Négy órakor kellett kelnem ami nagyon megterhelt, mivel az egész repülő utat végi aludtam. De legalább nem voltam fáradt! Tudtam hol laknak Ebony-ék, ezért egy taxi leintését követően elnavigáltam a lakáshoz.
-Szia Eb! Itt vagyok!-hívtam fel.
-Rendben megyek!-mondta, és 1 perc múlva már vigyorogva ölelgettük egymást.
-Szia Victor!-köszöntöttem mosolyogva.
-Szia Hope!-ölelt meg.
-Hánykor kezdődik a koncert?
-Nyolckor! Miért?
-Jó! Akkor van időnk sétálgatni! Na zuhany le, öltözz át és gyere!-utasított. Fél óra alatt kész voltam és elindultunk bevenni a várost. Kávéztunk, vásároltunk, beszélgettünk szóval jól el voltunk.
-Na és már felhívtad a fiúkat?-kérdezte két falat süti között.
-Dehogy is! Meglepetés lesz!-mosolyogtam izgatottan.
-Ja jó! De izgi!!-lelkesedett.
-Az! Annyira várom! Egy jó ideje nem nézem őket a neten...vagyis hallok róluk, de nem látok képeket, szóval meglepi lesz! Igazából egy valamitől félek...-haraptam a szám szélébe.
-Mitől?
-Hogy...Patricknek felesége vagy barátnője van...
-De hát mindig nézed őket! Azt tudnád!
-Áh, Patrick nem ad ki magáról magánéleti dolgokat. Vagyis...nem sokat!-mondtam.
-Na! Tuti nincs még neki!-kacsintott biztatóan.
-Gondolod?-kérdeztem.
-Tudom!-mosolygott. Hat órára haza kellett érnünk mivel össze kellett készülnöm. Csinos, nőies szettet és sminket sikerült összedobnom, a hajam pedig begöndörítettem. Ebony és Victor is megdicsért.
-Na én indulok!-mondtam, miközben a nyakamba akasztottam a sajtós bilétát, amivel egyébként bárhova bemehetek.
-Várj Hope!-állított meg mikor már az ajtón kívül voltam.-Nem viszel vártó ruhát? Hátha kelleni fog!-mondta röhögve.
-Haha! Nagyon vicces!-forgattam a szemem, és bezártam az ajtót. Még bőven világos volt, mivel nyár közepén sokáig fent van a nap. Napszemüvegemet felrakva vártam az értem hívott taxit. Egy általam már ismert stadionban volt a koncert így ismerten sétálgattam. Rengeteg ember, FOBos felsőben, zászlóval csapatokba verődve sétáltak be a koncert helyszínre. Kicsit izgulva lépkedtem be az ajtón, és teli tömött aulán átvágva megkerestem a sajtósoknak elkerített részt. Rajtam kívül még öt ember álldogált várva a koncert kezdést. Jegyzet füzetem elővéve rendezgettem, írogattam kicsit, közben teljesen megtelt a stadion, és a közönség egyszerre kántálta hogy "Fall Out Boy", illetve a My Songs Know What You Did In The Dark elejét whozták. Hirtelen gitár és dob hangja hangzott fel, és a színpad kivilágosodott. Ott álltak FOBos símaszkban a The Phoenixet játszva! A sírás azonnal hatalmába kerített, de miután rájöttem miért is vagyok itt nagy levegőt vettem, és magamba énekelve jegyzeteltem. Mikor már késznek nyilvánítottam a jegyzetem, énekelve, lábat mozgatva figyeltem a koncertet. Egyszerűen zseniális volt! Komolyan! Nem elfogultság, hanem tényleg! A ráadás végén elköszöntek, és akkor jöttem én! A színpad közelében lévő ajtón mentem ki, egy folyosóra, ahonnan nyilak vezettek az öltözőbe. Mikor a "Fall Out Boy" feliratú ajtó elé értem nagy levegőt véve bekopogtam.
-Tessék!-hallottam Pete hangját. Hosszan lenyomva a kilincset beléptem.
-Sziasztok! Hope Hamilton vagyok! Én fogok interjút készíteni veletek!-vigyorogtam, mire eltátva a szájuk bámultak rám.
-H-Hope???
-Igen!-mondtam, és sírva a nyakukba borultam.
-Ezt nem hiszem el!!! Hogy hogy itt vagy és miért nem szóltál?? Mi történt?-kérdezte hadarva Pete. A leges legelejétől elmeséltem nekik mindent amióta (vagyis az egyetem óta) nem beszéltünk.
-Akkor te most újság író vagy??-döbbent le Patrick.
-Igen! De ha szeretnétek leszek lesifotós is!-kacsintottam mire felnevettek.-Ide dolgozni küldtek, szóval csináljuk meg ezt gyorsan, utána beszélhetünk!-mosolyogtam, és a kanapéval szembeni székbe helyet foglaltam, ők pedig a kanapén. Aprót rázva a fejemen átszellemültem, mintha nem is ismerném őket.
-Első kérdés...-néztem bele a füzetembe. Egy órán keresztül kérdezgettem őket a felírtakból. Patrick folyamatosan szemezett velem, és vigyorgott. Amikor olyan kérdés volt, enyhe célzásokat téve válaszolgatott.
-Ééés...-írtam.-Ennyi!-kattintottam le a tollam. A táskámba helyeztem a füzetet és kérdően néztem rájuk.-Akkor most ti jöttök! Meséljetek!-mondta izgatottan. Ők is az elejétől kezdték a sztorit. Mindent elmeséltek a karrierjükről, illetve a magán életükről. Pete-nek van egy barátnője Meagan Camper, egy kisfia Bronx, és Meagan éppen babát vár. Joe-nak felesége van, akivel nem rég született meg a babájuk, Andy pedig szingliként éli az életét. Patrick szintén mesélt. Volt egy barátnője, de hamar szakítottak, egyébként most nincs... . Ebony megérzései nagyon jók! Ettől persze csak fokozódott az örömöm hogy kiderült... .
-Hú! Nem tudom mit mondjak... . Én megmondtam! Tudtam hogy híresek lesztek!-virultam. Nevetve bólintottak, és tovább folytattuk a beszélgetést. Nemcsak a magán életükről beszéltek, hanem a bandáról, hogy mikor mit csináltak, és hogyan. Mikor viszont újra szóba jött a gyerek téma letámadtam Pete-et.
-Kérlek egyszer had lássam Bronx-ot! Interneten láttam róla képet, és rögtön belopta magát a szőke fürtjeivel a szívembe!-olvadoztam.
-Jaj persze! Amikor csak szeretnéd!-mosolygott.
-Mond hogy van róla képed! Na jó ez hülye kérdés volt... .-gondoltam végig. Egy apukának hogy ne lenne már képe a fiáról??
-Tessék!-adta oda a telefonját. Rengeteg kép volt Bronx-ról, Megan-ről, közösek, stb. A képek nagy részénél sipítoztam, mivel annyira aranyosan találtam őket. A kedvenc Pete Meagan-ös képem az a fehér felsős, amit akkor rakta fel, mikor bejelentették a babát!
-Juj! Kérek még telefonokat!-virultam izgatottan. Joe adta másodjára, aztén Andy végül meddig Patrick... . Mindenkiénél visongtam egy sort kivétel Patricknél...az ő képeit csendben nézetem végig... . A véleményemet egyébként direkt nem nyilvánítottam ki. Hát igen. Kicsit megváltozott! Éjfélig beszélgettünk, de nekem mennem kellett.
-Meddig maradtok?-kérdeztem.
-Egész hétre!
-Akkor...megpróbálok szabadságot kivenni!-rágtam a szám szélét.-Na megyek sziasztok!-adtam nekik egy-egy puszit, és távoztam az öltözőből. Alig mentem pármétert, mikor sms-em érkezett.
"Nincs kedved nálam aludni hercegnő? ;)"
A "ledöbbentem" az enyhe kifejezés... . Rögtönöznöm kellett valami frappánsat, mivel ezt szokta meg tőlem.
"Hm...lehet. Attól függ herceg! ;)"
Igazából nem tudtam mire véljem ezt az egészet... . 8 éve nem találkoztunk, erre rögtön megkérdezi hogy nála alszom-e ma. Érdekes... .
"Hol vagy most?"
"A stadion aulájába!"
"Jó akkor hazajössz velem?"
Nem gondolkoztam a válaszon rögöt rávágtam, hogy igen... . Nem akarom meggondolni magam, ami előfordulhat, de így már biztos a találkozó!
"Jó mindjárt ott leszek!"
A mindjárt körülbelül 5 perc volt.
-Akkor mehetünk?-lépett mellém.
-Várj...ti ketten...?-húzta össze a szemöldökét Pete.
-Igen!-feleltük egyszerre.
-Akkor jó mulatást!-nevetett. Szememet forgatva kimentünk az ajtón és négy felé váltunk... .
Tádáá!:D 2. rész! ;) A következőben fog kiderülni hogy mi lesz Hope-val Patricknél! ;) <33 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése