My Vampire

Itt van. Tudom, hogy itt van. Nem félek. Nem bántana. Vagy mégis? Az éhesség irányítaná? Párás, hűvös a levegő így október végén. A felhőkarcolókban néhol még egy-egy lámpa égett, amik a sötét, szűk utcában úgy hatottak, mintha szörnyek figyelnének. A lépteim hangosan kopogtak a vizes aszfalton. Hirtelen megdermedtem.  Érzem a jelenlétét. Mögöttem van. Óvatosan, lassan fordultam meg. Ott állt. Fekete bőrdzsekije alatt, mindössze egy póló volt. Fekete nadrág, fekete kalap, fekete bakancs. Minden fekete… . Vöröses-barna haja is szürkének látszott a sötétben, agyarán megcsillant a gyér lámpafény. Mosolygott. Talán.

- Mit keresel te itt? – suttogtam alig hallgatóan.

- Téged. – nézett rám. Zöld szeme is csillogott.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

 - Csak sejtettem. – lépett közelebb. Éhes volt. Féltem.

- Meg fogsz ölni. Ugye? – suttogtam elhaló hangon.

- Nem Rene. – lépett még egy lépést közelebb, s így már egészen közel volt hozzám. – Legyél az enyém. – suttogta a fülembe. Szerencsére sötét volt, ezért nem látta, hogy lefehéredtem. Jól értem mit akar? Nem mertem megszólalni, se mozdulni és ezt észre is vette. – Félsz? – kérdezte.

- Igen. – amióta ismerem, őszinte vagyok vele. Nincs más lehetőségem. Meg vagyok igézve.

- Nem kell. – fogta meg a fejem, majd a hüvelyk ujjával lehúzta az alsó ajkam. Következő pillanatban az út mellett találtam magam. Francba már a szuper gyorsaságával. Csendben telt az út. Féltem. De vágytam is. Mire? Rá. Izgalmas ez az egész. A félelemtől még inkább. Én halandó, ő vámpír. Ennek a legtöbb filmben nincs jó vége. Terhesség, vagy halál. Vajon velem mi lesz? Az ülésnek döntöttem a fejem, majd balra fordítottam, így tökéletes ráláttam Patrickre. Arca szinte tökéletes. Mintha rajzolták volna. A ruháit, ma különlegesen jól választotta össze. Milyen lenne, ha levenném a kabátját róla? És a pólóját? Aztán a nadrágját.  Hm… . – Mind töröd ennyire azt a gyönyörű fejed? – kérdezte az utat nézve.

- Azon, hogy hogy vetkőztetnélek le. – francba már azzal az igézéssel! Válaszomra édes, kaján vigyor jelent meg az arcán.

- Hm…jó gondolatok. – mosolygott tovább. – Szeretnéd, ha én is ilyeneken gondolkodnék?

- Talán. – rágcsáltam az alsó ajkam mosolyogva. Jobb kezével végig simította a combom belső felét, mire felnyögtem és összeszorítottam.

- Az istenért. Érjünk már haza…- suttogta összeszorított szájjal, majd a gázra lépett. Minden lehetséges gyors hajtási szabályt megszegtünk, de legalább hamar nála voltunk… . Egyik percben a kocsiban ültem a másikban pedig a nappaliban álltam. Sűrűn jártam itt. Otthonosan érzem magam. Elég hamar a lényegre tért. Mögém lépett, majd elsöpörte a hajam a vállamról. Finom puszit nyomott rá.

- Menjünk föl. – suttogta a nyakamba, majd megragadva a karom felvezetett. Egyszer lett volna jó a gyorsasága…egyszer… . Erősen szorított magához, mégis csak a nyakam cirógató agyarát érzetem. Először fájt. Mélyen harapott a nyakamba. Majd elkezdtem élvezni. Kellemes érzésé vált. Derekamnál fogva tartott. Minél több vért szívott, annál gyengébb lettem, és annál jobban élveztem. Erősen az ájulás szélén álltam, mikor abba hagyta.

- Miért hagytad abba? – suttogtam fájdalmasan.

- Mert nem akarlak megölni. – szorított magához. Lassan fordultam meg a karjában, mikor lazított. Szája körül teljesen véres volt, és feljebb is voltak kopott vérfoltok. Mivel nem rég harapott, még az agyara is kint volt. Édes istenem, őrülten szexi. Pár percig álltam, és vártam, hogy elmúljon a szédülés, amit a vérveszteség okozott, majd beletúrva a hajába magamhoz húztam és megcsókoltam. Egy másodperc és már az ágyon fekszem. Felsőm és a nadrágom is letépte rólam. A földön darabokban hevernek. Nyakamtól kezdve végig csókolta a testem fehérneműben. Miért nem tudta azt is letépni rólam…? Hosszú percekig így kínoz, én pedig hosszú percekig nyöszörgök. Erőtlenül felnyúlok és megfogom az arcát. Végig simítom egészen az övéig. Miért van rajta ruha? Ilyen sok… . Mikor észrevette, hogy le akarom vetkőztetni átfordított és hagyta, hogy csináljam. Először a kabátját vettem le róla, és a földre szórtam. Ez után következett a pólója. Direkt lassan bújtattam át a fején. Megálltam. Furcsállta. Hirtelen ráhajoltam és megcsókoltam mellkasát, de ő ezt nem látta előre. Csípője az egekig emelkedett. Áthúztam a fején teljesen a felsőt, majd az övéhez nyúltam, amit gyors mozdulattal kicsatoltam, de nem vettem le, csak lejjebb toltam az alsójával együtt. Lábára csúsztam így teljesen rá tudtam hajolni. Nyakától végig csókoltam a testét, majd az alhasánál elidőztem. Halk nyögésekkel és csukott szemmel nyugtázta a tettem. Fokozatosan toltam lejjebb a nadrágot, míg végül teljesen le nem került róla… . Miután…khm abbahagytam, újra átfordított, és teljesen ugyan azt végig csinálta velem is. Egyre hevesebb volt ez az egész. Egyre…durvább. Nagyjából tízszer erősebb, mint egy normális ember, így nem csoda hogy féltem… . Lehet direkt nem, de véletlen…meg tud ölni. Gyógyszert szedek, ezért nincs szükségünk egyéb védelemre… . Maga alá fordított… . Erős. Nagyon. Éreztem, hogy próbál vigyázni… . De „ilyen” helyzetben ez szinte lehetetlen. Mélyeket karmolt a hátamba, annyira hogy kiserkent a vérem. Harapott és szívott belőlem a nyakamnál, a lábamnál. Erősen belemart a vállamba is. Felszisszentem. Ahányszor csak tudott a fülembe súgott kedves szavakat „bocsáss meg hercegnőm”, „vigyázok rád életem”. Minden erejével azon volt, hogy vigyázzon rám. Több-kevesebb sikerrel sikerült is. Egy idő után nem éreztem a fájdalmat. Átadtam magam neki, és élveztem. Kellemessé vált. Viszont vége lett. Fülének kedves hang hagyta el a szám, egészen mélyen a torkomból. Erőtlenül süppedtem bele a puha, kényelmes ágyába, amin a fehér lepedő foltokban véres lett. Oldalára fordult, és szorosan mellém feküdt. Félig már aludtam. Patrick finoman cirógatni kezdte az arcom és nézett. Résnyire volt nyitva a szemem, így láttam. Kezem felé nyújtottam, ő óvatosan megfogta és magára húzott. Szorosan ölelt, a hajam puszilgatta, közben dúdolt. Csodálatos, andalító hangja van. Imádom hallgatni. Egyre nagyobbakat pislogtam. Kényelmesen helyezkedtem el rajta, és hallgattam. Egyre távolabbról kezdtem hallani a hangját. Érintését viszont egyre közelebbinek éreztem. Csendben, szépen elaludtam…talán…örökre.