A reggel nagyon gyorsan eltelt. Patrick apukájánál újra előjött a házasság téma...végig azon járt a fejem. Vajon ő már gondolkozott rajta? Vagy még soha... . A nappaliban ülve beszélgettünk, mikor Patrick hirtelen felállt.
-Öm...most...el kell mennem valahová...bocsánat. Fél, max. egy óra múlva itt vagyok.-mondta, majd elköszönt mindenkitől, nekem pedig egy gyors puszit nyomott a számra.
-Nem tudod esetleg Patrick hová megy?-fordultak felém a nappaliban ülök.
-Nem...fogalmam sincs...-ráztam meg a fejem. Mint minden jó barátnő, én is rögtön agyalni kezdtem... . Vajon hova ment? Ilyen hirtelen... . Valakivel találkozója lenne? Vagy...történt valami? Miért nem tud róla senki? Jobbnak látta mindenki, ha csendben hagynak agyalni, abban az egy órában, ami alatt Patrick nem volt velünk... . szinte percre pontosan érkezett vissza.
-Na, most már elmondod hol voltál?-fordult felé először az apukája.
-Csak...elintéztem valamit.-huppant le mellém. Vállvonást kapott a válasz... . Mikor újra belemerült mindenki újra a beszélgetésbe, azért én nem hagytam annyiban... .
-Ugye nincs semmi baj?-hajoltam közel hozzá.
-Nem. Nincs. Miért lenne?-mosolygott rám kérdően felvont szemöldökkel.
-Egyik percben itt voltál, aztán bejelentetted, hogy egy óra múlva jössz, és most nem mondod el hol voltál...
-Nincs semmi baj, rendben? Majd meglátod...-állított le, majd puszit nyomott a homlokomra. Megláttam. Pontosan este nyolckor. Mint tegnap, ma is a nappaliban üldögéltünk és beszélgettünk, hirtelen Patrick megfogta a kezem, fölrántott...és...ő letérdelt elém.
-Alexandra Williams leszel a feleségem?-mosolygott föl rám, a kezébe, egy kis köves gyűrűvel. Tizedmásodpercekre fagyhattam le, mivel a következő pillanatba elvisítottam egy "igent", majd mikor felhúzta a gyűrűt az ujjamra felállt, és én a nyakába ugrottam. Erősen rátapasztottam az ajkam az övére, ami igazából nem is volt csóknak mondható. Halkan hallottam, hogy a családtagok kifejezik az örömüket, mivel a szívverésem túl hangosnak bizonyult a fülembe. Egekből szálltam le a kanapéra, Patrick ölébe, aki egy takarót terített magunkra. Szegény családja megszűnt létezni az este további részében, mert végig egymással foglalkoztunk, persze...diszkréten.
-Mikor találtad ezt ki?-kérdeztem a gyűrűt csavargatva az ujjamon.
-Őszintén? Mikor apa felhozta a témát.-nevetett fel.-Nem tudom...igazából...nem akartam ezen annyit gondolkozni. Ennek magától kell jönnie. Ez az előre tervezett "pezsgőbe rejtett gyűrű" dolog, részben veszélyes-monda, mire felnevettem.-részben pedig felesleges. Szeretlek. Ennyi. Jött magától. Tudtam hogy van a közelben egy ékszerész, akinek szerencsére ott volt a felesége, és ő egyébként veszekedés árán segített kiválasztani ezt.-magyarázta, mire halkan felnevettem.
-Ki veszekedett, kivel?-kérdeztem vigyorogva.
-Az ékszerész és a felesége.
-Mi? Azt hittem te.-néztem rá nevetve.
-Nem. Mikor elmondtam mit keresek, szinte azonnal rámutatott a felesége erre. Az ékszerész pedig egy apró kövekkel körberakottra. Egy órán keresztül vitatkoztak, engem meg sem kérdezve egyébként, amikor már az elején tudtam, hogy ezt fogom megvenni. Végül megegyeztünk, hogy holnap, mielőtt hazautazunk megnézed, és ha tetszik megvesszük a párjával együtt az esküvőre.
-Értem, és megnézem akkor holnap.-nevettem. Kilenc után szép lassan mindenki elvonult a szobájába, csak mi maradtunk. Tizenegy óra körül lehetett, mikor a ház elcsendesedett, rajtunk kívül mindenki aludt. Előre gondolkodva befogta a szám, majd felkapott, és az emeletre vitt, azon belül is a fürdőbe.
-Mit szeretnél csinálni? Gyertyákat gyújtogatni, vagy a vizet engedni?-rakott le.
-Víz.-mondtam azonnal.
-Köszi. Valahogy sejtettem.-nevetett fel halkan.
-Rakhatok bele valamelyikből?-suttogtam az unott fejjel gyertyát gyújtó Patrick felé fordulva, utalva a fürdőszobai polcon álló teli habfürdőkre.
-Persze.-mosolyodott el. Miután kifolyt a víz, elrendezgettük a szélén a gyertyákat. Azonnal mellém lépett és a karjait körém fonva megcsókolt. Észre vehetetlenül gyorsan vetkőztünk le. Derekamnál fogva beemelt a vízbe, majd ő is utánam lépett.
-Mutatok valamit.-vigyorogtam, majd a kezemmel együtt felemeltem a lábunk alatt hullámzó, habos, meleg vizet. Két kézzel a kád nekem bal, neki jobb oldali feléhez vittem a vizet, mint egy falat, majd kettőnk közé, végül, mint egy kígyót, magam köré. Patrick vállára nyomtam a vizet, utalva arra, hogy üljön le. Mikor én is ülőhelyzetbe kerültem, hirtelen elengedtem a kádnyi vizet, ami csobbanva hullott le körénk.
-Biztos fel akarsz te hagyni az erőddel?-kérdezte nevetve.
-Biztos. Azt hiszem megleszek enélkül is.-bólintottam mosolyogva.
-Mit tudsz még? Azon kívül, hogy "sok mindent"?
-Sok mindent.-nevettem.-Nincs kedvem ehhez...-csúsztam közelebb hozzá.-Máshoz van.-haraptam mosolyogva az alsó ajkamba, mire elvigyorodott és megcsókolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése