Kiskoromban amikor beteg voltam, akár tizenkettő, tizenhárom órát is tudtam aludni, de akár többet is, és ez most se változott, ezért másnap reggel kilenckor ébredtem. Fogalmam sincs Patrick mikor kelhetett, mivel már ruhában feküdt mellettem. Átölelve szorított magához, miközben a hajam birizgálta.
-Jó reggelt!-mosolygott rám, és puszit nyomott a homlokomra.
-Jó reggelt!-a hangom szinte teljesen elment, így inkább tátogásnak lehetett látni. Folyamatosan folyt a könnyem, a torkom úgy fáj, hogy nyelni se tudtam, szédültem, fájt a fejem, mind a két orrom be volt dugulva, a tudom pedig majd' szét szakadt.
-Hogy vagy?-kérdezte aggódva.
-Nagyon rosszul!-motyogtam.-Nincs olyan pont rajtam ami ne fájna, izzadok, és didergek egyszerre... .
-Csinálok teát, és felhozom a gyógyszereket!-állt fel mellőle.-Éhes nem vagy?
-Még egy kekszet se tudnék lenyelni!-takaróztam be.
-Jó, de valamikor muszáj enned!-lépett ki a szobából. Arra a kis időre, míg nem volt mellettem pont elaludtam, viszont sosem fogok meggyógyulni, ha nem veszem be, azt az ötféle gyógyszert amit kaptam. Csodálatos volt, mivel öt darab,ötféle! Egyik akkora mint egy pezsgő tabletta, a másik akkora meg mint egy lencse. Miután szépen egyesével beszedtem a gyógyszereket, forró teával a kezembe beszélgetni kezdtünk Patrickkel (vagyis inkább ő beszélt, mert megtiltotta hogy beszéljek, így csak egy-egy szót nyögtem ki). Ebédre Patrick belém tömött egy narancsot és pár szem epret, de azok is alig mentek le... . Három óra fele kicsit jobban lettem, ezért a srácok is meglátogattak, ami megint csak javított az állapotomon. Igen erre mondják, hogy a nevetés jobb gyógyszer mint bármi! Egyébként a hangom is jobb lett a sok mentolos tablettától, és a teától, az orrom kidugult, a szédülésem csökkent, a tüdőm, pedig már kevésbé fáj, szóval fogjuk rá jól vagyok! Este felé megint rosszabbul lettem, mivel addigra múltak el a gyógyszerek hatása! A láztól újra úgy éreztem magam, mint aki bekábítószereztek.
-Patrick!-szóltam.
-Igen?-nézett rám.
-Tudsz hozni lázcsillapítót?
-Nem! Így is már ma hármat beszedtél! Nem szabad többet!-simította meg a fejem.
-Kérlek! Nagyon melegem van!-bújtam hozzá.
-De nem lehet! Ez a fajta amit kaptál nagyon erős!-fogta meg a homlokom. Nagy sóhajjal lassan rámásztam és elkezdtem puszilgatni.
-Hope!-mondta elhúzva a nevem.-Ettől csak rosszabbul leszel!-mondta rekedten, miközben próbált eltolni magától.
-Nem érdekel!-mondtam lihegve, miközben levettem a pólóját. Amikor én lázas vagyok, akkor el kéne zárni egy helyre ahol senki nincs, mivel teljesen bekattanok tőle! Régebben magamból kikelve hisztiztem, és úgy látszik most ez elmúlt és már mást csinálok a láz mámorától...!
-Mi van veled??-kérdezte Patrick zilálva.
-A láz miatt van!-mondtam egyre hevesebben.-Nem tehetek róla!
-Na jó gyere!-kapott fel az ölébe, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Lerakott és megengedte a zuhanynál a vizet.-Lázcsillapítót nem kapsz, de ide állj be, ettől talán lejjebb megy!-utasított. Számba harapva lekaptam magamról a pizsamát, és beálltam a hideg víz alá. Szörnyen jól esett a hideg víz a bőrömnek. A lázam bőven lejjebb vitte. Simán lehetett negyven felett, így meg alig harmincnyolc. Gyorsan megtörölköztem, és magam köré tekert törölközőben Patrick ölébe ültem akik végig a fürdőben volt, és figyelt rám.
-Jobba már?-simított végig az arcomra tapadt tincseket.
-Igen!-sóhajtottam.-Bocsánat hogy így reagáltam, de engem a láz mindig kiüt!-mondtam szánakozva.
-Semmi baj!-harapott az alsó ajkába, nehogy elvigyorodjon. Úgy érzem neki nem volt ellenére... .
-Na jó most már felöltözöm!-álltam fel. A szekrényben kutatva elővettem egy tiszta pizsamát, mivel a másik szennyes. Kontyba kötöttem a hajam, mivel kiengedve rosszabb volt! Úgy döntöttem kicsit kiszabadulok a hálószobából, mert már gyűlölök feküdni!
-Hova mész?-kérdezte Patrick megállítva.
-Muszáj kicsit sétálnom! Már fáj mindenem a fekvéstől!
-Jó, de vigyázz!-fogta meg a fejem. Annyira hihetetlen érzés hogy így véd! Nem hiszem hogy van nálam szerelmesebb lány a világon...! Mosolyogva bólintottam, és lábujjhegyre állva hosszú csókot nyomtam a szájára. Pokróccal, egy nagy bögre teával, orrcseppel és zsepivel ültem ki a teraszra. Lehet messze lakik Patrick a várostól, de legalább gyönyörű a kilátás! Szinte egész New York-ot belátom ha jobbra fordítom a fejem, viszont ha balra, akkor hegyeket, erdőt! Összekucorogva szívtam mélyen be a meleg, kicsit hűvösödő őszi levegőt.
-Még meg sem kérdeztem...mitől kaphattál tüdőgyulladást?-ült le mellém Patrick.
-Múlthéten Kate-nek a legjobb barátnőmnek volt, szerintem még most is van, és a barátja üzleti úton volt, én meg bevállaltam, hogy segítek ápolni. Majdnem egész héten nála laktam, és hát...tőle kaptam el! De ezen a héten már haza jött a barátja aki helyettem ápolja!-magyaráztam.
-Értem! Akkor most egyszerre vagytok betegek?-kérdezte.
-Igen, csak ő már jön ki belőle, nekem meg csak most kezdődik.-sóhajtottam.
-Azért...ez nagyon rendes dolog volt tőled, hogy a saját egészségedre a barátnődet ápoltad!-mosolygott rám kedvesen.
-Ez volt a legkevesebb! Kevés ember van akiért ez megtenném, de ő az egyik a hat közül!-mondtam mosolyogva.
-Hat?
-Igen! Anya, Ebony, Spencer, Daisy, Kate és te!-néztem rá. Mosolyogva felállt, és fölém hajolva átölelt, majd hosszan megcsókolt.-Meg persze a srácokért, de az csak természetes!-mondtam. Mosolyogva bólintott.
-Gyere most már menjünk be, mert kezd hűvös lenni!-mondta, mire bólintva felkeltem, és együtt bementünk a házba. Vacsorára is belép tömött egy adag gyümölcsöt, amit körül belül kettő egész órába telt megennem... . Tíz órakor úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni megint langyos ami inkább hideg vízzel, mert újra kezdtem belázasodni. Nem tudom Patrick mikor feküdt le, de én már fél tizenegykor bedobtam a szunyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése