2. évad.5. rész-Nyár előtt

A plázába belépve először nem is tudtuk melyik boltba menjünk, végül a MissGuided-be mentünk. Lányokhoz hívően egy órát nézelődtünk, én vettem egy mell alatt nem sokkal érő felsőt, amin egy végtelen jel található, és egy magas derekú szoknyát, ami simán vajszínű. Kate egy virágos farmer sortot, és kék ujjatlant, ami hátul szétvágott csíkokból állt. Amanda egy nagyon világoskék, rózsákkal díszített egybe ruhát. Ruhák után jöttek a cipők, ékszerek, és egyéb kiegészítők. Az éhesség ellen viszont sajnos nincs mit tenni, ezért a nagyvásárlás közepette a gyors éttermet  is meglátogattuk. Egy-egy menü elfogyasztása után a Starbucks-ba mentünk, ahol én jeges zöld teát, Kate Caramel Frappuccino-t, Amanda pedig eper dzsúszt kért. Mire eliszogattuk az italainkat, és végig nézegettük a szerzeményeinket 8 óra (!!!) lett, ezért indultunk kellett haza. Nehéz szatyrok, tömeg, zéró ülőhely a buszon, és séta. 9 óra lett mire végre haza értem, az egyébként szokásos fél óra helyett.
-Sziasztok!-nyögtem oda anyáéknak, és fáradtan lerogytam a kanapéra.
-Az egy dolog hogy lányok vagytok, de ennyi ideig vásárolni.... .-jegyezte meg apa. Kinyitottam a szeme, fel emeletem a fejem, és fáradtan, kissé morcosan rápillantottam.
-Busz, tömeg, zéró ülőhely, nehéz szatyrok, és igen sok vásárlás!-mondtam, mire az ülőhelyzetemből jobbra felé apa ölébe dőltem. Nevetve puszit nyomott a fejemre, és kedvesen elkezdte simogatni a hajam.
-Egyébként meg igaza van! Lányból vannak, és a lányok szeretnek vásárolni, és pletykálni.-adott igazat anya. Erre apa ölébe bólintva felemeltem a kezem, és összepacsiztam anyuval. Valószínű szemforgatással nyugtázta apa a lányos védelmet, mivel éppen csukva volt a szemem. 10 óra körül viszont úgy döntöttem, hogy megfürdök és aludni megyek, mivel holnap suli. Lassan kikelve apa öléből felültem, és ez követő hatalmas ásítással felálltam.
-Jó éjt!-intettem, és felindultam az emeletre. Zuhanyzás után a pizsimet felvéve az ágyba dőltem. Pár perc múlva meg is csörrent a telefonom, és Bronx neve volt a kijelzőn.
-Szia! Na hogy telt a vásárlás?-szólt bele.
-Ahogy apáéknak is mondtam...busz,tömeg, zéró ülőhely, nehéz szatyrok, és vásárlás.
-Oh, értem!-nevetett.-Na, akkor hagylak aludni! Holnap találkozunk!-köszönt el.
-Várj! A lányok mondták, hogy nyugodtan menjünk holnap ketten suliba!-mondtam.
-Jó, akkor ketten, nálatok, és felhívlak ha oda értem!-sorolta. Bólintottam, mintha csak látná, és elköszönés után töltőre tettem a telefonom, és mélyen elaludtam... .

*Reggel*

Nyár közeledtével egyre melegebben süt be a nap a szobámba, és rézben egyre vidámabb is vagyok. Viszont van amiért nagyon nem várom a nyarat... . Apa ugye a Fall Out Boy énekese. Nyáron fesztiválok, koncertek, turnék, ami azt is jelenti, hogy rengetegek van távol. Ami a mostani nyár alkalmával is így lesz. Június 20.-tól indulnak be az események számára, vagyis akkortól kezdődik a turné. Néha napján furcsállják, hogy 16 évesen így ragaszkodok a szüleimhez, de én ezt sose értem miért furcsa! Teljesen mindegy hány évesek vagyunk a szüleink nem cikik! Legalábbis szerintem. Tehát a nyár alatt összevetve egy hetet van itthon, azon kívül ha a közelben van koncert akkor elmegyünk anyával hogy találkozhassunk vele. És itt ki is fújt a nyári apával lét, mivel Európába, és az ott lévő országokba nem (mindig) utazunk, Kanadába sincs igazán idő, és azért itt az USA-án belül se pár perc egy városból a másikba jutni, aztán még ott van Dél-Amerika és Ázsia is. Szóval ja... . Nehéz ügy. Persze nem ülünk itthon se én se anya, és várjunk hogy végre véget érjen a nyár, hanem megyünk, és élvezzük. Nyárra sok mindent tervezek, de kitudja még mi lesz... . Anya Ellie-vel, velem, és itthon szokta tölteni a szünetet, illetve dolgozni szokott. Általában ketten is elszoktunk menni nyaralni, de azt is úgy szervezzük, vagyis inkább oda szervezzük ahol apáék koncerteznek. Nem magam miatt részeben, mivel igen nagyon szeretem apát, de anyának jobban hiányzik. Ma meg is akarom kérni anyut (apa interjún lesz, szóval őt nem), hogy mutasson pár képet magukról, mert kíváncsi vagyok! :) Visszatérve a témához nálunk ilyenek a nyarak. Fél nyolckor úgy döntöttem, hogy ki kéne kelni az ágyból, és elkészülni. Lana Del Rey mély, gyönyörű hangját raktam be készülődés közbeni zenének. Ma úgy döntöttem, hogy meglepem anyáékat, a természetes külsőmmel. Vöröse-barna, göndör hajamat nem vasaltam ki, csak lazán kifésültem, kontaktlencse helyett szemüveget vettem fel (remélem apán is az lesz, mivel nagyon szeretem ha ugyan az van rajtunk! :) ), ruhának egy nyári szettet  választottam kalappal (tök menő, nekem is van kalap gyűjteményem mint apának, persze ő a legmenőbb mivel neki sokkal nagyobb!), végül táskának, a ruhámhoz illő, barna, tegnap vásároltat. Így sétáltam le a lépcsőn. 

-Jó reggelt!-léptem a konyhába mosolyogva. Láttam rögtön feltűnt nekik, hogy milyen természetesen festek ma. 

-Jó reggelt! Nagyon csini nagy!-mosolygott rám apa szemüvegben (!!!), kalapos (!!!) hajjal. Igen kettő fajta haja van kalaphoz a kissé lenyalt, és a kevésbé. A lenyalt elég vicces kalap nélkül, a másik egész jó. Ma a lenyalt volt, ezért amint megláttam el is kezdtem röhögni.-Most min nevetsz?-kérdezte. 

-Apa, inkább vet fel a kalapot!-nevettem. 

-Na, minek olyan aranyos így!-mosolygott anya.

-Aha, de fura!-nevettem tovább. 

-Hm...tényleg. A másik fajta jobb kalap nélkül!-nézte anya, apu haját.

-Na jól van most már! Le lehet szállni a hajamról!-tette fel nevetve apu a megszokott, fekete kalapját. 

-Na így tökéletes!-kacsintottam, és továbbra is vigyorogva néztem, ahogy anya is kettőnket. 

-Na most mi van rajtam?-kérdezte a szemét forgatva. 

-Csak azt nézem...hogy milyen félelmetesen hasonlít rád Vicky!-mosolygott ránk anya. Egyforma szemüvegben, kalapban, hajszínnel, és mivel az apukám, én meg a lánya, ezért az arcunk is hasonlít, és a termetünk is, ami a legviccesebb az egészben. Apa 165 cm, én meg alig 160 cm. Kisebb koromban hányszor hallottam a színpad előtt koncerteken hogy, "Jaj, Patrick annyira kis cukika!", meg hogy "Annyira imádom hogy ilyen picike!", és ehhez lányok szerelmes lányok pillantásai is társultak. Meg amikor volt banda/rajongó találkozás, akkor apa ölelgette őket, és többet is láttam akik elsírták magukat, azzal az indokkal, hogy ez volt az álmuk, hogy Patrick Stump megöleli őket. Na most ez egy 4. osztályos gyerek felfogásával, akinek az apjáról álmodoztak, annyiban nyilvánult meg, hogy "Apa ölelgeti őket, engem mindennap szokott, de én nem sírok emiatt!". Persze később rájöttem, hogy miért is olvadnak el tőle. Nekem az apám, tehát igazán sose fogom megérteni. Persze, tudom hogy rajongó lányoknak ez más, nekem is van akiért rajongok, és amikor koncert után megölelt én is elolvadtam, de apa esetében nem fogom rendesen érteni. Aláírást is kaptam tőle, mivel a suliban is volt amit alá kellett írni, fotó is csomó van rólunk... .Azt hiszem ennyi! :D Fel kéne mennem egy ilyen rajongói oldalra, és meghirdetni, hogy van aláírásom kéri-e valaki... . Biztos lenne jelentkező! :D Na de mindegy is! Tehát hasonlítunk. 

-Na jó! Csinálok rólatok fotót!-lelkendezett anya. 

-Tessék ezzel!-nyomtam a kezébe a telefonom. Egymás mellé álltunk, ő átölelt és bele vigyorogtunk a telefonba. A kép elkészülte után vigyorogva fordultam apa felé.

-Apaa! Ezt felrakom az Instagram-ra.-nevetettem rá.

-Muszáj?-kérdezte szenvedve. 

-Igen muszáj!-egy sóhajjal nyugtázta a szemétkedésem, mivel apa nem használja a képekkel elárasztott közösségi oldalt, de én előszeretettel, és ezt a rajongók is tudják, ezért lesben állnak arra, hogy kép legyen róla. Mint mindig most is az lett amire számítottam. Rögtöni szívelések, "Patrick de cuki! *-* <33" "Bár én lennék az anyukád! :DD <3" és egyéb ilyen.... . Persze normálisak is jöttek, de abból kevesebb van. Még egy ideig nézegettük a kommenteket és röhögtünk rajta. Bronx elég pontos volt, bár nem hívott, hanem csöngetett de mindegy.
-Na akkor én most megyek! Ja, és lehalkítom a telefonom... .-nevettem, és a táskámmal a vállamon az ajtóhoz mentem.
-Sziaaa!-léptem Bronx elé, és egy hosszú csókkal üdvözölt.
-Mehetünk?-kérdezte, miközben megfogta a kezemet.
-Aham.-csuktam be az ajtót.
A suli a szokásosan telt, hazafelé négyen mentünk, és közben feljött egy téma.
-Ma délután gondoltam anyát nosztalgiáztatom, és régi képeket, meg régi dolgokat kérek tőle. Nem akar valamelyikőtök átjönni?-kérdeztem.
-De ez tök jó ötlet! Mi megyünk!-mondták a lányok.
-Akkor én is, és akkor Meagan-nel együtt.-mondta Bronx.
-Jó, de mi lenne ha Maddie is jönne, meg Marie (Joe felesége) meg Lizza (gyerekük) is?
-Na neee, én leszek egyedül fiú?!-kérdezte Bronx ijedten, de nem nagyon figyeltünk rá, mivel már a lányokkal szervezkedtünk is.
-Csajos délután! Amíg apáék interjún, addig mi meg nálunk, és tök jól ellenénk!-csillant fel a szemem.
-Jaa! De mikor is van vége annak az interjúnak?-kérdezte Amanda.
-Őő, 7 órakor.-mondtam.
-Na, akkor oda jönnének hozzátok, és akkor ők is mesélnének! Ez tök érdekes!-ugrándozott Kate.
-Igen! De nem leszünk egy kicsit sokan?-kérdeztem félve.
-Hát nem tudom...nagy a nappalitok!-nevetett. Vállat vonva nyugtáztam a dolgot.
-Na jó...ennyi nő között én hogy leszek meg?!-kérdezte Bronx.
-Nem tudom, de vagy elviseled vagy egyedül ülsz otthon, vaaagy mész te is az interjúra, és úgy el leszel mint azon a bizonyos képen!-vigyorogtam.
-Milyen képen?-kérdezte gyanakodva.
-Ezen!-mutattam felé gonosz vigyorral a telefont. És kész... . A lányok úgy elkezdek röhögni hogy majdnem megfulladtak.
-Jó..., még kicsi voltam....most már nagy vagyok!-nyökögött kínosan. Nem nagyon érdekelt mit mond mivel én is beszállva a nevetésben, és így már hárman fulladoztunk.
-Na jó... .-töröltem le a könnyeimet.-Inkább gyerünk mert még anyát is meg kell kérdeznem erről. Ezek után begyorsítunk a tempón, így hamar haza értem.
-Szia! Figyelj van egy ötletünk!-rohantam be a nappaliba.
-Na, ha ti négyen gondolkoztok abból semmi jó nem lehet... .-kezdte anya gonoszul.
-Na ez most tök jó! Azt találtuk ki hogy nosztalgikus este/délután tartani ami az elején csajos, de aztán apáék is megjönnek.-magyaráztam vidáman.
-Hm...ez nem rossz ötlet! Akkor ki lenne itt?
-Lányok én, te, Kate, Amanda, Meagan, Maddie, Marie és Lizza, plusz Bronx és majd később apáék négyen.
-Atya ég....12 ember?!
-Hát....igen!-nevettem.
-Hát jó.... .-vonta meg a vállát. Telefonálgatás után üdítőt és rágcsálni valót pakoltunk, helyet csináltunk 12 (!!!) embernek, ezek után nem sokkal megérkezett az első nyolc fő, így kezdetét vehette a csajos délután.... .