~17.

- Lily Taylor? – mosolygott rám kedvesen a már említett nő. Hihetetlen, hogy engem mindenki ismer…

- Igen. – bólintok erőltetett mosollyal.

- Én Hannah Taylor vagyok, a nővéred. – vidáman mosolyog rám megint, majd széttárja vékony karjait, azzal a céllal, hogy szorosan magához öleljen.

- Te meghaltál…- motyogom a vállába kikerekedett szemekkel.

- Hát…amint látod, nem. – nevet föl – Két héttel ezelőtt találkoztam anyával, eddig bent…- elakad a mondanivalójában, a hátam mögé néz, tágra nyílt szemekkel – éltem…- suttogja sokkos állapotban. Érdeklődve fordulok hátra, mi is ennyire hihetetlen. Ja. Bizony az én állítólag nővérkém hatalmas fanjuk volt a srácoknak, de a kővé dermedt lány előttem, még mindig azt mutatja most is az. Nekem is sokkot kellett volna kapnom miatta, de már megszoktam. Komolyan, szinte lehetetlen engem már meglepni.

- Ti velük laktok…- motyogja – és anya nem is mondta. – elvileg ő most huszonnyolc éves, ha jól számolom a hibernálást és a kiolvasztást, plusz a közöttünk lévő korkülönbséget.

- Szerintem gyere, ülj le, hozok inni. Nagyon fehér vagy. – simítom meg kedvesen a karját. Mintha egy tizenéves lány állna előttem. Pár perce még egy magabiztos, felnőtt nő, most pedig egy félénk tini lány, akit a rajongásának tárgyai, közre fognak, nehogy összerogyjon. Konyhába kapom el anyut, aki ebédet készít, most már hét főre.

- Látom nem vagy meglepve. – néz rám felvont szemöldökkel anyu.

- Annyi minden „meglepődés” ért, hogy én már nem. – nevetek fel kelletlenül.

- Látod, ez is igaz.

- És biztos lehetsz benne, hogy fog. Jó és rossz értelembe véve is.

- Jaj, kislányom. Már csak apád hiányzik innen. Ki viszont teljesen biztos, hogy nem fog megjelenni az ajtóban…- egy kósza könnycsepp csillan meg anya arcán.

- Temetése volt? – kérdezem hirtelen.

- Nem. –rázza a fejét – nem láttam a holt testét.

- Akkor soha nem mond, hogy soha. – kacsintok. Halvány mosoly játszik az arcán. Hirtelen szorosan átölel.

- Na, menj mielőtt a nővéred tényleg rosszul lesz…- nevet föl. Mosolyogva sétálok be a szobába, majd a nővérkém mellé helyezkedem.

- Tessék, idd meg az egészet. – nyomom a vizet a kezébe. Csendesen hallgatja a társaság a torkán lecsúszó folyadék hangját. Lerakja, majd dühösen megtörli a szemét. Basszus, egész családunk ilyen hirtelen hangulatváltozásokkal küzd?

- Szóval. – köhint, majd kihúzza magát. Komoly arcát próbálja mutatni, mégis látszik, legszívesebben visongva ugrándozna – ti itt laktok, mind együtt. – néz ránk. Bólintunk. – Ti voltatok a Fall Out Boy. – néz a srácokra. Most csak ők bólintanak. Másodpercek múlva, egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.

- Oké…- szólalok meg elsőnek, még minden nevetve – mond, anya hogy talált meg?

- Igazából csak összefutottunk. Nem nagy történet. – vonja meg a vállát, majd maga alá húzza a lábát.

- Gondolom, ismered Norát…- motyogom idegesen.

- Ja, ne is mond…- forgatja a szemét – kétszínű liba. Nem nagyon van olyan, aki szeretné. Miért, ti is ismeritek?

- Ja. – felhúzott lábakkal bámulok magam elé morcosan.

- Van, aki egészen belsőségesen…- vigyorognak Patrick. Gyilkos tekintetem hat rájuk, az arcukról, azonnal lehervad a mosoly.

- Ribanc. Egyértelműen…- mormolják nagyjából egyszerre.

- Tényleg, hallottam hírét a kapcsolatotoknak. Azt is sejtettük, hogy vége, ugyanis elég zabos tegnap este óta. Van szerencsém a közelébe, „elit” állásban lenni, majd mindennap őt kell bámulnom.

- Ismerős az érzés. Vagyis az volt. – pillantok Patrick mogorván. Szegényem, nem tehet róla…vagyis de, nagyon is tehet! Ha végig engem szeretett, miért jött össze vele?! Seggfej volt. Kész. De azért szeretem… .

- Szóval Patrick, most te szabad vagy, ha jól értem. – vigyorog rá Hannah, pasi felszedős mosollyal. Vissza a karommal tesó, ő az enyém… .

- Nem, Vagyis…egy másik lány miatt szakítottam vele. – motyogja zavartan.

- Oh. És hogy hívják? – lombozódik le. Ahogy ez alatt a negyed óra alatt megismertem, és a gyökereit nézve, tuti felszedi háromból valamelyikőjüket.

- Öm…hát…Sonia! – nyögi ki végül. Sonia? Komolya, életem?

- Na, és mesélj Patrick, hogy néz ki ez a Sonia? – vigyorogva dől hátra Pete. Ez jó lesz, előre érzem…

- Hát…vörös haja van…zöld szeme…

- Tényleg? Vörös haja? Egy pár éve már nem nagyon vannak vörös hajú emberek…- Pete tovább folytatja a szívatás. Elég valószínű, hogy tud rólunk.

- Vöröses-barna. Akkor. – habogja.

- Na, az tök jó. Mutass inkább képet róla, kíváncsi vagyok, hogy néz ki.

- Nekem…nincs róla még képem…- arca egyre vörösebb.

- Jaj, ne. És gondolom akkor ő szívta ki a nyakad…ugye Annie…Lily? Itt volt nálunk az a bizonyos vörös hajú Sonia. – hát Pete teljesen készen van… .

- Ó, istenem, Pete. Hagyd már szegényt, nem látod, hogy ég? Együtt vagyunk, és miattam szakított a ribanccal, ennyi. Most jobb? – nézek rá lesajnálóan.

- Ezt akartam hallani. – röhög. Patrick mellé kucorodva, belepuszilok a nyakába.

- Nem kell engem sajnálgatni…- motyogja durcásan – nem vagyok kisgyerek…

- De, most teljesen olyan vagy, mint egy aranyos, szégyenlős, durcás kisfiú. – puszilok bele a nyakába mosolyogva.

- Jól van, na. – adja meg magát végül. Karját körém fonva húz még jobban magához, majd belepuszil a hajamba.

- Mennyivel jobb a ti szerelmetek nézni, mit a Norásat…- motyogja Joe.

- Nekem mondod. – nevetek föl Patrick vállára hajtva a fejem.

- Egyébként miért nem mondtátok el?

- Hát, én találtam ki. Játékból. – vonom meg a vállam. Furcsállva néznek rám.

- Óvodás. – nevet föl Pete újra.

- Egyébként…hogy-hogy nem lepődik meg senki rajtunk? – kérdezem felvont szemöldökkel, a közben megérkező anyának is szegezve a kérdésem.

- Egyértelmű volt, hogy össze fogtok jönni.

- Mi? Miért?

- Én konkrétan rajta kaptalak titeket. – szól közbe Pete. Kösz.

- Teljesen odáig voltatok, és ahogy elnézem, vagytok egymásért.

- Hát jó…- nevetgélek magamba. Patrick, Andy és Joe, hirtelen elmosolyodnak.

- Négyünkből, csak Wentznek nincs barátnője…hoppá. – vigyorog Patrick, Petere.

- Mi? – nézünk anyával rájuk kérdően – Nektek is van? Mikor, és én miért nem tudtok róla?

- Tegnapi lányok. Alakulóban vannak. – mondja, kivételesen Andy.

- De hát…Petenek is volt egy, nem? – néz rá anya.

- Elcsesztem, jó? Kiderült, a csajnak…csak egy munka volt. – süti le a szemét Pete. Hangos vihogásba kezd rajta kívül mindenki a szobába.

- Te összejöttél egy prostival? – kérdezem vihogva.

- Honnan kellett volna tudnom?! Ugyan úgy nézett ki, mint minden lány, aki buliba készül…

- Legalább pénzt kért tőled utána? – Joe ezt természetesen viccnek szánta, de egészen mást kaptunk válaszul…

- Igen. – és vége. Folyik a könnyünk, az egész ház zeng a röhögésünktől, amit Pete és Miss ribi kis „kalandja” váltott ki belőlünk. Percek kellettek, mire nagyjából lenyugodtunk. Ő csak ült, és mintha untatná ez az egész, várt.

- Szóval Hannah. – váltotok újra én témát – Voltál a koncerten? – kérdezem, visszatartott nevetéssel.

- Természetesen. – kuncog továbbra is – Szokásos volt. Szokásosan zseniális. – vonja meg a vállát, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – Kicsit…eltérve a témától…esetleg, nincs egy szabad szobátok? Vagy inkább egy szabad ágyatok. Pár napja már anya régi lakásában lakok, de nem szeretek túlságosan egyedül lenni ott.

- Hát…- húzom el a szám – mint megtudhattuk, Peteen kívül, mindenkinek van párja, akik nem díjaznák valószínűleg, ha velük aludnál, szóval a kanapé Pete mellett. Peteről egyértelműen lehet tudni, hogy minden lehetséges nőt felszedne, ha tehetné, aki ki is néz valahogy, így „csábító” mosollyal fogadta, miszerint együtt kell aludniuk.

- Uh, lehet, inkább alszom a földön. Lehet, még elkapnék valamit tőle…- néz végig Peteen.

- Nem szállhatnánk le erről a témáról?! – kiabál Pete idegesen, de a vihogás elnyomja a hangját.

- Egyébként…gondolkoztunk rajta, hogyha úgy alakul, mi is ide költöztetnénk a két lányt. – mondja Joe, Andy helyett is.

- Még csak az kéne…így is több nő van hárommal, mint kéne lenni…- morogja magában, a már említett „strici”.  Mérgesen nézünk rá, a hozzá legközelebb ülő Hannah, visszakézből nyakon vágja. Tágra nyílt szemmel nézünk rá. Tipikus Taylor lány. Heves, meggondolatlan, bár lehet megbánja a tettét, még sem kér bocsánatot, az ártana az önbecsülésének…

- Szerintem maradhat…- bólogatunk össze anyával – így legalább három a négy ellen lesz…- kuncogok. Fájdalmasan néznek össze négyen. Három nő, még több női probléma…már rengeteg idő eltelt, sajnos például a menzesz ugyan úgy megmaradt, minden hátul ütőjével együtt. Bár…ennek csak hátul ütője van, a gyerekvállaláson kívül…