8.rész-Betegen

Hajnali kettő...megint, csak éppen most másra kellek... . Szörnyen melegem van, szédülök, fáj a fejem és a torkom. Erőtlenül kikelek az ágyból, és a villanykapcsolót keresve kivánszorgok a fürdőbe. A lázmérővel együtt leülök a földre, és a fürdőkádnak döntve a fejem várom hogy megmérje hogy lázas vagy-e vagy sem. Hirtelen hangos csipogásra kapom fel a fejem, mivel majdnem elaludtam. Negyven?!!! Itt ülök egyedül lázasan, fáradtan a sötét lakásba... . Patricket nem akarom felhívni, meg egyébként is...lehet reggelre jobban leszek! Nehezen felhúzva magam kivánszorogtam a fürdőből, és visszaesve az ágyamba elaludtam... .

Reggel egy fekete macskanadrágot, fekete pólót, rá egy pulcsit vettem ami számomra kesztyű is volt, mivel rálógott teljesen a kézfejemre, szokásomtól eltérő bakancs, kabát, sapka, sál.

-Jó reggelt eszkimó!-mosolygott rám Patrick, és a számról lehúzva a sálat átölelt, és hosszasan megcsókolt. 

-Szia!-bújok hozzá. 

-Baj van?

-Hajnali kettőkor felkeltem negyven fokos lázzal...-sóhajtok. 

-És akkor most miért vagy itt??? Miért nem otthon pihensz?

-Mert...egyedül amúgy is unatkoznék...kibírom.-vontam meg a vállam. 

-Hát jó...-karolta át a vállam, én pedig fáradtan rádöntöttem a fejem, és így indultunk el. Első két szünetben a belső padokon üldögéltünk, viszont harmadik órán már nem bírtam... .
-Katherina, jól van?-nézett rám az angol tanár.-Falfehér, és az arca pedig teljesen vörös!
-Igen! Persze jól vagyok!-motyogtam.
-Menjen le az orvosiba, mert nem fest jól... .-mondta, mire bólintottam és lassan felállva kiléptem az ajtón. Vánszorogva lépkedtem, mikor a fiú vécéből ismerős köhögést hallottam meg. Megfordulva az éppen kisétáló Patricket pillantottam meg.
-Hogy-hogy itt vagy?-lépett elém, és átölelt.
-Leküldtek az orvosiba... .-sóhajtottam.
-Lekísérlek!-vált el tőlem, és megfogta a kezem.
-Nem neked most órán kell lenned...egyedül is le tudok vánszorogni... .
-Biztos?
-Biztos!-mosolyogtam.
-Hát jó...akkor szia!-nyomott puszit a homlokomra.
-Szia!-indultam el. Orvosi szobába bekopogva kinyitottam az ajtót, ahol jobboldalt egy ágy és egy szekrény helyezkedett el, baloldalt pedig asztal székekkel és egy kuka.
-Jó napot!-üdvözöltem kedvesen az iskola orvost.
-Szervusz!-mosolygott.-Ülj le!-lépett a szekrényhez, kivéve egy lázmérőt, miközben én lehuppantam az ágyra. Nagyjából öt perc telhetett el, míg el nem kezdett csipogni.-Jaj! Ez elég magas!-pásztázta az elektromos kis szerkezetet.-Haza engedlek, de mindenképpen menj el orvoshoz!-mondta, pakolászás közben.
-Rendben! Viszontlátásra!-nyitottam ki az ajtót.
-Szia!-mondta, de már éppen hogy hallottam az ajtón kívül. Hanyagul a vállamra dobtam a táskám, majd a portástól elköszönve elindultam a havas úton a buszmegálló felé. Pár perc várakozás után megérkezett a busz, ahol a táskámból kivéve a fülesem és a telefonom kizártam a külvilágot, vagyis zenét hallgattam. A monoton út után a betegekkel teli gyerekorvosi rendelőbe vártam egy órát (!!), míg végre behívtak.
-Jó napot!-léptem be.
-Szervusz! Ülj ide! Mi a panasz?-intett az előtte lévő szék felé az orvos, ahol kényelembe helyezve magam elmondta miért is vagyok itt.
-Láz, fejfájás, torokfájás, köhögés.-soroltam, miközben Mrs. Hamilton a tüdőmet hallgatta.
-Értem!-folytatta, miközben különféle információkat diktált az asszisztensének.-Influenzás vagy, pihenj otthon sokat, forró tea, C vitamin, köptető, amit felírtam recept be!-hallgattam bólogatva.-Ja és...Katherina!-szólt utánam.-Csak egy kicsit menj ki néha a napra nem is az csak azért mert falfehér vagy, hanem a D vitamin miatt is!-mondta, szinte könyörgően. Nevetve bólintottam, és becsuktam az ajtót. A közeli patikába megvettem pár dolgot, plusz a boltban vettem néhány kifogyni készülő ételt, mivel nem hiszem hogy ezen a héten lesz erőm bármit is venni... . Ezután vissza buszút, majd séta. Otthon kipakolás után forró fürdőt vettem, lázat mértem, majd teából, ennivalóból és gyógyszerből feltankolva felmentem az emeletre, ahol az éjjeli szekrényemre lepakoltam minden, és a laptopommal a kezembe bedőltem az ágyba.