12.rész-Barátok?!

-És hány éves?-kérdezte Ashley.
-Tizennyolc...most végzős!-pirultam tovább.
-És te egyébként te hány éves is vagy?-kérdezte Tiffany.
-Tizenöt!
-Komoly?-döbbent le Lindsay.-Azt hittem te is annyi vagy! Bőven idősebnek nézel ki!-röhögött.
-Tudom...mindenki ezt mondja!-mosolyogtam.-Egyébként ti hány évesek vagytok?
-Én tizennégy!-mondta Tiffany.
-Tizenöt!-sóhajtott Ashley.
-Én tizennyolc, mint Patrick!-mosolygott Lindsey.
-Értem! És...ki lehet menni egyedül? Mondjuk sétálni, vagy nem tudom.
-Hát...-húzta el a száját Tiffany.-Nem sajnos. Mi is csak úgy tudunk, hogy behazudunk valamit, pl. hogy külön órán vagyunk, vagy korrepetáláson, meg satöbbi.
-De kimászni is kiszoktunk néha az ablakon!-nevetett Lindsey.
-Őőő, a harmadik emeleten vagyunk!-nevettem.
-Na megmutatjuk a mi titkos kis "mászókánk"!-mondta, és a teraszhoz vezetett. A terasz az udvarra vezetett, de igazából senki nem volt ott, néhány madáron kívül, plusz közvetlen egy fa állt mellette, aminek az ága pont úgy lógott a teraszra, hogy ki lehessen mászni rajta.
-Hű! Ez nagyon jó!-dicsértem meg.
-És nézd! Még a főkapuhoz sem kell menni!-mutatott a kerítésre, ami alul fel volt szakadva.-Úgy van beállítva, hogy esetleg ha az őrmester véletlen erre járna, akkor se látná!-magyarázta.-Az út pedig ugyan oda vezet, egy kis kerülővel.
-Értem! Én még meg sem kérdeztem...nektek van barátotok?
-Nekünk nincs, de Lindsey-nek van...-húzta el a száját a másik két lány.
-Igen. Tom, nem rég volt húsz éves!-mondta mosolyogva.
-És, akkor hogy szoktatok találkozni?-kérdeztem.
-Na ezért is mutattam a lemászót, hogyha Patrickkel szeretnél találkozni így sikerül! Minden este, néha nappal is egyébként, itt szoktam lemászni! Este kilenckor szoktam menni, ő ott szokott várni, és vagy bulizni megyünk, vagy a lakására!
-Na, de mi sem szoktunk itthon ülni!-szólt bele Ashley.-Ha bulizni mennek néha mi is megyünk, meg csak úgy sétálni, barátnőkkel találkozni satöbbi.
-És hogy engednek be egy diszkóba, és gondolom Lindsey te nem kólát szoktál inni!-nevettem.
-Hát ezt jól gondolod! A haverom húszon három éves, szóval ő már nagykorú!
-De igen mi kólázunk...nekünk Lindsey nem engedi a piát! Sőt még egy koktélt sem!-mondta morcosan Tiffany.
-Ebben a korban nem tudja az ember a mértéket...nem engedem hogy úgy járjatok mint én! Tizenöt voltam amikor először berúgtam egy házi buliban... . Nem jó higgyétek el!
-Ismerős...-mondta utalva.
-Te már rúgtál be??-döbbentek le megint.
-Igen! Amikor még nem jártam Patrickkel, akkor hívott meg egy végzős buliba...-húztam el a szám.-És akkor majdnem...khm...szóval egy idegen sráccal...de csak majdnem! Patrick konkrétan letépett róla az elmondása szerint!
-Az durva...és te Patrickkel már...?
-Tiffany! Ne kérdezz már ilyeneket!-szólt rá Lindsey.
-Igen!-hajtottam le a fejem rákvörösen. A szemem sarkából láttam a lányok teljesen lesokkolt arcát.
-Hát csajszi jól benne vagy az életben...-mondta Ashley.-És mikor?
-Khm...tegnap este... . Segített pakolni, és nem akartam hogy olyan későn hazamenjen... .-mondtam. Sosem mondanék el ilyeneket senkinek, de egyszerűen ilyen rövid idő után is úgy érzem, hogy hármójukban tényleg megbízhatok!
-Okééé, erre nem számítottam....-mondta nevetve Tiffany.
-Dehogy nem számítottál!-forgatta a szemét Lindsay, Tiffany pedig összehúzott szemmel bemutatott neki, erre persze kitört belőlem és Ashley-ből is a nevetés.
-Egy fontos kérdés...közös reggeli van ugye?
-Igen! Hétköznap reggel hétkor van reggeli, hétvégén kilenckor vagy tízkor, de például akkor ki lehet hagyni ha tovább alszol esetleg. Vacsora hatkor van, hétvégén viszont ebéd is van és az pedig egykor vagy délben. De minket a nagyobbakat kiszoktak engedni, hogy így csoportban elmehessünk a boltban, vagy néha még a plázába, de az árvaház annyira nem gazdag hogy ezt sűrűn megengedje magának!.magyarázta Lindsay. Látszik hogy ő a legnagyobb, mivel teljesen máshogy beszél mint például Tiffany.
-Értem!-gyorsan küldtem Patrick egy sms hogy nagyon jó minden, mivel nem akartam hogy izguljon. A lányok segítettek kipakolni, felragasztani a posztereim, meg úgy az ízlésem szerint berendezkedni. Közben végig beszélgettünk, nevettünk, hülyéskedtünk, zenét hallgatunk. Hatóra előtt lesétáltunk az ebédlőbe. Azt gondoltam, hogy olyan lesz mint egy iskola ebédlője, de nagyon nem olyan! Rendesen olyan mint, egy lakás étkezője. Négyes asztalok vannak, szóval mi együtt ültünk. Rántott hús volt sült krumplival és alma. Nem tudom mikor ettem utálja meleg ételt de komolyan! Nemhogy jól esett végre, hanem még nagyon finom is volt! Hat után a kicsiknek közös játék volt, mehetett aki akart, mi pedig a szobánk ment, ahol két csomag chips felbontása után filmet néztünk (elég furcsa tudom, de a nagyobbak kaptak szobánként egy laptopot). Tizenegy fele zuhanyzás következett. A közös fürdök sokszor koszosak, de ez nagyon szép tiszta és ez is otthonos! Fogmosás, majd beszélgetés és alvás... . Már amikor lefeküdtünk tudtam hogy készülnek valamire... .