Most egy nagyon rövid résszel jelentkezem, egy amolyan "életjel" szintűvel. Ugyebár nemsokára vége a sulinak (mi már nem is írunk dogát meg semmi...), így többször tudok részt hozni! Na de nem is húzom tovább jó olvasást! ;) <3 :*
*Két nap múlva*
És letelt. Ma kell vissza mennem Seattle-be, és folytatni az unalmas, egyedüli életem. Éppen pakolásztam a cuccaim, mikor csengetés ütötte fülem. Ebony a szobájában van és zenét hallgat, Victor meg dolgozik, így rám maradt a feladat, hogy kinyissam az ajtót.
-Szia!-köszöntött Patrick egy csókkal.
-Szia!-sóhajtottam szomorúan. Miután együtt bementünk a vendégszobába tovább folytattam a pakolást. Végig csendben voltunk,a búcsúzást kivéve.
-Mennem kell!-mondtam a sírás határán. Már megint! Miért kell állandóan elbúcsúznom tőle??
-Figyelj nem szomorkodj!-lépett közel, a fejemet pedig a kezei közé fogta.-Mindennap tudunk beszélni! A távkapcsolatok is működnek!-mosolygott rám.
-Nem hiszem hogy...-kezdtem bele.
-Nincs nem! Hope nem akarlak újra elveszíteni!-suttogta. Nem bírták tovább a könnycsatornáim, így kifakadtak. Mosolyogva puszit adott a fejemre, majd magához húzva hosszasan megcsókolt. Mivel ő vitt ki a repülő térre még itt is tudtunk búcsúzkodni. Ebony-tól és Victor-tól is elköszönve a repülőtér felé vettük az irányt, ahonnan pontosan két óra múlva indultam. Nagy nehezen felálltam indulásra készülve. Hatalmas sóhajjal a már idegesen álldogáló Patrick mellé léptem.
-Nagyon fogsz hiányozni!-suttogtam könnyezve.
-Te is nekem!-mondta megint csak a kezei közé fogva az arcom. Az utolsó figyelmeztetésig álltunk és csókolóztunk, viszont muszáj volt mennem. Az út unalmasan telt, amit végig zenehallgatással és alvással töltöttem. Illetve mikor nem aludtam és nem is hallgattam zenét felcsendült egy ismerős dallam, ami nem más volt, mint a My songs know what you did in the dark. Patrick hangja hallatáttól azonnal elfogott a sírógörcs, amit vissza kellett, mivel egy repülőn voltam. Hazaérve a mosógépbe dobtam a ruháim, csináltam egy szendvicset, és leültem a tévé elé. Írtam Ebony-nak és Patricknek is hogy haza értem, Ebony mindössze egy szívecskét küldött, viszont Patrick felhívott, amiből aztán az lett, hogy este tízig beszélgettünk. Megint a fáradság győzött, így negyed tizenegykor álomra hajtottam a fejem, mivel reggel újra kezdődik a mókuskerék.
-Szia!-köszöntött Patrick egy csókkal.
-Szia!-sóhajtottam szomorúan. Miután együtt bementünk a vendégszobába tovább folytattam a pakolást. Végig csendben voltunk,a búcsúzást kivéve.
-Mennem kell!-mondtam a sírás határán. Már megint! Miért kell állandóan elbúcsúznom tőle??
-Figyelj nem szomorkodj!-lépett közel, a fejemet pedig a kezei közé fogta.-Mindennap tudunk beszélni! A távkapcsolatok is működnek!-mosolygott rám.
-Nem hiszem hogy...-kezdtem bele.
-Nincs nem! Hope nem akarlak újra elveszíteni!-suttogta. Nem bírták tovább a könnycsatornáim, így kifakadtak. Mosolyogva puszit adott a fejemre, majd magához húzva hosszasan megcsókolt. Mivel ő vitt ki a repülő térre még itt is tudtunk búcsúzkodni. Ebony-tól és Victor-tól is elköszönve a repülőtér felé vettük az irányt, ahonnan pontosan két óra múlva indultam. Nagy nehezen felálltam indulásra készülve. Hatalmas sóhajjal a már idegesen álldogáló Patrick mellé léptem.
-Nagyon fogsz hiányozni!-suttogtam könnyezve.
-Te is nekem!-mondta megint csak a kezei közé fogva az arcom. Az utolsó figyelmeztetésig álltunk és csókolóztunk, viszont muszáj volt mennem. Az út unalmasan telt, amit végig zenehallgatással és alvással töltöttem. Illetve mikor nem aludtam és nem is hallgattam zenét felcsendült egy ismerős dallam, ami nem más volt, mint a My songs know what you did in the dark. Patrick hangja hallatáttól azonnal elfogott a sírógörcs, amit vissza kellett, mivel egy repülőn voltam. Hazaérve a mosógépbe dobtam a ruháim, csináltam egy szendvicset, és leültem a tévé elé. Írtam Ebony-nak és Patricknek is hogy haza értem, Ebony mindössze egy szívecskét küldött, viszont Patrick felhívott, amiből aztán az lett, hogy este tízig beszélgettünk. Megint a fáradság győzött, így negyed tizenegykor álomra hajtottam a fejem, mivel reggel újra kezdődik a mókuskerék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése