-Jó reggelt!-ölelt át hátulról Pete és végig simítva bele puszilt a nyakamba. Kicsit hátrább léptünk, így már rá is folyt a víz a zuhanyból. Megfordulva a karjába lábujjhegyre álltam, majd megcsókoltam, ezután ő finoman hátra tolva a zuhany csempéjéhez nyomott, és a bal kezével beletúrva a hajamba, újra hosszan megcsókolt... . Egy óra múlva szálltunk ki a zuhanyfülkéből, amit követően felöltözve neki álltam reggelit csinálni. Mint már sokszor hangsúlyoztam, nem tudok főzni (se sütni), de a tojás rántotta legtöbbször sikerül. Éppen nagyban tologattam a serpenyőben a tojást, mikor megint két kar fonódott körém.
-Vagy segítesz vagy elengedsz, mert ez így nem megy!-mondta mosolyogva hátra nézve.
-Nem baj. Ez így jó!-nyomott puszit az arcomra.
-Nem fogsz elengedni ugye?
-Nem. Nem tervezem!-simította meg a derekam. Hát így is lett, mert végig mögöttem állt, és ölelgetett, simogatott, míg én a "sütéssel" voltam elfoglalva. A tányér pakolásnál viszont segített, ahogy az elpakolásnál is. Délután kettőig filmet néztünk (A Kört, aminek a végére már remegtem a félelemtől, és nagyjából, hússzor sikítoztam hogy kapcsolja ki, de már csak azért is hagyta, plusz még ijesztgetett ami még jobban rásegített, ezért a film végén, a térdemen összekulcsolt kézzel bámultam magam elé mozdulatlanul. Persze akkor Pete belátta, hogy nem volt jó ötlet, ezért mellém ülve ölelgetett, meg nyugtatgatott olyanokkal, hogy "Nem fog előjönni Samara a tévéből!","Nem, attól még hogy láttad, te hét nap múlva is itt leszel!" meg satöbbi... .), aztán negyed háromkor Ashlee megérkezett Bronx-al, akinél édesebb kisfiút még nem láttam (látszik hogy az apjára hasonlít...)! Először kicsit félénk volt velem, de egy fél óra beszélgetés (meg persze játék) után olyan volt, mintha már régóta ismerne. Tizenöt éves koromtól kisöcsém volt, meg a szüleim szerint van valami kisugárzásom amit szeretnek a gyerekek...hát nem is tudom... . A nagy séta előtt Bronx kapott egy adag jégkását, mi meg egy-egy üdítőt a Starbucks-ból. Egészen hatig mentünk mindenfelé, játszótér, játékbolt... . Lehet előtörtek belőlem az anyai ösztönök, mivel teljesen úgy kezeltem Bronxot mint a saját gyerekem! Persze nem szóltam rá, mint egy anyuka, azt Pete megoldotta. Hétre jött érte Ashlee, és azt vettem észre, nagyon is jóba vannak! Nagyrészt ez Bronx miatt van, de egyébként sem utálják egymást. Ezen a napon a második észre vételem, Pete mennyire, de mennyire csodálatos apuka! Biztos vagyok benne, hogy bármit megtenni Bronxért! Még egy ok, amiért imádom... . Így telt a nap nagy része, este megint filmet néztünk, bár most én választottam, de mind a ketten normálisan végig néztük, mivel nem egy nyálas romantikus film volt, amit egyébként is utálok, hanem a Barátság extrákkal. Aki látta, tudja miről szól is ez a film... . És hát...után sem mentünk aludni... .
-Vagy segítesz vagy elengedsz, mert ez így nem megy!-mondta mosolyogva hátra nézve.
-Nem baj. Ez így jó!-nyomott puszit az arcomra.
-Nem fogsz elengedni ugye?
-Nem. Nem tervezem!-simította meg a derekam. Hát így is lett, mert végig mögöttem állt, és ölelgetett, simogatott, míg én a "sütéssel" voltam elfoglalva. A tányér pakolásnál viszont segített, ahogy az elpakolásnál is. Délután kettőig filmet néztünk (A Kört, aminek a végére már remegtem a félelemtől, és nagyjából, hússzor sikítoztam hogy kapcsolja ki, de már csak azért is hagyta, plusz még ijesztgetett ami még jobban rásegített, ezért a film végén, a térdemen összekulcsolt kézzel bámultam magam elé mozdulatlanul. Persze akkor Pete belátta, hogy nem volt jó ötlet, ezért mellém ülve ölelgetett, meg nyugtatgatott olyanokkal, hogy "Nem fog előjönni Samara a tévéből!","Nem, attól még hogy láttad, te hét nap múlva is itt leszel!" meg satöbbi... .), aztán negyed háromkor Ashlee megérkezett Bronx-al, akinél édesebb kisfiút még nem láttam (látszik hogy az apjára hasonlít...)! Először kicsit félénk volt velem, de egy fél óra beszélgetés (meg persze játék) után olyan volt, mintha már régóta ismerne. Tizenöt éves koromtól kisöcsém volt, meg a szüleim szerint van valami kisugárzásom amit szeretnek a gyerekek...hát nem is tudom... . A nagy séta előtt Bronx kapott egy adag jégkását, mi meg egy-egy üdítőt a Starbucks-ból. Egészen hatig mentünk mindenfelé, játszótér, játékbolt... . Lehet előtörtek belőlem az anyai ösztönök, mivel teljesen úgy kezeltem Bronxot mint a saját gyerekem! Persze nem szóltam rá, mint egy anyuka, azt Pete megoldotta. Hétre jött érte Ashlee, és azt vettem észre, nagyon is jóba vannak! Nagyrészt ez Bronx miatt van, de egyébként sem utálják egymást. Ezen a napon a második észre vételem, Pete mennyire, de mennyire csodálatos apuka! Biztos vagyok benne, hogy bármit megtenni Bronxért! Még egy ok, amiért imádom... . Így telt a nap nagy része, este megint filmet néztünk, bár most én választottam, de mind a ketten normálisan végig néztük, mivel nem egy nyálas romantikus film volt, amit egyébként is utálok, hanem a Barátság extrákkal. Aki látta, tudja miről szól is ez a film... . És hát...után sem mentünk aludni... .
****
Innentől kezdve mindennap jól, és egyben nyugodtan telt... . Persze kisebb-nagyobb problémák adódtak, de mikor nem?
Vége!
Már megint utószó xdd:
Szóval...sosem fejeztem be így sztorit, de ma szokásom szerint eszembe jutott egy új sztori amit kötelezőnek érzetem megvalósítani, ezért írtam, egy szörnyű, unalmas, gagyi "befejezést". Egyébként, nem is nagyon tudtam volna kihozni semmit már ebből a sztoriból...max. egy terhességet, de az nem nagy dolog...szóval a következő sztori, elég más lesz...kicsit...khm...furcsa lesz a szerelmi szál benne! :'D De majd ti eldöntitek, hogy tetszik-e vagy sem! :D Köszönöm a majdnem (!!!!) 10.000 kattintást, és a 11 egy feliratkozót! Csak így tovább! ;D <3 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése