*Hónapokkal később*
A nyár szinte egy csettintéssel eltelt. Mindössze az a New York-ban töltött hetem volt szabad, de azonkívül minden egyes nap dolgoztam. Ész nélkül gyártottam a cikkeket, ide mentem, oda mentem, jegyzeteltem. Szörnyen fárasztó volt, de most végre jön egy kis pihi, mivel ősszel nem nagyon vannak kulturális rendezvények a nyári időszakkal ellentétben...! A srácok eközben szintén őrült módjára turnéztak, interjúkat adtak, de azért jutott idő beszélni. Viszont találkozni nem tudtuk, ami fájt, így megint csak kaptam egy hét szabadságot, ami alatt New Yorkban leszek. Az a tervem hogy meglepem Patricket, ezért nem mondtam meg neki, hogy megyek. Nem tolakszom Ebonyékhoz megint, így hotelben fogok megszállni (remélem nem kell egy hétig...!)...
Reggel hatkor keltem, gyors öltözés után mentem is, mivel negyed nyolckor indul a gép, és addig még van pár dolog. Becsekkolás után egy péksütivel és kávéval ültem le, aminek az elfogyasztása után következett a további várakozás... . Negyed nyolckor végre elindulnunk, negyed kilencre pedig már a New York-i repülőtéren vártam a cuccaimra. Taxit fogva a hotel felé vettem az irányt, ahol átöltöztem normális ruhába. Utána jött csak az izgalom, mivel megint taxiba ülve elindultam Patrickhez... . Mivel volt kulcsom a kapuhoz, és a házhoz is, így könnyen bejutottam. Nappaliba érve viszont teljesen ledöbbentem. Ott ül Patrick egy velem egyidős lánnyal, és édesdeden beszélgetni, vihorásznak!
-Látom jól elvagytok!-mondtam a sírógörcs határán, mire mind a ketten felém fordultak.-Hihetetlen! Azt hittem ennyi idő után is szeretsz még, és nem csalsz meg! Tudtommal nem szakítottunk! Te legalábbis ezt hazudtad!-kiabáltam az arcába. Sírva kirohantam a házból Patrick pedig utánam.
-Hope! Kérlek! Nem csaltalak meg!-futott utánam, de meg se hallva rohantam. Kilépve a kapun lefelé kezdtem futni, mivel Patrick hegyoldalt lakik. Csak mentem, mente hátra se nézve. Minden percben szólt a telefonom, de rá sem figyelve mentem. Ugye Patrick kocsival egy órára lakik a várostól. Na én körülbelül a negyed utat tettem meg. Futástól megfáradtan vetettem le magam az út szélére, ahol a lábamra borulva sírtam. Hogy tehette ezt meg velem? Azt mondta szeret! Ráadásul ilyen szemét módon megcsalni?? Ha nem jövök el akkor mi lesz? Két barátnője lesz egyszerre?! Folyamatosan gondolkozva sírtam és vártam igazából a csodát, de sajnos nem jött, így hirtelen ötlettől vezérelve a telefonom kikutatva a táskámból tárcsáztam Pete számát.
-Szia Pete!-szipogtam.
-Úristen Hope mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Itt ülök New York-ban Patrick házától körülbelül negyed órára!-motyogtam újra könnyezve.
-Mi??? Azonnal elmegyek érted!-mondta lerakva a telefont. Fogalmam sincs mikor ér ide, de egy tuti..., hogy Pete nekem most a várt csoda! Abban a félórában míg vártam az út szélén Pete-re vagy magam elé bámultam vagy sírdogáltam.
-Hope!-hallottam meg egy hangot.-Azonnal szállj be!-utasított Pete. Szipogva bólintottam, és engedelmesen beültem mellé.-Na mond el mi történt, és egyáltalán hogy kerülsz ide?-kérdezte elindulva. Töviről-hegyire elmeséltem miért vagyok itt, és pontosan miért ültem az út szélén mint egy elfáradt prosti!
-De Hope...-kezdett bele.
-Nincs de! Nem tudom elhinni hogy tehetett ilyet!-mondta megint sírva.
-Jó, én nem értek ehhez, szóval elviszlek hozzánk és Meagan-nel ezt megbeszéled!-mondta. Míg nyáron egy hétig itt voltam megismertem Meagan-t, akivel nagyon jóba lettünk! Pete szerencsére nem a város szélén lakik, hanem a külvárosban, ami egy órára volt. Útközben teljesen más, semleges témákról beszélgettünk, például kérdeztem a babáról, mert ugye Meagan terhes. Lány lesz a baba, és Hilary lesz a neve. Én nem nagyon meséltem, mivel az életem szépen szólva is unalmas! Mikor oda értünk Meagan az udvaron ült, és csinos volt mint mindig, én meg mint egy csöves úgy néztem ki! Koszos ruha, szét folyt smink. Mondhatom csodás!
-Szia Hope! Mi történt veled? És hogy-hogy itt vagy?-kérdezte csodálkozva, miközben levette a napszemüvegét.
-Semmi jó!-rogytam le mellé sírva. Nagyon próbált figyelni, de elég nehezen értette hogy mit is mondok, mivel végig bőgtem.
-Megcsalt???-tátotta el a monológom végén a száját.-Pont Patrick?-kérdezte csodálkozva.
-Hát...ki más?-mondtam.
-Biztos jól láttad? Nem lehet hogy valaki más volt mondjuk egy rokona, vagy egy barátja?
-Nem hiszem..arról tuti szólt volna!
-Oh értem! Figyelj adok kölcsön ruhát, mert ez nagyon koszos és nyugodtan zuhanyoz le ha szeretnél, meg sminket is adok ha kell!-ajánlotta fel.
-Jaj köszönöm!-mondtam kicsit vidámabban, és halvány mosollyal megöleltem. Pete-et a nappaliba találtuk, és látszólag várakozva figyelt minket. Őszintén megmondom ha Meagan nem mutatja meg hol a fürdő tuti eltévedtem volna! Egy egyszerű fehér ujjatlant, és egy farmert kaptam. Bár Meagan jóval magasabb nálam (160 centi vagyok), de vékonyabb, így méretre is jó volt! Sminkből nem kentem magamra sokat, részben mert nem akartam sokat használni, másrészt minek? Délután további részében náluk voltam. Rengeteget beszélgettünk, ami nagyon jót tett a lelkemnek, mivel teljesen ki voltam borulva! Elmesélték hogy a házasságot is tervezik, de most már csak a gyerek után. Szóval összességében jól telt a délutánom! Négy óra körül viszont elköszöntem Megan-től (Pete vitt haza), és elindultunk a hotelhez.
-Nagyon köszönök mindent! Azt is hogy értem jöttél, és a lelki segítséget is!-mondta mosolyogva.
-Nagyon szívesen! A legjobb barátom vagy! Ez a legkevesebb! Figyelj hívd fel Patrick mert...-kezdett megint bele, de nem hagytam hogy végig mondja.
-Biztos hogy nem fogok vele beszélni!-jelentettem ki.-Akkor megyek!-búcsúzkodtam.
-Hát jó...te tudod... .-mondta megölelve.-Akkor szia!
-Szia! Puszilom Meagant és nagy szépen köszönöm a felsőt, a nadrágot és a sminket!-szálltam ki a kocsiból.
-Rendben átadom!-mosolygott, és elhajtott. Nagy sóhajjal felmentem a hotel szobába, és bedőltem az ágyba . Egészen este kilencig bámultam a plafont, viszont inkább elmentem zuhanyozni, nehogy így elaludjak. Zuhany után pizsamába öltöztem, és mélyen elaludtam.
Reggel hatkor keltem, gyors öltözés után mentem is, mivel negyed nyolckor indul a gép, és addig még van pár dolog. Becsekkolás után egy péksütivel és kávéval ültem le, aminek az elfogyasztása után következett a további várakozás... . Negyed nyolckor végre elindulnunk, negyed kilencre pedig már a New York-i repülőtéren vártam a cuccaimra. Taxit fogva a hotel felé vettem az irányt, ahol átöltöztem normális ruhába. Utána jött csak az izgalom, mivel megint taxiba ülve elindultam Patrickhez... . Mivel volt kulcsom a kapuhoz, és a házhoz is, így könnyen bejutottam. Nappaliba érve viszont teljesen ledöbbentem. Ott ül Patrick egy velem egyidős lánnyal, és édesdeden beszélgetni, vihorásznak!
-Látom jól elvagytok!-mondtam a sírógörcs határán, mire mind a ketten felém fordultak.-Hihetetlen! Azt hittem ennyi idő után is szeretsz még, és nem csalsz meg! Tudtommal nem szakítottunk! Te legalábbis ezt hazudtad!-kiabáltam az arcába. Sírva kirohantam a házból Patrick pedig utánam.
-Hope! Kérlek! Nem csaltalak meg!-futott utánam, de meg se hallva rohantam. Kilépve a kapun lefelé kezdtem futni, mivel Patrick hegyoldalt lakik. Csak mentem, mente hátra se nézve. Minden percben szólt a telefonom, de rá sem figyelve mentem. Ugye Patrick kocsival egy órára lakik a várostól. Na én körülbelül a negyed utat tettem meg. Futástól megfáradtan vetettem le magam az út szélére, ahol a lábamra borulva sírtam. Hogy tehette ezt meg velem? Azt mondta szeret! Ráadásul ilyen szemét módon megcsalni?? Ha nem jövök el akkor mi lesz? Két barátnője lesz egyszerre?! Folyamatosan gondolkozva sírtam és vártam igazából a csodát, de sajnos nem jött, így hirtelen ötlettől vezérelve a telefonom kikutatva a táskámból tárcsáztam Pete számát.
-Szia Pete!-szipogtam.
-Úristen Hope mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Itt ülök New York-ban Patrick házától körülbelül negyed órára!-motyogtam újra könnyezve.
-Mi??? Azonnal elmegyek érted!-mondta lerakva a telefont. Fogalmam sincs mikor ér ide, de egy tuti..., hogy Pete nekem most a várt csoda! Abban a félórában míg vártam az út szélén Pete-re vagy magam elé bámultam vagy sírdogáltam.
-Hope!-hallottam meg egy hangot.-Azonnal szállj be!-utasított Pete. Szipogva bólintottam, és engedelmesen beültem mellé.-Na mond el mi történt, és egyáltalán hogy kerülsz ide?-kérdezte elindulva. Töviről-hegyire elmeséltem miért vagyok itt, és pontosan miért ültem az út szélén mint egy elfáradt prosti!
-De Hope...-kezdett bele.
-Nincs de! Nem tudom elhinni hogy tehetett ilyet!-mondta megint sírva.
-Jó, én nem értek ehhez, szóval elviszlek hozzánk és Meagan-nel ezt megbeszéled!-mondta. Míg nyáron egy hétig itt voltam megismertem Meagan-t, akivel nagyon jóba lettünk! Pete szerencsére nem a város szélén lakik, hanem a külvárosban, ami egy órára volt. Útközben teljesen más, semleges témákról beszélgettünk, például kérdeztem a babáról, mert ugye Meagan terhes. Lány lesz a baba, és Hilary lesz a neve. Én nem nagyon meséltem, mivel az életem szépen szólva is unalmas! Mikor oda értünk Meagan az udvaron ült, és csinos volt mint mindig, én meg mint egy csöves úgy néztem ki! Koszos ruha, szét folyt smink. Mondhatom csodás!
-Szia Hope! Mi történt veled? És hogy-hogy itt vagy?-kérdezte csodálkozva, miközben levette a napszemüvegét.
-Semmi jó!-rogytam le mellé sírva. Nagyon próbált figyelni, de elég nehezen értette hogy mit is mondok, mivel végig bőgtem.
-Megcsalt???-tátotta el a monológom végén a száját.-Pont Patrick?-kérdezte csodálkozva.
-Hát...ki más?-mondtam.
-Biztos jól láttad? Nem lehet hogy valaki más volt mondjuk egy rokona, vagy egy barátja?
-Nem hiszem..arról tuti szólt volna!
-Oh értem! Figyelj adok kölcsön ruhát, mert ez nagyon koszos és nyugodtan zuhanyoz le ha szeretnél, meg sminket is adok ha kell!-ajánlotta fel.
-Jaj köszönöm!-mondtam kicsit vidámabban, és halvány mosollyal megöleltem. Pete-et a nappaliba találtuk, és látszólag várakozva figyelt minket. Őszintén megmondom ha Meagan nem mutatja meg hol a fürdő tuti eltévedtem volna! Egy egyszerű fehér ujjatlant, és egy farmert kaptam. Bár Meagan jóval magasabb nálam (160 centi vagyok), de vékonyabb, így méretre is jó volt! Sminkből nem kentem magamra sokat, részben mert nem akartam sokat használni, másrészt minek? Délután további részében náluk voltam. Rengeteget beszélgettünk, ami nagyon jót tett a lelkemnek, mivel teljesen ki voltam borulva! Elmesélték hogy a házasságot is tervezik, de most már csak a gyerek után. Szóval összességében jól telt a délutánom! Négy óra körül viszont elköszöntem Megan-től (Pete vitt haza), és elindultunk a hotelhez.
-Nagyon köszönök mindent! Azt is hogy értem jöttél, és a lelki segítséget is!-mondta mosolyogva.
-Nagyon szívesen! A legjobb barátom vagy! Ez a legkevesebb! Figyelj hívd fel Patrick mert...-kezdett megint bele, de nem hagytam hogy végig mondja.
-Biztos hogy nem fogok vele beszélni!-jelentettem ki.-Akkor megyek!-búcsúzkodtam.
-Hát jó...te tudod... .-mondta megölelve.-Akkor szia!
-Szia! Puszilom Meagant és nagy szépen köszönöm a felsőt, a nadrágot és a sminket!-szálltam ki a kocsiból.
-Rendben átadom!-mosolygott, és elhajtott. Nagy sóhajjal felmentem a hotel szobába, és bedőltem az ágyba . Egészen este kilencig bámultam a plafont, viszont inkább elmentem zuhanyozni, nehogy így elaludjak. Zuhany után pizsamába öltöztem, és mélyen elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése