-És az már biztos hogy árvaházba kerülsz??-kérdezte csodálkozva Patrick.
-Elég valószínű...tizenöt éves vagyok! Család nélkül!-szipogtam.
-Valahogy biztos meg lehet oldani...nem engedem hogy árvaházba kerülj!-ölelt át szorosan.-Majd én örökbe fogadlak!-nevetett.
-Kár hogy nem vagy még huszonegy!-nevetettem keserűen.
-Hát igen...! Pedig nagyon szívesen lennék a nevelőapád!-mosolygott rám a homlokát az enyémnek döntve.
-Furcsa lenne megcsókolni az apám...-ráztam meg magam eltorzult fejjel.
-De hát nem vagyok huszonegy, ezért nem fogadlak örök be, így csak nyugodtan!-mosolyodott, és magához húzva hosszan megcsókolt. A gondolat arcon csapott, hogy ez nem vicc, és komolyan megyek árvaházba ha nem találunk ki valamit! Sosem sírtam csók közben, ezért furcsa érzés volt... .
-De akkor...-szipogtam.-mi lesz velem? Én nem akarok árvaházba menni!-hajtottam le megint szomorúan a fejem.
-Van egy ötletem... . Mi lenne ha a szüleim vennének gyámság alá? Mert örökbe fogadni csak akkor tudnak, ha már az árvaházban élsz, de gyámság alá tudnak venni.
-És ők ebbe beleegyeznének?-kérdeztem a szám elhúzva.
-Szerinted?-kérdezte rám mosolyogva. A szüle nagyon kedvelnek több okból is, szóval... .
-Hát...remélem!-bár egy délután alatt mindent elvesztettem, de mégis a boldogság apró jelét véltem felfedezni... . Illetve volt egy dolog ami aggasztott... . Mi lesz ha Patrick ez nem tart örökké? Mi van ha ez csak egy tini szerelem? A rossz gondolataimat elhessegetve inkább maradtam a jelenben.-Jó, de akkor ezt a szüleiddel is meg kéne beszélni nem?
-Igen! Gyere!-húzott fel a földről.
-Most rögtön?
-Persze!-bólintott. Patrickék tíz percre laknak, ezért gyorsan oda értünk hozzájuk, ahol a szülei beleegyeztek a dologba, de a gyámhivatalban... .
-Sajnálom Mr. és Mrs. Stump, de Katherinát ilyen módon nem tudják gyámság alá venni!-jelentette ki a gyámügyes.
-És mégis miért nem megoldható ez?-kérdezte Patricia Patrick anyukája.
-Mivel ez akár hónapokba is telhet, és Katherinának azonnal szüksége van lakhelyre és felügyeletre. Sajnálom, de az árvaházon kívül nincs más megoldás. Onnan viszont ötökbe fogadhatják, de csak bő egy hónap után!-mondta. Teljesen sokkot kaptam...nincs más lehetőségem...megyek az árvaházba...hihetetlen. Patrick látva a lefehéredett arcom, összekulcsolta a kezem az övével, és így hallgattuk tovább a beszélgetést.
-És akkor egy hónap?-kérdezte végül Patrick apukája.
-Nagyjából, de lehet több is!-bólintott a gyámügyes. Több is?? Egy hónapot sem fogok kibírni!
-Akkor köszönjük! Viszontlátásra!-álltuk fel, és kiléptünk a levegős előtérbe.
-Ne aggódj Katherina!-karolta át a vállam Patricia.-Amint lehet azonnal örökbe fogadunk!-mosolygott rám, és puszit nyomott a fejemre. Mosolyt erőltetve a fejemre bólintottam és elindultunk a kocsihoz. Patrick szülei ki tettek minket nálunk, a házba berontva levetettem magam a kanapéra, és hangos sírásban törtem ki.
-Nyugalom Katherina! Semmi baj nem lesz!-csitítgatott átölelve Patrick.-Egy hónap!-mosolygott biztatóan.
-Egy hónap! Az rengeteg! És nem hallottad mit mondott? Lehet hogy több is!-akadtam ki még jobban.
-Gondolj úgy rá, mint az Árva című filmben lennél! Te lehetsz a gyilkos, ijesztő lány!-mosolygott biztatóan.
-És majd ha örökbe fogadtok mi lesz?-nevettem fájdalmasan.
-Akkor...ott már nem leszel olyan!-mondta rémülten, mire felnevettem. Annyira szeretem benne, hogy bármi rossz történik (persze ha nem halál, mert azzal nem viccel...) elvicceli! Fájdalmas pillanatokkor is mosolyt tud csalni az arcomra!-Figyelj...minden rendben lesz!-komolyodott el.-Egy hónap nem a világ!-nyomott puszit a homlokomra.
-De én nem akarok árvákkal karácsonyozni...-bújtam hozzá.
-Nem is fogsz!
-De, mert karácsonykor pont ott leszek... .
-Hidd el hogy nem velük fogsz...
-De...
-Csak hidd el!-ölelt át szorosan.
-Hát jó..hjaj akkor elkezdek össze pakolni...segítesz?-kérdeztem.
-Persze!-tolta fel magát.
-Holnap jön az igazgató nő?-kérdezte, miközben felsétáltunk az emeletre.
-Igen..és fogalmam sincs mi lesz a bútoraimmal... .-húztam el a szám.
-Majd mi eltároljuk amíg csak kell!
-Komolyan?
-Persze!-mosolygott. Előkeresve a bőröndjeim és a dobozokat. Nagyjából éjfél után lettünk kész, ezért úgy döntöttünk Patrick marad nálam alszik... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése