7. rész-A koncert.

Bocsánat hogy csak ma hozom, de tegnap délután, meg este nem értem rá! Remélem kárpótol titeket ez a rész! ;) <3

Ez az!! Ma van az 1. koncert! Reggel én keltem a legkésőbb mivel már 11 is elmúlt. Nagy csend volt a szobába, szóval nincsenek itt a többiek. Szép nyugodtan felöltöztem , kisminkeltem magam, és átmentem a másik szobába, ahol a fiúk már nagyban beszélgettek.
-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva, és lehuppantam az egyik fotelba.
-Reggel? Már majdnem 1 óra!-nevetett Pete. Hupsz!-Lassan indulni kell a stadionba!
-Jó, de lehet hogy én később megyek oda?-kérdezte.
-Hogy fogsz oda találni egyedül? Egyáltalán minek jönnél később?-kérdezte nevetve Patrick.
-Az mindegy majd elmondom, de sietek, mert egy ideig biztos el fog tartani a tervem... .-mondtam sejtelmesen.
-Hát jó...akkor majd ott találkozunk. Felkapva a táskám elrohantam... . 2 (!!!) órámba tartott a titkos utam. Nagy nehezen eljutottam a stadionig, ahol az öltöző felé vettem az irányt.
-Ez elég sokáig tartott.-nézetek rám.
-Elégé!-ültem le a kanapéra.
-Na most már elmondod hol voltál?-kérdezte nevetve Patrick.
-Na, ugye ma este lesz a koncert. És én a színpad mellett lennék, de ott nem üvölthetek énekelve, és nem ugrálhatok. Ezért vettem jegyet az 1. sorba!-mutattam nekik mosolyogva.
-De arra nem keltek már el a jegyek?-kérdezte Pete nevetve.
-De, viszont ez tartott 2 órán keresztül! Mivel még VIP jegyek maradtak. De az olyan jegy volt amit nyertem, tehát azt teljes áron nem vettem meg. A jegypénztáros nőnek magyaráztam arról, hogy ismerlek titeket, és hogy adja nekem azt a jegyet kevesebbért.
-És elhitte ilyen könnyen?-csodálkoztak.
-Dehogy hitte el. Mutogattam neki képeket amik készültek róluk, arra azt mondta biztos photoshop, jó tudom használni, de azért ennyire nem vagyok profi! Ja, meg elmeséltem az életetek, arra azt mondta, hogy azt bármilyen rajongó tudja, aztán személyesebben is meséltem rólatok. Megmutattam neki a belépőt is, és ezek alapján nagy nehezen elhitte, ezért fele annyi került a jegy.-magyaráztam.
-És ezt mind 1 jegyért?-kérdezte Patrick nevetve.
-Naná! Egyszer a nővérem rántott le egy koncert helyszín kerítéséről!-nosztalgiáztam nevetve.
-Mi?-kérdezték nevetve.
-Bizony! Valami kinti koncert volt, és én 15 voltam, de már annyira nagyon el akartam menni egy koncertre, hogy a nővérem el vitt hogy kívülről láthassam, amikor megláttam, hogy megy a koncert, akkor elsírtam magam hogy miért nem lehetek ott, felpattantam az elválasztó kerítésre, és elkezdtem felmászni, de a nővérem időben kapcsolt, és lerántott róla.
-Most erre mit mondjak.-nevetett Pete.
-Azt hogy őrült rajongó voltam vagyok és leszek is mindörökké!-néztem magam  elég diadalmasan.-Bár ez így elég furcsa hogy azt mesélem nektek, hogy mennyire őrült módon rajongok értetek!-gondolkoztam el.
-Hát...annyira nem furcsa, csak egy kicsit.-gondolt bele Andy nevetve.
-Meg meg akartam tanulni énekelni, de aztán rájöttem, hogy azt nem lehet megtanulni, mivel az sajátos adottság. Gitározni is szerettem volna, de az sem sikerült. Bár még néha most is próbálgatom sikertelenül. Meg a doboláson is gondolkoztam, de anyukám nem vett dobot, mert a gitárt is szerinte feleslegesen vette meg, mert abba tehetségtelen vagyok... .-itt nagyon elkezdtek röhögni.-Na, és akkor végül dobom nem lett. De gitárom van! Bár az is csak dísznek. Mindig megkérdezik hogy tudok-e gitározni, és én mindig azt mondom, hogy igen. Amikor kérik hogy játsszak valamit, azt szoktam mondani, hogy fáj a kezem mert előző este nagyon sokat gyakoroltam.
-És ezt el is szokták hinni?-kérdezte Joe mosolyogva.
-Igen! Nagyjából... . Bár volt olyan hogy át jött egy ismerősöm, akinek ezt mondtam, és azóta se beszélünk.... . Szerintem rájött hogy hazudtam, és így nem akar találkozni. Amíg meséltem folyamatosan röhögtek, hogy milyen lehetetlen, és lehetséges, de idióta dolgokat kértem, illetve csináltam.
-Nagy fej voltál, és vagy is!-nevetett Pete.
-Köszi! Már másik is mondták, amikor ezeket elmeséltem! Csak ők nem érezték át teljesen ezt a helyzetet.-magyaráztam.-Meg volt egyszer egy olyan, hogy egy dedikálásos, fotós cuccra kém módjára mentem el, és ott is vagy 30 ember haragját gerjesztettem, mivel kúszva, mászva bujkáltam a lábuk alatt, hogy előre kerülhessek, de ott se sikerült a találkozás, mivel egy biztonsági őr az utolsó pillanatban elkapta a lábam, és kiszedett a sorból. Amit utána anyukám megtudott, és mivel én sose voltam, nagy tévéző, meg számítógépező, ezért az volt a büntetésem, hogy szobafogság úgy, hogy elviszi a Fobos CD-et, és nem tudom hallgatni. Persze erre annyira bedühödtem, hogy amíg ez az állapot volt, addig vagy sírtam, vagy nem szóltam a család egyik tagjához sem. Aminek az lett a következménye, hogy annyira berekedtem, hogy komoly hangszál problémáim lettek, és műteni is kellett.
-Hű, ez azért így durva nem gondolod?!-képedtek el.
-Hát így utólag de!-nevettem.-Meg egyszer, majdnem meghaltam, mert ki akartam szökni, de megcsúszott a lábam a tetőn, és lezuhantam. Majdnem 1 hétig kómába voltam.-meséltem komoran.
-Úristen! Te nem vagy normális!-kerekedett el a szemük.-És ezt is egy koncert miatt?
-Ja....na de ezt nem is szeretem elmesélni....-szipogtam a szememet törölgetve.-Amúgy, volt azért normális dolog is az életembe! Az első szerelmi bánatomkor, a lassabb, szomorúbb számokra bőgtem. A legjobb barátnőmmel Ellie-vel amikor pizsibulit tartottunk, ezekre ugráltunk, énekeltünk, táncoltunk. Szinte minden számhoz van egy történetem! Szóval, mondatjuk hogy rajtatok nőttem fel!-nevettem el magam.
-Hát...azt halljuk...!-nézett rám Patrick kikerekedett szemekkel.
-Elég furcsa tinédzser korom volt....! Bár kinek nem?-kérdeztem mosolyogva. Erre egyetértően bólogattak. Még negyed órát beszélgettünk, de utána menniük kellett próbálni,mivel már délután 6 óra volt. Ezt megint végig hallgattam, szintén ámulattal.
-Tervezünk, egy rajongókkal való találkozást, tudod ölelés, autogram, fotó.-mondta Patrick.
-Igen tudom!-bólintottam mosolyogva, miközben egy tervet szövögettem. Így koncert előtt nem csak 5-en beszélgettünk, hanem mást is meg ismertem. Nagyon jó fejek, jól el lehet velük lenni! Lassan eljött a 10 óra, és búcsút vettem tőlük egy időre, mivel 1 sorba szóló jegyem volt!! Végre kiélhettem magam, és ugrálhattam megénekelhettem! Nagyon élveztem a koncertet, és az utána lévőt is... . Hosszú sor volt  Patrick-ig, ezért sokat kellett várni az ölelésére! Amikor oda kerültem elég nagy csodálkozás volt...!!
-Szia! Nagyon nagy rajongótok vagyok!-tetettem a sírógörcsöt, és csodálatomat.
-Szia!-nézett rám kikerekedett szemmel, de aztán vette a lapot, és elmosolyodott. Engem is átölelt, mint mindenkit, azért éreztem hogy engem kicsit máshogy mint a többiket...! Én is kaptam fotót, és autogramot is! Mindenek hajnali 1-re vége is lett, és sikeresen fel jutottak az öltözőbe (én már rég ott voltam, mivel nem tudtam volna mit csinálni). A telefonomat babráltam, miközben végre feljöttek a többiek is.
-Nagyon nagy rajongótok vagyok!-utánozta Patrick a hangomat.
-Ugye milyen jó színésznő vagyok?-kérdeztem, miközben felültem.
-Zseniális!-huppant le mellém, és egy puszit nyomott a homlokomra.-Egyébként ezt miért csináltad- kérdezte
mosolyogva.
-Nem tudom! Gondoltam megleplek!-nevettem fel.
-Elég jól sikerült!-nevetett. 3 óra körül sikerült elindulnunk vissza a szállodába, ahol én megint hullafáradtan dőltem ki.

Megint egy újabb rész! Remélem tetszik!:) Kérlek véleményezzétek! :* <33