-Az! Ezért inni sem engedem! Lehet nem vagyok még felnőtt sem, de muszáj kicsit anyáskodnom felette!
-Megértem persze...-bólintottam.
-Figyelj, Pete az egyik legjobb barátom, biztos lehetsz benne, hogyha Tiffany visszautasítaná ő azt felfogná, és nem kényszerítené SEMMIre!-mondta hangsúlyozva a "semmi"-t.
-Legyen így...-sóhajtott Lindsay.-Ha esetleg mégis...tényleg szimpatizálnának egymással, nem árt neki egy idősebb fiú.
-Én nem azt mondtam hogy Pete egy szent, mert nagyon nem az!-mondta Patrick.-Ő is fiúból, férfiből van...sok hülyeséget csinált már, és csinálni is fog abban biztos vagyok. Ezért egy ilyen fiatal lány...nem tudom...-húzta el a száját.
-Jó mindegy, majd kiderül!-zártam le a témát.
-Hová mész Tiff?-kérdezte Lindsay a felálló Tiffanytól.
-Vécére!-mondta furcsállva.
-Megyek veled!-álltam fel.
-Én is!-állt fel Lindsay is.
-Okés, akkor én is!-lépett ki Ashley.
-Sosem fogom megérteni a csajok miért járnak csoportosan vécére... .-jegyezte meg Pete a hátunk mögött.
-Látjuk jól el vagy Petetel Tiff!-kiabált be a fülkébe Lindsay.
-Igen! Annyira édes, és helyes..aww!-kiabált vissza álmodozva.
-Oh, értem!-mondta sejtelmesen.
-Mert?
-Hát...csak úgy kérdeztem.
-Nyugi, nem kell félteni!-lépett a csaphoz.
-Tiffany, Pete huszonhárom éves, te még csak tizennégy vagy!
-És?? Neked ebbe miért kell beszólni?-nézett rá szúrós szemekkel a szőke leányzó.
-Miért?? Miért?? Szerinted?
-Hagyjátok abba!-szóltam rájuk.-Az még semmit nem jelent hogy beszélgettek!-mondtam, bár rossz ötlet volt, mert Tiff arról kezdett magyarázni hogy de igen jelent, és hogy tuti járni fognak, Lindsay pedig arról, hogy igazam van, de mégis jelent akkor mi lesz? Én kettőjük között idegesen kapkodtam a fejem Ashley pedig, felvont szemöldökkel figyelte őket.
-Elég legyen már!-kiáltottam rájuk.-Szépen menjünk vissza, Tiffany te beszélgess Petetel, Lindsay te meg nyugodj le végre.
-Komolyan mondom ő itt a második legfiatalabb, de most olyan mintha ő lenne itt az egyetlen felnőtt!-mondta maga elé bámulva Ashley.
-Na! Köszönöm!-bólintottam felé széttárt karral.
-Jó!-morgott Lindsay.
-Kösz hogy megengeded!-vágta ki a vécé ajtót Tiffany, majd után sietve visszamentünk az asztalhoz. Mind a ketten mérgesen levágták magukat én meg fáradtan vissza ültem Patrick mellé, aki átfogta a derekam én pedig a vállára hajtottam a fejem.
-Mi történt?-suttogta a fülembe.
-Tiffany és Lindsay!-forgattam a szemem, mire felnevetett.
-Nem jössz ki velem?-kérdezte.
-Most ültem vissza!-nevettem fel.
-Nem baj!-puszilt bele a hajamba, majd felhúzott. Mindenki el volt foglalva, ezért nem vették észre hogy kimegyünk. A hideg, decemberi éjszakába már szinte fájdalmas volt kilépni, a fülledt, meleg helyről. Egy fa melletti padod céloztunk meg, amin meg volt fagyva a hó.
-Ne hogy felfázz gyere ide!-húzott az ölébe, én pedig a másik oldalon felraktam a lábam a padra, és a nyakába karolva a vállára döntöttem a fejem.-Ezek szerint mégsem olyan kínszenvedés az az árvaház...-mondta vigyorogva.
-Nem! Nagyon szép otthonos, és jó, hogy végre nem egyedül kell lennem! Meg hogy...vannak barátaim...bármint lány barátaim!-mosolyogtam.
-Értem!-bólintott.-Figyelj ami tegnap este történt...-kezdett bele.
-Az volt életem legjobb estéje!-öleltem át szorosan, majd hosszan megcsókoltam.-Nem kell ezt túlbeszélni!-suttogtam.
-Nem is magam miatt akartam!-vigyorgott kajánul, majd hosszan megcsókolt. Fogalmam sincs mennyit ülhettünk ott, de nevetésre lettem figyelmes a bár felől, ahol megpillantottam a hatfős társaságot.
-Szerintem menjünk!-állt fel, majd kézen fogva oda sétáltunk hozzájuk.
-Húha, lányok sietnünk kell vissza!-mondta Lindsay a telefonjára pillantva.
-Mert?-kérdeztem.
-Mert hajnali négy van!-nevetett.
-Ne máár! Maradjatok még!-vigyorgott Pete.
-Muszáj menni!-nézett Lindsay szúrós szemmel végig rajta. Hát...nem nagyon bírja Pete-et azt látom... . Mindenki búcsút vett egymástól, majd...Pete Tiffany-t magához húzva hosszan megcsókolta!!!! Mind a hatan tátott szájjal bámultunk rájuk.
-Sziasztok!-köszöntünk, majd mindenki elindult a saját irányába. A busz út csendben telt, mivel fáradtak voltunk, plusz még a Tiffany & Pete csók is... . Tiff az egész utat végig smsezte, mi pedig csendben bámultunk ki az ablakon. Visszaérve felmásztunk, majd visszavéve a pizsit az ágyba feküdtünk.
-Akkor...most már csak nekem nincs pasim?-kérdezte suttogva Ashley. Szegény nem kapott választ, cska tőlem.
-Úgy tűnik!-nevettem, majd lehunyva a szemem elaludtam... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése