Pete, Joe, Andy, anyukám, apukám,nővérem és Ellie vártak látszólag tűkön ülve. Persze volt aki kimaradt a szeretet körömből, de akik a kórteremben álltak, ők voltak akik a közelemben laktak. Elsőnek anyukám ugrott a nyakamba, miután megérkeztem a vizsgálatokról.
-Soniám! Drágám!-ölelt át könnyezve.
-Nagyon aggódtunk érted!-lépett mellém apukám, és ő is szorosan átölelt.
-Minden második nap bent voltunk nálad, és figyeltük hogy jobban vagy-e! Bár sajnos mi nem tudtunk olyan szorgosak lenni, mint Patrick!-nézett anyukám Patrickre mosolyogva.-Mindennap, éjjel-nappal itt ült melletted, és vigyázott rád!-nyomott puszit a homlokomra. Patrickkel rögtön egymásra mosolyogtunk. Egyébként a szüleim imádják Patricket. Bár hogy ne lehetne őt szeretni? A szüleim, és a nővérem is tudták, hogy én minek voltam a tagja, és hogy mi a srácokkal már nagyon régóta barátok vagyunk, és nagyon szeretjük egymást. Mint kiderült a saját érdekemben nem mondták el nekem. Vagyis nem csak Patricket imádják hanem Pete-et, Andy-t és Joe-t is. Szinte családtaggá fogadták őket!
-Soniám!-ölelt meg az egyetlen drága nővérkém is.-Annyira de annyira szeretlek! Olyan jó hogy jobban vagy!-könnyezett. Ellievel szavak nélkül kommunikáltunk, és szimpla szoros öleléssel, és persze könnyekkel elintéztük a dolgokat. Utoljára Pete, Joe és Andy öleltek meg, akik akkora lendülettel kezdtek szorongatni, hogy azt hittem az ággyal együtt felborulok. Kissé megint könnyezve öleltem őket szorosan. Mint ahogy azt a barátokkal szokás, hármójukkal is szavak nélkül beszéltünk. A nagy örömködés után normális beszélgetést is tudtunk folytatni. Sokszor gondolkodom rajta,hogy szüleim, rokonaim, közeli barátaim Patrickre, Petere, Joera és Andyre nem úgy tekintenek, mint híres emberekre, sztárokra, hanem úgy, mint minden más emberre. Patricken kívül mindenki este 10 órakor távozott a kórházból.
-Hogy érzi magát Mrs. Stump?-lépett mellém Mr. Thomson (vagyis az orvos).
-Egész jól, bár kissé émelygek, és borzasztóan éhes vagyok!-magyaráztam.
-Ez teljesen normális állapotosan! Ön helyében hanyagolnám az itten étkezést!-nevetett Mr. Thomson.
-Ezzel egyetértünk!-mosolyogtam vissza rá.
-Na, akkor mindjárt jövök, és hozok valamit enni!-mosolygott rám Patrick. Mosolyogva bólintottam, gyors puszi után el is ment.
-Most akartam mondani Sonia, hogy egész jók a vizsgálatok eredményei, ezért pár nap múlva haza mehet, ha szeretne.-nézegette a papírjait Mr. Thomson.
-Mindenképpen haza szeretnék majd menni!-mosolyogtam boldogan.
-Viszont otthon is sokat kell majd pihenni, lehetőleg a hazatérést követően körülbelül egy hétig ne csináljon semmit, a baba és a saját érdekében se!-magyarázott, miközben bólogattam.-Én viszont megyek Sonia! Jó éjszakát!-köszönt el Mr. Thomson.
-Viszlát!-mosolyogtam rá. Egy pár percig bámultam a plafont, de az utána lévő történésekre nem emlékszem, mivel elaludtam..... .
*Másnap reggel*
Reggel a sivár, kórházi szobát napsütés árasztotta el. Mellettem Patrick békésen aludt egy széken, a kis éjjeli szekrényemen, egy adag bontatlan étel állt. Kissé kómásan kikeltem az ágyamból, és a mosdók felé vettem az irányt. Kora reggel nem voltak sokan a folyosón, csak pár nővér, illetve egy-egy beteg sétálgatott. Reggeli fürdőszobai tevékenységeim után, (mint vécézés, arcmosás) lassan vissza csoszogtam a szobába, és reggeli gyanánt elfogyasztottam a tegnap este Patrick által hozott ételt. Mivel öltözködnöm nem kellett, így fogmosás és fésülködés után kész is voltam. Mivel békésen szunyókált a mellettem lévő, megjegyezném nagyon kényelmetlen széken, ezért jobb híján a telefonom matatása maradt, mint unaloműző. Nem vagyok a közösségi portálok híve ezért csak egy hónapban körülbelül 3-szor lépek fel rá. Híreket is megnéztem, ahol a celeb kategóriában 3.-ként ez szerepelt: Súlyos balesetet szenvedett Patrick Stump a Fall Out Boy énekesének felesége Sonia Stump (Sonia Parks) a nászút alatt. Egy felelőtlen autós gázolta el a járdán a zöld lámpánál. Belsős információink szerint Sonia már jobban van! Sonia Parks-ot a "Past" című számából ismerhetik, amit Itt megtekinthetnek. Nem tudom kilehet, az a "belsős információ", de még szerencse hogy nem mondta el a terhességem. Viszont a hírről eszembe jutott ugyebár a saját számom, amit ugye bár a balesetem előtt is elég sokan láttak, így kíváncsi vagyok most mennyien lehetnek... . Gyors ujj mozdulatokkal kattingattam a számomhoz. 2 106 988 kattintás!!! Leesett az állam amikor megpillantottam ezt a számot! Bár vagy' 10 percig csak csendben örömködtem, de utána elfogott az unalom, mivel meguntam a telefonom. Pár percig a plafont bámultam, de úgy döntöttem, hogy mivel már 1000 éve nem hallgattam zenét, és unatkozom is, ezért itt a jó alkalom! Lassan a táskámhoz sétáltam, megkerestem a fülhallgatóm, és benyomtam a kedvenc lejátszási listám. Igaz hogy már nagyon régóta ismerjük egymást, és Patrick a férjem, de a banda utáni szeretem nem múlik el! Lassan váltakoztak a számok pontosabban az albumok. Save Rock and Roll, Infinity on High, Believers Never Die, Folie á Deux... . 11 óra lehetett amikor egy finom érintést érzetem a hasamnál. Lassan kinyitottam a szemem, és Patrick-t pillantottam meg, hogy puszit nyom a hasamra.Lassan szedtem ki a fülemből a fülhallgatót, és mosolyogva ránéztem Patrickre.
-Azt mondta Mr. Thomson, hogy pár nap múlva haza mehetek, de otthon a saját egészségem és a baba egészsége érdekébe nagyon sokat kell pihennem!-ültem fel vigyorogva.
-Ez csak természetes!-nyomott csókot a számra. Újra együtt! Csodálatos! Sokan mondják hogy a hosszú idő elhalványítja az érzelmeket....én viszont úgy érzem, hogy egyre jobban imádom Patricket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése