Reggel hatkor idegbetegen ülni a vécén, várva mikor jönnek át a barátnőid akiket felriasztottál álmukból mert baj van, isteni érzés! Alig pár perc alatt ide értek és a fürdőbe berontva mellém rohantak.
-Abbie! Mi történt?!-guggoltak le elém.
-Lányok...nem jött meg!-motyogtam.
-Mi? Ezért hívtál ide? Hány napja késik? Egy? Kettő?-kérdezte Jessie
-Pontosan egy hete meg kellett volna jönnie...-motyogtam a sírógörcs határán idegesen.
-Basszus...ugye van itthon...-kezdte a mondandóját, de megszakítottam.
-Igen ott van a fiókban!-mutattam erőtlenül.-Köszi!-mondtam, miután a kezembe nyomta a dobozt.
-Szólj ha kész vagy...-mondták, majd kisétáltak. Remegő kezekkel bontottam fel a csomagolást, majd megcsináltam mindent utasítást. A teszt elkészítése után idegesen pillantottam rá...pozitív lett...terhes vagyok... . A zokogás egy másodperc alatt szakadt ki belőlem, amire természetesen a lányok is bejöttek.
-Mi az???-ugrottak mellém, én pedig szegényekhez szinte hozzá vágtam a tesztet.
-Jézusom...-motyogta Daisy.-Hogy lehet ez?? Nem szedsz gyógyszert?-kérdezte idegesen.
-Deh...-bőgtem.-napokon át elfelejtettem bevenni és utólag már nem akartam, és egyébként is úgy volt hogy nem leszek Pete-tel de aztán mégis, és ő is úgy tudta szedem...-hadartam sírva.
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen hülye??? Hogy csinálhatsz ilyet? Mindennap MUSZÁJ szedni! Nincs olyan hogy "hopp" nem veszem be mondjuk egy hétig!!!!-üvöltött Jessie.
-Én nem akhartam...-bőgtem tovább.
-Jessie! Hagyd már békén! Szerinted ő nem tudja?? Épp elég rossz ez így is nem kell még hogy te is üvölts! Szerinted az anyja nem fog??-kiabált Daisy az arcába.
-Na jó...fújta ki magát.-Abbie! Sajnálom amiket mondtam! És bármi történik mi melletted fogunk állni, ahogy Pete is!-simította meg a hátam mosolyogva Jessie.
-Nem...nem merem elmondani neki...
-Olyan nincs! Most szépen felöltözöl, rendbe szeded magad, felhívod, és ide hívod! Ma nem mész suliba. Azt mondjuk beteg vagy!-adta ki az utasítást, mire bólintottam. Zuhany után vízálló szempillaspirált kentem magamra, mivel tudtam a sima nem bírná ki a mai napot, se semmi extra smink... . Anyáék korán elmentek ezért nem tudták mi van... . Nyolc óra felé erőt vettem magamon és tárcsáztam Pete számát.
-Szia!-köszöntem erőtlenül.
-Szia Abbie! Neked nem iskolában lenned?
-Nagyon nagy baj van...azonnal ide kell jönnöd!
-Mi??? Mi történt??-kérdezte ijedt hangon.
-Ez nem telefon téma...
-Oké! Öt perc és ott vagyok!-mondta, majd lecsapta. Nem hazudott, tényleg öt perc múlva a lakásba berontva a nappaliba felé rohant.
-Itt vagyok! Azonnal mond el mi történt!-ült le mellé.
-Én...-szipogtam.-terhes vagyok!-mondtam ki, mire újra előtört belőlem a sírás. Az arca teljesen elfehéredett. Egy pár percig megszólalni sem tudott.
-Gyógyszert szedsz...kizárt!-mondta halkan.
-Egy hete...este, mikor nálad voltam...előtte nem szedtem gyógyszert...-mondtam.
-Miért?-kérdezte maga elé bámulva.
-Elfelejtettem....-motyogtam egy zsepit morzsolgatva.
-Értem!-bólintott a száját rágva. Kicsit féltem mi van, mert...túl nyugodtan viselkedett...terhes vagyok tőle 17 évesen és ennyi a reakciója... . Perceken át némán ültünk, mikor végre Pete megszólalt.-Bármi történik én melletted állok! Elvetetni pedig nem engedem! Remélem te sem szeretnéd!-ölelt át.
-Nem tudom...nem gondolkoztam ezen, de azt hiszem nem...-mondtam könnyekkel küszködve.-nem akarok megölni egy kisember életét, akinek nem feltétlen lenne rossz dolga, mikor megszületne!
-Biztos lehetsz benne, hogy mikor meg fog születni neki lesz a világon a legjobb!-nyomott puszit a homlokomra.
-Én...nem tudom hogy akarom-e...17 éves vagyok! Gimibe járok, még én is gyerek vagyok!-mondtam könnyezve.-Hogy mondjam el anyáéknak? Teljesen ki lesznek...
-Együtt elfogjuk mondani nekik! Mindenben segíteni fogok és mindent meg fogunk oldani! Ő pedig egy egészséges, szép babaként fog megszületni!-simította meg a hasam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése