Chapter 17 (Christmas special edition)

Ma van szent este. Egész héten dolgoztam, amiért olyan sokat kaptam, hogy lassan egy lakásra meg lesz a pénz! Igazából nem ráz meg annyira, hogy egyedül töltöm a karácsonyt. Gyerekkorom óta így van ez. Már megszoktam. Ruhám karácsonyira vettem, majd elindultam, kicsit szétnézni. Legalább először az életembe láthatom az ilyenkor megszokott rohanást. Pláza tele volt. Ki volt fosztva minden üzlet. Egyikben találtam egy magányosan álló világítós, műanyag karácsonyfa kinézetű díszt, amit rögtön meg is vettem. Hm...karácsonyfa pipa. Enni való. Pizza, a magányos farkasoknak! Pipa. Ajándék, ajándék...meglepem magam, egy új lencsével a gépemhez! Szuper ez is meg van. Akkor...azt hiszem kész is vagyok! Mehetek haza "karácsonyozni". Mikor besötétedett középre lraktam a kis "fám" és leültem mellé. Csak bámultam és gondolkoztam. Egyeseknek olyan jó. Család, barátok, gyönyörű karácsonyfa. Nekem meg...egy műanyag világító fám, talán pizzám, és egy fényképezőgép lencsém... . Na, jó...este nyolc óra. Minden erőmet összeszedve hívtam egy taxit, és elindultam...minden nélkül...Patrickhez... . Remegő kezekkel csöngettem be. Nem jött ki..talán...nincs itthon? Csöngettem még egyszer. Semmi. Éppen indulni akartam, mikor végre kijött... . Lefagyva nézett rám. Szemében valami vidám csillogást véltem felfedezni.
-Szia.-engedett be mosolyogva.
-Szia.-suttogtam én is.
A házba belépve finom meleg fogadott. Szépen fel volt minden díszítve, de a legszebb látványt, mégis a nappali nyújtotta. Kandallóban égett a tűz, a bal oldalán, pedig állt a karácsonyfa. Plafonig érő, és gyönyörű. Női kéz lehetett a díszítésben...túl szép... .
-Gyönyörű ez a fa...-néztem csodálattal.-Miért érzem úgy, hogy nem egyedül díszítetted?-kérdeztem nevetve.
-Mert így is van.-nevetett fel ő is, egy pohár vörös bort nyomva a kezembe.-Egy régi barátom...-vonta meg a vállát.
-Egy nő nemű...mond nyugodtan.-mosolyogtam rá.-Egyébként, hogy-hogy itthon vagy ilyenkor?
-Holnap este indulok Chicago-ba. Vártam valakit...-mosolygott rám.-reméltem, hogy eljön.-lépett mellém egészen közel.
-Hát...itt van az a valaki.-nevettem.
-Na, és te?
-Hát...választhattam, vagy a hotelban töltöm, az első karácsonyom, egy világító, műanyag fenyővel, és egy doboz pizzával, vagy átjövök, hátha itthon vagy.-vontam meg a vállam.
-Értem.-nevetett. Egy ideig csak így álltunk és néztük a fát...egyébként se volt túl hideg, de Patrick ujjaimra kulcsolt ujjaitól még egy jó pár fokkal melegebb lett.-Nem ülünk le?-kérdezte, mire bólintottam. Egy ideig haboztam, végül az ölében foglaltam helyet.-Nem vagy éhes, vagy valami?-kérdezte a hátam cirógatva a pólóm alá nyúlva. Válaszul hosszan megcsókoltam. Felbátorodva, szorosan magához húzott és folytatta. Szinte érezni lehetett a szerelmet a csókjaiba. Annyira édesek, és gyengédek voltak. Kicsit lenyugtattak ezek a csókok, ezért rájöttem, hogy egyébként éhes vagyok.
-Hallom éhes vagy.-utalt nevetve a hasam korgására, amit nagyjából az egész környék hallott... .
-Nem...-pirultam el.
-De.-jelentette ki, majd felkapott, és a konyhába cipelt.-Mit szeretnél enni?-kérdezte magához ölelve, és látszott, majd kicsattan a boldogságtól.
-Amit te.-mosolyogtam föl rá, majd lábujj hegyre állva puszit nyomtam a szájára.
-Hm...biztos vagy te abban?-kérdezte kaján vigyorral, mire elvörösödtem.
-Nem tudom mi a választék.-nevettem.-Úú, nem tartjuk meg a pizza ötletem?
-Hát...nekem mindegy.-nevetett.-És milyet szeretnél?
-Legyen karácsonyi!
-Van olyan?-fintorodott el.
-Igen.-nevettem.-Karácsonyfa alakú, van rajta Bazsalikom, sonka, paradicsom, sajt.
-Aha...akkor egy karácsonyfa rendel...-nézett rám felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam. Míg megérkezett a pizza, hasznosan töltöttük az időt..khm. Olyan rég nevetettem...neki sikerült, hogy újra tudjak... . Pizza után találtunk forró csokit (szekrény hátuljában volt...elvileg nincs szavatossági ideje...), és tejszínhabot is, amit végül nem raktunk rá, mert egy kicsit zöld volt. Éppen végeztem a forró csokival, mikor eszembe jutott valami.
-Gitározz karácsonyi dalt!-raktam le a bögrém az asztalra.
-Rendben. Mit szeretnél?-vette a kezébe, az eddig számomra láthatatlan gitárt.
-Nem tudom. Bármit.-vontam meg a vállam mosolyogva. Számomra ismeretlen dalba kezdett bele, ami azonnal megtetszett. Tervem az volt, hogy megkérdezem a végén mi volt a dal, de teljesen elfeledkeztem róla a csodálattól... . Csak a hangulat fények világítottak, a nagy lámpák nem. Homályosan látszódott. A gyönyörű hangja, halkan törte meg a csendet, szinte suttogva énekelt. A gitár is csendben szólt. Vége lett a dalnak. Némán néztünk egymásra. Mind a kettőnknek ugyan az volt a fejében. Egyszerre hajoltunk egymás felé. Végig döntött háttal a kanapén, és gyengéden csókolni kezdett. Először csak a nyakamat, a kulcscsontom, mellkasom. Lassan, simogatva vette le rólam a pulcsit, ami alatt, csak egy melltartó volt. Végig csókolt, egészen a nadrágom tetejéig...és 
elkezdődött az első, egyben a leggyönyörűbb karácsonyom...

Kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! :) ♥