Hír

Hát hahi mindenki! Szóval...ilyen hírt már jelentettem be (azt hiszem kétszer is), amit most fogok... . A blogomon szünetet hirdetek! Ennek több oka is van, például az ihlet hiány. Semmi ötletem mit írjak. Komolyan semmi. A másik, talán az iskola kezdés, de az a legkevésbé (nyolcadikos vagyok/leszek [holnaptól], ezért valószínűleg év közben jóval kevesebbet fogok a bloggal foglalkozni. Hát ennyi lenne! Remélem azért annyira nem fogok hiányozni (tuti nem fogok hiányozni xdd), addig is...olvassatok más csodás blogokat! :D Egyenlőre fogalmam sincs mikor kezdek újra bele, de majd kialakul!:) Na most már tényleg nem fárasztalak titeket! :D Mindenkinek jó sulit (tuti nem lesz az senkinek, ahogy nekem se xd) és jó éjt/reggelt! :D :* <33

18. Filmes este 2/2

A film nem volt valami nagy szám, ezért majdnem bealudtam rajta. Szokás szerint kedves húgom zavart meg aki úgy döntött, hogy megdobál minket pop cornnal, mert ő unatkozott (Pete is bealudt egyébként azért beszélek többesszámba).
-Hagyjál már békén!-nyöszörögtem Petehez bújva, aki szintén ébredezett.
-Mi a...-pislogott.
-Unatkozom! Ne legyetek már nyugdíjasok hogy este nyolckor alszotok.-dobott még egy adag popit az arcunkba, de erre sem mozdultunk. Gyanús pár perc után vissza tért. Jégkocka kopogást hallottunk ami csak egyet jelenthetett.
-Ááááá de hideeeg!-ugrottam fel.
-Aaaa mi a...-pattant fel a kanapéról szintén a támadást követően. Kedves hugicám úgy döntött hideg módszerekhez folyamodik, vagyis jeges pohár vízhez.
-Most megöllek...-léptem felé.
-Abbie nem ölsz meg senki, maximum én!-szólt közbe Pete, de addigra már mindegy volt, mert őrült módjára kergetni kezdtem Ashlee-t. Először a földszinten rohangásztunk ide-oda,a mit Pete próbált megakadályozni, de nagyjából tíz perc után feladta és a kanapén ülve nyomkodva a telefonját várta, mikor végzünk. Fél óra futkározást után sikerült leöntenem, amit követett a hajszárítást, de ha már a fürdőben voltam le is zuhanyoztam. Igazából nem nagyon zavartattam magam, mert ugyan úgy hosszú felsőt és bugyit vettem pizsinek, ahogy szoktam nyáron és abba sétáltam vissza Pete-hez.
-Mit csináltatok ennyi ideig?
-Kergettem, ő futott, majd mikor elkaptam leöntöttem, aztán hajat szárítottunk, aztán úgyis a fürdőben voltam, azért lezuhanyoztam.-magyaráztam, miközben elkezdtem felszedegetni a popit a földről.-Ide tudod hozni a fürdőből a felmosót?-szóltam hátra. Takarítás után fáradtan huppantam le a kanapéra az eddig csak bámuló Pete mellé.
-Azért igazán segíthettél volna!-mondtam az ölébe dőlve.
-Én felügyeltelek, nehogy bajod essen takarítást közben!-simította meg az arcom, mire felnevettem, és az ölébe ülve hosszú csókot nyomtam a szájára. Teljesen egymásra voltunk koncentrálva, ezért még azt sem hallottuk hogy Ashlee mellettünk áll és vár.
-Ha sikerül végre leszakadni egymásról, akkor akár rám is figyelhetnétek. Leszakadva egymás szájáról az unottan gitárral (?) a kezében várakozó húgomra néztünk.
-Szóval...-mosolyodott el erőltetetten.-gitározol neke...kezdte, mire felvont szemöldökkel néztem rá.-nekünk?-javította ki magát, egy szemforgatással. Kicsit furcsállva kezdte méregetni Ashlee-t de aztán egy vállrándítással elkérte tőle a gitárját (egyébként tanul gitározni hozzá teszem TANUL nem tud, csak tanul...).
-Úristen...ez a gitár valaha behangolta valaki?-kérdezte kikerekedett szemmel.
-Öm...elvileg igen...-motyogta Ashlee.-várjunk...akkor lehet hogy tudok gitározni, csak el volt hangolódva?-csillant fel a szeme.
-Azt nem hiszem.-mondtam majd szúrós tekintettel nézett rám.
-Mindegy...-sóhajtott Pete.-akkor...mit szeretnétek?-kérdezte.
-Tök mindegy.-vontam meg a vállam.
-Nekem is.-mondta Ash. Igazából nem konkrétan dalokat gitározott, hanem belekezdett és nekünk kellett kitalálni a számok címét. Mind a kettőnknek 10/10 lett (ez csak jelképes, mert kb. harminc számba belekezdett), szóval így jól elvoltunk, egészen hajnali egyig (!).
-Na jó...-fogta le Pete a húrokat.-most már menjetek aludni!-adta Ashlee kezébe a gitárt.
-Az nem rossz ötlet...hulla fáradt vagyok!-motyogta.-Jó éjt!
-Jó éjt!-mondtuk egyszerre.
-Én is alszom...lecsukódik a szemem!-mondtam felkelve a kanapéról.
-Megengeded hogy veled aludjak?-ölelt át.
-Talán!-mosolyogtam föl rá, majd puszit nyomtam az arcára.-Na jó!-nevettem el magam.
-Oh, köszönöm! Ez igazán megtisztelő!-bólintott "komolyan", mire felnevettem. Miután felsétáltunk az emeletre gyorsan fogat mostam, majd a takaró alá bevackolva magam Pete-hez bújtam.
-Jó éjszakát!-mosolyodtam el a sötétben.
-Jó éjszakát hercegnőm!-suttogta majd puszit nyomott a homlokomra. Ezek után biztos lehet benne, hogy jó lesz...!

17. Filmes este 1/2

-Abbie bemehetek?-kérdezte.
-Öm...persze! Csak egy pillanata!-kiáltottam.-Öltözz már gyorsabban!-dobtam Pete felé a pólóját, amit időközben felszedtem a földről. Félperc alatt kész lettünk majd az ágyon ülve vártuk hogy anya bejöjjön.
-Kicsim, ma este elmegyek itthonról! Ashlee itthon lesz! Mondtam neki, hogyha bármi van szólhat neked!
-Jó! És meddig maradsz?
-Hát...-pirosodott el.-ha minden jól megy, akkor csak holnap jövök!
-Oh...-kuncogtam, mire Pete is elvigyorodott.
-Egyébként mitől ilyen kócos a hajad?-törte meg a kínos pillanatot anya, mire én pirosodtam el, csak most Pete nem mosolygott.
-Amiatt az idióta Luke miatt tudod...-motyogtam.
-Amikor először bejöttem még nem volt ilyen...-nézett gyanakodva.
-De! Csak akkor biztos nem figyelted!-vágtam rá.
-Hát jó...egyébként Pete! Nem lehetne hogy te is itt maradj a lányokkal? Nem akarom őket egy napig egyedül hagyni...-nézett anya Pete-re, mire felcsillant a szemem.
-De! Szívesen maradok!-mosolygott rá.
-Igen, ezt én is akartam kérdezni, mert nem szeretnék ketten maradni Ashlee-vel.
-Jó, akkor maradok vigyázok a gyerekekre!-bólintott, mire tágra nyílt szemmel néztem rá. Anya nem marad sokáig, megvártam hogy lemenjen a lépcsőn, majd azonnal rávettem magam Pete-re. Megint kezdte volna levenni a felsőm, mikor idegbeteg módjára lefogtam a kezét.
-Elég rosszul végzed a dolgot, ha így vigyázol rám...-suttogtam vigyorogva a fülébe, még mindig lefogva a kezeit.
-Ne szemtelenkedj a felnőttekkel!-kuncogott halkan.
-Mert mi lesz? Elmondod anyunak?-kérdezte vigyorogva az alsó ajakamba harapva.
-Annál rosszabb!-csípett bele az oldalamba, mire felvisítottam. Ezzel legyengített, így könnyen letudott emelni a derekáról, és a hátamra fektetve folytatta a csikizésem. Mindenhol ahol ért böködött és csikizett. A szám és a hasam is fájt már a sok röhögéstől... . A hasamról szólva...a sok kínzás mellett azért kedveskedett is... . Finoman felhúzta a pólóm, és lejjebb tolta a nadrág derekát így egy kis rész szabad maradt amit gyengéden megcsókolt, de persze ezután folytatta a kínzásom. Ami szerinte 5 percig szerintem egy óráig, igazi idő szerint pedig 10 percig tartott... . Kifésülve a haj koronám kisétáltunk a szobámból kézen fogva (!!!) amit akkor vettünk észre mikor Ashlee fürkészve nézett minket az ajtóm előtt... .
-Hallottam mindent.-nézett végig rajtunk.-A helyetekben csendes lennék este, mert vékonyak itt a falak...-morogta, majd visszament a FOB barlangjába én így hívom...szobájába más sincs csak FOB.
-Ezt jól megkaptuk!-mondta nevetve Pete.
-De mi lesz ha elmondja anyának?-kérdeztem ijedten.
-Ezt most komolyan kérdezed? Szerinted eltudná viselni, hogy nem lát többet? Jártál már a szobájába?! Kezd kissé ijesztő lenni már az a hely...-motyogta mire felnevettem.
-Megijedsz magatoktól?-kérdeztem nevetve.
-Olyan mennyiségben? Igen! Nagyon...
-Este a helyedben nem aludnék éjjel...ki tudja milyen tervet eszel ki az elrablásodra!-gondoltam elsütök egy jó poént, de persze megint ő nyert... .
-És kimondta hogy aludni fogunk az éjjel?-kérdezte kacér mosollyal, mire elvörösödtem. Nevetve puszit nyomott a homlokomra, majd (már nem kézen fogva) lesétáltunk az emeletről. Mint kiderült anya hatkor indul (ami egyébként nem este, de mindegy), ezért még elcsevegett velünk a nappaliba. Pontosabban anya beszélt, Pete bólogatott, én meg hozzá bújva figyeltem. Igen anya jelenlétében is, mivel ő úgy vette hogy Pete-nek én olyan vagyok mint mondjuk a húga, (vagy a gyereke) ezért még a homlokpuszin és egyéb kedves gesztuson se lepődött meg anya (szerencsére...).

-Pete! Vigyázz a lányokra!-kapta fel a táskáját anya.
-Na! És neki miért nem mondod el az unalmas szöveget, amit nekem szoktál?kérdezte felháborodva.
-Egy, mert nem vagyok az anyja, kettő harmincöt éves, elvált, apuka. Soroljam még?-nézett rám a tökéletesen megcsinált szemöldökét felvonva.
-Jó na!-forgattam a szemem.-Menj mielőtt elkésel!-nyitottam neki ki az ajtót.
-Értem én hogy el akarsz kergetni itthonról, de azért ne ennyire feltűnően!-mondta nevetve kilépve.-Na sziasztok!
-Szia!-köszöntünk egyszerre majd becsuktam az ajtót.
-Na, mit csináljunk?-kérdeztem.
-Öm, film?
-Oké, de én választok!-rohantam be a nappaliba.
-Aha, persze hogy valami romantikus, sírós filmet nézzünk? Azt várhatod!-kiáltott utánam.
-Ennyire nem ismersz? Vagy horror vagy vígjáték! Egyedül szoktam vígjátékot nézni társaságban meg horrort.
-Akkor horror!-mondta mosolyogva.
-Oké, én csinálok pop cornt!-hallottunk meg egy hangot magunk mögül.
-Nem, te visszamész a szobádba gépezni!-fordultam Ashlee felé.
-Azt csak hiszed!-mondta becsapva a mikróajtót.
-Hagyd hadd jöjjön!-vont vállat Pete.
-Hallottad a bébiszittert! Jöhetek!-mosolygott gonoszul. Ashlee "kissé" féltékeny rám... .
-Remélem éjjel nem fogsz semmit aludni!-motyogtam idegesen.
-Abba biztos lehetsz, főleg, hogy a szobád az enyém mellett van...-mondta, mire még Pete is elvigyorodott.
-Te ki...-indultam meg felé, de Pete megállított.
-Ne legyetek már ilyen gyerekesek!-sóhajtott. Magamban fortyogva ültem le a kanapéra várva hogy a kis boszi elkészüljön és hozza a pop cornt. A popi mellé két pohár kólát is hozott... .
-Pete-nek nem hoztál?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-A-a neked nem hoztam!-markolt bele a tálba.
-Hogy én mennyire utállak!-morogtam, majd felugorva a helyemről szereztem magamnak. Szegény Pete-et sajnáltam...jobb oldalán voltam én, bal oldalán pedig Ashlee... . A film felénél Pete közel húzva magához jobb kezével átölelt, a ballal pedig finoman cirógatni kezdte az arcomat. Remélve hogy Ashlee annyira bele van merülve a filmbe hogy nem veszi észre, ahogy Pete elkezdi puszilgatni a nyakam, vagy éppen a szám... . De persze nem volt ekkora szerencsénk.
-Remélem nem zavar hogy itt ülök! Csak nyugodtan folytassátok!-motyogta a tévét bámulva.-Gyakorlatilag el is mondhatnám anyának...
-Ashlee!-kiáltottam rá.
-Ez most komoly! Ne mond el neki!-bólintott szigorúan Pete.
-Nem engedtétek hogy végig mondjam! El is mondhatnám, de nem fogom!-mondta mire mindketten felsóhajtottunk.
-De csak miattad!-nézett Pete-re, aki elnevette magát, én pedig egy szemforgatással díjaztam a "frappáns" beszólását... .

16. Újabb izgalmak

Valószínűleg érezte a csókból hogy én nem tudom pontosan mit akarok, ezért megpróbált meggyőzni a felől, hogy sokkal többet érzek iránt, mint gondolnám...(hozzá teszem sikerült is neki...). Finoman hátrébb tolt, majd háttal a kanapéra döntött. Óvatosan elkezdte a nyakam csókolgatta és szívogatni, ezután megint visszaváltott a számra, közben pedig lehúzta rólam a pólót, példáját követve pedig én is az övét. A csókon kívül nem történt semmi (kivételesen...). Pironkodva ültem föl, miután Pete felkelt rólam. Miután felszedtem a kanapé mögül a pólót (és felvettem) visszaültem mellé. Egyikünk sem tudott mit mondani... .  Menekülésképpen indulni készültem, mivel tudtam (vagyis inkább reméltem), hogy Pete úgysem fog hagyni elmenni. A sejtésem beigazolódott, mivel mikor majdnem az ajtónál voltam hátulról átölelt, és belepuszilt a nyakamba.
-Mondtam hogy nem hagylak elmenni!-suttogta a nyakamba.
-El kell intéznem ezt a Luke-os dolgot és anyának is tudnia kell hogy élek még, mert már másodszorra vesztem el... .-fordultam meg a karjaiban.
-Rendben! Akkor hazaviszlek!-nyomott puszit az orromra.

Lassan egy éve ismerem Pete-et, de ilyen boldognak még sosem láttam! Az egész út alatt mosolygott és beszélt. Elmondott vagy' ötvenféle dolgot amit akar velem csinál, meg hova akar elvinni. Közben végig vagy a kezem vagy a combon érintette meg, amit véletlennek titulált, bár tudtam direkt csinálta... . Az utcába befordulva rám telepedett az idegesség... . Szédültem és émelyegtem... .
-Itt állj meg! Nem szabad látniuk hogy te hoztál ide!-mondtam, mire lefékezett a házunktól jóval arrébb.
-Nem lesz semmi baj! Ne félj!-mosolygott a szemembe, miközben a kezei közé fogta az arcom és hosszú puszit nyomott a homlokomra. Olyan jó érzeni a szeretetét (nem a szerelmét, hanem a szereteté), amit valahogy Luke-nál nem érzetem igazán...!
-Remélem!-erőltettem mosolyt a fejemre. Egy pillanatig elgondolkoztam mit csináljak, majd beletúrva a hajába hosszan megcsókoltam. Elválva a szájától még vidámabb Pete-et pillantottam meg, mint előbb.
Ideges léptekkel siettem a ház felém ami előtt apa autója állt... . Nekem annyi... . Gondoltam magamba. Remegő kezekkel tártam ki az ajtót, majd a nappali felé igyekeztem, ahol apa, anya és Luke ültek (micsoda ismerős kép...).
-Sziasztok!-motyogtam idegesen, megkönnyebbülés futott át az arcukon, viszont utána kezdődhetett a cirkusz.
-Te mégis mit képzelsz magadról?! Csak úgy eltűnsz az erdőben, aztán egy egész napon át keres mindenki, most meg itt felbukkansz? Hogy tehetsz ilyet már másodszorra velünk? Tudod hogy aggódott mindenki?? Felfogtad mit tettél?-kiabált az arcomba anya.
-Anyádnak igaza van!-bólintott komoran apa (persze ilyenkor egyet tudnak érteni...).
-Nagyon sajnálom!-motyogtam könnyezve.
-Sajnálhatod is! És mégis mivel magyarázod az eltűnésed?? Ha??
-Én...egyedül akartam lenni...
-És akkor már egy üzenetet sem lehet az anyádnak küldeni??
-De! Én nagyon sajnálom...-szipogtam szomorúan. Egy ideig némán álltunk így, mikor hirtelen anya mellém lépve meg nem ölelt.
-Soha, de soha az életben ne csinálj ilyet többé! Megértetted?-suttogta, mire bólintottam. Miután apával is elintéztük jött Luke... . Gondoltam a szobámban jobb beszélni, mert ott nyugalom van...hát rosszul gondoltam.
-Figyelj Luke beszélnünk...-kezdtem bele, mire elé lépve megcsókolt. Határozott mozdulattal löktem el magamtól, utalva arra, hogy ezt most ne.
-Most mi az?!-kérdezte döbbenten.
-Szakítani akarok veled!-mondtam hirtelen (most vagy soha alapon).
-Mi?!-ripakodott rám.-Pete miatt ugye?? Amiatt az öreg szemét miatt!-ordított az arcomba.
-Nem! Nem miatta! És öreg!-kiabáltam rá.
-Aha persze! Most is őt véded! Nem tudom mi tetszik benne annyira! Egy öreg, ronda csajozó gép! Nem is értem a hülye tini lányok miért vannak úgy oda érte...-magyarázta idegesen, mire akkora pofont lekevertem neki, hogy majdnem összeesett.-Te!!!!-ragadta meg a vállam idegesen, majd teljes erőből a falhoz nyomott.
-Aúú!-visítottam fel. Erőszakosan csókolgatni kezdett, amit próbáltam megakadályozni.
-Hagyjál békén!-kiáltottam.-Engedj már eel!-ütögettem. Ettől még erőszakosabbá és idegesebbé vált, elkezdte letépni a pólót rólam és a fehérneműt, én pedig csak hangosan zokogva kiabáltam, de akkor jött a megmentőm... .
-Engedd el!-ragadta meg Pete Luke karját, majd erőből a földre lökte.
-Hogy kerültél már megint ide?! Te vagy mindenért a hibás! Miattad szakított felem a barátnőm!-üvöltött az arcába Luke, az egyébként vagy' tíz centivel alacsonyabb Pete-nek. Luke már nyúlt volna Pete arca felé, mikor Pete egy erős ütést mért Luke gyomrába aki, azonnal kifeküdt.
-Abbie!-ugrott mellé, majd felkapott és az ölébe ültetve az ágyamra ült.-Csss nincs semmi baj! Itt vagyok!-csitítgatott, miközben dédelgetve ringatni kezdett, de én még mindig bőgtem. Ekkor jelentek meg anyáék az ajtóban... .
-Mégis mi a franc történt itt?!-kiabált anya.
-Luke, kis híján megerőszakolta Abbie-t!-kapta fel a fejét.
-Hogy mit csinált??-lángoltak fel apában az atyai ösztönök.
-Jól hallottad...-motyogta még mindig ringatva.
-Na, most azonnal takarodj a házból!-ragadta meg a még mindig földön szenvedő fiú karját, és lerohant vele az emeletről.
-Kicsim!-ült le mellénk anya, miközben Pete lerakott maga mellé az ágyra.-Jól vagy?-kérdezte, mire egyszerűen megráztam a fejem.-Pete kicsit kitudsz menni?-kérte meg anya, mire bólintott. Majdnem egy órát beszéltem vele mindenről...elmondtam neki mindent, a Pete-es estéken kívül persze... . Ezután ő beszélt...hosszan elmondott mindent az első alakalomról... . Egy egészen kicsit se érzetem kínosan magam, hogy ő úgy tudja hogy még sosem, pedig már...kétszer is (a második mondjuk kissé homályos...). Szörnyen éreztem magam...nagyon, de nagyon utáltam anyának hazudni, de ha elmondom mi van mindennek vége (még ennél is jobban).-Akkor én most megyek is...-ölelt át utoljára.-egyébként...Pete hogy került ide?-kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Erre járt azt hiszem!-vágtam rá kicsit túl gyorsan. Szerencsére nem vette észre, így csak vállat vont és kiment. Pete, pedig szinte azonnal bejött.
-Na?-ült le mellém.
-Anya felvilágosított...-motyogtam idegesen.
-Azt nem tette meg még 7.-be?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem úgy...
-Oh...-harapott a szájába.
-Nem akarok neki hazudni...-suttogtam könnyekkel küszködve.
-Akkor ne hazudj...-suttogta a nyakamba.
-Nem mondhatom el! Tudod milyen következményi lehetnének ennek?-ugrottam arrébb.
-Ha megmondanánk hogy te is akartad?
-Szerinted elhinnék?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Szerintem igen!-emelte fel a fejem, és gyengéden megcsókolt. Óvatosan ledöntött az ágyra, majd felhúzva a lábam újra megcsókolt. Fokozatosan szedte le rólam a ruhákat, ahogy én is. Már éppen a melltartóm akarta kikapcsolni, mikor anya (!!!) bekopogott...

15. Újabb érzelmi löket

Azok a szép nyári reggelek, amikor nem akarod kinyitni a szemed, mert rohadtul félsz hogy ki mellett ébredsz fel... . Éreztem hogy valaki  meztelen mellkasán fekszem és az volt a legrosszabb hogy...én is az voltam... .  Mély levegőt véve kinyitottam a szemem... . Amit láttam, az egyben csodálatos és borzalmas volt. Szóval...Pete mellkasán voltam, már második reggel, ami nagy nyugalommal töltöttel el részben... . Viszont mégis mit kerestem rajta, hogy kerültem ide, egyáltalán mi történt?! Muszáj felkeltenem Pete-et... . 

-Pete! Ébredj!-lökdöstem a karját. Nagyot sóhajtva nyitotta ki a szemét, de amint meglátott elmosolyodott. 

-Jó reggelt!-motyogta még fáradt hangon mosolyogva. 

-Hogy kerültem ide, miért vagyok itt és egyébként miért mosolyogsz?-hadartam idegesen. 

-Oh!-komolyodott el.-Nem emlékszel semmire?-kérdezte felvont szemöldökkel. 

-Nem, és most azonnal mond el!

-Hát jó... . Szóval úgy kezdődött hogy ugye eltűntél, mi kerestünk egész nap. Mikor feladtuk és haza felé jöttem, megláttalak az utcán egy bár előtt csókolózni, egy pasival. Azonnal kiszálltam, és kicsit rendet tettem a fejébe, hogy mégis mit képzel hogy egy 17 éves lánnyal smárol, de ő azt mondta azt mondtad 25 vagy... .-nézett rám olyan "Nekem is ezt hazudtad!" nézéssel.-Haza akartalak vinni, de tiltakozni kezdtél, aztán már engem is a buli akartál tartani, de én még mindig a kocsiba akartalak rángatni. Ezt követően konkrétan az utcán letepertél. A falhoz nyomva csókolni kezdtél, amit én hülye idióta hagytam, sőt...-sóhajtott.-persze itt nincs még vége, mivel ezzel teljesen behülyítettél és láttam mennyire jól szórakozol így veled maradtam a bárban... . Megittál majdnem egy üveg Jack Daniels, három koktélt, és még az előtte lévőket nem is tudom... . Szerencsére nem bírtad tovább így a vécére is elkísértelek, ahol nagyjából 5 percen keresztül folyamatosan hánytál. Itt kezdtem örülni, hogy vihetlek haza, de nem, mivel kifele menet magadba öntöttél még két pohár teqilát, így megjött a kedved a tánchoz ahova szintén követelek, nem mintha lett volna más választásom, de ez most mindegy... . Komolyan egyetlen oka az volt, hogy nem kaptalak fel és vittelek haza, hogy olyan boldognak még soha nem láttalak mint akkor... . Negyed óra tánc után kifáradtál és inni akartál amit egy kólánál kimerítettem, mivel megmondtam a bárpultos srácnak hogy 17 éves vagy, és ne szolgáljon ki, amitől dühös lettél rám és eltűntél. Fél órán át kerestelek, míg végül a vécében alva találtam rád. Haza nem akartalak vinni, mert két kilométeres körzetből is bűzlöttél a piától, ezért idehoztalak. Már kezdem örülni, hogy jó reggelre kijózanodsz és vihetlek haza. Persze nem így lett mert amikor kimentem éppen egy üveg vodkával végeztél. Felállítottalak a földről és próbáltak lefektetni aludni, de megint rám másztál csakhogy itthon kicsit máshogy, így újra megtörtént... . Nagyjából ennyi.-végig komoran mondta a sztorit, csak a végén vigyorodott el, de akkor nagyon huncutul. 

-Na, jó...nekem ez sok infó...-motyogtam.-és...mit...mit csináltam, mármint érted!-suttogtam. 

-Biztos hogy tudni akarod?-kérdezte még mindig vigyorogva. 

-Csak azt hogy mennyire voltam szörnyű...

-Legyen elég annyi, hogy nem olyan voltál mint a sátorba...-mondta, miközben a kezét a feje alá tette, majd kacéran elmosolyodott.-egyébként nagyon szexi volt a táncod!-kacsintott, mire lefehéredtem. 

-A mim?-nyeltem nagyot. 

-Hát...táncoltál nekem!-nevetett. 

-Na, jó! Kösz az infókat!-mondtam, majd felülve a ruhám után kezdtem kutatni, vagyis inkább a fehérneműim után.-Hol vannak a ruháim?-sziszegtem a fogaim között. 

-A nappaliban!-intett az ajtó felé. 

-Minden?-kérdeztem furcsállva pironkodva. 

-Minden!-bólintott. 

-Egyébként...nem gondolod kicsit szemétségnek hogy részegen...-kezdetem. 

-Az én helyzetemben? Nem abszolút nem.-rázta meg a fejét. 

-Milyen "te helyzetedben"? 

-Gondolkozz kicsit...-motyogta a plafont bámulva, mire lesütöttem a szemem. Pár perc csönd után, erőt vettem magamon, majd film jelent módjára magam köré csavartam a paplant.-Teljesen felesleges! Láttalak anélkül!-nevetett Pete megtörve a csendet, mire elvörösödtem. Kilépve az ajtón a már ismert helyen találtam magam. Az állítólagos üveg a földön hevert a ruháinkkal együtt. Felszedve a melltartóm és a bugyim a földről zuhanyozni indultam, mivel büdös, izzadt és koszos voltam... . Semmi probléma nem lett volna, ha Pete nem nézi végig (??!!). Éppen a zuhany alatt álltam, mikor ő belépett... . 

-Menj már ki!!-sikítottam. 

-Nem fogok!-röhögött, majd leült. 

-De! Addig nem fogom elvenni a törölközőt, amíg ki nem mész!-mondtam, mivel azonnal magam elé kaptam a törölközőt. 

-Akkor nem valószínű hogy ma még lezuhanyzol! Figyelj, vagy hagyod hogy nézzelek, vagy bemegyek hozzád...-kacsintott megint.-te választasz.-dőlt hátra karba tett kézzel. 

-Hogy én mennyire utállak!-motyogtam, majd lerakva a törcsit zuhanyozni kezdtem. 

-Nem igaz!-mondta megint nevetve, amire válaszul egy szemforgatást kapott. Minden egyes mozzanatát végig nézte a zuhanyzásomnak mosolyogva... . 

-Na, élvezted a műsort?-kérdeztem, miután kiengedtem a hajam. 

-Rakhattál volna bele valami kis izgalmat, de igen nagyon is!

-Menj a francba!-morogtam idegesen, majd kivágtam magam előtt az ajtót. 

-Na, mi az?-kérdezte a hátam mögül, mivel álltam a nappali közepén egy szál törölközőbe és vártam... . 

-Semmi, csak...nem akarom ezt a ruhát felvenni...-mondtam még mindig idiótán álldogálva. 

-Akkor gyere...-ragadta meg a karom, majd a hálón át a gardróbba vezetett.-válasz!-támaszkodott az ajtófélfának. Kicsit furcsállva de elkezdtem keresgélni... . Szinte az összes ruhát felismertem amiket eddig csak képeken láttam. Felsőnek a Ramones pólóját választottam ami nagy volt, viszont a fekete farmerja majdnem jó. Cipőt is választhattam ami a piros-fekete Clandestine logós Supra lett. Egy egészen kicsit menőnek érzetem magam... . Miután felöltöztem megálltam a szintén elkészült Pete előtt. 

-Nagyon sok kérdésem van, és fogalmam sincs most mi van...nekem ott van Luke, akivel lassan egy éve járok, de...veled nagyon jól érzem magam és...irántad mást érzek mint Luke iránt...-csuktam be a szemem majd sóhajtva vártam mit mond. 

-Nekem is sok kérdésem van...az egyik az lett volna, hogy miért szöktél el, de erre már megkaptam a választ. Figyelj...én nem tudtalak kizárni az életemből sehogy... . Randiztam több hozzám közelebb korú nővel, de egyik se hatott úgy rám mint te...-motyogta, mire megállt benne az ütő. Azt akarja mondani hogy...?-amire gondolsz azt nem fogom kimondani, mert...nem mondhatok olyat amibe nem vagyok biztos. Egy viszont az hogy nem akarlak elveszíteni... .-mondta nagyot nyelve, mire bólintottam. 

-Én sem akarlak...most nem...-hajtottam le a fejem, majd az alsó ajkamba haraptam.-titokban kell tartanunk...-sóhajtottam.-de Luke-kal ezt nem tehetem meg...

-Tudod erre mi a válaszom...

-Tudom. És lehet az lenne a legjobb...azt hiszem...Luke-ra nem tudok többre gondolni most már...elmúlt...szakítani fogok vele...-motyogtam, mire bólintott. Határozott mozdulattal megragadta a kezem, majd magához rántva megcsókolt... . Érezni lehetett benne minden érzelmet, amit szavakban nem tudott elmondani. Estelenül a nyaka köré kulcsoltam a karom és én is beleadtam mindent, de még is...feleannyi érzelem se volt benne mint az övébe... . Egyenlőre túl bizonytalan vagyok, hogy tudjam mit is érzek pontosan... .

14. Buli

Mikor kinyitottam először fogalmam sem volt hány óra, de még azt se tudtam hirtelen hol vagyok... . Magam mellé nézve viszont eszembe jutott... . Az egész tegnap este...ahogy Pete-tel bejövünk a sátorba, amiket mond, után ahogy leveszi a felsőm... . Álomszerű első alkalom...lenne ha a mellettünk lévő sátorban nem feküdne az állítólagos barát, plusz ha Pete nem lenne 19 évvel idősebb nálam... . Óvatosan keltem fel a mellkasáról ahol éjjel elaludtam. Szememmel végig pásztáztam a sátrat a telefonom után kutatva, ami reggel hét órát mutatott. A táskámban kutattam egy sort a friss fehérneműkért, utána pedig következtek a tegnapi ruhák felöltése a pólómon kívül. Rendbe tettem fésűvel a hajam, a sminkem pedig csak megigazítottam. A sátorból kilépve megcsapott a még hűvös nyári reggel illata, ami tökéletes volt egy kis sétára. Nem érdekelt hogy ki-mikor talál meg, vagy hogy mikor érek vissza...muszáj volt kiszellőztetni a fejem. Összegezzünk...Luke a barátom már lassan egy éve, de Pete-tel voltam először együtt... . Aha...azt hiszem nem megyek vissza. Gondolatok cikáztak a fejembe, és közben fogalmam sem volt merre megyek... . Csak mentem és mentem. Órák óta gyalogoltam és már alig álltam a lábamon, mígnem az utcánkban nem találtam magam (!!!). Lehet ez valami tudat alatti dolog lehetett... . Sok dolog van a problémák megoldására, de én a legkönnyebb és a legegyértelműbbet választottam, még pedig a lerészegedést... . Még nem nagyon ittam, ezért fogalmam sem volt milyen hatással lesz rám, de a helyzeteben nem is érdekelt. Miután megbizonyosodtam róla, hogy senki nincs otthon felmentem és a szekrényem mélyébe kutattam egy sort a szettem után ami...kicsit kihívó lett. Egy fekete koktél ruha, amiből éppen hogy nincs kint a fenekem, kábé 12 centis magassarkú, ami szintén fekete, hozzá pedig füstös fekete smink, plusz haj. De mivel még korán lett volna bulizni, így otthon kutattam piáért, amit egy Jack Daniels "személyében" találtam meg. Mintha csak egy üdítőt kortyoltam volna úgy iszogattam az üvegből a szobámban ülve. Mivel kifejezetten finom valami, így könnyen csúszott le a torkomon. Anya éjszakás, Ashlee pedig a barátnőjénél alszik, ezért ők nem kereshetnek itthon, de este nyolc fele már félő volt, hogy Pete, Luke és a lányok erre járnak... . A parti ruhámat felöltve és megcsinálva magam, úgy néztem ki, mintha nagyjából 25 éves lennék. Indulás előtt anya szekrényében kerestem valami csini táskát, ami illett a ruhámhoz...bár abszolút nem akartam ilyennel menni, de én szetthez nem vehetem fel a kedvenc táskám... . Kilenc óra körül sikerült elindulnom (hozzáteszem már akkor nagyon be voltam rúgva...). Tudni kell, hogy Los Angeles este a bulizó mennyország ezért az első helyre beesve elindult az éjszakám amit szerintem soha senki nem fog elfelejteni... .

13. Sátrazás 3/3

-De most komolyan! Fehér pólós farmeres kis srác, aki deszkázott. Már akkor is oda voltak értem a lányok...-vigyorgott.
-Hallod, egyébként itt ülök melletted! Tudod, az a csaj aki a barátnőd!-mondtam felvont szemöldökkel.
-Jó na!-tette fel a kezét védekezve.
-Na és te Pete?-támaszkodott meg Jessie a térdén és várta Pete sztoriát.
-Nem tudom...semmi különleges nem volt bennem...rajfilmeket néztem.-vonta meg a vállát. Rengeteget beszélgettünk, mígnem lassan elkezdtünk fogyni... . Először Daisy tölt ki, aztán Jessie utána Luke. Én maradtam Pete-tel a tűznél, és már akkor kezdődött... .
-Neked nem kéne aludnod?-kérdezte vigyorogva.
-Nem vagyok fáradt.-vontam meg a vállam.
-Hát jó, nekem mindegy!-mondta mellém ülve.
-Egyébként köszi, hogy segítettél...fogni a hajam.-mondta rejtett mosollyal.
-Nem kell köszönnöd! Azért vagyok itt hogy vigyázzak rád!
-Ránk!-tettem hozzá.
-Ők hárman vigyázzanak magukra! Engem csak te érdekelsz!-suttogva átölelve. A mozdulatba, de főleg a mondatába bele borzongtam... .-Fázol?-kérdezte.
-Egy kicsit!-bólintottam.
-Na menjünk be a sátradba!-állt fel, majd felhúzott. miután levettük a cipőnket beültünk a felettébb romantikus hangulatú sátramba... .
-Mi volt ma az a kocsiban?-kérdeztem a szintén törökülésben szemben ülő Pete-től.
-Semmi.-vonta meg a vállát.
-Aha...ne tagadd hogy érzel még irántam valamit...
-Én nem tagadóm...te tagadod...próbálsz távol maradni tőlem Luke segítségével, de nem tudsz...valahogy mindig visszakerülsz hozzám.-mondta a szemebe nézve.
-Nem igaz!
-Akkor most miért ülsz itt velem?-nézett rém felvont szemöldökkel, mire a szám szélét kezdtem rágcsálni.-Nem tudsz tőlem szabadulni!-suttogta a kezével megfogva az arcom, majd közel hajolva hozzám megcsókolt. Közel csúszva hozzá visszacsókoltam. Hosszú, édes, forró csókokat nyomott a számra, amitől bizseregni kezdett mindenem... . A felsőm alját finoman megfogta és óvatosan lehúzta rólam. Szerencsémre a kedvenc fekete, csipkés fehérneműm volt rajtam így még magabiztosabb voltam. Mintha csak már csináltam volna én is ügyesen lehúztam róla a pólót.
-Luke-kal...-suttogta.
-Még egyszer sem...-lihegtem a nyakába.
-Akkor még...
-Igen!-mondtam, majd finoman belepuszilt a nyakamba. Óvatosan ledöntött a földre, ahol ügyes kézzel letolta rólam a macskanadrágom. Átgördítve a hátára én is levettem róla a farmert, ami után már mindent ment egyszerűen magától... .

12. Sátrazás 2/3

-Ülhetek melléd...?-kérdeztem a számba harapva mielőtt beültünk a kocsiba. 

-Persze! Milyen kérdés ez?-vigyorodott el. Majd kinyitva az ajtót nekem beültünk. 

-Jobban vagy?-dugta előre a fejét Luke, miközben megsimította az arcom. 

-Hát...ne engem kérdezz inkább Jessie-t!-vontam meg a vállam erőtlen mosollyal. 

-Én jól vagyok!-mondta felhúzva a lábát. 

-Akkor jó!-vigyorogtam rá. 

-Nem akarsz hátra ülni?-kérdezte Luke megszorítva a kezem, mire elhúzva a szám megráztam a fejem.-Hát jó...-motyogta morcosan, majd Pete-et lesve csókot nyomott a számra... . Pete feje teljesen eltorzult és szinte azonnal közbe szólt.

-Indulni kéne!-mondta felemelt hangon, Luke pedig erre elégedett vigyorral hátra dőlt. És itt kezdődött el maga a halál... . Akkor és ott kiderült hogy Pete-nek még mindig számítok és még mindig fontos vagyok neki...ahogy Luke-nak is! Nagy nehezen sikerült elindulni és nagyjából negyed óra után leálltunk a benzinkútnál. Jessie kapott egy gyógyszert amit azonnal bevett, Daisy végre megkönnyebbült, én pedig egy Arizon teával, sonkás szendviccsel és csokis muffinnal jól laktam. Miközben mi lányok rendbe tettük magunkat (én és Jessie fogat is mostunk), smink, vécé stb., addig Pete és Luke farkasszemet nézve egymással vártak minket... . Nagyjából egy óra után elkészülve újra elindultunk, immáron nyugalomban. A nyugalomba Daisy-nek és Jessie-nek szólt, mivel engem kikészítettek... . Pete kocsijában elől az ülésnél van kéz támasztó amin pihentetem a kezem, mire ő oda nyúlt és a kezeit rákulcsolta a kezemre. Miután elengedte következett Luke, aki előre hajolva megint csak megfogtam a kezem, csak ő pluszban meg is puszilt, majd újra Pete. A combomra helyezte a kezét, amit pár másodperc után simogatni kezdett. Luke után konkrétan hátra rántva megragadta a fejem és erősen megcsókolt. 

-Mikor érünk már oda???-kérdezte idegesen lerázva magamról az újra közeledő kezeket. 

-Mi?-kérdezte a félig alvó Jessie (Daisy is bőven aludt így ők nem láttak ezekből semmit...(szerencsére). 

-Mikor érünk oda abba a rohadt erdőbe!-sziszegtem idegesen. 

-Honnan tudjam!-vonta meg a vállát, majd hatalmasat ásítva Daisy vállára hajtotta a fejét és aludt tovább. Remek! Most már senki nem tud megmenteni ezektől! Gondoltam magamba. 

-Még fél óra!-mondta Pete az utat figyelve. Hatalmasat sóhajtva tudomásul vettem az infót, majd elő kapva a fülesem és a telefonom neki álltam zenét hallgatni, aminek annyi haszna lett, hogy végre békén hagytak... . Fogalmam sincs mikor aludhattam be, de már csak akkor eszméltem föl, mikor egy kéz kiszedtem a füles egyik felét a fülemből. Nem volt kedvem kinyitni a szemem ezért látatlanba az illető vállára hajtottam a fejem (hát gondoltam csak nem a baltás gyilkos...). Már igazából nem aludtam csak pihentettem a szemem, így tökéletesen éreztem, ahogy a valakinek az orra beleszagol a hajamba, majd hirtelen el is tűnik. Szomorúság tört rám emiatt, így inkább kinyitottam a szeme, és ki más, ha nem Pete vállán találtam magam aki vezetett, és fél fülhallgatóval zenét hallgat velem (egyébként pont a Death Valley ment). 

-Ide értünk!-suttogta, mire nyújtózkodva hátra néztem. Mind a hárman hátul békésen aludtak a legnagyobb szerencsémre.-Ja, egyébként nagyon cukin alszol és szuszogsz!-kacsintott egyet, mire elvörösödtem. Szóval ma látott hányni és aludni... . Jó kilátások...! Miután megálltunk felkeltettük az álomszuszékokat, és kezdődhetett a sátorozás, ami újabb problémákat szült. Három sátor, mi meg öten. 

-Na, akkor én alszom Abbie-vel!-jelentette ki Luke. 

-Aha, kösz nem azért jöttem, hogy egész éjszaka titeket kelljen hallgatni...-mondta gúnyosan Pete, mire újra elvörösödtem. 

-Nagyon vicces!-motyogtam. 

-Akkor mégis hogy legyen? Mind a három két személyes sátor... .-mondta, mire elkezdődött a vita, amit én állítottam le. 

-Na jó! Én egyedül alszom a sajátomba, a két lány egybe és ti is egybe!-jelentettem ki idegesen. 

-Én nem alszom ezzel!-mutatott Luke-ra Pete. 

-Szerinted én akarok veled egy helyen tartózkodni??-förmedt rá. 

-Csend legyen! Szét megy tőletek a fejem!-mondtam a táskám a sátramba bevágva, majd behúztam a cipzárt. Elkezdtem kipakolászni, de úgy hallottam mindenki felfogta a rendszert, mivel recsegő ágakat és cipzár hangokat hallottam csak. Egész otthonosra sikeredett a sátram, mivel mindenféle cuccot magammal hoztam, így sikerült berendeznem akárcsak egy szobát. A tetejéről fényfüzér lógott, szereztem virágokat azokat is elrendeztem benne a párnákkal együtt, leterítettem a kedvenc pokrócom, arra a hálószákom, plusz egy hordozható mini éjjeli szekrényt (igen, olyanom is van). Mikor kész lettem büszkén húztam ki a cipzárt, és kívülről is megcsodáltam, plusz a külső részt is megcsináltam, ahogy Jessie és Daisy is. 

-Na milyenek lettek?-álltunk meg a sátraink mellett és vártuk a fiúk válaszát akik unott ücsörögtek az általuk csinált tűzrakó hely mellett egy-egy farönkön. 

-Csodálatosak!-motyogta Pete maga elé bámulva. 

-Azok...egyébként minek kellett így kicsicsázni? Egy éjszakát maradunk!-nézett ránk felvont szemöldökkel. 

-Miért a tiétek milyen?-kérdezte karba tett kézzel Jessie, majd a sátrukhoz léptünk. Két hálózsák és két táska... . 

-A mienk legalább szép, és otthonos!-bólintottam a lányokkal egyetértve. A helyünk elkészítése után elmentünk egyet kirándulni, ami után olyan sokáig tartott visszatalálni hogy bőven sötét lett, ezért a srácok tüzet gyújtottak, mi meg elő kerestük a pillecukrot, plusz a magunkkal hozott ennivalót amit...szintén sütni kellett a tűz fölött. Mindent megcsinálva leültünk a tűz köré és sütögetni kezdtünk. 

-Utoljára 14 évesen sütögettem...-motyogta Pete nosztalgiázva. 

-Ja, az már jó régen volt...-szólt be Luke. 

-De én legalább már legálisan is berúghatok...-mondta lazán. 

-Luke nem nagyon ivott még...-motyogtam, mire Pete szúrós pillantást küldött felém. 

-Aha, és ezt te el is hiszed neki...-mosolygott olyan "naiv vagy" fejjel. 

-Akkor...most jönnek a cserkész sztorik!-szakította félbe az alakulóban lévő vitát Daisy.

-Soha az életben nem volt cserkész!-motyogtam dideregve magam elé bámulva.-Mindig megköpő csöveztük a hülye kis csajokat deszkázás közben a barátaimmal 10 évesen is már!-mondta büszke vigyorral, mire mind a négyen hangosan felnevettek. 

-Te voltál a fekete hajú kis csaj piros-fekete kockás farmerban és fekete két számmal nagyobb fekete FOBos pólóban és bakancsban?-kérdezte döbbenten Jessie.

-Jaaa! Várjál...neked eredetileg szőke hajad volt ugye?-kérdeztem felé fordulva.

-Aha.

-Te voltál a helyi csapat vezető nem tom kije! Tejföl szőke haj két fonott copf, kék szem, folyamatos idegesítő vigyor, cserkész egyenruha, és sütis doboz!-soroltam döbbenten. 

-Igeen! Ne máár! Ilyen nyomi voltam?-kérdezte döbbenten. 

-Nyomi? Mindenki téged imádott, te voltál a tökély cserkész lány, az ötös tanuló, akit imádtak a tanárok és gonoszkodtál! Én meg a lázadó gyerek, aki már akkor sem tanult jól és a tanárok se szerették, mert minden órán rossz volt! Akkor felállítottam a büntetések rekordját általánosban! Mekkora fej voltam már akkor is!-röhögtem önelégülten. 

-Már 10 évesen is rocker voltál?-kérdezte döbbenten Pete. 

-Te meg cserkész lány?-döbbent le Luke is. 

-Én azon vagyok kiakadva hogy ti ezekre nem emlékeztek! Mindenre emlékszem akkoriból! Washingtonba laktunk és én meg nem lehettem cserkész, mert kiraktak... . Igazi lúzer voltam...szemüveg, fogszabályzó... .-sóhajtott. 

-Szóval...10 évesen volt egy rocker, cserkész és egy stréber!-vázolta fel a helyzetet Pete.-Na és te Luke?-kérdezte megjátszva az izgalmat. 

-Már akkor is menő voltam.-vonta meg a vállát, mire nevetve meglöktem a vállát. 

11. Sátrazás 1/3

*Hónapokkal később* 

Ezalatt a pár hónap alatt sok minden történt, például 17 éves lettem, Luke-kal hivatalosan is egy pár lettünk, Pete pedig a család barátja lett. Érdekesen alakultak a dolgok nálunk az tuti... . Az érzelmeim szerencsére elhalványultak Pete iránt (bár még most sem közömbös), így teljesen Luke-kal tudtam foglalkozni. Tanulásra is sikerült ráhajtanom így felhoztam magam. Viszont sajnos ezalatt az idő alatt rossz is történt... . Anyáék elváltak, alig pár hétig voltunk megviseltek, ez annak az oka, hogy barátok maradtak. Anya randizgatott egy pasival, de nem lett belőle semmi, viszont apára rátalált a szerelem, nagyjából három hónapja. Mint minden rendes elvált szülők gyereke mi is utáltuk Ashlee-vel a csajt, de végül rájöttünk milyen kedves, ezért elfogadtuk. Meg egyébként is...apa szereti és az a lényeg! Na, de most már ennyi is lenne...inkább jöjjön a tegnapi nap ami...hogy is mondjam...szóval életemben soha nem fogom elfelejteni és nagyon, de nagyon remélem soha senki nem tudja meg. Meg amúgy is most nem tudom mi van... . Teljesen ki vagyok készülve! Az egész úgy indult hogy elakartunk menni sátrazni. Luke, én és a lányok, amiből az lett, hogy anya nem akart elengedni, mert hogy nem tudunk magunkra vigyázni mert veszélyes, meg stb. Azt semmiképpen nem akartuk hogy anya jöjjön (nem mintha ő akart volna), apát főleg nem, így csak egy valaki maradt...igen Pete. Na, neki kifejezetten örült mindenki, csak itt jött megint a probléma, hogy a nyár egyet jelent neki... . Koncert, fesztiválok, nulla szabad idő. De szerencsére sikerült találni egy mindenki számára megfelelő idő pontot. Az napra jó időt is mondott, szóval minden adott volt a jó bulira... . 

Reggel hét órakor a telefonom zenélni kezdett, ami nem is lett volna rossz, ha nem azért hogy fel kell kelnem... . Komótosan keltem ki az ágyból és a megszokott zuhany után felkaptam a fekete batmanes cica nadrágom, hozzá fekete FOBos pulcsim, ami kicsit nagy rám, fekete tornacipőm, hajam szokásosan megcsináltam a sminkemmel együtt. Táskám a vállamra kapva sétáltam le a lépcsőn, majd a konyhába ahol anya tevékenykedett. 

-Jó reggelt!-nyomott puszit a homlokomra.-Csináltam palacsintát és ott a narancs lé is!-intett az asztal felé a fejével. 

-Úú, köszii!-ültem le az asztalhoz. Éppen hogy megreggeliztem és fogat mostam már meg is érkeztek a lányok, plusz Luke és Pete. 

-Na indulhatunk?-sóhajtott fáradtan Pete, aki a szintén ideges Luke-kal ült a kanapén, mivel mi hárman hússzor pakoltunk ki-be, hogy mit vigyünk mit ne... .

-Öm...aham!-bólintottam körbe nézve. 

-Úúú pill, elmegyek vécére indulás előtt!-jelentette be Daisy. 

-Na, jó!-ugrott fel Pete.-Majd útközben megállunk egy benzin kúton!-mondta majd megragadva a karját kirángatta a kocsijához, ahova mi is követtük. Nagyjából egy óra utazás után (a benzin kúton is túl voltunk...) furcsállva nézett Daisy Jessie-re. 

-Jess jól vagy?-kérdezte felvont szemöldökkel. 

-Aha...!-mondta zöld arccal. 

-Kissé...zöld vagy!-motyogtam. 

-Basszus...bele ne hányj a kocsimba!-sziszegte Pete.

-Nem fogok...-mondta nagyot nyelve. 

-Lélegezz mélyeket...-fordult felé Luke.-egyébként az út miatt vagy rosszul.

-Ühüm...-bólogatott. 

-Akkor miért nem vettél be erre gyógyszert ha tudtad hogy rosszul szoktál lenni?!-kiabált rá a sofőrünk.

-Ne ordibálj már vele! Szegény rosszul van!-mordultam rá.

-Úú, nekem meg nagyon, de nagyon kell vécéznem...-mondta Daisy. 

-Nem rég voltál!-vonta fel a szemöldökét Luke.

-Igen, de nagyon sokat ittam...!-mondta összeszorítva a combjait. 

-Egyiknek hánynia kell másiknak vécézni! Soha többet nem jövök óvodások bébi csőszének!-kiabált hátra idegesen.

-Óvodás?! Csak neki van bajuk! Nekem például nincs!-mondtam. 

-Ja, bocs te csak hisztizel és üvöltesz! Az egyetlen érett köztetek az Luke!-mondta.

-Mi az hogy ő az egyetlen érett?! Én is az vagyok! Nem is hisztizek se nem ordítok!-mondtam mindezt hisztizve üvöltve. 

-Aha persze!-forgatta a szemét amiből aztán vita kerekedett. Én ordítottam, hogy nem vagyunk gyerekek, Pete meg hogy igen, Daisy meg folyamatosan sipított hogy neki most azonnal vécéznie kell. AZ egyetlen normális ember a kocsi Luke szólt hogy baj van... . 

-Pete, ha most azonnal nem állsz meg Jessie ide fog hányni a kocsidba!-kiáltotta, mire satufékkel megálltunk, és Jessie-t kilökve a kocsiból kiszálltunk. Az egész reggelije Los Angeles útjának a szélén végezte amit követően én is rosszul lettem... . 

-Én nem bírom a hányást...-motyogtam, mire mellé lépve az én palacsintám is a földön végezte. Luke-kal egyszerre pattant mellém Pete is, hogy fogják a hajam, amiből durva vita lett volna, ha Daisy nem szólal meg. 

-Oké, hogy ők kihányják magukat, de nekem még mindig nagyon kell pisilnem!-ugrált idegesen, miközben én még mindig az útszélén végeztem a dolgom, Jessie pedig remegve ült a földön. 

-Csönd már!-kiáltott Pete.-Luke, te rakd meg Jessie-t a kocsiba és ápold, Daisy ülj be te is, én addig maradok Abbie-vel! Most!-nézett idegesen rájuk, mire engedelmesen tették a dolgokat, miközben én végeztem. Jessie-hez hasonlóan én is gyengén rogytam a földre. 

-Csss!-ült le mellé Pete átölelve.-Igyál egy kicsit!-nyomott a kezembe egy üveget. Először kiöblítettem a szám, mivel borzalmas íze volt, után apró kortyokat öntöttem magamba, miközben gyengéden simogatta a hajam. A szemem sarkából láttam Luke-ot, hogy nem tetszését fejezi ki a kocsiba ülve. 

-Van egy rágód?-kérdeztem erőtlenül.

-Van!-nevetett felém nyújtva a csomagot amiből kinyomott egy darab rágót a kezembe. Számba véve lassan rágcsáltam, aminek a mentolos ízétől azonnal jobb lett a gyomrom. Vállára hajtottam a fejem és így néztem magam elő, mialatt ő még mindig a hátam simogatta.

-Nincs semmi a gyomromba...-motyogtam. 

-Na, jól van most már!-nevetett.-Nem messze van egy benzinkút ahol meg kell úgyis állnunk...-sóhajtott.-Egyébként...bocs hogy olyan bunkó voltam!-mosolygott. 

-Semmi baj! Igazad volt! Tényleg elég hisztisen viselkedtem...-húztam el a szám, mire kordult egyet a gyomrom. 

-Inkább menjünk mert te éhen halsz Daisy meg bepisil a kocsiba!-mondta felkelve, majd felém nyújtva a kezét felhúzott magával... . 

10. Kettős érzelmek

Ééés végre vissza tértem! :D Tegnap értem haza az edzőtáborból ami nagyooon fárasztó volt! :/ De hát most itt az új rész, amihez jó olvasást! :D <3 :*

Miután felkászálódtam a földről beültem Pete kocsijába, majd becsatolva az övet vártam az indulásra, viszont helyette következett egy (megint) nem várt fordulat... . Miután Pete egy laza mozdulattal kicsatolta az övem, magához rántva újra (!!!) megcsókolt. A kezemet a mellkasához szorítva próbáltam eltolni magamtól, de ő erősebbnek bizonyult. Pár perc erőlködés után hagytam magam, mivel tudtam úgysem "menekülhetek"... . Magam mellé leengedve a kezem hagytam, hogy szorosan ölelve, egyik kezével beletúrjon a hajamba, de közben gondolkoztam is hogy akadályozzam meg ezt... . A "legjobb" módszert vetettem be, amit csak lehetett, vagyis akkor azt gondoltam hogy a legjobb módszer... .
-Engedj el! Nekem barátom van!-suttogtam a szájába határozottan, mire hirtelen elengedve becsatolta az övem, és elindult.-Hová megyünk?-kérdeztem furcsállva.
-Hazaviszlek!-mondta az utat figyelve.
-Mi??-kérdeztem ijedten.-Nem akarok haza menni!-mondtam hisztisen.-Ne! Ne vigyél haza!-kiabáltam rá.-Miért akarsz haza vinni??
-Hogy, ne legyél velem?-vonta fel a szemöldökét
-Mi?? Miért?-kéredztem hisztérikusan.
-Mert neked van barátod! Mindegyik csóknál arra vártam mikor mondod ezt ki!
-De mert? Én ezt még mindig nem értem!-ráztam a fejem értetlenül.
-Tőled kellett hallanom hogy hagyjalak békén!-vonta meg a vállát.
-De már egyszer mondtam!
-Őszintén kellett hallanom...-tette hozzá, mire a számszélébe haraptam. Fél perc alatt kellett döntenem, hogy hazamenjek és minden legyen szép és jó, vagy maradjak Pete-tel, hagyjam hogy a szüleim halálra izgulják magukat, Luke-kal együtt. A válasz sajnos logikus volt... .
-Jó...vigyél haza!-motyogtam a sírógörcs határán, mire komoran bólintott és a gázra lépett. Egész úton némán bámultam az utat és gondolkoztam... . A ház előtt megállva köszönés nélkül pattantam ki a kocsiból, majd félve beléptem a házba, ahol már a nappaliban ült anya, apa, Ashlee és Luke is.
-Sziasztok!-köszöntem félve.
-Abbie! Édesem!-pattant fel anya és sírva a nyakamba borult.-Hol voltál??? Már a rendőrség is elkezdte a keresésed!-motyogta.
-Én...szóval...-nyeltem nagyot.-Elkeveredtem a koncert után a tömegben, és...khm...valami utcába sodortak ahonnan nagyon nehezen találtam ki, de lemerült a telefonom, és...és nem találtam haza, de valahogy visszakeveredtem a koncert helyszínre és...utána elájultam, reggel pedig Pete-nél találtam magam aki hazavitt magához...-hadartam a félig igaz sztorit.
-És miért nem ide hozott haza?-kérdezte apa felvont szemöldökkel.
-Azt...nem tudom!-motyogtam a leghihetőbben.
-Aha értem!-bólintott apa idegesen, majd mellém lépve átölelt.-Nagyon aggódtunk érted!-suttogta a fülembe, majd a csillogó, kiskutya szemekkel néző Luke-ra pillantott. Miután megbeszéltünk mindent és mindenki kiaggódta magát Luke felmentünk a szobámba... . Amint beléptünk elkapva a derekam magához rántott, hosszan megcsókolt majd szorosan átölelt. Olyan hirtelen történt az egész hogy igazából nem is tudtam mit reagálni.
-Nagyon aggódtunk érted!-suttogta a fülembe majd belepuszilt a nyakamba.
-Hát...most már itthon vagyok!-mosolyogtam kétkedvűen.
-És...mi volt Pete-tel?-kérdezte idegesen.
-Mi lett volna? Nem kell féltékenynek lenned!-mondtam nevetve (nem gondoltam volna hogy ilyen jó színésznő vagyok...).
-Nem vagyok féltékeny csak...hogy vehetném én fel a versenyt Pete Wentz-cel?-sóhajtott nagyot.
-Sehogy! Mert nem kell!-mosolyogtam rá, majd újra megcsókoltam. Na, jó...soha életemben nem voltam ilyen furcsa helyzetben, főleg azért mert még csak 16 éves vagyok, de ez most nem lényeges. Én szeretem Luke-ot, de komolyan! Csak az a baj, hogy...egy reggel alatt háromszor csókolt meg Pete és én vissza is csókoltam... . Iránta nem ugyan azt érzem mint amit Luke iránt, hanem...egy teljesen más fajta vonzalmat érzek... . Részben az is benne van hogy vele tilos lennem (amolyan lázadás féleség), de az igazi oka más... . A nap további részében együtt voltam Luke-kal és a családdal, plusz délután a lányok is átjöttek. Mindent elmondok nekik, mindig...bármiről is legyen szó, de az este, illetve a reggeli történteket nekik sem mertem elmondani, ezért még éjjel is csendben őrlődtem magamba a történteken... .

Helyzetjelentés

Hahi! ^^ Szóval...holnap indulok 6 napos edzőtáborba Horányba, ezért nem tudok majd részt írni. Telefonról lehet tudnék, de amennyi edzés és program lesz, nem hiszem hogy egyáltalán netezni lesz időm...!:'D Hát ennyi... . Remélem elviselitek a hiányom xdd <3 (nem hiszem, hogy olyan nehéz lesz...xd) :*<3

9. A reggel...

A szemhéjamon keresztül sütött a nap, de nem mertem kinyitni... . Éreztem hogy nem otthon vagyok, hanem egy idegen helyen... . Erőt véve magamon mégis úgy döntöttem hogy kinyitom, elvégre valamikor ki kell. Párat pislogva sikerült kinyitnom a szemem. Egy hatalmas francia ágyon találtam magam ahol egyedül feküdtem. A szoba ahol található volt, szintén nagy, fényes modern berendezéssel rendelkezett, persze ez még mindig nem tisztázta a hollétem. Én egy kék pulcsit viseltem, ami nagyjából három számmal nagyobbnak bizonyult, emellett még egy bugyit, viszont melltartót nem. Smink sem volt rajtam, a hajam pedig kócosan omlott a vállamra. Vajon ki lehetett ennyire figyelmes és gondoskodó? És egyáltalán hogy kerültem én ide? Egyáltalán hol vagyok? Nagyot sóhajtva végig gondoltam az este eseményit... . Elmentünk koncertre, ami nagyon jó volt, Luke megcsókolt, aztán Pete megmentett az összetaposástól...Pete...Pete! Basszus! Megcsókolt! Én visszacsókoltam aztán....basszus, basszus! Igen, elájultam, és most...nála lennék? Vagy hol vagyok most? A gondolat menetem végül az elsődleges tippem szakította meg... .
-Jó reggelt!-lépett be Pete mosolyogva a szobába. A felső nélküli felső testén kicsit elidőztem, de mikor lerakott az éjjeliszekrényre egy pohár vizet meg egy tablettát dühösen ültem föl az ágyba amitől meg is szédültem... .
-Mégis mit keresek én itt?-kérdeztem idegesen.
-Nyugi Abbie!-mentegetőzött.-Konkrétan a karjaimban ájultál el, és nem tudtam mit csinálni ezért haza hoztalak magammal... .
-De miért nem szóltál anyáéknak??? Tudod milyen idegesek lehetnek? Luke, anya, apa...felfogtad ezt?!-kiabáltam rá.
-Abbie! Nem rohanhattam ki veled a koncert utáni tömeg közé! És mégis mit mondtam volna miért vagy velem?-kiabált vissza.
-És mégis mit fogok mondani ha haza megyek? Ha? Mégis hol a francban töltöttem az éjszakát?
-Valamit majd kitalálunk!-motyogta idegesen. Morcosan fújtattam egyet, majd az ágy támlájának dőltem, és összefont karral dühösen néztem magam elé.
-Egyébként miért ájultam el?-kérdeztem suttogva.
-Orvos azt mondta pillanatnyi sokk... .-sóhajtott, majd felkelve átsétált az ágy másik felére ahol hátra vetette magát, és a plafont kezdte pásztázni.
-Elvittél orvoshoz?-suttogtam ellágyulva.
-Szerinted? Nagyon megijesztettél!-motyogta még mindig a plafont nézve. A mosoly visszatarthatatlanul az arcomra ragadt... .
-És te...tettél alvás képessé?-kérdeztem a számba harapva.
-Igen!-mosolyodott el.
-Köszönöm!-bújtam hozzá. Először kicsit furcsállotta, de amint felfogta szorosan átfogott és magához ölelt.-De...mégis miért vetted le a melltartóm?-kérdeztem tettet haraggal.
-Jaj, nyugi akkor már rajtad volt pulcsim!-mondta nevetve.-Nem molesztálok kislányokat!-nevetett, mire én "dühösen" vigyorogva felültem.
-Ahhoz képest elég jól lesmároltál tegnap!-mondtam büszkén.
-És hidd el megint megtenném!-mondta kajánul nevetve.
-Igen?-ültem rá a derekára lovagló ülésbe és szinte fekve rajta közel hajoltam az arcához a kezemmel pedig a mellkasán támaszkodtam.
-Igen!-suttogta vigyorogva, majd hirtelen mozdulattal lefogta a hátam, és hosszasan megcsókolt. A hajamba túrva szorosan fogott, hogy még véletlen se tudjak felkelni róla. Végig simulva rajta egyre hevesebben csókolt, és már ott tartottunk, hogy elkezdte fel húzni a pulcsit... .
-Na, jó!-fogtam le a kezét, majd felkeltem róla.-Szóval...khm...-köhögtem kivörösödve.-akkor hol is vannak a ruháim?-kérdeztem a számat rágcsálva.
-A nappaliban!-mondta felkelve, majd a gardróbba lépve elővett egy pólót. Összeszedve a cuccom a mellettem elsétáló Pete-hez fordultam.
-Öm...lezuhanyozhatok?-kérdeztem.
-Persze, van bent törölköző.-intett a fürdőszoba felé. Számba harapva bólintottam, majd beléptem. Tágas, fényes és szépen berendezett. Ahogy ezt a többi helységről is el lehet mondani. Meleg víz engedése után lekaptam magamról azt a kevés ruhát ami volt rajtam, és beálltam alá. Női tusfürdő híján kézmosó szappannal kentem végig magam. Puha törölközővel megtörölköztem, ami után felöltöztem. Mint a lányok nagy részének nekem is volt sminkkészletem a táskámba így normális fejet tudtam varázsolni magamra. Közben gondolkoztam, hogy pontosan most mi van? Elvileg Luke-kal járok, de nagyjából negyed órája Pete-en fekve csókolóztunk... . Na jó...ezt most vele le kell zárnom, és meg sem történtnek nyilvánítani... . Tizenhat éves vagyok, ő pedig harmincöt! Ez így sehogy sem jó... . Nekem Luke-kal kell lennem! Egy utolsó nagy sóhajjal, ezeket mondogatva kiléptem a fürdőből, majd a konyha felé vettem az irányt, ahol Pete reggelit csinált.
-Kérsz reggelit?-kérdezte mosolyogva.
-Figyelj...ezt...meg kell beszélnünk...-motyogtam.
-Mit?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ezt...figyelj...nem lehet ezt így...egyrészt alig ismerjük egymást, másrészt, te harmincöt éves vagy, én meg tizenhat!-mondtam.
-Miért azzal a Luke-kal jobban ismeritek egymást? És? Sokkal idősebbnek nézel ki eleve! A kor nem számít!
-Kérlek! Te is tudod hogy ez így nem fog menni! Ne nehezítsd meg!-motyogtam a síráshatárán.
-Nem érdekel! Akkor sem hagylak elmenni!-mondta, majd hirtelen mellém lépett és a falhoz nyomva megcsókolt. A kezével a fejem mellém fogta le a kezem és teljesen hozzám simult, így nem bírtam megmozdulni. Erősen, de mégis gyengéden csókol... . Igen Pete nagyon jól csókol!
-Engedj el! Kérlek!-motyogtam könnyezve. Nem azért könnyeztem, mert nem akartam a csókot vagy valami, hanem mert tudtam, muszáj el engedni. Tudtam addig nem fog hagyni elmenni, míg nem csókolok vissza, ezért erőt véve magamon erősen beletúrtam a hajába és minden érzelmet belevéve megcsókoltam. Éreztem ahogy elmosolyodik, és gyengébbre veszi a szorítást. Így már könnyen el tudtam tolni magamtól.
-Szia!-léptem el tőle, majd kirohantam az ajtón... . Fogalmam sem volt merre menjek, de mivel előtört belőlem a sírás, így nem is érdekelt. Fogalmam sincs mennyit ülhettem ott, de már csak arra lettem figyelmes, hogy Pete leül mellém a földre, és félkézzel átölel.
-Hazaviszlek!-suttogta.
-Nem akarok haza menni...-motyogtam, mint egy durcás ovis.
-Akkor mit szeretnél?-kérdezte visszafojtott mosollyal. A kérdéstől megcsavarodott a gyomrom és egy idegesítő gombóc keletkezett a torkomba, mivel a válasz számomra egyértelmű volt, de sajnos nem mondhattam ki, így csak erőtlenül megvontam a vállam.
-Először is elviszlek valahova enni....-mondta majd felém nyújtotta a kezét.

8. A koncerten

Juhúúúú! 100. bejegyzés! *.* Február 21.-én volt az első bejegyzés, amit itt megtekinthettek!:) Azóta több mint 10.000-en kattintottak a blogomra, amit szintén hihetetlen! *-* <33 Szóval köszönök mindent azoknak, akik olvasnak! ^^ <33 :* De hát akkor...jöjjön is a következő rész!:)




-Jó reggelt!-hallottam tompán egy hangot, mihez egy finom puszit társult az arcomra.
-Luke??-pattant ki a szemem.
-Én!-mondta nevetve.
-Te meg mit keresel itt? Hogy jutottál be?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Anyukád engedett be, és gondoltam mehetnénk együtt!-nyomott puszit a homlokomra, majd felállt az ágyamról, amit furcsálltam is.-Ha csak nem akarod hogy lássam hogy öltözöl, akkor inkább kimegyek!-kacsintott, amit én szemforgatással díjaztam. Gyors zuhany után felöltöztem, majd mikor mindennel kész lettem leindultam a konyhába ahol Luke üldögélt és anyával beszélgetett.
-Szép jó reggelt mindenkinek!-csaptam rá Luke hátara aki összerezzent.
-Menj már...hülyee!-kaptam el a derekam, majd az ölébe rántott.
-Jól van hogy dúl a szerelem, de nem muszáj ezt az orrunkra kötni...-nevetett anya, apa meg konkrétan a szemeivel ki is nyírta Luke-ot.
-Nem is dúl a szerelme!-szálltam ki Luke öléből nevetve, mint egy durcis ovis.
-Aha, persze!-mondta anya, mikor mellé értem. Reggelim gyors elfogyasztása után szinte azonnal elindultunk, mivel már így is késésében voltunk. Egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett, majd mintha csak véletlen hozzá érintené a kezét a kezemhez, rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Az egész testem beleremegett a szimpla mozdulatba is... . Szám szélébe harapva nagy levegőt vettem és erőtlenül rávigyorogtam.
-Pete szerzett neked is jegyet estére!-mondtam föl mosolyogva rá (ő van kb. 180 centi én meg alig 160...).
-Oh, köszi! Mikor mentek?-kérdezte szorosan markolva a kezem.
-Öm...nyolckor kezdődik, egy órára van a stadion, akkor hétkor indulunk! Gyere háromnegyed nyolcra!-mondtam mosolyogva.
-Oké!-mondta, majd közelebb húzva magához egy puszit nyomott a homlokomra. Az út további részében nem nagyon beszélgettünk, de végig konkrétan a terem ajtóig fogta a kezem, amit szerencsére nem vett észre senki... . A  nap szokásosan telt, mivel direkt nem voltunk egész nap együtt Luke-kal, hogy e higgyék hogy járunk... . Mivel nem járunk. Vagyis egyenlőre nem... . Mikor végre hazamehettem szinte azonnal készülni kezdtem, aminek az lett a következménye, hogy nagyjából másfél órával előbb mindennel kész voltam... . Egyébként egy FOBos póló, csőnadrág, sok-sok karkötő, bőrdzseki és tornacipő volt a szettem, hozzá a szokásos haj, és füstös smink. Izgatottan, percenként nézve az időt üldögéltem, mikor hirtelen csengő ütötte meg a fülem. Felpattanva azonnal lerohantam, és Luke-nak esve át öleltem.
-Annyira, de annyira izguloooook!!!!-ugrándoztam ölelgetve.
-Jól van, nyugi!-próbált lefogni, de természetesen nem ment neki. Maradék időben a nappaliban ültünk én hadarva magyaráztam, ő pedig vagy igenezett vagy csendben figyelt és bólogatott. Mikor eljött a hét óra, az egész család az ajtóban állt már és izgatottan várta az indulást (Luke is már elég rendesen izgult, bár ő nem mutatta mint én, anya és Ashlee). Csendben telt az út, éppen csak az ideges mocorgást és a szaggatott levegő vétel hallatszott. Kiszállásnál majdnem felrobbantam már, amikor meg megláttam a nőt, aki bekísért...teljesen megszédültem. Egyébként csak beengedett, mivel az ajtó másik felén már Pete várt ránk.
-Sziasztok!-mosolygott kedvesen, majd...megakadt a szeme Luke-on, vagyis inkább az összekulcsolt ujjainkon... . Mérgesen méregetni kezdte, de mivel nem volt sok időnk inkább elindultunk. Kissé lelazultunk Pete társaságától, így már sokkal nyugodtabban léptünk be az öltözőbe, ahol Patrick, Andy és Joe üldögéltek. A reakcióink sokkal nyugodtabbak voltak, mint ahogy azt elképzeltem, ami sokkal jobb is volt. Kép, autogram, ölelés, puszi. Fél óránál többet nem tudtunk maradni, mivel kipateroltak... . Mármint nem a srácok, hanem a...nem tudom kicsoda, valami nő... . Persze ezután kezdődött a koncert ami...huh. Teljesen legelöl álltunk, jobb szélen. A saját hangom sem hallottam, mikor még el sem kezdődött a koncert. Mikor Andy megjelent a színpadon és utána a többiek is...sírva elsikítottam magam, amit teljesen elnyelt a tömeg. Teli torokból sírva, üvöltve énekeltem végig a The Phoenixet. Ezután Luke-nak sikerült kicsit lenyugtatnia, és már sírás nélkül ment tovább az éneklés. A Save rock and roll-nál, megint csak elkezdek potyogni a könnyem, a végén pedig...mikor a Oh no, we won't go / 'Cause we don't know when to quit, oh oh rész ment Luke szorosan mellém állva átölelt, maga elé fordított és a fejem a kezei közé fogva hosszan megcsókolt. Sokat álmodoztam az első csókról, és hát...valami ilyesmi volt ott is...! Persze nem hagytam annyiba, mivel mikor elszakadt tőlem azonnal lábujjhegyre álltam, és szinte ráugorva mégegyszer megcsókoltam. Egészen addig, míg el nem kezdődött az I don't care. Ez volt az este egyik fénypontja a másik kettő pedig...nem tudom hogy a jó vagy a rossz kategóriába soroljam... . Tehát a jobb szélen állva nem csak jól láttunk, hanem a Saturday-nél jó helyen voltunk ahhoz hogy (megint) Pete közelébe legyünk. A sok embertől kezdtem úgy érezni magam, mint egy hal a konzervben, ezért a könyökömet használva próbáltam helyet csinálni, de helyette csak én kaptam egyet az oldalamba, amitől összerogytam volna, ha...Pete nem kap el! Egyik kezével szorosan fogott, és mikor sikerült felrántania az ijedt tekintete mosolygós és kedves lett, végezetül gyengéden megsimította az arcom. Az egész családtól elkeveredtem, így inkább megvártam a Saturday végét, mint utolsó szám természetesen őrjöngött mindenki (addigra sikerült visszatalálnom a családhoz és Luke-hoz). Mivel elől voltunk szinte utolsóként mentünk ki. Már kint voltunk mikor Ashlee úgy döntött el megy vécére, akivel ment anya, mi meg Luke-kal vártunk. Hirtelen egy kar ragadott meg, ami elrántott a fal mögé. Sikítani sem tudtam, mivel a másik kezét a számra tapasztotta.
-Nyugi csak én vagyok!-suttogta Pete.
-Kösz, majdnem színrohamot kaptam! Máshogy is elhívhattál volna!-hámoztam le magamról a kezeit.
-Úgysem jöttél volna!-kapta el újra a kezem és szorosan magához húzva átölelt.
-Miért ne jöttem volna?-suttogtam.
-Mert...neked már pasid van!-nevetett fel fájdalmasan halkan, mire összerándult a gyomrom, és ha nem ölelt volna akkor tuti elájulok... . Ezt honnan veszi? És miért fáj ez neki? Egyáltalán miért érdekli?
-Én...-motyogtam.-téged ez miért érdekel?-kérdeztem félve a választól.
-Mert...-tolt el magától, majd mélyen a szemembe nézett.-nekem több vagy mint egy ismerős.-suttogta, és szorosan magához húzva a jobb kezével a fejem bal kezével a derekam "magához tolva", szenvedélyesen megcsókolt... . Nem tudom hogy az elnehezedett testem véletlen, vagy éppen direkt, de neki toltam a falnak... . Az egész világ forgott velem és már levegőt sem kaptam. Ebben az egészben az a legszörnyűbb, hogy nem tudtam, de nem is akartam ellenkezni, pedig...Luke nem rég csókolt meg, ráadásul elvileg már járunk! Először ő tolt el magától, és megfogva a fejem hátra döntötte hogy a szemebe tudjon nézni.
-Nem érdekel hogy jársz azzal a Luke-kal... . Nem érdekel hogy 16 éves vagy... . Ha kell harcolni fogok érted!-motyogta... . Na jó...nekem ez túl sok! És...ez volt az utolsó emlékem az estéből... .

7. Luke

Észre vehettétek, hogy a szőke-pink tincsű lányt, lecseréltem egy vörösre. Még nem csináltam ilyet, hogy a sztori közepén lányt cserélek, de hát...mindegy. Na, inkább olvassátok a következő részt! :D <3












Életem egyik legvidámabb reggelén vagyok túl, sőt..inkább a legjobb napján! Minden úgy kezdődött, hogy lezuhanyoztam és felöltöztem. Haha, szóval...reggelinél az egész család kicsattant a boldogságtól, Ashlee az aláírást ölelgette (?), anya énekelt, apa meg...apa örült az örömnek. Egy mosolygós reggeli után mindenki útnak indult. Egyébként mire elkezdődött az első óra teljesen kiszáradt a szám, mivel a lányoknak meséltem, persze ők végig sikítoztak és mikor megmutattam a képet (amit már másnak nem fogok), konkrétan majdnem elájultak. Szünetekben kicsattantam az örömtől, aztán ezt még jobban fokozta az ebéd idő, ahol Luke, az iskola leghelyesebb sráca elhívott randira, aki mellesleg az egyik majdnem legjobb barátom...!!! Moziba megyünk, utána pizzázni (miért mindenki pizzázni hív?!). Ezután a maradék órán, már abszolút nem figyeltem, hazaérve pedig Pete hívott, hogy holnap lenne egy koncert itt Los Angelesben, ahol VIP-ból néznék, plusz előtte (meg utána is, ha lesz idő) találkozhatnánk velük!! Szóval ezek lennének a mai hírek... . Az egész család boldog, velem az élen. Tehát, anya, én és Ashlee holnap este koncertre megyünk (Ash ki lett kérve, ahogy én is mivel másnap suli, plusz azt hiszem anya se megy másnap dolgozni). Apa se marad itthon, mert megy baseball meccsre a barátaival, szóval mindenki el lesz holnap este... . A nagy sztorik után elkezdtem készülődni a randira, mivel Luke hétre jött értem, de én hatkor még a neten lógtam... . Igazából csak egy is igazítást végeztem magamon, de nekem arra is kell az egy óra. Pont hétkor, mire csengettek kész is lettem... .
-Szia Abbie!-nyomott puszit a kér arcomra Luke mosolyogva.
-Szia!-vigyorogtam.
-Mehetünk?-kérdezte édes félmosollyal, amitől azonnal beolvadtam.
-Persze!-mondtam mosolyogva, majd elindultunk a buszmegálló felé. Kábé öt perc után jött a busz, amire felszálltunk (ez durva...még én sem gondoltam volna, hogy a buszra fel kell szállni, hogy eljuss vele valahova...). Az utat (is) végig beszéltük és röhögtük. Nirvana fan, és igen a FOB-ot is szereti, mint második kedvenc banda. Nem volt még ő se koncerten és említettem hogy holnap megyünk, ezért megpróbálom Pete-et megkérdezni nincs-e esetleg még egy jegye... . Elmeséltem neki a sztorit, amin ő konkrétan úgy röhögött, hogy a végén az egész busz minket nézett. Mint már említettem nagyon jóba vagyunk, ezért nem kellett túlságosan ismerkednünk. Vígjátékot néztünk, aminek nagyon örültem, mivel nem vagyok valami nagy fanja az akció filmeknek. Horror nem volt, rajzfilmet meg nem nézzünk, se romantikust. Nachossal, pop cornnal és kólával feltankolva ültünk be a leghátsó sorba. Nem kell rögtön arra gondolni, hogy csók csatát akartunk tartani a film közben, csak onnan sokkal jobb a film, másrészt lehet nyomkodni a telefont, ha éppen ahhoz van kedvünk, vagy hülyülni, dobálni az embereket popival (természetesen a velünk korúakat, akik röhögnek rajta és/vagy vissza dobnak)...stb. A filmet végig röhögtük részben a pop cornos dolog miatt is, ráadásul olyanokat sugdosott a fülembe a film miatt, hogy a végén már majdnem megpofoztam, de persze a film is jó volt.. Ezután következett a pizza, ahol szintén adtuk a formánkat... . Sírtunk a végén már a röhögéstől, Lukenak az orrán jött ki a végén a kóla, amin még jobban röhögni kezdtünk. A sminkem teljesen lefolyt, és az ölében fetrengve a hasam fájlalva röhögtem tovább és tovább. Nagyjából negyed tizenegykor (anyáék nagyon jó fejek, ezért hétköznap tizenegyig kell haza érnem, hétvégén pedig hajnali egykor, szóval megkockáztatom, hogy nekem vannak a legjobb fej szüleim, ami abból is adódik, hogy nagyon megbíznak benne) sikerült leállnunk és elindulni hazafelé. A mai nap izgalmai után a buszon Luke vállárára hajtott fejjel pihentem, miközben közös fülessel zenét hallgattunk. Nálam, ez a romantika egyik csúcsa...! Buszos zötykölődés után kézen fogva (!!!) indultunk a házunk felé, ami előtt megállva szóba elegyedtünk.
-Szóval...-kezdtem bele
-Szóval?-kérdezte nevetve.
-Hát akkor most mi van...-mondtam utalva az összekulcsolt kezünkre.
-Hát nem tudom...jó, egy ideje barátok vagyunk, de, kicsit hirtelen lenne...
-Persze! Én sem gondoltam hogy így rögtön...-vontam meg a vállam.
-Na, de azért alakuló félben van!-kacsintott, majd közel lépve hozzám puszit nyomott a homlokomra.-Meg ki kell heverned Pete-et is...-mondta sajnálkozva, mire felnevettem.
-Hát igen...ez túl nagy lelki teher!-húztam el a szám.
-Csak természetes!-bólintott komolyan arccal.-Na, de most már menj!-húzott magához.
-Te is, mert neked még haza kell érned!-öleltem át szorosan.
-Ne félts! Majd leütöm ha ki akarnak rabolni!
-Ajj, hülye!-böktem az oldalába ijedten.
-Na, most már tényleg menj!-toltam el magamtól.
-Oké!-nevetett.-Szia!-nyomott puszit az arcomra.
-Szia!-mosolyogtam rá, majd beléptem a házba. A tévé még bőven ment, mikor megérkeztem, így kezdődhetett a kérdezősködés.
-Szia kicsim! Na?-vigyorgott anya.
-Luke jó fej volt mint mindig!-mondta a lépcső felé tartva.
-És...-kezdett volna újra bele, de megállítottam.
-Most fáradt vagyok nagyon...jó éjt!-mondtam, majd felrohantam a szobámba. Fürdés után egy telefon hívás következett.-Szia!-szóltam bele.
-Szia Abbie miért hívsz?-kérdezte Pete.
-Öm...lenne egy kérdésem... .
-Mond!-nevetett.
-Van egy...barátom-barát? már több mint barát, de kevesebb mint szerelem... .-Luke és ő is rajongó...nem tudsz véletlen szerezni még egy jegyet?-haraptam a szám szélébe.
-De, tudok!-mondta.-Egyébként ez a Luke milyen barátod?-kérdezte.
-Öm...ezt hogy érted?
-Hát szerinted?
-Ha arra gondolsz, igen randiztam vele, és nem rég értem haza. Ezalatt a pár óra alatt több lett mint barát, de kevesebb mint szerelem, de erről nekem miért is kell beszámolnom?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert nem akarom hogy idiótákkal állj szóba!
-Bocs, de ha az lenne se a te dolgot lenne, meg amúgy is...mi ez a nagy "megvédés"?
-Semmi csak...na jó most megyek akkor holnap! Szia jó éjt!-mondta, és meg se várva a válaszom lecsapta a telefont. Na, ez nagyon fura volt... . Ilyeneken nem nagyon tudok most gondolkodni, mivel szörnyen fáradt vagyok, ezért inkább alszom... .

6. Bukásból vidámság

Atya ég!!!! 10.000!!!!! 10.000 kattintás!!! Nagyon, nagyon köszönöm!!!<33333 #imádomazolvasóim <-- ez itt nagyon swag, yolo! xd És hát akkor...további jó olvasást! ;) :* <333


-Jó, akkor legyetek barátok, vagy mit tudom én! Döntse el ő!-mondta apa Pete-re utalva.
-Ez...most egy nagyon fura helyzet... .-mondta.
-Szerintem...-kezdett bele anya.-kezdjük mondjuk egy fotóval és esetleg egy autogrammal?-nézett anya vigyorogva mire Ashlee is bólogatni kezdett.
-Kate, ez most nem a legalkalmasabb pillanat hogy...-kezdett bele apa, de Pete végül beleegyezett.
-Nekem mindegy, legalább feszültség oldó!-állt fel a fotelból.
-Na, jó álljatok be!-kapta ki a kezemből a telefont apa, mire én vonakodva az ciki helyzettől feltápászkodtam, viszont anya és Ash nem nagyon zavartatták magukat ők konkrétan oda ugrottak mellé.-Anyának minimum átmossuk ez után az agyát...-súgta a fülembe apa, mire felnevettem.-szerintem ha most választania kéne lehet Pete-et választani helyettem!-mondta sóhajtva.-Mosolyt!-mondta erőltetetten apa, mire a két másik női családtagom idióta vigyorral a fején bele vigyorogtak a telefonomba, én és Pete pedig kínos vigyorral a fejünkön mosolyogtunk... . Ez neki sokkal cikibb volt mint nekem az tuti... .
-Akkor külön-külön?-kérdezte kedvesen Pete, mire Ashlee mellé ugrott és szerelmes tekintettel meredt föl rá.
-Totál odáig van érted...nagyon szerelmes!-súgtam oda neki kuncogva mire kikerekedett szemmel ő is felnevetett.
-Hát akkor...gyere!-kapta fel Ashlee-t. Bár a húgocskám tizenkét éves, de nagyjából 150 centi lehet és harminc kiló... . Fotó után, mielőtt Pete lerakta volna, egy-egy puszit nyomott a két arcára, de miután letette akkor is megölelte és aláírta az autogramos füzetét, ami szinte tele volt. Hát igen...mindig kihisztizte hogy velem jöhessen. Egyébként apa közben folyamatosan fotózott, és már kezdem félni, nehogy beteljen a memória a telefonomon. Ezután következett anya, akit szintén nagy szeretettel fogadott Pete (jó őt ugye nem kapta fel, de neki is adott puszit és ölelést, amit apa nagyon nem díjazott. Végül én... . Na, ez egy érdekes helyzetnek indult... .
-Téged is felkapjalak?-kérdezte Pete, mire elpirosodva felnevettem. Idiótán álltam mellette, de ő elkapva a derekam háttal fordított magának, és közel húzva átölelte hátulról, gondoltam oké, és a kezeire helyeztem én is a kezem, majd már nyugodt, normális fejjel belemosolyogtam a kamerába. Én sem úsztam meg a puszit, se az ölelést. Mindent szépen aláírt, fotózkodott, de neki is mennie kellett... .
-Nekem most...khm...mennem kell!-mondta.
-Miattunk nem kell, nyugodtan maradhatsz!-bólogatott anya, még mindig vigyorogva... .
-De anya, Pete-nek biztos dolga van! Mennie kell!-mondtam már idegesen...ennél jobban már nem tudnak leégetni?!
-Szívesen maradnék, de tényleg dolgom van! Sziasztok!-mondta. Pete majdnem annyi idős, mint anyáék... . Ezt csak úgy pluszba hozzá teszem! Kikísértem a kapuhoz ahol megállított.
-Azért sajnálom hogy tizenhat vagy!-mondta átölelve, mire azonnal elvörösödtem.
-Hát azt én is...-mondtam kínosan nevetve.-ja, és bocs a család miatt...elég...khm...nagy fanok!-mondta még mindig vörös fejjel.
-Semmi baj!-nevetett.-Már megszoktam!-bólintott mosolyogva.
-Viszont azt nagyon értékelem hogy az első találkozásunkkor vissza tudtad fogni magad, és nem ugrottál a nyakamba fangirlösen!-mondta a homlokát az enyémnek támasztva... . Még jó, hogy félhomály volt, mert a fejem egy túlérett paradicsomhoz hasonlított nagyjából... .
-Mint mondtam az volt a cél...-motyogtam.
-Na, most már tényleg mennem kell! Sajnálom, hogy ebből nem lett semmi! Ha szeretnéd, felhívlak egy következő koncertre beszervezem szívesen a családod!-mondta nevetve.
-Oké, biztos örülnének neki!-mondtam én is nevetve, majd...hirtelen megfogta a fejem, és hosszú csókot nyomott a számra!!!
-Ez amolyan búcsú csók volt fan lány!-kacsintott. Egy pillanatig nem tudtam megszólalni (konkrétan szerintem kihagyott a szívem...), de erőt véve magamon ezt nem hagyhattam annyiba.
-Jó, de még egy amit lefotózok!-mondtam vigyorogva, mire csodálkozva nézett rám.-Azt mondtad fan lány, és köztudott egy fan lány megörökít mindent a rajongása tárgyával... .
-Hát jó...-monda vigyorogva, majd megint elkapott, és szédítően csókolva magához ölelt, miközben én remegő kézzel lenyomta a fényképezésre alkalmas gombot a képernyőn.-na most már tényleg megyek!-nevetett.-Szia!-intett.
-Szia!-köszöntem el, remegő gyomorral. Egy ideig csak vigyorogva álltam, és néztem a fényképet ahol...éppen Pete-tel csókolózom! Hirtelen nem tudtam mit csináljak...mutassam meg tényleg valakinek vagy inkább töröljem ki? Vállat vonva bementem a házba, ahol anya és apa felé mutattam a telefonom.
-Na, jó...most kinyírom ezt a Pete-et!-állt fel apa idegesen.
-Bob! Nyugalom!-mosolygott kedvesen anya.
-Ezt...ne mondjátok el senkinek!-mondtam szinte parancsolva.
-Nem fogjuk kicsim!-ölelt át anya, mire meglágyulva apa is átölelt minket.
-Tudod...te nem egy kislány vagy már...hanem egy érett nő!-mondta apa, mire kicsit megkönnyezve bólintottam. Mielőtt felmentem az emeletre gyorsan oda kiabáltam anyának a jó hírt.
-Ja, és anya...Pete azt mondta hívni fog koncert ügyben!-még hallottam a reakcióját, ami egy halk sikítást volt. Gyorsan lezuhanyozva az befeküdtem az ágyamba, és a képek végig nézése után csináltam egy mappát, amit jelszóval levédtem "Pete nálunk járt ;D" néven, és miután belepakoltam minden képet hatalmas mosollyal a fejemen elaludtam... .

5. A bukás

"Oh, whoa, oh, oh, whoa, oh, oh, whoa, oh, oh, whoa.
Oh, whoa, oh, oh, whoa, oh, oh, whoa, oh, oh, whoa. B-B-B-Be careful making wishes in the dark, dark/Can't be sure when they've hit their mark/And besides in the mean, mean time/I'm just dreaming of tearing you apart" Keltett Patrick csodás hangja.
-Haló?-szóltam bele fáradt hangon (hozzá teszem fél egy volt...).
-Őő, szia Abbie, Pete vagyok! Felébresztettelek?-kérdezte, mire azonnal ki ment az álom a szememből.
-Ja...őő...igen, de semmi gond, úgy is éppen kelni akartam!-dadogtam értelmetlenül.-Tegnap sokáig dolgozik!-bólogattam nyomatékosítva, mintha csak látná.
-Értem... . Bocs hogy tegnap nem hívtalak, de délelőtt végig interjúk voltak, délután és este meg koncert.-magyarázkodott. Ezek szerint fontos vagyok neki, mert bűntudata van miatta! Óó! Vagy csak ennyire akarom hogy így legyen?
-Ja...öm...rendben semmi baj!-mondtam mosollyal a hangomban.
-Van kedved este megint elmenni valahová?-kérdezte most ő mosollyal a hangjába.
-Igen persze!-mondtam vigyorogva. Próbáltam leplezni a boldogságom, de ebből az lett, hogy felismerhetetlen egérhangon motyogtam.
-Minden rendben van?-kérdezte furcsállva.
-Ja, persze csak...khm-köhögtem.-kicsit fáj a torkom!-mondtam.
-Ja értem. Akkor este nyolc? Eléd me...-kezdett bele.
-Nem kell!-állítottam le.
-De eléd megyek! Ne kelljen már megint sétálnod!-mondta nevetve.
-Oké, akkor nyolcra...-sóhajtottam idegesen.
-Akkor nyolckor! Szia!
-Szia!-nyeltem nagyot, majd hosszú sóhajjal letettem a telefont. Most mégis hogy fogok kijutni? Anyáék esténként kint ülnek a nappaliba és én...ó... .-Anya!-rohantam le a lépcsőn a konyha felé.
-Mondjad!-fordult felém a mosogatótól.
-Szóval...este háromnegyed nyolckor ide jönne elém Kate (ő Jessie anyukája) és ott aludnánk náluk. Csak...nem akarta hogy este egyedül mászkáljunk az utcán...szóval elengedsz?-kérdeztem erőltetett vigyorral.
-Persze!-mosolygott kedvesen.-Mindig elengedlek mi ez a nagy kérdé?-nézett rám gyanakodva.
-Nem tudom, csak...gondoltam jó kislány leszek!-kacsintottam.
-Ja értem!-nevetett, majd puszit nyomott a homlokomra. Megkönnyebbülten baktattam föl a lépcsőn, majd videóhívást kezdeményeztem a lányokkal.
-Lányok ma este mondjátok hogy ráértek!
-Igen mert?-kérdezte Jessie.
-Szóval Pete nyolckor ide jön, de még véletlen sem akarom hogy megtudjon bármit is, ezért anyának azt hazudtam, hogy anyukád ide jön háromnegyed nyolcra, mert nálatok alszunk!-mondtam el egy szuszra.
-Oké, akkor mit akarsz mit csináljunk?
-Szóval, anyukád véletlen nem ér rá?-haraptam az alsó ajkamba.
-Ő mindig ráér.-vonta meg a vállát.-Oda tud menni ha akarod.
-Azt nagyon, nagyon megköszönném! Szóval...összeszedném a cuccom, amiket egy pizsi partira vinnék, azokat beraknám a kocsiba, úgy csinálnék, mintha beszállnék, de a másik oldalon ki, onnan egy bokorba, vissza az ajtó elé, majd mikor Pete megjelenik, akkor beszállnék hozzá!-magyaráztam a tervem.
-Hm...egész jó kém lennél! Bár ha nem bukfenccel szállsz ki a kocsiból, és nem fán mászva, lopakodva mész vissza az ajtóhoz akkor...-mondta Daisy, mire felnevettünk.
-Jó, majd megpróbálom!-bólintottam mosolyogva. Nagyjából egy órát beszéltünk,a mit követően összepakoltam a cuccom, majd unatkoztam (tökéletes program). Végre eljött az idő, hogy elkezdhessek készülődni. Annyira nem csinálhattam meg magam, mert akkor anya gyanakodni kezdett volna, de valami normális formát kellett öltenem... . Életem egyik legkevésbé stílusomhoz illő szettjét sikerült összehoznom, amit anya és apa meg is jegyeztek.
-Kicsim mi ez a ruha?-nézett végig rajtam apa csodálkozva.
-Gondoltam kicsit változtatok ma...-motyogtam, szerencsére a többi kínos kérdést Kate kocsijának a hangja szakította meg, aminek felettébb örültem. -Na akkor megyek! Sziasztok!-léptem ki az ajtón. A terv tökéletesen sikerült volna, ha nyolckor apa és anya nem jelennek meg az ajtó, ráadásul abban az időben, mikor Pete is megjelent, plusz még ki is szállt a kocsijából!!!
-Abbie Johnson! Mégis mi a franc folyik itt?!-kiabált rám apa, és a szemét a döbbent Pete és közöttem kapkodta.
-Én...én megtudom magyarázni...-néztem rájuk könnyes szemmel.
-Az nagyon jó lenne!-lépett mellé Pete.
-Abbie...ez Pete! Pete Wentz a Fall Out Boy basszusgitárosa??-nézett rá anya csillogó szemekkel. Igen, anya is szereti őket.
-De ő...-sziszegtem a fogam között.
-Úristen!-visongott mint valami tini lány.
-Drágám, tudom hogy te is szereted őket, mint a lányunk, de ez nagyon nem alkalmas!-hordta le anyát apa.
-Lányuk?? Abbie ők a szüleid?? Mégis te hány éves vagy?-kiabált rám Pete idegesen.
-Tizenhat...-motyogtam.
-Tizenhat?? Tizenhat?? Azt mondtad huszonöt!!
-Huszonöt? Mi, ez mikor mondtad? Valaki mondja már el mi van! Pete mégis mi az istent keres itt??-üvöltött apa, anya viszont még mindig csillogó szemmel nézett Pete-re, ő dühösen figyelt engem, de közben anyára kedvese mosolygott, én pedig totál letaglózva álltam könnyes szemmel. Az idillit az idióta szomszéd szakította meg, azzal hogy ne ordibáljunk, ezért bementünk a házba, ahol a tesóm ült, aki szintén FOB fan, ezért mikor meglátta Pete-et a nappaliban állni visítva felugrott. Anya és Ashlee Pete-nek magyaráztak ő rájuk figyelt, viszont félig rám is, én is magyaráztam, apa viszont család főként leállított mindenkit.
-Mindenki csönd!-üvöltötte el magát, mire mindenki megkukult.-Abbie, most szépen leülsz és elmondod mi van!-mondta, és mindenki engedelmesen helyet foglalt.
-Szóval...-köhintettem.-Úgy kezdődött hogy egyik nap szokás szerint sétáltam az utcán, csak a lányok nem értek rá...Jessie és Daisy a két legjobb barátnőm, csak hogy mindenki értse-pillantottam Pete-re, majd folytattam a sztorit.-Nagyban nyomkodtam a telefonom, mikor Pete-nek neki mentem. Elkezdtünk beszélni, de én nem mondtam el hogy mekkora fan vagyok, mert azonnal észre vettem, hogy ő idősebbnek néz, mint mindenki hozzá teszem..., és nagyon, de nagyon reménykedtem hogy elhív randira...-itt nyeltem egy nagyot.-és hát így is lett... . Mikor ti elmentetek és itthon találtátok Daisy-t és Jessie-t, akkor tényleg randizni voltam, csak éppen Pete-tel. Azután egész éjjel telefonon beszéltünk, de ez most nem igazán lényeges... . És hát, most is randizni mentünk volna!-mondtam el egy szuszra.
-Te randiztál el tizenhat éves lánnyal?! És ez tovább is ment volna ha most nem derült ki? Ugye tudod hogy ez pedofília?!-kiáltott rá apa Pete-re.
-Én azt hittem huszonöt éves!-mentegetőzött Pete.
-Hogy hihetted ezt??
-Nézték már meg jobban a lányukat?!-förmedt apára.
-Ebben igaza van Bob...-motyogta anya.
-Ha nem Pete Wentz-ről lenne szó, akkor te is tuti ki lennél akadva, de mivel ő ül itt a nappaliba, így abszolút nem érdekel, hogy mi van!-nézett rá anyára dühösen.
-De igenis érdekel!-mordult rá anya.
-Na jó...most akkor mi lesz?-kérdeztem idegesen.
-Nem találkoztok többet és ennyi!-dőlt hátra apa.
-Ne már!-mondtam hatalmasra nyílt szemekkel.
-Nee Bob!-ijedt meg anyu.
-Apa!!!-kapott Ashlee is hisztis rohamot.
-A francba már, hogy ebbe a családba mindenki Fall Out Boy fan, és még karácsonykor se nézhetünk semmi mást csak a Karácsonyi lidérc nyomást, és a feldolgozást kell hallgatnom egy hónapig!-adta ki magából apa a sérelmeit, amit folytatott is volna, ha nem állítjuk le. Egyikünk célja se volt, hogy Pete idiótának nézzen minket, bár szerintem ez már meg volt... .