-Szia Kate! Zavarlak tite...-kezdett bele a mondandójába Lindsay.
-Engem! Egyedül vagyok! Nincs itt senki más...
-Oh! Azt hittem kibékültél a srácokkal és akkor Petetel...
-Lindsay...holnap ilyenkor ne hívj!-utaltam rá, hogy most alkalmas az időpont csevegésre, de holnap ilyenkor remélem nem lesz az... .
-Óóó, értem már!-nevetett.-Akkor este hányig érsz rá?
-Nyolcig!-bólintottam, mintha csak látná.
-Akkor el tudsz jönni velem vásárolni?-mondta zavarodottan.
-Igen persze, de valami baj van?-kérdeztem furcsállva.
-Huh, szóval én...szeretném azt hiszem...terhes vagyok!-mondta ki.
-Ezt komolyan mondod?-vigyorodtam el.
-Igen!-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.
-Lindsay ez szuper! És mikor tudtad meg, Ashley tudja már vagy...mondj valamit!-mondtam folyamatosan vigyorogva.
-Neki még nem mondtam el, de hamarosan elfogom és hát mit mondjak? Ideje volt már! Hihetetlen boldog vagyok! Egyébként nagyjából egy hete...
-Oh, értem! Akkor? Egy óra múlva?
-Rendben! Ott találkozunk!
-Oké! Szia!-tettem le mosolyogva a telefont. Hát ez is eljött...Lindsay terhessége szinte egyenlő Ashley-vel is, én meg...nem tudom mit gondoljak...! Kiűzve a fejemből a gondolatokat lezuhanyoztam, majd rendbe tettem magam, és egy óra múlva (majdnem pontosan) már a pláza parkolójába vártam Lindsayt. A vásárlásból semmi nem lett, részben mert drága barátnőmre jó helyen talált rá a terhesség jele (magyarul első helyszín az a mosdó volt ahova bementünk), aztán rájött hogy éhes, végül pedig a pláza egyik padján kötöttünk ki, ahol kibeszéltük az élet nagy dolgait. Hat órakor vettünk búcsút egymástól ő egy "Csak óvatosan!"-nal (nagyon vicces...), én pedig egy "Ne hányj Tom ölébe!"-nel (ha ő humoros akkor én is...) köszöntem el. Otthon egy szokásos készülődésbe fogtam, smink, haj, ruha. Lazára vettem a kinézetem, csőnadrág, fekete Nirvánás ujjatlan, bokacsizma, bőrdzseki, füstös fekete smink, vörös ajkak és a szokásos kiengedett haj. Egy utolsó ellenőrzés után felkaptam a táskám, majd lesiettem a rám váró kocsihoz.
-Szia!-ültem be.
-Szia!-hajolt felém, és egy hosszú csókkal köszöntött. A "Hová megyünk?" kérdés felesleges lett volna, mivel nagyon is jól tudtam... . Egy órás kocsi út után meg váltás volt kiszállni. A lakásba belépve kicsit idegennek éreztem magam.
-Hm...-gondolkoztam körbe nézve.-rég jártam már itt.-álltam meg a nappaliba.
-Túl rég!-ölelt át Pete hátulról, majd félre söpörve a hajam belepuszilt a nyakamba. Körülbelül két lépésnyire álltunk a kanapétól, de nagyjából negyed órába tartott még sikerült leülnünk. Nagyjából elmeséltük egymásnak az elmúlt hónapok történtjeit. A történtek után egy hosszú, csúnya vita volt Patrick és Pete között, de (szerencsére) ez a koncerteken nem látszott meg Pete elmondása szerint. Két hónap harag után megbeszélték a dolgot és nagyjából kibékültek. Állítólag barátokkal volt, koncertezett, de nem volt nővel dolga. Aha...szép dolog is a nemes hazugság. Én is szépen elmondtam a történteket, az Elisa sztorival együtt.
-Látom akkor neked is "nagyon izgalmasan" teltek a hónapjaid!-nevetett magához ölelve.
-A forgatás egész jó volt...kinyírtam már vámpírt, verekedtem, vért ittam, majdnem meghaltam, szerelmes voltam.... .-gondolkoztam el a fáradságos forgatási napokon, mire felnevetett. Pár másodperc csend után finoman az ölébe húzott, ezután átkarolva a derekam hosszan megcsókolt. Lovagló ülésbe fordulva a kezeim közé fogtam a fejét, majd újra megcsókoltam. Heves csókok közben, Pete a hasam végig simítva elkezdte kigombolni a nadrágom, de eljutott a tudatomig, hogy cipőn át nem fog lejönni, ezért a bokacsizmám cipzárját lehúzva ledobtam a földre, így már könnyen le lehetett hámozni rólam a nadrágot, ami szintén a földön végezte, ezért már egy szál fehér, tiszta csipke francia bugyimban ültem az ölében, amit alig takart a Nirvánás felsőm. Gyors mozdulattal én is levettem róla a pólóját, majd ő egy hirtelen mozdulattal felkapott, én a nyaka köré kulcsoltam a kezem, a lábam pedig a dereka köré, így felvéve a szobába el is kezdődött a hónapok óta várt estém... .
-Igen persze, de valami baj van?-kérdeztem furcsállva.
-Huh, szóval én...szeretném azt hiszem...terhes vagyok!-mondta ki.
-Ezt komolyan mondod?-vigyorodtam el.
-Igen!-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.
-Lindsay ez szuper! És mikor tudtad meg, Ashley tudja már vagy...mondj valamit!-mondtam folyamatosan vigyorogva.
-Neki még nem mondtam el, de hamarosan elfogom és hát mit mondjak? Ideje volt már! Hihetetlen boldog vagyok! Egyébként nagyjából egy hete...
-Oh, értem! Akkor? Egy óra múlva?
-Rendben! Ott találkozunk!
-Oké! Szia!-tettem le mosolyogva a telefont. Hát ez is eljött...Lindsay terhessége szinte egyenlő Ashley-vel is, én meg...nem tudom mit gondoljak...! Kiűzve a fejemből a gondolatokat lezuhanyoztam, majd rendbe tettem magam, és egy óra múlva (majdnem pontosan) már a pláza parkolójába vártam Lindsayt. A vásárlásból semmi nem lett, részben mert drága barátnőmre jó helyen talált rá a terhesség jele (magyarul első helyszín az a mosdó volt ahova bementünk), aztán rájött hogy éhes, végül pedig a pláza egyik padján kötöttünk ki, ahol kibeszéltük az élet nagy dolgait. Hat órakor vettünk búcsút egymástól ő egy "Csak óvatosan!"-nal (nagyon vicces...), én pedig egy "Ne hányj Tom ölébe!"-nel (ha ő humoros akkor én is...) köszöntem el. Otthon egy szokásos készülődésbe fogtam, smink, haj, ruha. Lazára vettem a kinézetem, csőnadrág, fekete Nirvánás ujjatlan, bokacsizma, bőrdzseki, füstös fekete smink, vörös ajkak és a szokásos kiengedett haj. Egy utolsó ellenőrzés után felkaptam a táskám, majd lesiettem a rám váró kocsihoz.
-Szia!-ültem be.
-Szia!-hajolt felém, és egy hosszú csókkal köszöntött. A "Hová megyünk?" kérdés felesleges lett volna, mivel nagyon is jól tudtam... . Egy órás kocsi út után meg váltás volt kiszállni. A lakásba belépve kicsit idegennek éreztem magam.
-Hm...-gondolkoztam körbe nézve.-rég jártam már itt.-álltam meg a nappaliba.
-Túl rég!-ölelt át Pete hátulról, majd félre söpörve a hajam belepuszilt a nyakamba. Körülbelül két lépésnyire álltunk a kanapétól, de nagyjából negyed órába tartott még sikerült leülnünk. Nagyjából elmeséltük egymásnak az elmúlt hónapok történtjeit. A történtek után egy hosszú, csúnya vita volt Patrick és Pete között, de (szerencsére) ez a koncerteken nem látszott meg Pete elmondása szerint. Két hónap harag után megbeszélték a dolgot és nagyjából kibékültek. Állítólag barátokkal volt, koncertezett, de nem volt nővel dolga. Aha...szép dolog is a nemes hazugság. Én is szépen elmondtam a történteket, az Elisa sztorival együtt.
-Látom akkor neked is "nagyon izgalmasan" teltek a hónapjaid!-nevetett magához ölelve.
-A forgatás egész jó volt...kinyírtam már vámpírt, verekedtem, vért ittam, majdnem meghaltam, szerelmes voltam.... .-gondolkoztam el a fáradságos forgatási napokon, mire felnevetett. Pár másodperc csend után finoman az ölébe húzott, ezután átkarolva a derekam hosszan megcsókolt. Lovagló ülésbe fordulva a kezeim közé fogtam a fejét, majd újra megcsókoltam. Heves csókok közben, Pete a hasam végig simítva elkezdte kigombolni a nadrágom, de eljutott a tudatomig, hogy cipőn át nem fog lejönni, ezért a bokacsizmám cipzárját lehúzva ledobtam a földre, így már könnyen le lehetett hámozni rólam a nadrágot, ami szintén a földön végezte, ezért már egy szál fehér, tiszta csipke francia bugyimban ültem az ölében, amit alig takart a Nirvánás felsőm. Gyors mozdulattal én is levettem róla a pólóját, majd ő egy hirtelen mozdulattal felkapott, én a nyaka köré kulcsoltam a kezem, a lábam pedig a dereka köré, így felvéve a szobába el is kezdődött a hónapok óta várt estém... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése