-Ez nem lehet igaz!-sápadt le Patrick is.
-Mi....mi ez?-néztek a többiek.
-Ez nem lehet igaz! Akkor mi már 8 éve ismerjük egymást!-nézegettem a képeket részben örömmel.
-Akkor a Save rock and roll album klipek nem kitaláltak! Azok mind megtörténtek, csak te is velünk voltál!-nézett rám Pete.
-Igen! Most már emlékszem mindenre! A kiszabadítás! És...és minden meg van!-kiabáltam, miközben a sírás kerülgetett. Én is tagja voltam annak a szemét.....khm....inkább nem káromkodom maradjunk annyiba hogy csaj csapatnak, akik bántották őket, de nekem hamar felnyílt a szemem! Pontosan úgy történt minden mint ahogy a Save rock and roll klipekbe, mondjuk nem teljesen. Például én segítettem nekik végig, és Patrick-nek megmaradt a keze. Úgy kezdődött hogy elrabolták őket, de Patrick kezét nem vágták le egy véletlen folytán. Külön-külön helyiségben kínozták őket. Először Patrickhez mentem, aki a székhez volt kikötözve.
-Majd én ezt elintézem lányok.-mondtam a szobába belépve.
-Biztos?-kérdezte a 2 tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Igen!-bólintottam, mire ők kifelé vették az irányt. Patrick felé fordultam, miközben ő félve nézett rám, és várta mit fogok vele tenni.
-Nyugalom. Kiszabadítani jöttelek.-mondtam miközben elkezdtem a kezét kiszabadítani.
-Eltudom képzelni.....-nyögte.
-Nyugalom! Tényleg azért jöttem!-mosolyogtam rá, egy nyugtató ölelés kíséretében. Mosolyogva rám nézett és bólintott.
-Gyere folyamatosan mögöttem, és ha engedelmeskedsz, akkor nem esik bajod!-mondtam kissé parancsoló hangnemben. Bólintott, és megfogtam a kezem. Kicsit belepirulva felnéztem rá, és rá mosolyogtam. Így kézen fogva jött mögöttem, miközben Pete szobája felé tartottunk.
-Te bújj el, és meg se mozdulj!-parancsoltam rá. Ő bólintva arrébb ment, és eltűnt. Csendben beléptem a szobába, mire kicsit érdekes látvány fogadott. Pete egyik "kedves" lányzót ütötte szét egy kapókézzel. Éppen indult felém, de én gyorsan leállítottam.
-Tedd le! Segíteni jöttem!-léptem gyorsan hátra.
-Persze! Segíteni megölni!-egy lépésen múlt hogy nem bántott, de gyorsan félre ugrottam.
-Kérlek ne! Patricket már kiszabadítottam!
-És én ezt el is higgyem?-kérdezte még mindig fogva a kampókezet.
-Kérlek!-könyörögtem, mire ő leengedte a művégtagot.-Nem foglak bántani! Megígérem!-mosolyogtam rá bátorítóan. Vissza mosolyogva bólintott, és elindultunk kifelé.
-Mint amit már Patricknek is mondtam. Csakis mögöttem gyere, és legyél nagyon óvatos!-erre bólintva elindultunk kifelé a szobából.
-Patrick, előjöhetsz!-suttogtam.
-Itt vagyok!-lépett elő suttogva a sötétségből.
-Na, csakis mögöttem! Induljunk Andy-ért!
-Veled mi történt?-fordult Patrick Pete-hez.
-Csak kinyírtam egy csajt egy kampókézzel.-vonta meg a vállát, mire halk nevetés hangzott fel.
-Pszt! Inkább induljunk!-parancsoltam rá a két poén zsákra. Halk léptekkel haladtunk Andy szobája felé, ami előtt szintén búvóhelyre parancsoltam őket.
-Folytathatom tovább én?-kérdeztem a nagy hajú szőkeségtől.
-Nem drága! Ő az enyém!-simította végig a kezét Andy arcán, akin kényszerzubbony és egy hatalmas fülhallgató volt.
-Kérlek!
-Na, de csak mert szépen kéred!-engedte el, és kifelé kezdett tipegni ő is. Miután kiment, gyorsan kikapcsoltam a kamerát ami az ő szenvedését vette. Kiszabadítottam a kényszerzubbonyból és levettem a fejéről a fülhallgatót.
-Nem bántalak segíteni jöttem!-mondtam.
-Miért akarnál te segíteni rajtam?-kérdezte halkan.
-Mivel ti ezt nem érdemlitek meg!
-Mármint még kik?
-Patrick, Pete, te, és Joe. Patrick és Pete már kiszabadultak.
-Tényleg?
-Tényleg!-mosolyogtam rá is.-De induljunk, mielőtt rájuk találnak. Gyorsan elindultunk kifelé, de kint már Patrick és Pete várt.
-Ti mi a francot kerestek itt?!-kérdeztem dühösen.
-Hát...nem volt kedvünk tovább bújkálni.
-Ez nem kedv kérdése! Mi lett volna ha meglátnak? Azt akarjátok mindannyian meghaljunk?-kérdezgettem idegesen.
-Nem csak....bocsánat!-néztek rám hihetetlen aranyos,megbánó kiskutya szemekkel.
-Na jó....én bocsánat hogy így felhúztam magam, de nem szeretném ha bajotok esne!-léptem hozzájuk, és megöleltem mind a hármójukat, amit először nem értettek, de kedvesen vissza öleltek.-Na akkor már csak Joe van! Gyerünk!-egyre gyorsabban lépkedtünk, sőt szinte már futottunk.
-Na kifelé törpék!-léptem be Joe kínzószobájába, ahol 3 kis törpe dobálta őt.
-Nem! Most nem!-indította felém a kezét amibe egy tojás volt.
-Azt próbáld meg! Nagyon megbánod ha hozzám vágod!-néztem rá dühösen. Óvatosan leengedte a kezét, és kifelé kezdtek slisszolni.-Ha bárkinek szóltok hogy itt vagyok, akkor nagy bajok lesznek!-néztem rájuk szűrős szemmel. Erre ők bólintva kifutottak a szobából.
-Nem bántalak! Ne félj. Segítek! Patrick, Pete és Andy már kint várnak! Ha hiszed, ha nem!-mondtam miközben szabadítottam ki. Nem vártam meg a "miért segítenéltet", ezért inkább egyszerre elmondtam. Kicsit furcsállta a modorom, de bólintva kijött velem.
-Na gyerünk!-suttogtam a többieknek is. Hárman elő bújtak, és végre teljes csapattal kifelé indultunk. Éppen már ültek be a kocsiba amikor keresztezték a tervem.
-Hová, hová Sonia a 4 úriemberrel.-lépett elém összefont karokkal Samantha, az egyik tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Én....én viszem őket....máshova is kínozni.-hebegtem ijedten.
-Aha, de legközelebb szólj!
-Rendben!-fújtam ki magam.-Akkor indulhatunk?-kérdeztem sürgetve.
-Egyedül semmiképpen sem!
-Kérlek! Vigyázni fogok!
-Jó, de hova is viszed őket?
-A-a-a....
-Jó, így nem mész! Majd mi visszük őket!
-Kérlek had menjek!
-Nem, te itt maradsz! Kate hozd a kulcsot!
-Menjetek csak együtt, eddig rakok zsákot a fejükre!
-Jó, de nem csinálj semmi butaságot!-indultak befelé.
-Na jó! Nem mehetek! Ezt rátok kell raknom.-fogtam a kezembe 4 zsákot, és 8 kötelet.-Nagyon vigyázzatok magatokra! Bántani fognak! Rátok fognak küldeni jó pár kis srácot, hogy végezzenek veletek! Fussatok be az erdőbe! Értetek fogok menni!-mondtam a tervem, miközben a fejükre raktam a zsákot, és megkötöztem őket. Mire Samantha és Kate vissza értek, addig becsuktam a kocsi ajtaját, és már csak indulniuk kellet.Nagyon aggódtam a srácokért, hogy túlélik-e ezt az utat. Hajnal 3 óra körül érkeztek vissza ketten... . Reggel 7 óra fele még mindenki aludt, ezért kitudtam szökni. Csendben lépkedtem (egyébként ugyan úgy néztem ki én is mint a többiek, de akkor kivételesen normális ruhába mentem. Éppen az úton nézelődtem vajon merre lehetnek, és közben megláttam Patricket, hogy stoppol.
-Gyere szállj be!-nyitottam ki mosolyogva az ajtót.-A többiek hol vannak?-kérdeztem félve.
-Nem tudom. Négy különböző irányba kezdtünk este futni. Azóta nem láttam őket!
-Úristen! Mit csináltak veletek azok a vadállatok?
-Jött körülbelül 10 kisfiú szöges basketball ütővel, bicikli kormánnyal, vaslánccal, baltával, és azzal kezdtek el kergetni. Azt tudom, hogy nekem nem nagyon lett bajom.
-Még szerencse! Remélem a többieknek sem!-mondtam ijedten.
-Biztos túlélték!-mosolygott rám Patrick biztatóan.
-Remélem!
Nagyjából fél óra utazás után Andyt is megtaláltuk. Nem sokkal Joe,aztán Pete-et is. Így már biztos voltam, hogy nem eshet bajuk. Ezek után a Linda Vista kórház felé vettük az utat. Mielőtt megérkeztünk, úgy döntöttem bekapcsolom a rádiót. Nagyon rossz döntés volt, mivel ezek a szemét boszorkák csináltak egy hipnotizáló zenét, amitől Patrick teljesen bekattan. Mivel én nem tudtam hogy ez van bent a rádióban gyanútlanul kapcsoltam be. Sajnos későn vettem észre hogy mi van benne Patrick bekattant, és a 3 srác elkezdett befele szaladni a kórházba, utánuk pedig Patrick. Én is rögtön kipattantam a kocsiból, és utánuk rohantam. 1 teljes órán keresztül kergetőztünk, és egy pillanaton múlt, hogy Patrick nem ölte meg Joe-t. Volt egy zene, ami kiűzte belőle a gonoszat, és éppen hogy csak betudtam indítani.
-Állj!!!-nyomtam be a bekapcsoló gombot. Patrick a zene hallatára óvatosan elengedte Joe-t, és felénk nézett.
-Mi történt?-kérdezte.
-A zenétől bekattantál, és körülbelül, 1 másodpercen múlott, hogy nem ölted meg Joe-t.-magyaráztam.
-Úristen....és mitől jöttem rendbe?
-A zenétől!-mutattam felé a zenelejátszót. Joe nagy nehezen felkelt, mivel eddig feküdt.
-Köszönöm!-jött oda hozzám és ölelt át szorosan. Ebből egy hatalmas csoportos ölelés lett. Akkor, és ott megfogadtuk, hogy örökre barátok maradunk.... . Ezek után jöttek a közös emlékek! Viszont a kínzó szemetek megtudták hogy túléltük (közben kiderült, hogy én a srácokkal vagyok), ezért egy komoly kínzás következtében szét választottak minket. A 4 srácot egy helyiségben kínozták, tőlem távol, hogy teljesen elfelejtsenek. 1 egész hétig ott voltunk, de egy idő után ránk talált a rendőrség, és az egész bandát börtönbe csukták, de addigra már túl késő volt...kitörlődtek az emlékek részben. A szüleim sose említették, hogy ilyen történt velem...! Akkor valószínűleg ezért vagyok ennyire durván oda értük, mivel egy komoly barátság áll mögöttünk....! Szörnyű volt ez végig gondolni, hogy ilyen történt velem, velük, velünk! Egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon, amit több is követett. A többiek is kővé dermedve ültek. Ezek szerint ők is vissza emlékeztek. Elsőnek Pete vett magán erőt, és ő szólalt meg.
-Ez...ijesztő....!-nézett maga elé halálsápadtan, mint mindannyian. Kisírt szemmel oda léptem hozzájuk, és egy csoport ölelést kezdeményeztem. Mosolyogva közelebb léptek hozzám, és átöleltem őket.
-Ígérjétek meg nekem, még egyszer, hogy örökre barátok leszünk!-szipogtam. Bólintva rám mosolyogtak, és átöleltek. Hihetetlen érzés volt erre emlékezni! Még az eddiginél is közelebbi barátoknak érzem őket! Nem is csak a barátaim! Már a családom!
-Nem nézzük végig az albumot? Azért nem emlékszem annyira részletesen a dolgokra.... .
-De! Jó ötlet!-mosolyogtak rám. Kinyitva az albumot elkezdtük nézegetni, rengeteg régi kép volt amin nevettünk, volt amin csodálkoztunk, de volt amin komoly arcot vágtunk. Amin a leginkább csodálkoztunk, az az volt ahol én is Patrick...éppen csókolózunk... . Tehát én is Patrick már majdnem 7 éve együtt vagyunk! Ez részben csodálatos, részben furcsa.
-De hát...akkor ha 7 éve együtt vagyunk, akkor én megcsaltalak. Mivel 4 éve volt egy barátom.-mondtam furcsa arckifejezéssel.
-Akkor ezek szerint én is.... . Nekem 5 éve volt barátnőm.-nézett ő is elég furcsa, csodálkozó arckifejezéssel. Erre a 3 fiútól hatalmas röhögést kaptunk "válaszul". Ebben csak az a furcsa, hogy Patrick majdnem 18 éves volt amikor én csak 14! Egyébként rengeteg kép volt! Plusz egy kép, plusz egy vissza jövő emlék! Majdnem este 11-ig nézegettük a képeket, amik mint kiderültek mindig is itt voltak, csak a szüleim mutogatták nekem mindig ezt az albumot, és azért nem láttam eddig ezeket a képeket.
-Na jó! Én elfáradtam.-sóhajtottam, miközben feltápászkodtam az ágyról.-Megyek lezuhanyzom. A fiúk bólintva tovább nézegették az albumot. Miután kijöttem a fürdőszobából Patrick elém állt.
-Sonia, te énekeltél a fürdőbe?-kérdezte.
-Őőő...igen! Ennyire kihallatszik?-nevettem.
-Igen! De nem azért mondtam, mert rossz volt, hanem azért mert eszméletlenül jó!-mosolygott rám bátorítóan.-Azt mondtad nem tudsz énekelni!
-Köszi, de amúgy nem azt mondtam, hogy nem tudok énekelni, csak azt hogy az egy emberrel született adottság!
-Igen, vagyis azt mondtad nem tudsz énekelni.
-Hát jó... . De akkor szerinted tudok?-kérdeztem.
-Énekelj!-jelentette ki Patrick.
-Mi?? Nem! Nem kezdek el csak úgy énekelni!-mondtam döbbenten.
-Na, de bármit amit szeretnél!
-Ja, előttünk nem szégyenlősködj!-szállt be Pete is.
-Naa! Énekelj!-kérlelt Joe.
-Biztos jó hangos van!-folytatta Andy.
-Na jó! De mit?
-Amit akarsz!
-Jó akkor a My songs. Khm.... .-egy köhögés után el is kezdtem. Végül majdnem az egészet elénekeltem, és közben még élveztem is.
-Hű! Még hogy nem tudsz énekelni! Nagyon jól énekelsz!-ámuldozott Pete.
-Ezt szégyellted előttünk?? Ezt a jó hangot?-kérdezte Patrick. Joe és Andy egyetértően bólogattak.
-Hát...nem tudom...! Azért köszi!-nevettem. De most nem is tudok gondolkozni, mivel nagyon fáradt vagyok!Ásítottam egy hatalmasat.-Megyek aludni jó éjt!
-Jó éjt!-köszöntek.
Fáradtan bedőltem az ágyba, és mély alomba szenderültem.
Remélem tetszett ez a rész! Kommentben tessék véleményezni! ;) :)) <3 :*
-Majd én ezt elintézem lányok.-mondtam a szobába belépve.
-Biztos?-kérdezte a 2 tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Igen!-bólintottam, mire ők kifelé vették az irányt. Patrick felé fordultam, miközben ő félve nézett rám, és várta mit fogok vele tenni.
-Nyugalom. Kiszabadítani jöttelek.-mondtam miközben elkezdtem a kezét kiszabadítani.
-Eltudom képzelni.....-nyögte.
-Nyugalom! Tényleg azért jöttem!-mosolyogtam rá, egy nyugtató ölelés kíséretében. Mosolyogva rám nézett és bólintott.
-Gyere folyamatosan mögöttem, és ha engedelmeskedsz, akkor nem esik bajod!-mondtam kissé parancsoló hangnemben. Bólintott, és megfogtam a kezem. Kicsit belepirulva felnéztem rá, és rá mosolyogtam. Így kézen fogva jött mögöttem, miközben Pete szobája felé tartottunk.
-Te bújj el, és meg se mozdulj!-parancsoltam rá. Ő bólintva arrébb ment, és eltűnt. Csendben beléptem a szobába, mire kicsit érdekes látvány fogadott. Pete egyik "kedves" lányzót ütötte szét egy kapókézzel. Éppen indult felém, de én gyorsan leállítottam.
-Tedd le! Segíteni jöttem!-léptem gyorsan hátra.
-Persze! Segíteni megölni!-egy lépésen múlt hogy nem bántott, de gyorsan félre ugrottam.
-Kérlek ne! Patricket már kiszabadítottam!
-És én ezt el is higgyem?-kérdezte még mindig fogva a kampókezet.
-Kérlek!-könyörögtem, mire ő leengedte a művégtagot.-Nem foglak bántani! Megígérem!-mosolyogtam rá bátorítóan. Vissza mosolyogva bólintott, és elindultunk kifelé.
-Mint amit már Patricknek is mondtam. Csakis mögöttem gyere, és legyél nagyon óvatos!-erre bólintva elindultunk kifelé a szobából.
-Patrick, előjöhetsz!-suttogtam.
-Itt vagyok!-lépett elő suttogva a sötétségből.
-Na, csakis mögöttem! Induljunk Andy-ért!
-Veled mi történt?-fordult Patrick Pete-hez.
-Csak kinyírtam egy csajt egy kampókézzel.-vonta meg a vállát, mire halk nevetés hangzott fel.
-Pszt! Inkább induljunk!-parancsoltam rá a két poén zsákra. Halk léptekkel haladtunk Andy szobája felé, ami előtt szintén búvóhelyre parancsoltam őket.
-Folytathatom tovább én?-kérdeztem a nagy hajú szőkeségtől.
-Nem drága! Ő az enyém!-simította végig a kezét Andy arcán, akin kényszerzubbony és egy hatalmas fülhallgató volt.
-Kérlek!
-Na, de csak mert szépen kéred!-engedte el, és kifelé kezdett tipegni ő is. Miután kiment, gyorsan kikapcsoltam a kamerát ami az ő szenvedését vette. Kiszabadítottam a kényszerzubbonyból és levettem a fejéről a fülhallgatót.
-Nem bántalak segíteni jöttem!-mondtam.
-Miért akarnál te segíteni rajtam?-kérdezte halkan.
-Mivel ti ezt nem érdemlitek meg!
-Mármint még kik?
-Patrick, Pete, te, és Joe. Patrick és Pete már kiszabadultak.
-Tényleg?
-Tényleg!-mosolyogtam rá is.-De induljunk, mielőtt rájuk találnak. Gyorsan elindultunk kifelé, de kint már Patrick és Pete várt.
-Ti mi a francot kerestek itt?!-kérdeztem dühösen.
-Hát...nem volt kedvünk tovább bújkálni.
-Ez nem kedv kérdése! Mi lett volna ha meglátnak? Azt akarjátok mindannyian meghaljunk?-kérdezgettem idegesen.
-Nem csak....bocsánat!-néztek rám hihetetlen aranyos,megbánó kiskutya szemekkel.
-Na jó....én bocsánat hogy így felhúztam magam, de nem szeretném ha bajotok esne!-léptem hozzájuk, és megöleltem mind a hármójukat, amit először nem értettek, de kedvesen vissza öleltek.-Na akkor már csak Joe van! Gyerünk!-egyre gyorsabban lépkedtünk, sőt szinte már futottunk.
-Na kifelé törpék!-léptem be Joe kínzószobájába, ahol 3 kis törpe dobálta őt.
-Nem! Most nem!-indította felém a kezét amibe egy tojás volt.
-Azt próbáld meg! Nagyon megbánod ha hozzám vágod!-néztem rá dühösen. Óvatosan leengedte a kezét, és kifelé kezdtek slisszolni.-Ha bárkinek szóltok hogy itt vagyok, akkor nagy bajok lesznek!-néztem rájuk szűrős szemmel. Erre ők bólintva kifutottak a szobából.
-Nem bántalak! Ne félj. Segítek! Patrick, Pete és Andy már kint várnak! Ha hiszed, ha nem!-mondtam miközben szabadítottam ki. Nem vártam meg a "miért segítenéltet", ezért inkább egyszerre elmondtam. Kicsit furcsállta a modorom, de bólintva kijött velem.
-Na gyerünk!-suttogtam a többieknek is. Hárman elő bújtak, és végre teljes csapattal kifelé indultunk. Éppen már ültek be a kocsiba amikor keresztezték a tervem.
-Hová, hová Sonia a 4 úriemberrel.-lépett elém összefont karokkal Samantha, az egyik tűsarkúban tipegő gyilkos.
-Én....én viszem őket....máshova is kínozni.-hebegtem ijedten.
-Aha, de legközelebb szólj!
-Rendben!-fújtam ki magam.-Akkor indulhatunk?-kérdeztem sürgetve.
-Egyedül semmiképpen sem!
-Kérlek! Vigyázni fogok!
-Jó, de hova is viszed őket?
-A-a-a....
-Jó, így nem mész! Majd mi visszük őket!
-Kérlek had menjek!
-Nem, te itt maradsz! Kate hozd a kulcsot!
-Menjetek csak együtt, eddig rakok zsákot a fejükre!
-Jó, de nem csinálj semmi butaságot!-indultak befelé.
-Na jó! Nem mehetek! Ezt rátok kell raknom.-fogtam a kezembe 4 zsákot, és 8 kötelet.-Nagyon vigyázzatok magatokra! Bántani fognak! Rátok fognak küldeni jó pár kis srácot, hogy végezzenek veletek! Fussatok be az erdőbe! Értetek fogok menni!-mondtam a tervem, miközben a fejükre raktam a zsákot, és megkötöztem őket. Mire Samantha és Kate vissza értek, addig becsuktam a kocsi ajtaját, és már csak indulniuk kellet.Nagyon aggódtam a srácokért, hogy túlélik-e ezt az utat. Hajnal 3 óra körül érkeztek vissza ketten... . Reggel 7 óra fele még mindenki aludt, ezért kitudtam szökni. Csendben lépkedtem (egyébként ugyan úgy néztem ki én is mint a többiek, de akkor kivételesen normális ruhába mentem. Éppen az úton nézelődtem vajon merre lehetnek, és közben megláttam Patricket, hogy stoppol.
-Gyere szállj be!-nyitottam ki mosolyogva az ajtót.-A többiek hol vannak?-kérdeztem félve.
-Nem tudom. Négy különböző irányba kezdtünk este futni. Azóta nem láttam őket!
-Úristen! Mit csináltak veletek azok a vadállatok?
-Jött körülbelül 10 kisfiú szöges basketball ütővel, bicikli kormánnyal, vaslánccal, baltával, és azzal kezdtek el kergetni. Azt tudom, hogy nekem nem nagyon lett bajom.
-Még szerencse! Remélem a többieknek sem!-mondtam ijedten.
-Biztos túlélték!-mosolygott rám Patrick biztatóan.
-Remélem!
Nagyjából fél óra utazás után Andyt is megtaláltuk. Nem sokkal Joe,aztán Pete-et is. Így már biztos voltam, hogy nem eshet bajuk. Ezek után a Linda Vista kórház felé vettük az utat. Mielőtt megérkeztünk, úgy döntöttem bekapcsolom a rádiót. Nagyon rossz döntés volt, mivel ezek a szemét boszorkák csináltak egy hipnotizáló zenét, amitől Patrick teljesen bekattan. Mivel én nem tudtam hogy ez van bent a rádióban gyanútlanul kapcsoltam be. Sajnos későn vettem észre hogy mi van benne Patrick bekattant, és a 3 srác elkezdett befele szaladni a kórházba, utánuk pedig Patrick. Én is rögtön kipattantam a kocsiból, és utánuk rohantam. 1 teljes órán keresztül kergetőztünk, és egy pillanaton múlt, hogy Patrick nem ölte meg Joe-t. Volt egy zene, ami kiűzte belőle a gonoszat, és éppen hogy csak betudtam indítani.
-Állj!!!-nyomtam be a bekapcsoló gombot. Patrick a zene hallatára óvatosan elengedte Joe-t, és felénk nézett.
-Mi történt?-kérdezte.
-A zenétől bekattantál, és körülbelül, 1 másodpercen múlott, hogy nem ölted meg Joe-t.-magyaráztam.
-Úristen....és mitől jöttem rendbe?
-A zenétől!-mutattam felé a zenelejátszót. Joe nagy nehezen felkelt, mivel eddig feküdt.
-Köszönöm!-jött oda hozzám és ölelt át szorosan. Ebből egy hatalmas csoportos ölelés lett. Akkor, és ott megfogadtuk, hogy örökre barátok maradunk.... . Ezek után jöttek a közös emlékek! Viszont a kínzó szemetek megtudták hogy túléltük (közben kiderült, hogy én a srácokkal vagyok), ezért egy komoly kínzás következtében szét választottak minket. A 4 srácot egy helyiségben kínozták, tőlem távol, hogy teljesen elfelejtsenek. 1 egész hétig ott voltunk, de egy idő után ránk talált a rendőrség, és az egész bandát börtönbe csukták, de addigra már túl késő volt...kitörlődtek az emlékek részben. A szüleim sose említették, hogy ilyen történt velem...! Akkor valószínűleg ezért vagyok ennyire durván oda értük, mivel egy komoly barátság áll mögöttünk....! Szörnyű volt ez végig gondolni, hogy ilyen történt velem, velük, velünk! Egy hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon, amit több is követett. A többiek is kővé dermedve ültek. Ezek szerint ők is vissza emlékeztek. Elsőnek Pete vett magán erőt, és ő szólalt meg.
-Ez...ijesztő....!-nézett maga elé halálsápadtan, mint mindannyian. Kisírt szemmel oda léptem hozzájuk, és egy csoport ölelést kezdeményeztem. Mosolyogva közelebb léptek hozzám, és átöleltem őket.
-Ígérjétek meg nekem, még egyszer, hogy örökre barátok leszünk!-szipogtam. Bólintva rám mosolyogtak, és átöleltek. Hihetetlen érzés volt erre emlékezni! Még az eddiginél is közelebbi barátoknak érzem őket! Nem is csak a barátaim! Már a családom!
-Nem nézzük végig az albumot? Azért nem emlékszem annyira részletesen a dolgokra.... .
-De! Jó ötlet!-mosolyogtak rám. Kinyitva az albumot elkezdtük nézegetni, rengeteg régi kép volt amin nevettünk, volt amin csodálkoztunk, de volt amin komoly arcot vágtunk. Amin a leginkább csodálkoztunk, az az volt ahol én is Patrick...éppen csókolózunk... . Tehát én is Patrick már majdnem 7 éve együtt vagyunk! Ez részben csodálatos, részben furcsa.
-De hát...akkor ha 7 éve együtt vagyunk, akkor én megcsaltalak. Mivel 4 éve volt egy barátom.-mondtam furcsa arckifejezéssel.
-Akkor ezek szerint én is.... . Nekem 5 éve volt barátnőm.-nézett ő is elég furcsa, csodálkozó arckifejezéssel. Erre a 3 fiútól hatalmas röhögést kaptunk "válaszul". Ebben csak az a furcsa, hogy Patrick majdnem 18 éves volt amikor én csak 14! Egyébként rengeteg kép volt! Plusz egy kép, plusz egy vissza jövő emlék! Majdnem este 11-ig nézegettük a képeket, amik mint kiderültek mindig is itt voltak, csak a szüleim mutogatták nekem mindig ezt az albumot, és azért nem láttam eddig ezeket a képeket.
-Na jó! Én elfáradtam.-sóhajtottam, miközben feltápászkodtam az ágyról.-Megyek lezuhanyzom. A fiúk bólintva tovább nézegették az albumot. Miután kijöttem a fürdőszobából Patrick elém állt.
-Sonia, te énekeltél a fürdőbe?-kérdezte.
-Őőő...igen! Ennyire kihallatszik?-nevettem.
-Igen! De nem azért mondtam, mert rossz volt, hanem azért mert eszméletlenül jó!-mosolygott rám bátorítóan.-Azt mondtad nem tudsz énekelni!
-Köszi, de amúgy nem azt mondtam, hogy nem tudok énekelni, csak azt hogy az egy emberrel született adottság!
-Igen, vagyis azt mondtad nem tudsz énekelni.
-Hát jó... . De akkor szerinted tudok?-kérdeztem.
-Énekelj!-jelentette ki Patrick.
-Mi?? Nem! Nem kezdek el csak úgy énekelni!-mondtam döbbenten.
-Na, de bármit amit szeretnél!
-Ja, előttünk nem szégyenlősködj!-szállt be Pete is.
-Naa! Énekelj!-kérlelt Joe.
-Biztos jó hangos van!-folytatta Andy.
-Na jó! De mit?
-Amit akarsz!
-Jó akkor a My songs. Khm.... .-egy köhögés után el is kezdtem. Végül majdnem az egészet elénekeltem, és közben még élveztem is.
-Hű! Még hogy nem tudsz énekelni! Nagyon jól énekelsz!-ámuldozott Pete.
-Ezt szégyellted előttünk?? Ezt a jó hangot?-kérdezte Patrick. Joe és Andy egyetértően bólogattak.
-Hát...nem tudom...! Azért köszi!-nevettem. De most nem is tudok gondolkozni, mivel nagyon fáradt vagyok!Ásítottam egy hatalmasat.-Megyek aludni jó éjt!
-Jó éjt!-köszöntek.
Fáradtan bedőltem az ágyba, és mély alomba szenderültem.
Remélem tetszett ez a rész! Kommentben tessék véleményezni! ;) :)) <3 :*
Nagyon jól csinálod már akkor olvastam mikor a Legelső Patrick-es történetet írtad mindig feldobod a napom és annyira örülök hogy friss részek is vannak mert más blogot is olvasok pontosan kettőt és azok nyár óta nem frissültek úgyhogy nagyon örülök hogy mindig új részek várnak mikor a blogodra lépek nagyon köszönöm neked ez a blogot csak így tovább :D
VálaszTörlésNagyon szépe köszönöm, nagyon jól esnek ezek a kedves szavak!:'))<333 Próbálom minél sűrűbben hozni a részeket!:)<33
Törlés