8. rész-Carol

Kivételes alkalmak egyike, hogy 7 órakor felkeltem. Annyit alszom mostanság, mint egy kisbaba! Egyszerűen, már nem bírtam tovább aludni, még ha tudom is hogy 4 órát aludtam összesen. Óvatosan keltem ki az ágyból, mivel Patrick még bőven aludt (hozzá teszem, hogy hihetetlenül édes ahogy alszik). Kényelmesen elkészültem, mivel már most lehetett kint vagy 30 fok, ezért egy lenge nyári öltözetet vettem fel. Gondoltam amíg a többiek alszanak, elmegyek kicsit szét nézni a környéken. Amikor a jegy után mentem, láttam egy Starbucks-ot, és egy frozen yogurtozót. Először a Starbucks-ban vettem 5 darab kávét, és 5 darab péksüteményt, a sajátomat helyben egy asztalnál ettem meg, a másik 4-et pedig elvittem. Nem volt messze a yogurtozó, pár utcányira. Egy nagy pohárba raktam magamnak málnás, és csokis yogurtot, rá cukorszórás, forró eperöntet,ananász , és csokigolyók. Enyhén szólva nem diétás, de mindegy. Ezt nem vállaltam hogy viszek, mivel ilyen melegbe szét olvadna. Miután jól laktam, még nézelődtem kicsit, és vettem magamnak egy nagyon aranyos bikinit. 10 órára nagyjából vissza értem a szállodába, viszont akkor már a többiek fent voltak. 

-Jó reggelt! Hát te hol voltál?-kérdezte Patrick.

-Korán felkeltem reggel nem bírtam aludni, és itt csak unatkoztam volna, ezért kicsit elugrottam nézelődni. Hoztam a reggelit is.-mutattam fel a Starbucks-os zacskót.-Reggeli után meg bementem egy frozen yogurtozóba, utána meg kicsit szét néztem, és vettem egy aranyos bikinit.

-És ez tartott 3 órán keresztül?-kérdezte Pete kikerekedett szemekkel.

-Igen! Tovább is tartott volna, de gondoltam mát fent vagytok!-magyaráztam.

-Ezt 1 óra alatt is meg lehet járni!-csodálkoztak még mindig. 

-Dehogy lehet! Még benéztem máshová is! Sétálgattam, nézelődtem....!-soroltam a reggeli kiruccanásom pillanatait. Mit nem értenek ezen? Férfiak!  

-Hát jó!- Lassan indulnunk kell a repülőtérre!-nézett az órára Pete.

-Hová megyünk most?-kérdeztem, bár már még az elején elmondták az úti célokat, de én azt már elfelejtettem. 

-Észak-Karolinába!

A pakolást fél órába alatt elintéztük, és utána repülővel elindultunk Észak-Karolinába. Másfél órás út után, végre ide értünk. Szálloda foglalás, lepakolás csak úgy mint először. Most nem volt konkrét úti célunk, csak úgy bementünk a városba. Éppen sétálunk, és beszélgetünk amikor egy lány hang hallatszik mögöttünk. 

-Sziasztok! Kér-kérhetek egy autogramot?-erre mind az öten hátra fordultunk, és kiállt ott? Az unokahúgom Carolina ! 

-Carol?-néztem rá mosolyogva.

-Sonia! Szia!-nézett rám.

-Ő itt az unokahúgom Carolina.-mutattam be a fiúknak Carolt.

-Sz-sziasztok!-egy pillanatra azt hittem el fog ájulni, mivel teljesen úgy nézett ki. 

-Ja, és igen! Rátok szoktattam, még kisbaba korában! Azóta is rajongó! Akárcsak a nagynénje.-mosolyogtam.

-A te családodban mindenki rajongó?-kérdezte Patrick nevetve. 

-Igen, nagyrészt miatta! A fiatalabbakat sikerült megfűznöm!-mondtam nevetve.-Akkor kap tőletek egy képet?-kérdeztem.

-Persze!

-Carol! Carol!!-legyeztem az arca előtt.-Gyere középre!-utasítottam, mivel ha rajta múlt volna csak állt volna. Aprót rázott a fején, amolyan "erőt veszek magamon, huh", és előrébb lépet. 

-Öm...állhatok Patrick és Pete közé?-kérdezte részben tőlem. 

-Persze gyere!-intett Patrick. Carol aprót bólintva melléjük lépett. Nagyon aranyos kép lett! Carol majdnem akkora mint Patrick (egyébként akkora mint én)! Patrick és Pete átkarolták a derekát amitől szintén megingott. Kattintottam róluk 2-3 képet, utána autogram, és ájulás. Na jó nem csak majdnem, mivel egy-egy puszira is megkértem őket, meg persze ölelésre. Folyamatosan fényképeztem, hogy minden pillanat meg legyen örökítve. 

-Carol mit szólnál hozzá, ha felhívnám anyát, és megkérdezném hogy jöhetsz-e velünk ma?-kérdeztem mosolyogva. A szemem elkerekedett, és egy pillanatra nem kapott szerintem levegőt.

-Igeen!!-nézett rám csillogó szemekkel. Mosolyogva bólintottam, és tárcsáztam Kim számát. 

-Szia Kimy!-szóltam bele.

-Szia Sonia! Miujság?-kérdezte.

-Itt vagyunk Észak-Karolinába, találkoztunk Carollal, és arra gondoltam, hogy velünk jöhetne ma.

-Mármint veled, és a fiúkkal?-kérdezte.

-Igen!

-Persze mindenképpen!-felelte izgatottan, mivel ő is rajongó. Jó, tényleg az egész család rajongó. 

-Jó, jó szia! 

-Szia!

-Na jöhetsz velünk! Bár ahogy hallottam anyukád is szívesen jött volna.-mondtam nevetve.

-Na jó! A nagyszüleid nem rajongók?-kérdezte Patrick nevetve.

-Nem, de azt mondták régebben, hogy "Szimpatikus fiatal ember vagy!". Erre hatalmas röhögésbe törtek ki. Nemsokára el is indultunk a városba. Egyébként Carol amolyan idegen vezetőkén is szolgált. Elég nehezen, de Carol is feloldódott, és nevetve beszélgetett velünk. 

-Ajj....-bújt el mögém.

-Mi a baj?

-Csak azok ott....-mutatott három kedélyesen, elviháncoló vele korú lányra.

-Kik azok?-kérdeztem lesve őket.

-A három....-nem fejeztem be a mondatot, mivel nem hiszem hogy valami szépet akart mondani (védelmező nagynéni előtt nem káromkodunk).

-Mi a baj?-nézett hátra Pete.

-Ott van az osztályomból az a három....-most én halkítottam el a káromkodást.-Ha meglátnak rögtön elkezdenek szívatni.-nézett feléjük össze húzott szemmel. Pete odasúgott valamit a többieknek, amit először nem értetünk, de aztán kiderült. "Véletlen" pont mellettük mentünk el, amit nem értettem először, de aztán felfogtam... . 

-Gyere ülj le mellénk!-súgta Pete Carol-nak. Carol bólintva leült melléjük, itt vettem a lapot, és én is csatlakoztam. Elkezdünk beszélgetni, nevetni, amire 3 kis csaj felénk is fordultak. 

-Sziasztok!-mosolygott rá a 3 lányra Carol.

-Szia Carol!-köszöntek teljesen egyszerre. Hirtelen felfogták kiket látnak, és szerintem egy pillanatra megállt a szívük (Carol mondta, hogy szinte az egész osztályuk rajongó, úgyhogy már csak divatból is szereti a 3 lány őket. jó érzés látni, hogy az unokahúgom tovább viszi ezt a hagyományt, ráadásul sikeren! igen, mint ahogy én is ő is terjeszti a rajongást!). 

-Nyugodtan gyertek ide hozzánk!-mosolygott folyamatosan Carol.-Kicsit összébb húzódunk. Összébb csúsztunk, így a 3 megkukult lány is elfért. Egyik nagy nehezen megszólalt, és kinyögte mit is szeretne.

-Kap-kaphatunk egy autogramot?-kérdezte az egyik aki mint kiderült az Amanda nevet viselte. 

-Persze!-mind a négyen adtak, plusz még képet is kaptak. Végig beszéltünk, de ők csak egyszer szólaltak meg.

-És honnan ismeritek egymást?-kérdezte Amanda félve.

-A nagynéném által.-mutatott rám Carol. Mind a hárman kikerekedett szemmel néztek rám. Elmeséltem neki a történetet, meg hogy most éppen turnén vannak, és én is velük vagyok. Tátott szájjal hallgatták végig a sztorim. Még 5-10 percig üldögéltünk velük a meleg napsütésben, de nekünk sajnos indulnunk kellett.

-Akkor sziasztok! Majd a suliban találkozunk!-intett nekik mosolyogva Carol.

-Sz-sziasztok!-köszöntek el tőlünk.

-Na végre leléptek!-nézett utánuk.-Ezek után szerintem vagy hozzám se fognak szólni, vagy csak kedveset.-nevetett.

-Reméljük!-biccentett mosolyogva Patrick. 

-Jaj de jó! Köszönöm!-virult Carol.-De szerintem én megyek, mert anya nem fog örülni, hanem érek haza....

-Még akkor se ha tudja ha velem vagy?-kérdeztem.

-Nem hiszem!-nevetett.

-Hát akkor szia drága!-nyomtam puszit az arcára.

-Szia!

-Szia Carol!-köszöntek el a többiek is. Persze egy-egy búcsú puszi járt Carolnak, amitől persze helyben szét olvadt úgy láttam. 

-Aranyos unokahúgod van!-mosolygott rám Joe, miután Carol elveszett a távolban. 

-Az! Imádom!! Viszi tovább a sajátos családi hagyományom!-nevettem fel. Erre megint felröhögtek, mint a beszólásaim nagy részére.-Emlékszem, amikor már ő is nagyobb volt, én meg már bőven nagy, akkor tettem neki egy ígéretet.....-kezdtem sejtelmesen.-Hogy ő lesz az esküvőmön a koszorús lány.

-Igen ez eddig rendben van!-nevetett Pete.

-Dee....nem akármilyen esküvőn....-kezdtem nevetve.-Hanem a mi esküvőnkön!-néztem Patrick-re nevetve.

-Mennyi idős voltál?-kérdezte, de akkor már mindenki röhögött.

-Talán 17-18 éves.-számolgattam magamba. Még 11-ig mentünk, és szinte mindent sikerült megnéznünk! Éjfél után nem sokkal sikerült vissza érni a szállodába, és nyugodtan elaludni. 

Ennyi lenne mára! Tudom már másodszorra jelentkezem ma, de gondoltam megcsinálom mivel volt időm! Remélem tetszik! :) :* <33