5.rész-Kezdetek...

Na ez hogy lehetséges? Reggel tizenegy óra fele aludtam el...most pedig hajnali kettő van. Átaludtam az egész napot, most meg teljesen kipihent vagyok. Óvatosan kikeltem az ágyból, Patrick nem felébresztve kiléptem a hálószobából és a terasz felé vettem az irányt, ahol egy pokróccal és egy bögre forró csokival üldögéltem. Éppen kortyolgattam az édes, meleg löttyöt, mikor rám tört egy érzés...egy érzés, ami szinte gyomron (és szíven) vágott. Hiányzott...nem, nem Patrick, hanem Pete... . Az illata, a csókja, az ölelése, a mosolya...mindene! Bármit megadnék azért, ha most ide jönne, átölelne és megcsókolna... . Mindent! Hogy gondolhatok ilyenre, mikor fent alszik Patrick, aki életem szerelme...de...én úgy érzem...Pete is...na jó, ezt inkább nem is folytatom, még fejben sem! A számszélébe harapva, megint egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nagyjából fél órát ülhettem kint, de mivel kezdetem fázni inkább bementem. Összegubózódva ültem a kanapén magam elé bámulva... . A folyamatos gyomorgörcs szinte megölt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kezembe kaptam a telefonom, és azonnal tárcsáztam.
-Katherina?-vette fel döbbenten Pete.
-Igen.-mondtam a már így is szét harapdált, vérző szám harapva.
-Hajnali háromnegyed kettő van! Mit szeretnél?
-Szóval...én csak...nekem...hiányzol!-mondtam ki hirtelen, de azonnal meg is bántam. Hogy mondhattam ilyet? Hogy?? Szinte hallottam ahogy elmosolyodik, én pedig elpirulok... .
-Ugye ezzel nem azt akarod mondani hogy találkozni akarsz most?-kérdezte nevetve.
-Nem, nem tervezem!-válaszoltam én is nevetve. Fél négyig (!) beszélgettünk, de mielőtt letettem a világ leundorítóbb, legszemetebb ötletével álltam elő... .
-Egy nagyon undorító, szemét ötletem van... . Mi lenne, ha...találkoznák...csak...titokba. Hogy csak mi ketten tudunk róla. Ugye érted?-suttogtam.
-Katherina ez egy nagyon rossz ö...-kezdett bele.
-Kérlek!-mondtam könyörgően.-Senki nem tudná...csak mi!
-Ez akkor is nagyon rossz ötlet...de...jó!-egyezett bele.-Van egy ötletem, de...nem biztos hogy...-kezdett bele.
-Mond!-noszogattam izgatottan.
-Szóval van egy régi barátom, akinek az óceánparton van egy nyaralója New York city határán és ő oda tudná adni akár több napra is ha szeretnéd!
-Több napra...-haraptam (megint) bele a számba.-az nagyon jó lenne, de mégis mint mondanék Patricknek?-kérdeztem bizonytalanul.
-Barátnőid elhívtak magukkal nyaralni, vagy forgatás miatt kell elmenned?
-Akkor inkább hogy a lányokkal megyek, mert most egy darabig nem lesz forgatás.-mondtam.
-Jó! Holnap reggel tízre ugyanoda megyek érted ahova múltkor!
-Jó! Akkor szia!
-Szia!-tette le a telefont. Pár perc ideges bambulás után erőt vettem magamon és visszafeküdtem. Halkan visszahelyezkedtem, mikor egy érintést éreztem meg magamon.
-Hol voltál?-suttogta a nyakamba Patrick, majd egy finom csókot lehelt rá.
-Levegőzni. Nem igazán tudnék most aludni...-motyogtam aggódva.
-Akkor jó!-nevetett, majd a számhoz hajolva megcsókolt. Megsimítva a nyakam újra és újra megcsókolt, ezek után lassan lesimította rólam a pizsama felsőm. Az utána következő dolgot meg gondolom már egyszerű kitalálni... .

****

Én egy kurva nagyok! Bocsánat a kifejezésért de ez így van! Ma reggel tízkor indulok Petetel egy elég romantikusnak mondaható "nyaralásra" most meg itt fekszem Patrick mellett... . Hányok magamtól! 

-Patrick...-kezdtem bele rekedten suttogva.

-Mondjad!-válaszolt mosolyogva, miközben simogatta a hajam. 

-Szóval mikor levegőztem Lindsay felhívott, hogy elmennék a velük pár napra kicsit nyaralni. New York city határánál van egy barátjának egy óceánparti háza.-motyogtam. 

-És miért hajnali kettőkor hívott fel? És ha nem vagy fönt? Egyébként hány napra?

-Hát...Lindsay néha legkevésbé sem tapintatos. Három napra.-próbáltam kicsit magabiztosabb lenne, nehogy gyanút fogjon hogy hazudok. 

-Oh értem!-nevetett.-És akkor hánykor indulsz?

-Tíz!

-Akkor készülnöd kéne, mert lassan fél kilenc!-mondta.

-Jaj!-ugrottam ki az ágyból. A bőröndöm leszedve villámsebességgel kezdtem pakolni. 

-Várj!-kelt ki az ágyból Patrick, majd mellém lépve ő is pakolni kezdett. Ha tudná miben segít...fú. Sikeresen összecsuktam a bőröndöm, majd zuhanyzás után felöltöztem, farmersort, fehér ujjatlan, fehér saruszandál, kalap, napszemüveg, nyaklánc és kék kézitáska. Tízkor mindennel meg voltam, így eltudtam indulni kényelmesen... . Vagyis majdnem.

-Szia Kate!-lépett mellém Patrick, majd magához húzva hosszasan megcsókolt.-Egyébként...-lépett el mellőlem.-Hol vannak a lányok?-kérdezte felvont szemöldökkel. 

-Ők...nem itt álltak meg...-motyogtam lefehéredve. 

-Na jó, Katherina kivel csaltál meg??-kiabált rám, benne pedig megállt az ütő. Ha ezt most elmondom vége mindennek. Katherina színésznő vagy! Gondolkozz! A számba harapva felvettem a most bennem lévő legnyugodtabb stílust majd ránéztem, mitha tényleg igazat mondanék. 

-Senkivel! Ha szeretnéd felhívom Lindsay hogy ő megmondja!-mondtam. Nagyon bízom benne hogy a barátnőm fel fogja fogni a szitut és falaz nekem. 

-Hát jó, akkor gyerünk!-nézett rám idegesen. Az ájulás szélén tárcsáztam Lindsay számát. 

-Szia Lindsay!-szóltam bele.-Patrick azt szeretné tudni tényleg veletek megyek-e nyaralni!

-Mi?-döbbent le hirtelen, majd felfogva azonnal beszállt. 

-Persze!-mondta egyértelmű választ adva.-Ha odaadod Patricknek a telefont neki is elmondom!-mondta, majd Patrick kezébe nyomtam.

-Ühüm, ühüm. És miért nem jöttök a ház elé? Oh, értem! És te véletlen nem hazudnál Katherina kedvéért? Hát jó... .-nézett maga elé dühösen. Szinte folyt ki a telefonomból a sok hazugság amit nem hallottam természetesen.-Biztos? Akkor jó! Szia!-tette le a telefont.-Tessék!-adta vissza még mindig kissé feszülten a telefont.-Lindsay azt mondta nem kell hogy oda kísérjelek... .-mondta összehúzott szemöldökkel. 

-Igen!-bólintottam a számba harapva.-Akkor megyek is! Szia!-nyomtam bizonytalan puszit a szájára.

-Szia!-köszönt az ajtó félfának támaszkodva még mindig feszülten méregetve. Az ajtón kilépni szinte maga volt a megváltás! Gyorsan visszahívtam Lindsay hogy elmondjam mi is van.

-Szia Lindsay! Tudom hogy ez neked nagyin cikis szitu volt, de nekem sokkal inkább!

-Katherina Margaret Salvatore ki a franc volt az a tuskó akivel megcsaltad szerencsétlen Patricket???-üvöltötte.

-Pete...-motyogtam magam után húzva a bőröndöm. Egy pár másodperc csend után végre újra megszólalt. 

-Nagyon nagyot csalódtam benned... . Tudod mit, inkább tegyük le. Ez...áh!-mondta, majd megszakadt a vonal. 

-Lindsay! Lindsay ne!-kiabáltam bele a telefonba. Könnyek között eltéve a telefonom végre Petehez értem aki már izgatottan várt. Berakva a csomagtartóba a bőröndöt gyorsan beültem mellé.-Majdnem lebuktunk és Lindsay végleg megutált!-hadartam könnyezve.

-Mi? Mi történt??-kérdezte idegesen. Töviről hegyire elmeséltem neki mi történt.-Úristen...mondtam hogy ez egy nagyon rossz ötlet!-förmedt rám idegesen. 

-Legalább te ne legyél ilyen velem!-kiabáltam rá sírva.

-Tudod hogy nem úgy értettem...bocsi!-húzott magához, hosszasan megcsókolva. Az az érzés felbecsülhetetlen volt ami akkor átjárt! Mint az első szerelem! A pillangók a gyomromban, a tetőtől talpig bizsergés...szinte felfoghatatlan! A szikra...amit Patrick csókjainál...már nem érzek!-Mitől ilyen sebes a szád?-kérdezte suttogva, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta. 

-Amikor ideges vagyok harapdálom!-mondtam megint!! Beleharapva a számba. 

-Ezt ne csináld!-szedte szét a szám mosolyogva, majd megint megcsókolt. Minden rossz érzés, bűntudat elszállt belőlem és csak az a kellemes, boldogság maradt benne ami a kettesben töltött pillanatól volt! Megsimítva az arcom puszit nyomott az orromra, majd beindítva a kocsiját és elindultunk... .