9. A reggel...

A szemhéjamon keresztül sütött a nap, de nem mertem kinyitni... . Éreztem hogy nem otthon vagyok, hanem egy idegen helyen... . Erőt véve magamon mégis úgy döntöttem hogy kinyitom, elvégre valamikor ki kell. Párat pislogva sikerült kinyitnom a szemem. Egy hatalmas francia ágyon találtam magam ahol egyedül feküdtem. A szoba ahol található volt, szintén nagy, fényes modern berendezéssel rendelkezett, persze ez még mindig nem tisztázta a hollétem. Én egy kék pulcsit viseltem, ami nagyjából három számmal nagyobbnak bizonyult, emellett még egy bugyit, viszont melltartót nem. Smink sem volt rajtam, a hajam pedig kócosan omlott a vállamra. Vajon ki lehetett ennyire figyelmes és gondoskodó? És egyáltalán hogy kerültem én ide? Egyáltalán hol vagyok? Nagyot sóhajtva végig gondoltam az este eseményit... . Elmentünk koncertre, ami nagyon jó volt, Luke megcsókolt, aztán Pete megmentett az összetaposástól...Pete...Pete! Basszus! Megcsókolt! Én visszacsókoltam aztán....basszus, basszus! Igen, elájultam, és most...nála lennék? Vagy hol vagyok most? A gondolat menetem végül az elsődleges tippem szakította meg... .
-Jó reggelt!-lépett be Pete mosolyogva a szobába. A felső nélküli felső testén kicsit elidőztem, de mikor lerakott az éjjeliszekrényre egy pohár vizet meg egy tablettát dühösen ültem föl az ágyba amitől meg is szédültem... .
-Mégis mit keresek én itt?-kérdeztem idegesen.
-Nyugi Abbie!-mentegetőzött.-Konkrétan a karjaimban ájultál el, és nem tudtam mit csinálni ezért haza hoztalak magammal... .
-De miért nem szóltál anyáéknak??? Tudod milyen idegesek lehetnek? Luke, anya, apa...felfogtad ezt?!-kiabáltam rá.
-Abbie! Nem rohanhattam ki veled a koncert utáni tömeg közé! És mégis mit mondtam volna miért vagy velem?-kiabált vissza.
-És mégis mit fogok mondani ha haza megyek? Ha? Mégis hol a francban töltöttem az éjszakát?
-Valamit majd kitalálunk!-motyogta idegesen. Morcosan fújtattam egyet, majd az ágy támlájának dőltem, és összefont karral dühösen néztem magam elé.
-Egyébként miért ájultam el?-kérdeztem suttogva.
-Orvos azt mondta pillanatnyi sokk... .-sóhajtott, majd felkelve átsétált az ágy másik felére ahol hátra vetette magát, és a plafont kezdte pásztázni.
-Elvittél orvoshoz?-suttogtam ellágyulva.
-Szerinted? Nagyon megijesztettél!-motyogta még mindig a plafont nézve. A mosoly visszatarthatatlanul az arcomra ragadt... .
-És te...tettél alvás képessé?-kérdeztem a számba harapva.
-Igen!-mosolyodott el.
-Köszönöm!-bújtam hozzá. Először kicsit furcsállotta, de amint felfogta szorosan átfogott és magához ölelt.-De...mégis miért vetted le a melltartóm?-kérdeztem tettet haraggal.
-Jaj, nyugi akkor már rajtad volt pulcsim!-mondta nevetve.-Nem molesztálok kislányokat!-nevetett, mire én "dühösen" vigyorogva felültem.
-Ahhoz képest elég jól lesmároltál tegnap!-mondtam büszkén.
-És hidd el megint megtenném!-mondta kajánul nevetve.
-Igen?-ültem rá a derekára lovagló ülésbe és szinte fekve rajta közel hajoltam az arcához a kezemmel pedig a mellkasán támaszkodtam.
-Igen!-suttogta vigyorogva, majd hirtelen mozdulattal lefogta a hátam, és hosszasan megcsókolt. A hajamba túrva szorosan fogott, hogy még véletlen se tudjak felkelni róla. Végig simulva rajta egyre hevesebben csókolt, és már ott tartottunk, hogy elkezdte fel húzni a pulcsit... .
-Na, jó!-fogtam le a kezét, majd felkeltem róla.-Szóval...khm...-köhögtem kivörösödve.-akkor hol is vannak a ruháim?-kérdeztem a számat rágcsálva.
-A nappaliban!-mondta felkelve, majd a gardróbba lépve elővett egy pólót. Összeszedve a cuccom a mellettem elsétáló Pete-hez fordultam.
-Öm...lezuhanyozhatok?-kérdeztem.
-Persze, van bent törölköző.-intett a fürdőszoba felé. Számba harapva bólintottam, majd beléptem. Tágas, fényes és szépen berendezett. Ahogy ezt a többi helységről is el lehet mondani. Meleg víz engedése után lekaptam magamról azt a kevés ruhát ami volt rajtam, és beálltam alá. Női tusfürdő híján kézmosó szappannal kentem végig magam. Puha törölközővel megtörölköztem, ami után felöltöztem. Mint a lányok nagy részének nekem is volt sminkkészletem a táskámba így normális fejet tudtam varázsolni magamra. Közben gondolkoztam, hogy pontosan most mi van? Elvileg Luke-kal járok, de nagyjából negyed órája Pete-en fekve csókolóztunk... . Na jó...ezt most vele le kell zárnom, és meg sem történtnek nyilvánítani... . Tizenhat éves vagyok, ő pedig harmincöt! Ez így sehogy sem jó... . Nekem Luke-kal kell lennem! Egy utolsó nagy sóhajjal, ezeket mondogatva kiléptem a fürdőből, majd a konyha felé vettem az irányt, ahol Pete reggelit csinált.
-Kérsz reggelit?-kérdezte mosolyogva.
-Figyelj...ezt...meg kell beszélnünk...-motyogtam.
-Mit?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ezt...figyelj...nem lehet ezt így...egyrészt alig ismerjük egymást, másrészt, te harmincöt éves vagy, én meg tizenhat!-mondtam.
-Miért azzal a Luke-kal jobban ismeritek egymást? És? Sokkal idősebbnek nézel ki eleve! A kor nem számít!
-Kérlek! Te is tudod hogy ez így nem fog menni! Ne nehezítsd meg!-motyogtam a síráshatárán.
-Nem érdekel! Akkor sem hagylak elmenni!-mondta, majd hirtelen mellém lépett és a falhoz nyomva megcsókolt. A kezével a fejem mellém fogta le a kezem és teljesen hozzám simult, így nem bírtam megmozdulni. Erősen, de mégis gyengéden csókol... . Igen Pete nagyon jól csókol!
-Engedj el! Kérlek!-motyogtam könnyezve. Nem azért könnyeztem, mert nem akartam a csókot vagy valami, hanem mert tudtam, muszáj el engedni. Tudtam addig nem fog hagyni elmenni, míg nem csókolok vissza, ezért erőt véve magamon erősen beletúrtam a hajába és minden érzelmet belevéve megcsókoltam. Éreztem ahogy elmosolyodik, és gyengébbre veszi a szorítást. Így már könnyen el tudtam tolni magamtól.
-Szia!-léptem el tőle, majd kirohantam az ajtón... . Fogalmam sem volt merre menjek, de mivel előtört belőlem a sírás, így nem is érdekelt. Fogalmam sincs mennyit ülhettem ott, de már csak arra lettem figyelmes, hogy Pete leül mellém a földre, és félkézzel átölel.
-Hazaviszlek!-suttogta.
-Nem akarok haza menni...-motyogtam, mint egy durcás ovis.
-Akkor mit szeretnél?-kérdezte visszafojtott mosollyal. A kérdéstől megcsavarodott a gyomrom és egy idegesítő gombóc keletkezett a torkomba, mivel a válasz számomra egyértelmű volt, de sajnos nem mondhattam ki, így csak erőtlenül megvontam a vállam.
-Először is elviszlek valahova enni....-mondta majd felém nyújtotta a kezét.