13. Sátrazás 3/3

-De most komolyan! Fehér pólós farmeres kis srác, aki deszkázott. Már akkor is oda voltak értem a lányok...-vigyorgott.
-Hallod, egyébként itt ülök melletted! Tudod, az a csaj aki a barátnőd!-mondtam felvont szemöldökkel.
-Jó na!-tette fel a kezét védekezve.
-Na és te Pete?-támaszkodott meg Jessie a térdén és várta Pete sztoriát.
-Nem tudom...semmi különleges nem volt bennem...rajfilmeket néztem.-vonta meg a vállát. Rengeteget beszélgettünk, mígnem lassan elkezdtünk fogyni... . Először Daisy tölt ki, aztán Jessie utána Luke. Én maradtam Pete-tel a tűznél, és már akkor kezdődött... .
-Neked nem kéne aludnod?-kérdezte vigyorogva.
-Nem vagyok fáradt.-vontam meg a vállam.
-Hát jó, nekem mindegy!-mondta mellém ülve.
-Egyébként köszi, hogy segítettél...fogni a hajam.-mondta rejtett mosollyal.
-Nem kell köszönnöd! Azért vagyok itt hogy vigyázzak rád!
-Ránk!-tettem hozzá.
-Ők hárman vigyázzanak magukra! Engem csak te érdekelsz!-suttogva átölelve. A mozdulatba, de főleg a mondatába bele borzongtam... .-Fázol?-kérdezte.
-Egy kicsit!-bólintottam.
-Na menjünk be a sátradba!-állt fel, majd felhúzott. miután levettük a cipőnket beültünk a felettébb romantikus hangulatú sátramba... .
-Mi volt ma az a kocsiban?-kérdeztem a szintén törökülésben szemben ülő Pete-től.
-Semmi.-vonta meg a vállát.
-Aha...ne tagadd hogy érzel még irántam valamit...
-Én nem tagadóm...te tagadod...próbálsz távol maradni tőlem Luke segítségével, de nem tudsz...valahogy mindig visszakerülsz hozzám.-mondta a szemebe nézve.
-Nem igaz!
-Akkor most miért ülsz itt velem?-nézett rém felvont szemöldökkel, mire a szám szélét kezdtem rágcsálni.-Nem tudsz tőlem szabadulni!-suttogta a kezével megfogva az arcom, majd közel hajolva hozzám megcsókolt. Közel csúszva hozzá visszacsókoltam. Hosszú, édes, forró csókokat nyomott a számra, amitől bizseregni kezdett mindenem... . A felsőm alját finoman megfogta és óvatosan lehúzta rólam. Szerencsémre a kedvenc fekete, csipkés fehérneműm volt rajtam így még magabiztosabb voltam. Mintha csak már csináltam volna én is ügyesen lehúztam róla a pólót.
-Luke-kal...-suttogta.
-Még egyszer sem...-lihegtem a nyakába.
-Akkor még...
-Igen!-mondtam, majd finoman belepuszilt a nyakamba. Óvatosan ledöntött a földre, ahol ügyes kézzel letolta rólam a macskanadrágom. Átgördítve a hátára én is levettem róla a farmert, ami után már mindent ment egyszerűen magától... .