahogy alszik. Elképzelni sem tudom mennyire mélyen alszik, hogy semmire nem kelt eddig fel! Alulról átölelve hosszú csókot nyomtam a szájára, amire már végre kezdett ébredezni.

-Szia!-mosolyogtam rá, majd még szorosabban átölelve érzelmes csókkal ajándékoztam meg. 

-Legjobb reggeli ébresztés!-tűrt bele a hajamba.

-Már egy ideje próbálkozom!-mondtam nevetve.

-Tényleg?

-Tényleg!-mondtam, majd újra végig pusziltam, úgy ahogy az elején.-Komolyan észre se vetted?-kérdeztem vigyorogva. 

-Nem!-mondta nevetve.-Én sajnálom hogy tegnap este olyan bunkó voltam! Elhiszem hogy az anyukádnak szüksége van rád!-mondta, majd puszit nyomott a homlokomra.

-Semmi baj!Én...öm...köszi!-haraptam az alsó ajkamba. Szörnyen fáj ez az egész! Hogy lehetek ilyen? Nemet kellett volna mondanom! Ebből tuti nagy botrány lesz...már előre érzem ha kiderül... . Estig semmi nem történt, ma sem volt forgatás, ezért itthon ültem. Életemben nem voltam még ilyen ideges, de komolyan. Este hatkor baráti vacsora révén egy teljesen normálisan öltöztem fel. Egyébként is tudtam nem visz valami puccos helyre, plusz nem akartam hogy Patrick gyanakodjon. Csőnadrág, tornacipő, fekete top fölé a kockás ing (szeretem az ingem na!). Semmi különös!
-Szia majd jövök!-léptem Patrick.
-Szia!-nyomott hosszú csókot a számra.-Biztos ne vigyelek el?-kérdezte még egyszer.
-Biztos! Na megyek! Szia!-léptem ki az ajtón, majd megvártam hogy Patrick tuti ne vegye észre hogy nem kocsival megyek. Pete elém jön, persze nem közvetlen a ház elé, hanem pár méterre tőle.
-Szia!-szálltam be a kocsijába.
-Szia! Nagyon csinos vagy!-nézett végig rajtam, miközben bekötöttem az övet.
-Köszi, de kérlek ezt hanyagold!-mondtam.-És hová megyünk?
-Pizzázni. Jó lesz?
-Persze!-mosolyogtam rá. Végig beszélgettünk, de amolyan semleges dolgokról. Nagyon hangulatos kis helyre vitt. Aránylag pici, halványan világító lámpák, piros, fehér kockás terítők az asztalokon. Egy sarokban lévő asztalhoz ültünk le, ahova azonnal oda is ugrott a felszolgáló, hogy felvegye a rendelésünk. Mivel Pete pizza imádó neki mindegy volt és azt kérte amit én (végül sonkás lett). Az első negyed órában hihetetlen feszült voltam és ideges. Körülbelül akkora falatokat ettem mint egy kismadár, mivel a gyomrom mérete is megegyezett egy madáréval. Viszont annyit viccelődött és röhögtetett, hogy sikerült elengednem magam és csak baráti beszélgetésként felfogni ezt az egészet. Este nyolckor szálltunk be a kocsiba abból a célból hogy haza visz... .
-Nincs kedved feljönni hozzám inni valamit?-fordult felém az autó beindítása előtt.
-Hát...végül is...-vontam meg a vállam. Fél óra kocsikázás után sikeresen oda értünk, majd a kanapén üldögélve iszogattunk és beszélgettünk. Az utolsó korty fehérbor után óvatosan lehelyeztem a poharat az asztalra, majd utánam Pete is. Pár percig csak némán bámultuk egymást, majd...a kezét óvatosan a combomra helyezte, és közelebb csúszott hozzám. Egy ideig csak így ültünk, mikor a másik kezével megfogta a fejem és megcsókolt. Nem ellenkeztem...kicsit sem! Sőt! Hátra döntve a kanapén fölé kerültem és heves csókolózásba kezdtünk. A kezem után nyúlva leszedtem rólam a kabátként funkcionáló kockás ingem, én pedig a felsője alját megragadva lerántottam róla. Felülve megfogta a derekam, én meg a kezeim közé fogtam a fejét, majd az ölébe kapva a hálószobába vitt, ahol az ágyon hátra dőlve folytattuk amit a nappaliba abba hagytunk. Szép lassan lekerült rólunk a többi ruha is, és utána ki lehet találni mi történt... .