Reggel szokás szerint keltem, felöltöztem, és lementem reggelizni. Viszont a mai reggelemet nagyon feldobták! Éppen a reggeli kávémat iszogatom, amikor a tévében egy reggeli műsor ment, aminek a témája frissen felfedezett tehetségek voltak.
-Négy 17 éves fiúból álló banda következik, akiket az Illinois-ban található Chicago-ban fedeztek fel. A videómegosztó oldalon pedig már 30-nál is több számukat hallgathatunk meg...következzen a Fall Out Boy!-a név hallatán azonnal megakadt a torkomon a kávé, és elkezdtem fulladozni. Köhögve tárcsáztam Patrick számát, mivel tudtam hogy most együtt vannak, mivel próbálnak.
-BENNE VAGYTOK A TÉVÉBEN!!!!!-üvöltöttem bele a telefonba.
-Úristen Hope, nyugi!-mondta Patrick nyugalommal.
-De basszus benne vagytok a tévébe! Az egész műsör alatt ti beszéltek!-mondtam, miközben félfüllel a tévét figyeltem.
-Igen tudjuk.
-De miért nem szóltatok?
-Meglepetésnek szántuk!-szólt bele Pete. Ezek szerint ki vagyok hangosítva.
-Na ez akkor sikerült!-bámultam tovább a tévét.-Leteszem mert kíváncsi vagyok mit mondtok! Ja és további jó próbát! Sziasztok!-köszöntem el kedvesen.
-Szia Hope!-hallottam mind a négyük hangját. A telefonomat ledobtam a kanapéra, és merd tekintettel bámultam a tévét. Körülbelül a műsor felénél járhattam, amikor anya megállt előttem.
-Mi olyan érdekes kicsim?-nézett rám.
-A srácok benne vannak tévében!-suttogtam, miközben továbbra is tág szemekkel néztem a képernyőt.
-Hűha!-ült le mellém, és így már ketten néztük a tévét. A srácok humorának köszönhetően szórakoztató volt, mivel szinte minden mondatban valami vicceset benyögtek. Egy órás adás után anyával megbeszéltük, mennyire király, hogy ilyen híresek lettek, és ez még csak a kezdet. A nap további része unalmasan telt. Neteztem, zenét hallgattam, olvastam. Ebéd közben anyával arról beszélgettünk, hogy mi vegyek fel ma a "randira", mivel ki is akartam valahogy nézni, még ha a legjobb barátomról van is szó. Húgom is felajánlotta, hogy segít, így könnyebb volt a választás. Ebéd után jött megint az unalom, a netezés és a zenehallgatás. 5 órakor viszont úgy döntöttem elkezdek készülődni. Szinte a szekrényembe feküdtünk annyira kutattunk benne.
-Ilyen alakalomra milyen ruha illik?-kérdeztem lerogyva a földre terpeszbe, miközben a terpeszembe rakott ruhákat tanulmányoztam.
-Csinos, de mégse alkalmi!-nézegette a ruháimat Ebony.
-Hüm...-tűnődtem.
-Ez?-kérdeztem, és felmutattam egy egész szettet.
-Hűű, ez tökéletes! De nem leszel magasabb Patricknél?-kérdezte aggódva.
-Áh!-legyintettem utalva a magasságomra.
-Hát jó... . Na akkor kisminkelhetlek?-csillant fel a szeme.
-Ha nagyon szeretnél... .-bólintva rám mosolygott, és a sminkes szettembe kutatva elkezdett sminkelni... . Majdnem egy teljes órát vett igénybe, mivel vagy nem tetszett neki, vagy más színt szeretett volna. Így nagy nehezen megszületett a végeredmény. Fekete tussal megcsinált cica szemek,szempillaspirál, és a cipőmhöz illő ajkak. A sminkmester húgom megoldotta hogy tutira ne jöjjön le a számról a rúzs, ha esetleg enni visz, vagy más... . Haha, nagyon vicces! Smink után felöltöztem, és következett a haj! Simán csak hullámosra lett besütve a hajam, és így már készen is voltam! Egyébként éppen hogy kész lettem hétig... . Lesétálva a lépcsőn anyát, és apát találtam az előszobába.
-Gyönyörű vagy kicsim!-ámultak el.
-Köszönöm!-pirultam el. A csendet a csengő törte meg.-Akkor én most megyek! Sziasztok!-vettem egy nagy levegőt, és kiperdültem az ajtón. Mivel nyár vége van, így ilyenkor még bőven világos van, ezért tökéletesen láttuk egymást Patrickkel... . Mind kettőnk arcára döbbenet ült ki...az övére miatt, az enyémre pedig miatta... . Hát hogy is mondjam...nagyon szívesen mentem randizni vele... . Szürke inget, ami a fel volt tűrve, fekete nadrágot, és fekete cipőt viselt, a haja pedig tökéletesen beállítva.
-Gyönyörű vagy!-húzta félmosolyra a száját.
-Köszönöm...te is nagyon jól nézel ki!-pirosodtam el. Még se mondhatom hogy "Úristen de rohadt jól nézel ki vegyél feleségül!". Pedig ezt tettem volna!!!
-Köszi. Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze! És hová megyünk?-kérdeztem már az utcán sétálva.
-Majd meglátod!-nevetett, és egy puszit nyomott az arcomra. Nem sok séta után egy gyönyörű parkhoz értünk.
-Itt is vagyunk!-mosolygott.
-Hűű, és innen tovább?-kérdeztem, mivel egy park szélén ácsorogni nem hiszem hogy jó ötlet... .
-Sétálunk!-nevetett, és a kezét nyújtotta felém. Pár másodpercig hezitáltam, de úgy döntöttem mi veszteni valóm van, így kézen fogva indultunk tovább. Rengeteget beszélgettünk az elmúlt hónapokról, kinek mi fáj, mi volt rossz, mi volt jó, és hogy...mennyire sokat gondoltunk egymásra! Este nyolc is elmúlt, mire egy parkban található padra letelepedtünk.
-És egyébként milyen lány volt az a Kate?-kérdeztem, mivel még nem mesélt semmit a volt barátnőjéről.
-Hát, kedves szép volt, de semmi különleges nem volt benne. A humorát sem mondanám jónak. Azalatt a pár hét alatt mialatt együtt voltunk, egyszer sem nevettünk...komolyan! Szerintem annak a csajnak elásták humorát!-mondta megrökönyödve, mire felnevettem.-És a te Adamed?
-Áh, helyes volt, de bunkó! Például egyszer elmentünk fagyizni, én mellette ültem, és egy fiatal pincér csaj hozta ki a fagyinkat, és simán leállt vele flörtölni!-csóváltam meg a fejem, mire ő is felnevetett.
-Katettel más bajom is volt!-sóhajtott is mélyen a szemebe nézett. Patricket nagyon jól ismerem, szóval már itt tudtam, hogy egy "elbűvölő" flörtölős duma fog következni.-Az hogy nem te voltál!-nézett mélyen a szemebe, mire én hangosan felvihogtam.-Most mi van?-nevetett ő is.
-Annyira tudtam hogy valami szörnyű flörtölős duma fog következni! Túlságosan ismerlek!-röhögtem, mire belecsípett egyet az oldalamba, amitől automatikusan felvisítottam.
-Na látod például ez az egyik ami hiányzott Kate-ben!-komolyodott el. A gyönyörű zöld szemei megcsillantak a lámpák fényétől. Itt már engem is elfogott a romantika heve, így nem rondítottam bele semmiképpen. Egy ideig csak némán néztünk egymásra, mikor hirtelen Patrick közelebb csúszott hozzám, a kezével kisöpörte a szememből a hajamat, finoman végig simította a karom, amitől kirázott a hideg. Jobb kezét az arcomra helyezte, a bal kezével pedig kicsit megtámaszkodott a padon. Lassan közel hajolt hozzám, és a száját finoman az enyémre helyezte. Ebben a pózban ültünk majdnem negyed órán keresztül, míg végül elváltunk egymás szájától. Ezután közel húzott magához, egyik kezével átölelte a derekam, a másikkal megfogta a kezem, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Nem mondtunk egymásnak semmit, csak némán ültünk, és néztük a csillagokat. Teljesen felesleges lett volna bármiről beszélni. Ez a pillanat így volt jó! A hazafelé út is csendesen telt. Csak fogtuk egymás kezét, és beszéd nélkül sétáltunk egymás mellett. Ajtónk elé érve viszont muszáj volt megszólalnunk.
-Nagyon jó volt ez az este! Köszönöm!-suttogtam csillogó szemekkel. Válaszképpen elmosolyodott, közelebb lépett hozzám, én a nyaka köré tekertem a kezem, ő a hátamra helyezte a kezeit, és egy hosszú búcsú csókot nyomott a számra.
-Jó éjszakát!-suttogtam, mire elmosolyodtam és egy utolsó csók után ellépett mellőlem, és az utca lámpák fényébe eltűnt. Halkan kinyitottam ajtót, és a bekulcsolása után az előszoba lévő székre leülve csak mosolyogva bámultam magam elé. Éjfél után nem sokkal felálltam, és az emeletre felsurranva lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba, ahol szintén csak mosolyogva bámultam a plafont, mikor sms-em érkezett.
Jó éjszakát gyönyörűséges hercegnőm! Patrick
Nem írtam neki vissza semmit, csak a telefonomat mosolyogva letéve az éjjeli szekrényemre elaludtam... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése