6.rész-Me and He

Reggel a ház előtt nem állt Patrick... . Ezek szerint vége a barátságunknak...csodás! Egyetlen barátom volt, akit igazán nagyon szerettem/szeretek és őt is elveszítem! Gratulálok Katherina! Szomorúan sétáltam a csúszós úton. A suliban nem volt kivel beszélgetnem, ezért inkább a egy pohár forró csokival bementem a terembe és némán bámultam magam elé. Derek végre békén hagyott Elinor lebetegedett, így ő se idegesített. Tőlem az egész iskola minden egyes embere eltűnhetne egy embert kivéve... . Pont akiről még hírből sem tudok semmit! Matekon konkrétan semmi nem történt, ahogy a többi órán sem. Vagyis de. Tanultunk, de pont arra nem volt kedvem figyelni! Állítólag még felelni is kihívtak, de annyira nem érzékeltem, hogy tizedik szólongatás után inkább kihívtak mást. Szünetekben is a teremben ültem, vagy olvastam vagy zenét hallgattam. Azt hittem elunom az életem! A nap utolsó csengője, szinte isteni szerencseként ért! Hamar hazaértem, betanultam, és készültem az esti bulira, amire egyébként még mindig nem tudom minek megyek. Egy kicsit elegánsabb, de inkább megszokott szettet vettem fel. Egyedül sétáltam a sötét utcán megint a suli felé. Minden felől diákok jöttek, és a tesi terem felé vették az irányt. Büfében vettem egy sajtospogácsát plusz kólát, és felültem a lelátóra. Eszegetés közben hallgattam a zenét és nézelődtem. Mondhatom nagyon jó program! Nagyjából már egy órája ment a buli, mikor leállt a zene és a fények a felállított színpadra irányultak, ahol Patrick (!!!) ült gitárral a kezében (egyébként játszik egy bandában).
-Katherina Salvatore! Szeretlek!-mondta ki, miközben a lelátóra nézett, és belekezdett...a Wonderwall-ba. "And after all, you're my wonderwall." ennél a résznél megint a lelátóra nézett. Fogalmam sincs honnan tudta hogy ott ülök, de ez az egész hihetetlen! A szám vége felé lesétáltam, és utat törtem a színpad elé. Mikor vége lett a számnak a fények újra a tánctérre irányultak, és folytatódott a buli. Kivétel nekünk. Patrick leguggolt elém, és a keze közé fogta a fejem.
-Szeretlek Katherina!-mondta ki, és hosszan megcsókolt.
-Neked csak Kate!-mosolyogtam rá, és újra megcsókoltam. A Elinor a nagynéném mesélte, hogy anyáék becéztek amíg éltek, plusz ő, és ezért másnak nem engedem hogy bármelyik becenevem szólítson. Csak annak akiről tudom, hogy igazán szeret! Leugorva a színpadról megfogta a kezem és kisétáltunk a tesi teremből.
-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem.
-A stúdiós srác az egyik barátomnak a haverja, és ő megkérte hagy lépjek fel!-mosolygott rám.
-És ezt mind értem?
-Persze! Nem érdekelt hogy másnak fog-e tetszeni, csak az hogy neked!-állt meg és mosolyogva a szembe nézett.
-Köszönöm!-néztem rá vidáman.
-A barátnőmért bármit!-adott puszit a homlokomra. Átkulcsolva a nyakát a szemébe mosolyogtam, majd hosszú csókot nyomtam a szájára. Hazafelé utat végig beszéltük, otthon pedig nem csak beszélgettünk... .
-Lehet egy kérdésem?-kérdeztem mellé bújva.
-Persze!
-Miért pont engem választottál? Egy ijesztő, furcsa lányt?-kérdeztem.
-Miért? Hát pont ezért! Imádom benned hogy nem olyan vagy mint a többi lány! Minden délután teázol, az ember aki bejön megkérdezed hogy kér-e!-nevetett.-Imádom hogy simán elolvasol egy könyvet, ez által művelt vagy! Imádom minden szokásod, akármennyi furcsák is! Nekem te vagy a leggyönyörűbb, a legtökéletesebb!-mondta, és átölelve megcsókolt. Nálunk már megszokott hogy késő estig beszélünk, de élőben ez sokkal jobb mint telefonon! Hajnali egyig nálam volt, viszont akkor el kellett válnunk egymástól (egyenlőre megbeszéltük hogy nem alszik itt...). Miután egyedül maradtam gyorsan lezuhanyoztam, és álomba mosolyogtam magam... .

Húú, ha idáig eljutsz akkor egy igazi hős vagy! :D Ennél rosszabb részt remélem sosem írok, pedig ennek pont egy aranyos, szerelmes résznek kellett volna lenije, de hát...nem lett az. Nem baj, de legyél abba tudatban, hogy egy hős vagy! ;D <3 :*