3.rész-Furcsaságok

Nem értem mi ütött belém! Patrick a legjobb barátom, inkább örülnöm kéne hogy barátnője van/lesz! Nem. Egyszerűen nem tudok örülni neki! Bánt! Nagyon! Ilyen gondolatokkal rohantam be a vécébe, ahol a fülke ajtaját bevágva lecsúsztam a földre, majd elkezdtem zokogni! Nem tudom megmagyarázni miért, de sírtam! Pontosan kettő percig! Dühösen megtörölve az arcom gondolkozni kezdtem. Milyen barát vagy én? Végre sikerül randizni, és ahelyett hogy örülnék a boldogságának ülök a mosdóban és sírok? Nem! Én nem ilyen vagyok! Sietősen kitörve a csaphoz mentem, ahol lemostam a lefolyt sminket és újat kentem fel. Nagy levegőt véve kiléptem és Patrickék terme felé vettem az irányt (a bizonyos eset óta az osztálytársai nem terveznek kinyírni, csak szimplán utálnak).
-Patrick beszélhetnénk!-lestem be.
-Nem!-mondta maga elé bámulva.
-Kérlek nagyon fontos lenne!-könyörögtem.
-Juj, össze veszett a csodapáros?-mondta Alan (egyik osztálytárs), mire hangos nevetésben tört ki mindenki. Rájuk se hederítve vártam Patrick válaszát.
-Megyek de legyél gyors!-állt fel, mintha csak szívességet tenne.
-Nagyon rosszul reagáltam és fogalmam sincs miért, csak egyszerűen ideges lettem! És sajnálom hogy a nevedben válaszoltam Elinornak, csak az ő kérdése is felhúzott! Nem tudom miért! Annyira, de annyira sajnálom! Megtudsz bocsájtani?-hadartam mindent egyszerre.
-Már az első mondatnál megbocsájtottam!-mondta mosolyogva, és szorosan átölelt.
-Köszönöm! És még egyszer...nagyon sajnálom!-mondtam hosszan ölelgetve.
-Semmi baj! Tényleg!-lépett el tőlem.-Figyelj meg akartam kérdezni hogy nincs-e kedved eljönni ma egy buliba. Egyik barátom végzős bulit tart!
-Hát...én nem vagyok végzős!-húztam el a szám.
-Nem baj! Annyi ember lesz hogy senkinek nem fog feltűnni!-nevetett.-Egyébként nem iskola haver, az általánosból ismerem.-vonta meg a vállát.
-Értem! És akkor ott fogtok randizni a lánnyal?
-Nem, úgy volt hogy nem megyek a buliba ugye a randi miatt, de nem rég hívott, hogy nem jó ma neki, így elmegyek a buliba, és gondoltam meghívlak!-mosolygott.
-Oh, köszi!-mosolyogtam rá. A beszélgetésünket megint a csengő hangja szakította meg.-Szia!-léptem be a terembe.
-Katherina! Nincs kedved este sütizni menni?-ugrott mellém Elinor.
-Elinor. Köszönöm hogy végre nem Katy, Kate, Kat vagyok, de attól én még nem leszek a barátnőd!-néztem rá, majd kikerülve leültem a helyemre. Az órák gyorsan teltek, a szünetek is ugyanúgy. Patrickkel beszélgettünk, Derek nyomult, Elinor barátkozott. Ezekből az egyetlen ami igazából érdekelt az a Patrickkel való beszélgetés. Megtudtam, hogy Elizabeth-nek hívják a lányt, és pár hete ismerkedtek meg. Mosolygósan mesélt róla, én pedig próbáltam mindehhez jó képet vágni.
-Egyébként a nagynénéd mikor megy haza?-kérdezte.
-Hű, már csak jövőre!-szomorodtam el még jobban annak a tudatában, hogy egyedül töltöm a karácsonyt.
-És a karácsonnyal mi lesz?-kérdezte csodálkozva.
-Egyedül leszek! Olvasok, tévézek satöbbi.-sóhajtottam.
-Én...szívesen átmegyek majd ha szeretnéd!-mondta az alsó ajkába harapva.
-Nem kell...több karácsonyom is volt amit egyedül töltöttem.
-Komolyan?
-Nem, igazából most leszek egyedül először! Minden évben haza tudott jönni, de most nem!-mondtam, és egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Én...nagyon sajnálom!-mondta szomorúan.
-Nem kel!-szipogtam és dühösen megtöröltem az arcom, mivel nem akartam hogy Patrick lássa a gyengeségem.-Jól...vagyok!-próbáltam határozott lenni, de láttam hogy Patrick nem hiszi el nekem. El jött végül az este... . A buli jónak ígérkezett, mind addig, míg nekem a tizenöt éves Katherina Salvatorénak nem adtak a kezébe egy poharat, amit ugye követett a többi... .

Ez már sokkal rövidebb rész lett mint az első kettő, de remélem nem baj! :) <33 :*