9.rész-Felépülve

*Két hét múlva*

-Na jó...Katherina Margaret Salvatore! Lassan délután három és még ki sem mozdultál a szobádból! Ne legyél olyan mint egy tizenéves tini lány akinek összetörték a szívét! Vagyis...nem éppen neked hanem te...de ez most mindegy!-kiabált be az ideiglenes szobámba Paul (igazából három napról volt szó, de megsajnáltak, így lett két hét belőle...). Válaszként becsuktam a szemem és szorosan átölelve a plüssmacim (na jó tényleg olyan vagyok mint egy remény vesztett tini lány, de...annyira jó érzés valakit átölelni aki fiú! igen Medve úr fiú!) még jobban összegubózódtam. Mikor azt hittem békén hagy hogy magányosan felemésszem magam, berontott a szobába, lerántotta rólam a Hello Kitty takaróm (a macim mellett ilyen is kell...ja és gót korszakomból van, szóval fekete...), majd kivette a kezemből Medve urat.
-Na jó...ez így nem mehet tovább! Most felkelsz, felöltözöl és elmész kávézni Lindsay-vel és Ashley-vel! A legjobb barátnőid meg fognak bocsájtani! Mondjuk nem értem ők miért haragszanak, de mindegy...
-De nem akarok...nem fognak! Azért haragszanak mert sajnálják Patricket! És igazuk is van! Mindenkinek! Ez egy szörnyen undorító húzás volt...-mondtam felhúzva a térdem, miután felültem.
-Lehet...igen az volt, de ebben te is tudod hogy nem egyedül vagy benne ugye? Van még egy személy aki ugyan úgy hibás mint te, és ő ugyan annyira szerette volna a három napotokat azt az éjszakát! Ebben nem egyedül vagy Katherina...-állt fel, majd kisétált az ajtón. Igaza van...nem csak én vagyok a hibás...Pete is az! Nem csak engem utálni,hanem őt is! Kipattanva az ágyból a fürdőszoba felé vettem, az irányt ahol zuhany után besütöttem a hajam, kisminkeltem magam, majd felöltöztem .
-Szia Lindsay! Nem rakd le a telefont létszíves! Beszélni akarok veled és Ashley-vel is! Öt perc múlva a kávézóba! Szia!-rohantam a kocsimhoz.- Szia Ash! ne tedd le a telefont kérlek! Lindsay-vel és veled szeretnék beszélni öt perc múlva a kávézóba! Szia!-mindössze két perc alatt lebeszéltem a találkát, persze benne volt a pakliba hogy nem jönnek el, de végül... .
-Sziasztok! Hogy értetek ide ilyen hamar?-pattantam ki a kocsiból.
-Itt voltam a környéken!-tette kereszt be a lábát Lindsay, majd szúrós szemmel végig mért.
-Alig három percre lakom innen!-fordította el tőlem a fejét Ashley.
-Nézzétek...!-ültem le velük szembe az asztalhoz.-Tudom hogy a barátotok Patrick és sajnáljátok, de...ez a kettőnk...vagyis a hármónk dolga! Ti vagytok a legjobb barátnőim! Kérlek béküljetek ki velem!-fogtam könyörgő a figurát.
-Igen a hármótok dolga lenne ha engem nem vontál volna bele!-nézett rám újra Lindsay.
-Igen, tudom és sajnálom, de hirtelen nem jutott eszembe más!-hazudtam.
-Aha persze! Ha hirtelen ötlet lett volna, akkor nem lettél volna ennyire magabiztos!-sziszegte.
-Na jó! Igen, ez egy előre megtervezett dolog volt, amit Petetel hajnali kettőkor beszéltünk meg! Kérlek! Hallgassatok meg! Elmondom az IGAZAT a legelejétől!-mondta cikázva a szememmel kettőjük közt. Mintha csak szívességet tennének hogy figyelnek végre belekezdettem a sztoriba... . Csak meséltem és meséltem. Néhol olyan részleteket is amiket nem biztos hogy tudni akartak, de gondoltam a minden az minden!
-És hát...most itt vagyok!-fejeztem be a sztorim.
-Na jó...-észlelt föl először Lindsay.-köszi hogy elmondtad az egészet és a khm...számunkra felesleges részleteket is!-mondta elhúzva, mire Ashley felnevetett és én is elmosolyodtam.-és...már értem hogy...te szereted Pete-et!-fújta ki a magában tartott levegőt mosolyogva. -De akkor mi van Patrickkel...?
-Nem tudom Lin, nem tudom... .-sóhajtottam.-Úgy érzem...úgy érzem Patrickkel nincs meg az a "szikra" ami Petetel...értitek ugye?-kérdeztem a számba harapva, mire együtt érzően bólintottak.-Ez az egész...annyira hirtelen jött! Egyik pillanatban még Patrickkel vagyok otthon, a másikba Petetel pizzázok, amit nem is tartottam jó ötletnek mint mondtam, de...annyira jól elbeszélgettünk, elnevettünk! És mikor felhívott magához valami izgalom féleség jelent meg benne, amit egyszerűen nem tudtam eltüntetni, és mikor felértünk hozzá eliszogattunk ott is beszélgettünk és akkor már nem is akartam az izgalmamat és a vágyam eltüntetni! Utána ahogy a combomra tette a kezét...a fejem tetejétől a talpamig "lángolni kezdem" és...a csók...utána...-feledkeztem bele a mondanivalómba.
-Kösz Katherina már egyszer tájékoztattál a részletekről nem kell még egyszer!-mondta ismét Lindsay, mire felnevettünk.
-De most már értitek...ugye?-kérdeztem félve.
-Igen!-mondták egyszerre, majd felugorva az székükből egyszerre rám ugortak és szorosan ölelgetni kezdtek.
-Vagy kettőtökre haragszunk vagy senkire! Ez így fair!-húzta ki magát ünnepélyesen Ashley.
-És úgy döntöttünk egyikőtökre sem! Ez a ti hármótok dolga nem a miénk!-bólintott Lindsay!
-Köszönöm! Tényleg!-mondta elérzékenyülve.
-Mire valók a barátok?-lépett mellém Lindsay és Ashley.
-Na ééés akkor most mi van Petetel és veled?-huppant vissza a székbe Ashley.
-Fogalmam sincs! Komolyan!-fújtam ki magam leereszkedve.-Paul az ajánlotta hogy ne találkozzak egyikőjükkel sem több hónapig de akár...évekig...-nyeltem nagyot.-De én...azt nem bírnám ki!-néztem rájuk ijedten.
-Jaj Kate! Ne butáskodj már! Nem kell évekig! Elég pár hónap! Mondjuk öt hónap? És akkor egy októberi koncerten meglepnéd őket?-vetette fel az ötletet Lindsay.
-Hát jó...akkor öt hónap?-néztem rájuk kérdően, mire bólintottak.-És ha akkor sem fog/fognak megbocsájtani?
-Kate figyelj rám!-fogta a kezei közé a kezem Lindsay.
-Ez egy olyan dolog amit egy élet alatt is nehéz megbocsájtani, de ha van valaki aki segít ebben neki, akkor menni fog! Pete...azt mondat mondta neked, hogy szeret! Ő most sem haragszik rád, de neki is kel idő! Joe és Andy pedig azért haragszanak mert...ők egy banda Kate! Négyen! Legjobb barátok! Ráadásul hogy Patricket Petetel...ez így még érzékenyebb...nyugodj meg!-nézett a szemebe.
-Oké...és mi lenne ha persze csak így titokban...szereznék Patricknek egy barátnőt?
-Ez nem rossz ötlet, de egy kockázatos, kettő...akkor már tényleg semmit nem érzel iránta?-nézett mélyen a szemebe Ashley.
-Én nem tudom már mit érzek, de érzem hogy ez a helyes! Egy lány aki igazán szeretné őt!-néztem rájuk felváltva.
-Tudod Kat...nagyon szemét dolog volt amit tettél, de...neked hatalmas szíved van!-mosolyodott el Lindsay.
-Ez a minimum amit érte tehetek...-sóhajtottam.
-És akkor hol találunk egy lányt aki biztos normális?-kérdezte Ashley.
-Ami azt illeti...-mosolyodtam el az ötletemtől... .