-Katherina?-vette fel döbbenten Pete.
-Igen.-mondtam a már így is szét harapdált, vérző szám harapva.
-Hajnali háromnegyed kettő van! Mit szeretnél?
-Szóval...én csak...nekem...hiányzol!-mondtam ki hirtelen, de azonnal meg is bántam. Hogy mondhattam ilyet? Hogy?? Szinte hallottam ahogy elmosolyodik, én pedig elpirulok... .
-Ugye ezzel nem azt akarod mondani hogy találkozni akarsz most?-kérdezte nevetve.
-Nem, nem tervezem!-válaszoltam én is nevetve. Fél négyig (!) beszélgettünk, de mielőtt letettem a világ leundorítóbb, legszemetebb ötletével álltam elő... .
-Egy nagyon undorító, szemét ötletem van... . Mi lenne, ha...találkoznák...csak...titokba. Hogy csak mi ketten tudunk róla. Ugye érted?-suttogtam.
-Katherina ez egy nagyon rossz ö...-kezdett bele.
-Kérlek!-mondtam könyörgően.-Senki nem tudná...csak mi!
-Ez akkor is nagyon rossz ötlet...de...jó!-egyezett bele.-Van egy ötletem, de...nem biztos hogy...-kezdett bele.
-Mond!-noszogattam izgatottan.
-Szóval van egy régi barátom, akinek az óceánparton van egy nyaralója New York city határán és ő oda tudná adni akár több napra is ha szeretnéd!
-Több napra...-haraptam (megint) bele a számba.-az nagyon jó lenne, de mégis mint mondanék Patricknek?-kérdeztem bizonytalanul.
-Barátnőid elhívtak magukkal nyaralni, vagy forgatás miatt kell elmenned?
-Akkor inkább hogy a lányokkal megyek, mert most egy darabig nem lesz forgatás.-mondtam.
-Jó! Holnap reggel tízre ugyanoda megyek érted ahova múltkor!
-Jó! Akkor szia!
-Szia!-tette le a telefont. Pár perc ideges bambulás után erőt vettem magamon és visszafeküdtem. Halkan visszahelyezkedtem, mikor egy érintést éreztem meg magamon.
-Hol voltál?-suttogta a nyakamba Patrick, majd egy finom csókot lehelt rá.
-Levegőzni. Nem igazán tudnék most aludni...-motyogtam aggódva.
-Akkor jó!-nevetett, majd a számhoz hajolva megcsókolt. Megsimítva a nyakam újra és újra megcsókolt, ezek után lassan lesimította rólam a pizsama felsőm. Az utána következő dolgot meg gondolom már egyszerű kitalálni... .
****
Én egy kurva nagyok! Bocsánat a kifejezésért de ez így van! Ma reggel tízkor indulok Petetel egy elég romantikusnak mondaható "nyaralásra" most meg itt fekszem Patrick mellett... . Hányok magamtól!
-Patrick...-kezdtem bele rekedten suttogva.
-Mondjad!-válaszolt mosolyogva, miközben simogatta a hajam.
-Szóval mikor levegőztem Lindsay felhívott, hogy elmennék a velük pár napra kicsit nyaralni. New York city határánál van egy barátjának egy óceánparti háza.-motyogtam.
-És miért hajnali kettőkor hívott fel? És ha nem vagy fönt? Egyébként hány napra?
-Hát...Lindsay néha legkevésbé sem tapintatos. Három napra.-próbáltam kicsit magabiztosabb lenne, nehogy gyanút fogjon hogy hazudok.
-Oh értem!-nevetett.-És akkor hánykor indulsz?
-Tíz!
-Akkor készülnöd kéne, mert lassan fél kilenc!-mondta.
-Jaj!-ugrottam ki az ágyból. A bőröndöm leszedve villámsebességgel kezdtem pakolni.
-Várj!-kelt ki az ágyból Patrick, majd mellém lépve ő is pakolni kezdett. Ha tudná miben segít...fú. Sikeresen összecsuktam a bőröndöm, majd zuhanyzás után felöltöztem, farmersort, fehér ujjatlan, fehér saruszandál, kalap, napszemüveg, nyaklánc és kék kézitáska. Tízkor mindennel meg voltam, így eltudtam indulni kényelmesen... . Vagyis majdnem.
-Szia Kate!-lépett mellém Patrick, majd magához húzva hosszasan megcsókolt.-Egyébként...-lépett el mellőlem.-Hol vannak a lányok?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ők...nem itt álltak meg...-motyogtam lefehéredve.
-Na jó, Katherina kivel csaltál meg??-kiabált rám, benne pedig megállt az ütő. Ha ezt most elmondom vége mindennek. Katherina színésznő vagy! Gondolkozz! A számba harapva felvettem a most bennem lévő legnyugodtabb stílust majd ránéztem, mitha tényleg igazat mondanék.
-Senkivel! Ha szeretnéd felhívom Lindsay hogy ő megmondja!-mondtam. Nagyon bízom benne hogy a barátnőm fel fogja fogni a szitut és falaz nekem.
-Hát jó, akkor gyerünk!-nézett rám idegesen. Az ájulás szélén tárcsáztam Lindsay számát.
-Szia Lindsay!-szóltam bele.-Patrick azt szeretné tudni tényleg veletek megyek-e nyaralni!
-Mi?-döbbent le hirtelen, majd felfogva azonnal beszállt.
-Persze!-mondta egyértelmű választ adva.-Ha odaadod Patricknek a telefont neki is elmondom!-mondta, majd Patrick kezébe nyomtam.
-Ühüm, ühüm. És miért nem jöttök a ház elé? Oh, értem! És te véletlen nem hazudnál Katherina kedvéért? Hát jó... .-nézett maga elé dühösen. Szinte folyt ki a telefonomból a sok hazugság amit nem hallottam természetesen.-Biztos? Akkor jó! Szia!-tette le a telefont.-Tessék!-adta vissza még mindig kissé feszülten a telefont.-Lindsay azt mondta nem kell hogy oda kísérjelek... .-mondta összehúzott szemöldökkel.
-Igen!-bólintottam a számba harapva.-Akkor megyek is! Szia!-nyomtam bizonytalan puszit a szájára.
-Szia!-köszönt az ajtó félfának támaszkodva még mindig feszülten méregetve. Az ajtón kilépni szinte maga volt a megváltás! Gyorsan visszahívtam Lindsay hogy elmondjam mi is van.
-Szia Lindsay! Tudom hogy ez neked nagyin cikis szitu volt, de nekem sokkal inkább!
-Katherina Margaret Salvatore ki a franc volt az a tuskó akivel megcsaltad szerencsétlen Patricket???-üvöltötte.
-Pete...-motyogtam magam után húzva a bőröndöm. Egy pár másodperc csend után végre újra megszólalt.
-Nagyon nagyot csalódtam benned... . Tudod mit, inkább tegyük le. Ez...áh!-mondta, majd megszakadt a vonal.
-Lindsay! Lindsay ne!-kiabáltam bele a telefonba. Könnyek között eltéve a telefonom végre Petehez értem aki már izgatottan várt. Berakva a csomagtartóba a bőröndöt gyorsan beültem mellé.-Majdnem lebuktunk és Lindsay végleg megutált!-hadartam könnyezve.
-Mi? Mi történt??-kérdezte idegesen. Töviről hegyire elmeséltem neki mi történt.-Úristen...mondtam hogy ez egy nagyon rossz ötlet!-förmedt rám idegesen.
-Legalább te ne legyél ilyen velem!-kiabáltam rá sírva.
-Tudod hogy nem úgy értettem...bocsi!-húzott magához, hosszasan megcsókolva. Az az érzés felbecsülhetetlen volt ami akkor átjárt! Mint az első szerelem! A pillangók a gyomromban, a tetőtől talpig bizsergés...szinte felfoghatatlan! A szikra...amit Patrick csókjainál...már nem érzek!-Mitől ilyen sebes a szád?-kérdezte suttogva, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Amikor ideges vagyok harapdálom!-mondtam megint!! Beleharapva a számba.
-Ezt ne csináld!-szedte szét a szám mosolyogva, majd megint megcsókolt. Minden rossz érzés, bűntudat elszállt belőlem és csak az a kellemes, boldogság maradt benne ami a kettesben töltött pillanatól volt! Megsimítva az arcom puszit nyomott az orromra, majd beindítva a kocsiját és elindultunk... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése