7.rész-Egy nap együtt

Általában végig alszom az éjszakát a mait kivéve, ugyanis szomjúságra keltem. Az órámra pillantottam, ami hajnali ötöt mutatott. Árnyékként lépkedve a nyikorgó lépcsőn, mikor halk kaparászást véltem hallani a bejárati ajtón túl. Csendben oda settenkedtem, és horror filmbe illő módon a fekete hajam az arcomba fésültem és Samarásan állva lassan kinyitottam a nyikorgó ajtót. Gondoltam hogyha egy betörőről van szó akkor az ettől megijedt és elfut. Na, nem betörő volt, de az illető jobban megijedt mint a betörő.

-Váááá!-üvöltötte lányos sikolyhoz hasonlóan Patrick. 

-Úristen te mit keres itt?-söpörtem ki a hajam a szememből. 

-Én gondoltam meg...meglátogatlak...-mondta rémülten.

-Hajnali ötkor?-nevetettem, mire szaggatottan bólintott.-Jaj, gyere már be!-húztam magammal az elájulni készülő fiút. Felkapcsolva a villanyt a nappaliba vezettem. A világosban tökéletes láttam, az arca falfehér, a szája kililulva, és teljes sokk az arcán.-Jézusom jól vagy?? Kérsz inni?-kérdeztem ijedten. 

-Nem...nagyon nem vagyok jól, és azt hiszem egy csepp vizet se tudnék lenyelni... .-mondta maga elé bámulva. 

-Annyira sajnálom hogy megijesztettelek!-ugrottam az ölébe, és szorosan átöleltem. Még mindig mozdulatlanul ült, mire közel hajolva hozzá megcsókoltam. Mintha egy jégkockára forró vizet öntöttem volna, Patrick úgy "olvadt" fel, és szorosan átölelve tovább csókolt. Egyre hevesebben csókolt, mikor valami elkezdte nyomni a fenekem... . 

-Khm... .-váltam el Patricktől. 

-Öm...bocsi...-motyogta pironkodva. Nevetve megcsóváltam a fejem, és puszit nyomtam az orrára. Mivel a kanapéval szembe van egy tükör, így tökéletes láttam, hogy Patrick az alsó ajkába harapva, fájdalmasan végig néz rajtam. Egy fekete csipke spagetti pántos topp, és hozzá illő fekete csipke bugyi volt rajtam, ezért inkább a felöltözés mellett döntöttem. Fűző, szoknya, harisnya, bakancs, kiegészítők. Csak a szokásos. A fekete rúzs felkenési után komótosan lesétáltam a lépcsőn a konyhába, ahol Patrick otthon érezve magát teát ivott. Éppen mikor a pulthoz léptem ő is felállt, és mintha csak véletlen lett volna megérintette a fenekem. Kajánul rám vigyorogva puszit nyomott a homlokomra, majd nevetve leült. 

-Egyébként...minek jöttél ide ilyen korán?-kérdeztem fáradtan eszegetve a zabpelyhem. 

-Meg akartalak lepni!-mondta nevetve. 

-Hát sikerült...-mondtam.

-Neked meg megijeszteni!

-Azt hittem betörő vagy!

-Hát nem! De ha az lett volna, akkor ő már valahol Japán környékén lenne...-mondta utalva arra, hogy egy egészen kicsit ijesztő voltam. 

-Hát ezért sem nagyon értem, hogy miért pont én!-húztam el bizonytalanul megint a szám. 

-Hányszor mondjam el hogy, mert nekem te így vagy tökéletes! Amikor kilépsz az ajtón a hideg ködös napon, és egy pillanatra nem kapok levegőt, részben mert megijesztesz részben mert...-állt fel és mellém lépett.-gyönyörű vagy!-súgta a fülembe. Vajon lehetséges triplán beleszeretni valakibe? Mert velem most ez van... . Annyira szeretek vele beszélgetni! Az órák szinte perceknek tűnnek mellette, így történt, hogy majdnem elkéstünk a suliból. Az órák unalmasan és üresen teltek, viszont a szünetek csodálatosak voltak! A lefagyott, hideg padon üldögélve nézelődtünk és beszélgettünk. Mindezt úgy, hogy ő a derekam átölelte, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Rossz indulatú emberek persze mindig vannak, ezért egy-egy szúrós beszólást is kaptunk, de kedves, mosolygós pillantásokat is kapott a kapcsolatunk... . Haza megint csak együtt mentünk, vagyis hozzánk. Jó lenne néha nála is, mert olyan régen jártam már náluk! Este kilencig együtt voltunk, mondjuk mielőtt kikísértem láttam rajta, hogy várta hátha mondom hogy aludjon itt, de ezt még korainak tartom... . Nem a kapcsolatunk frissége, miatt, hanem az én korom miatt... . Bevallom (és ezt már másik is mondták) fejlettebb vagyok, mint tizenöt, de próbálom visszatartani ezt..., ezért zuhanyzás után fáradtan bedőltem az ágyamba és gyorsan el is nyomott az álom.