-Hm...mi?-szólt vissza ébredezve.
-Mennyi az idő?-kérdeztem újra. Valószínűleg csukott szemmel matatott az éjjeli szekrényen, mert hallottam, hogy kb. öt dolog lezuhant, hármat meg arrébb tolt... .
-Öm...tizenegy nulla öt!-az ütő megállt benne. A szemem úgy pattant ki akárcsak a tűzijáték a tortán, mikor meggyújtják.
-Nyolcra a forgatáson kellett volna lennem!-mondtam, miközben az kiakartam mászni az ágyból, de megint visszatartott.
-Katherina! Ma nincs forgatás!-mondta csukott szemmel, átölelve a derekam.
-De biztos hogy van!-szabadulni akartam az ölelésből, de természetesen nem engedett. Gyors mozdulatokkal nyomkodta a telefonját, majd felém mutatta.-Oh...ma tényleg nincs!-nevettem kínosan, majd a még mindig ölelő karhoz tartozó mellkasra dőltem.-Mit csinálnék én nélküled!-mosolyodtam becsukva a szeme.
-A kocsidban ülnél, és kb. 105 km/órás sebességgel tartanál a forgatásra!-motyogta ő is csukott szemmel, mire felnevettem.
-Mi a...?-nyitottam ki a szemem nagyjából két óra elteltével. Félig leesve az ágyról matattam a telefonom után, ami öt perc keresgélés után sikeresen meg is lett.-Haló?-szóltam bele álmos hangon.
-Szia kicsim aludtál?-köszönt a vonal másik végén anya.
-Hát...miért hány óra?-kérdeztem törölgetve a szemem.
-Délután kettő!-mondta.
-Hát..ő...figyelj kicsit később visszahívlak! Szia!
-Hát...szia!-tette le furcsállva.
-Na, jó! Ébredj!-toltam el magamtól Patricket.
-Minek?-mondja, mire megint próbált elkapni, de addig én már felálltam.
-Mert mindjárt negyed kettő!-fogtam meg egy hajgumit, majd lehajolva a fejem tetejére kontyba fogtam a barna loboncom, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol a hűsítővíz alá beállva lezuhanyoztam. A köntösöm magamra kapva kényelmesen lesétált a konyhába reggeli készítés céljából. Nem vagyok egy nagy szakács, de egy palacsintát összetudok dobni (jobb esetben...). Éppen fordítottam meg a palacsintát, mikor "valaki" hátulról átölelt, és belepuszilt a nyakamba.
-Amúgy sem lesz jó a palacsinta, de így még annyira sem!-mondtam, mire Patrick felnevetett.
-Jó, de például pizza rendelésben nagyon is profi vagy!-mondta.
-Basszus, mondtam anyának hogy visszahívom! Átveszed? Köszi!-adtam a kezébe a lapátot.
-De én nem tudok palacsintát sütni!-kiabált utánam, mikor már a lépcsőnél jártam.
-Nálam biztos jobban!-kiáltottam vissza, majd a telefonom a kezembe véve tárcsáztam anya számát. Mint kiderült csak érdeklődni akart élek-e még, szóval egy ötperces beszélgetéssel le is tudtuk a dolgot. Mire visszaértem a konyhába, a szakácsom már meg is terített... .
-Mondtam hogy jobban megcsinálod mint én!-huppantam le mosolyogva a szélre, majd a villát felkapva ette egy falatot belőle, ami nem mondanám hogy jó ötlet volt.-Ez...megégett!-mondtam köhögve.
-Mondtam hogy bénább vagyok mint te!-ült le nevetve, ő is belekóstolt, de lenyelni már nem nyelte.-Na jó...majd...eszünk valamit koncert előtt!-mondta megfogva a tányérokat, a kukához lépve pedig kiürítette a tartalmát. Egyetértően bólogattam, majd az felálltam a székről azzal a céllal hogy felmegyek felöltözni. Sortot vettem, alá fekete harisnyát, fekete Ramones felsőt, plusz a derekamra kötöttem a fekete-piros kockás ingem. Sietve letipegtem ahol már Patrick várt. Ugye még koncert előtt enni akartunk és negyed négyre a stadionba kell lenni. Az evés végül a Starbucks-ban merült ki, de legalább nem az odaégett palacsintát kellett enni... . Negyedre éppen hogy megérkeztünk, a dolgok pedig ugyan úgy voltak mint mindig. Mindig a színfalak mögül szoktam végig nézni a koncertet. Rajongók nézzék rendesen ha már úgy is meg veszik a jegyet, meg amúgy is...furcsa lenne ha ott állnék közöttük... . Szóval...a koncert kilenckor kezdődött és tízkor lett vége, utána még kimentek fotózkodni a rajongókkal, addig én az öltözőben ültem. Éppen nagyban nyomkodom a telefonom, mikor Pete (?) jelent meg. Neki nem éppen autogramot kéne irkálnia?
-Hát te?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Nincs itt senki, ezért akarom most megkérdezni. Nincs kedvem holnap eljönni velem vacsorázni?
-Őő, ez nem hiszem hogy ötlet...-néztem rá csodálkozva. Pete randira hívott???
-Egy baráti vacsora!-szólt közbe.
-Jó, de...ez akkor is maradjon kettőnk között, nem akarom hogy Patrick félre értse... .
-Azért kérdeztem meg most!-mondta nevetve.-Na, jó visszamegyek mielőtt észre veszik hogy eltűntem!-mondta, majd gyors léptekkel távozott az öltözőből. Én meg ott ültem és bámultam magam elé. Pete randira hívott... . Jó hogy azt mondta ez csak egy baráti vacsora, de...a barátomat nem vacsorázni szoktam meghívni... . Vagy csak szerintem? És mi lesz ha....na jó, nem lesz nem lesz semmi, csak egy vacsi, ahol két barát beszélget, majd ő haza visz és ennyi! Patricknek viszont muszáj lesz...hazudnom. Ez a szó a fejembe úgy verte fejbe, mintha valaki tényleg rácsapott volna egy kalapáccsal. Soha nem hazudtunk egymásnak...soha! Lehet inkább vissza kellet volna utasítanom? Hívjam fel este hogy bocs még se? Egyszerűen nem tudnám... . Fogalmam sincs miért, de minden porcikám el akar menni vele... . Miért? Nem tudom... . A eszmecserém a srácok zavarták meg, akik visszajöttek a meet&greet-ből (nem tudom hogy hívjam máshogy na), nem nagyon akartam most beszélgetni, ezért gyorsan felpattantam a kanapéról majd egy "Sziasztok! Patrick kint megvárlak!"-kal kiviharoztam.
-Miért rohantál el?-kérdezte Patrick, már a kocsiba ülve.
-Kicsit fájt a fejem, gondoltam kijövök levegőzni...-mondtam idegesen.-Őő, anya hívott hogy...itt vannak New York-ban, és eltörte a kezét véletlen amikor kirándultak, ezért holnap este ott lennék... .-Katherina Margaret Salvatore...te egy akkora idióta vagy! Ennél rosszabb hazugságot nem tudtál kitalálni????
-Jó, és hogy-hogy nem hívott eddig?-kérdezte furcsállva.
-Nem akart zavarni...-motyogtam idegesen.
-Hát jó...-nézett rám felvont szemöldökkel. Egész úton nem beszéltünk, szinte izzott a levegő...biztos voltam benne, tudja hogy hazudok és az fájt a legjobban... . Hazaérve mind a ketten lezuhanyoztunk, majd egy szimpla jó éjt-tel elaludtunk... . Semmi csók, még csak egy puszi se... . Nagyon fájt, de tudtam, hogy haragszik... .
-Amúgy sem lesz jó a palacsinta, de így még annyira sem!-mondtam, mire Patrick felnevetett.
-Jó, de például pizza rendelésben nagyon is profi vagy!-mondta.
-Basszus, mondtam anyának hogy visszahívom! Átveszed? Köszi!-adtam a kezébe a lapátot.
-De én nem tudok palacsintát sütni!-kiabált utánam, mikor már a lépcsőnél jártam.
-Nálam biztos jobban!-kiáltottam vissza, majd a telefonom a kezembe véve tárcsáztam anya számát. Mint kiderült csak érdeklődni akart élek-e még, szóval egy ötperces beszélgetéssel le is tudtuk a dolgot. Mire visszaértem a konyhába, a szakácsom már meg is terített... .
-Mondtam hogy jobban megcsinálod mint én!-huppantam le mosolyogva a szélre, majd a villát felkapva ette egy falatot belőle, ami nem mondanám hogy jó ötlet volt.-Ez...megégett!-mondtam köhögve.
-Mondtam hogy bénább vagyok mint te!-ült le nevetve, ő is belekóstolt, de lenyelni már nem nyelte.-Na jó...majd...eszünk valamit koncert előtt!-mondta megfogva a tányérokat, a kukához lépve pedig kiürítette a tartalmát. Egyetértően bólogattam, majd az felálltam a székről azzal a céllal hogy felmegyek felöltözni. Sortot vettem, alá fekete harisnyát, fekete Ramones felsőt, plusz a derekamra kötöttem a fekete-piros kockás ingem. Sietve letipegtem ahol már Patrick várt. Ugye még koncert előtt enni akartunk és negyed négyre a stadionba kell lenni. Az evés végül a Starbucks-ban merült ki, de legalább nem az odaégett palacsintát kellett enni... . Negyedre éppen hogy megérkeztünk, a dolgok pedig ugyan úgy voltak mint mindig. Mindig a színfalak mögül szoktam végig nézni a koncertet. Rajongók nézzék rendesen ha már úgy is meg veszik a jegyet, meg amúgy is...furcsa lenne ha ott állnék közöttük... . Szóval...a koncert kilenckor kezdődött és tízkor lett vége, utána még kimentek fotózkodni a rajongókkal, addig én az öltözőben ültem. Éppen nagyban nyomkodom a telefonom, mikor Pete (?) jelent meg. Neki nem éppen autogramot kéne irkálnia?
-Hát te?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Nincs itt senki, ezért akarom most megkérdezni. Nincs kedvem holnap eljönni velem vacsorázni?
-Őő, ez nem hiszem hogy ötlet...-néztem rá csodálkozva. Pete randira hívott???
-Egy baráti vacsora!-szólt közbe.
-Jó, de...ez akkor is maradjon kettőnk között, nem akarom hogy Patrick félre értse... .
-Azért kérdeztem meg most!-mondta nevetve.-Na, jó visszamegyek mielőtt észre veszik hogy eltűntem!-mondta, majd gyors léptekkel távozott az öltözőből. Én meg ott ültem és bámultam magam elé. Pete randira hívott... . Jó hogy azt mondta ez csak egy baráti vacsora, de...a barátomat nem vacsorázni szoktam meghívni... . Vagy csak szerintem? És mi lesz ha....na jó, nem lesz nem lesz semmi, csak egy vacsi, ahol két barát beszélget, majd ő haza visz és ennyi! Patricknek viszont muszáj lesz...hazudnom. Ez a szó a fejembe úgy verte fejbe, mintha valaki tényleg rácsapott volna egy kalapáccsal. Soha nem hazudtunk egymásnak...soha! Lehet inkább vissza kellet volna utasítanom? Hívjam fel este hogy bocs még se? Egyszerűen nem tudnám... . Fogalmam sincs miért, de minden porcikám el akar menni vele... . Miért? Nem tudom... . A eszmecserém a srácok zavarták meg, akik visszajöttek a meet&greet-ből (nem tudom hogy hívjam máshogy na), nem nagyon akartam most beszélgetni, ezért gyorsan felpattantam a kanapéról majd egy "Sziasztok! Patrick kint megvárlak!"-kal kiviharoztam.
-Miért rohantál el?-kérdezte Patrick, már a kocsiba ülve.
-Kicsit fájt a fejem, gondoltam kijövök levegőzni...-mondtam idegesen.-Őő, anya hívott hogy...itt vannak New York-ban, és eltörte a kezét véletlen amikor kirándultak, ezért holnap este ott lennék... .-Katherina Margaret Salvatore...te egy akkora idióta vagy! Ennél rosszabb hazugságot nem tudtál kitalálni????
-Jó, és hogy-hogy nem hívott eddig?-kérdezte furcsállva.
-Nem akart zavarni...-motyogtam idegesen.
-Hát jó...-nézett rám felvont szemöldökkel. Egész úton nem beszéltünk, szinte izzott a levegő...biztos voltam benne, tudja hogy hazudok és az fájt a legjobban... . Hazaérve mind a ketten lezuhanyoztunk, majd egy szimpla jó éjt-tel elaludtunk... . Semmi csók, még csak egy puszi se... . Nagyon fájt, de tudtam, hogy haragszik... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése