2. rész-Utazás

Tudom hogy kicsit fura hogy még mindig a másik sztorihoz van design, de majd az lassan elkészül! :) De hát....jó olvasást! :) :* <33

Reggel Ramonesre ébredtem, ezért nem volt annyira kellemetlen ez a korai kelés. Éppen nyújtózkodni készültem, amikor négy vigyorgó szempár várt 4 pohár vízzel (!!!), amivel finoman szólva is pofán öntöttek. Tudni kell, hogy nyáron egy bugyi és pólóban alszom, tehát amikor leöntöttek a pólóm a víz miatt teljesen átlátszott, és a bugyi egymagába is ciki volt.
-Ááá!-sikítottam fel, mivel a négy szempár már nem az arcomat nézte vigyorgó szemekkel, hanem hatalmasra nyílt szemmel a pólóm. Azonnal magam elé kaptam a takaróm, hogy a négy idióta ne stíröljön.
-Kifelé!-kiáltottam, miközben feltápászkodtam az ágyról, és a takarót magam köré csavarva kilökdöstem őket az ajtón.-Idióták!-mormoltam magamba. Volt szerencsém hallani a visítva röhögést az ajtó túlsó feléről. Egy szemforgatással elintéztem az "érett" 17 éveseket, és hajmosás után kiválasztottam az ízlésemnek megfelelő, bohém, színes nyári outfitet, a fekete hajam, pedig hullámosan omlott a vállamra.
-Segít valaki?-kiabáltam le a lépcső, mivel egyedül ráncigáltam le a cuccaim a lépcsőn. Rögtön oda ugrottak mind a négyen, hogy segítsenek. Amíg ők pakoltak, addig Patrickkel ketten üldögéltünk a nappaliba, miközben én a reggeli teámat szürcsölgettem.
-Mi a baj?-néztem kérdően a maga elé bámuló Patrickre.
-Öm...semmi!-nézett rám teljesen vörösen, majd elkapta a tekintetét, amikor a szemébe nézetem.
-Naaa, mond eeel!-hajtottam le a fejem mellé, és vigyorogva rá néztem.
-Semmi! Tényleg...csak nekem most... .-nem fejezte be a mondatod, hanem felpattant, és felrohant a fürdőszobába. Azonnal utána rohantam és az ajtónak nyomtam a fejem.
-Patrick!!!! Jól vagy?-kérdeztem, mivel csak víz csobogást hallottam.
-Persze! Egy pillanat és kijövök!-hallottam a hangját, a víz csobogás pedig abba maradt. Kissé félve lerohantam a lépcsőn, és a kocsihoz rohantam.
-Srácok mi történt Patrickkel?-kérdeztem lihegve.
-Nem tudjuk...amikor kijöttünk tőled, azóta néma, és csak néz maga elé... .-pakolászott Pete.
-Kérdeztem tőle, de berohant a fürdőbe... . Beteg? Vagy... .-esett le.
-Mi az???-kérdezték egyszerre.
-Amikor leöntöttetek, akkor átlátszott a pólóm... .
-Igen!-röhögtek föl.
-És...gondolom...az hogy meglátott.
-Ja tényleeg! Patrick még nem volt barátnője!-röhögött jó ízűen Joe.
-Mi?!-tátottam el a szám.
-Ja...valami olyasmit magyarázott egyszer hogy "Vár az igazira!"-mondta Pete.
-Oh! Na jó! Ezt most megbeszélem vele!-mondtam, és már rohantam is vissza a házba, ahol a a szobámba ülve találtam Patricket.
-Jobban vagy?-ültem le mellé.
-I-igen!-bólintott.-Az arcmosás jót tett!-bólogatott, de még mindig vörös volt, és nem mert a szemembe nézni.
-Figyelj! Tudom hogy mi a bajod!-kezdtem bele.-Ez a vized dolog ugye?-kérdeztem. Bólogatva hallgatott tovább.-A srácok elmondták...hogy még nem volt barátnőd... . Na erre már felkapta a fejét, és rám nézett.
-Ez rohadt kedves volt tőlük!-dühöngött.
-Nyugi! Ez nem baj!
-De az! 17 éves vagyok! Végzős gimnazista, és még nem volt barátnőm!-fakadt ki.-Totál szánalmas vagyok!-ejtette le a fejét.
-Jaj Patrick!-simítottam meg a hátát.-Még nincs semmi veszve!-nevettem.
-Könnyen mondod! Neked ott van Pete... .-kezdett bele, és rögtön tudtam mi bántja leginkább.
-Pete még....khm...nem aludt itt.-fogalmaztam meg finoman.
-Úgy érted hogy...-kezdett bele.
-Igen úgy!-mosolygottam rá.
-Oh, bocsi...ezt...nem tudtam.... . Főleg mert Pete-ről van szó.-habogott.
-Semmi baj! De hogy érted hogy "Főleg mert Pete-ről van szó?"-ismételtem meg.
-Hát...Pete...nem húzza sokáig a dolgokat.
-Úgy érted hogy?-néztem rá habozva.
-Nem akarlak megijeszteni!-nevetett.
-Nyugi nem ijesztesz! Tudod....17 vagyok!-nevettem vissza.
-Akkor jó!-bólintott mosolyogva.
-Naa, gyere idee!-invitáltam az ölelésem, és szorosan magamhoz húztam.-Nyugi majd találunk egy lányt! Annyi helyre megyünk majd a nyáron...!-nevetettem megint.
-Aha, biztos... .-mondta szomorúan. Bár furcsálltam, hogy barátnőt akarunk vagyis akarok neki szerezni, és ő nemhogy örül, hanem szomorú lesz miatta... .-Na induljunk hosszú az út!-engedett el, és erőltetett mosoly az arcára. Vécézés (igen ez nagyon fontos) után Patrickkel lementünk, és elköszönés végezetével elindultunk.
Mivel kocsival megyünk, azért jó esetben is minimum egy nap az út Chicago-tól Miami. Pete vezetett elsőnek, mellette Joe, hátul bal szélen Patrick, én középen, Andy pedig jobb szélen. Az út első két órája alvással telt számomra. Még az elején amikor aludni készültem, óvatosan Patrick vállára hajtottam a fejem, mivel nem terveztem kitörni a nyakam. Szinte elugrott előlem, én kérdőtekintettel fordultam felé.
-Öm...bocs!-suttogta pirosan. Nevetve megvontam a vállam, és puszit nyomtam az arcára, amitől még pirosabb lett.
-Patrick jól vagy? Ne húzzam le az ablakot? Olyan az arcod mintha lángolna!-röhögött fel Pete.
-Nem kell kösz!-sziszegte kínosan. Hogy ez után mi történt azt nem tudom, mivel mint mondtam elaludtam Patrick vállán. Mint mondtam kér órát aludtam, utána is csak azért keltem fel, mivel vécéznem kellett (jó sokat iszom meg ilyenek....), éhes és szomjas voltam meg amúgy is megálltunk egy benzinkútnál. Miután kiszálltunk hatalmasat ásítva nyújtózkodtam, és a vécé felé vettem az irányt. Indulás előtt ettem egy muffint és egy üveg ice teát. Srácok is vásároltak (újságot is majdnem...de amikor válogattak éppen mögöttük álltam, és elég furcsa tekintettel meredtem rájuk, tehát az újság ott maradt). Így indultunk megint csak útnak... . Teljesen jól elbeszélgettünk...négyen. Patrick egész úton bámult ki az ablakon. Véletlen hozzá simultam mivel forgolódtam, erre majdnem kiugrott a kocsiból annyira elhúzódott tőlem, és ez így is maradt. Ráadásul amikor megkérdeztem mi a baj azt mondogatta hogy semmi és elvörösödött (!!). Ha a srácok, akkor csak simán mondta hogy semmi. Tehát így telt el az egy napos út ami alatt Miamiba értünk. Miami egyébként gyönyörű ahogy a szállásunk is. Nem túl nagy, de szép tiszta és rendezett. Mivel így is kicsit többet fizettünk, mint amennyit terveztünk, ezért egy apró szobát vettünk ki. Nappali, fürdő, és két pici háló, egyik franci ágyas (az lett a miénk Petettel), és a másik pedig külön ágyas. Igen ez így csak négy hely, mi pedig öten vagyunk. Készültünk a veszekedésre hogy ki alszik a kanapén, de addigra Patrick addigra már ott üldögélt az alvos cuccaival... . Lassan kezdem kibírhatatlannak tartani őt...! Mivel este 11-re értünk, ezért ideje volt zuhanyozni. Én kezdtem, és ez azt is jelenti, hogy én kaptam a hideg adagot... . Lassan, de biztosan melegedet a víz. Aloe verás tusfürdőmmel lezuhanyoztam, és a puha törülközőmmel áttöröltem magam. Utána jött csak az arc tisztítás! Bőrradír, krém, pattanás zselé, és egyéb arcápolási termék. Fél óra alatt lettem kész. A fiúk utánam négyen végeztek fél óra alatt egyébként... .
-Éhes vagyok!-nyöszörögtem a kanapén összegubózódva.
-Én is!-utánozott Joe.
-Haha, nagyon vicces!-forgattam a szemem.-De most komolyan!
-Igen én is komolyan!-magyarázott tovább ugyan olyan hanggal. Erre mindenki felröhögött, vagyis...Patrick nem!
-Na jó! Nekem elegem van! Menjetek kaját venni Patrick te pedig itt maradsz, és elmondod hogy mégis mi az isten bajod van!-üvöltöttem magamból kikelve. Pete, Joe és Andy kikerekedett szemmel néztek rám.
-De hát...már fürödtünk...-kezdett bele Andy.
-Nem érdekel! Éhes vagyok, és elegem van hogy Patrick nem képes elmondani a problémáját!-gesztikuláltam.
-Jól van bocsánat!-mentegetőztek, és farmert magukra kapva pár perc múlva el is tűntek.
-Na jó! Patrick most rám nézel és elmondod mi a bajod!-kezdtem idegbetegen .
-Semmi különös...mondom!-motyogott halkan.
-Aha persze! Azt hiszed ezt el is hiszem! Otthon tök kedvesen mosolyogtál, beszéltél velem aztán az úton leszartál! Nem szóltál hozzám mintha ott se lennék! Még voltam olyan jó fej és felajánlottam hogy keresünk neked barátnőt!-kiabáltam az arcába. Patrick arca hirtelen eltorzult, és elkezdett üvölteni... .
-Igen!! Amikor megismertelek kilencedikbe beléd vagyok esve! Négyünket együtt ismerted meg! Petet amikor megláttad meg amikor ő téged azonnal egymásba szeretetek! Minden egyes érintése amit hozzád intéz összetöri a szívem! Amikor megölel, puszit ad, megfogja a kezed olyan érzés mintha kiakarnék tépni a szívem a helyéről! Olyan mintha apródarabokra esne! Pete a legjobb barátom! Ő se tudja mit érzek irántad, pedig annyiszor elakartam neki mondani abból az okból hogy joga van tudni! Mivel ő szeret téged! Mindennél jobban! Csak az a baj hogy én is! Mindennap amikor találkozunk elfog egy érzés ami soha nem szűnik meg! Szerelem! Érted Hope?! Szeretlek! Mindennél jobban szerelmes vagyok beléd! Bármit feladnék érted! A csókodért! Az érintésedért! A szerelmedért! És igen hazudtam neked amikor azt mondtam hogy nem volt barátnőm! Volt, de amikor vele együtt voltam minden pillanatba rád gondoltam! Minden egyes rohadt pillanatban!! Éppen ezért szakítottam vele! Mert téged szeretlek! Amikor megláttalak vizes felsőben elfogott egy olyan érzés amit még most se tudok elmagyarázni, és nem is fogok tudni! Nem bírtam a szemedbe nézni utána, mert az érzés csak fokozódott amikor a szemedbe néztem! Utána amikor azt mondtad TE hogy keresünk nekem barátnőt, akkor tört szét végképp a szívem! De ezek után se lett vége! A kocsiba a vállamra dőltél, és úgy aludtál rajta mint ahogy a szerelemes párok szoktak! Borzalmas érzés volt, mivel tudtam hogy Pete barátnője vagy, és nem puszilhattam bele a hajadban, nem ölelhettelek át! Ennyi ez a bajom! A rohadt szemétláda SZERELEM!-nyomta meg a végén még jobban a hangsúlyt. Én pedig csak álltam ott megsemmisülve és hallgattam...hallgattam a szerelmi vallomását... . Az az érzés ami szíven ütött az sose fog elmúlni! Petettel amióta ismerjük egymást együtt vagyunk. És igen! Patricknek én is hazudtam abban hogy nem voltunk együtt... . Igen is voltunk, csak láttam Patricken, hogy valami nagyon nem stimmel, ezért nem mondhattam el!
-Sziasztok!-köszönt Andy alig hallhatóan. Mivel időközben vissza értek. Joe kikerekedett szemmel állt és bámult, Pete...Pete pedig teljesen falfehér arccal, és úgy nézett ki, hogyha nem ül le akkor helyben elájul. Borzalmas érzés volt rájuk nézni tudva a dolgokat.
-Mióta vagytok itt?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Vissza akartunk jönni a pénzért, tehát az eleje óta... .-mondta szintén lehajtott fejjel Andy. Patrick beleharapott az ajkába, de annyira, hogy kiserkent a vér.
-Bocs!-rohant ki az ajtón kissé arrább lökve Joet.
-Patrick várj!-rohantam utána. Lerohanva a lépcsőn pizsamába az udvarra. Patrick egy padon lehajtott fejjel sírt.
-Patrick!-szóltam alig hallhatóan, és óvatosan melléhelyezkedtem.-Ne okold magad se miatt! A szívnek nem lehet parancsolni...vagy mi... .-habogtam.-De ezzel nincs semmi baj! Tudom hogy hogy van ez... beleszeretsz valakibe aztán...nem tudsz ellene tenni...-magyaráztam, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel Patrick megfogott, felemelt, és erőteljesen a közeli falhoz szorított. A száját az enyémnek tapasztotta, olyan érzelmesen, és erősen csókolt, hogy az már szinte fájt. Közben az egyik keze a fejem mellett a másik pedig a mellkasomon volt, amivel finoman a falhoz tartott. Hirtelen váltott, és a testét az enyémnek nyomta, a hajamat elvéve az útból, és belepuszilt a nyakamba. Egy újabb váltást követően elhúzott a faltól, felemelve a közeli padra rakott, ahol terpeszben fölém guggolt, és a fejemet a két keze közé fogva vadult csókolt tovább. Én pedig nem ellenkeztem... . Csak némán "tűrtem", hogy a sokéves érzéseit kimutatja. Finoman elengedett, és rendes állópózban elhelyezkedett.
-Sajnálom!-rogyott le a padra, és szinte némán elkezdett sírni. Tudtam hogy ez más mint az előző... . Ezek most szörnyű, gyötrelmes, megbánó könnyek, amik a történtek miatt szöktek a szemébe. Nem mertem még véletlenül se hozzá érni...az lenne a legrosszabb ilyenkor, ha én (!!) elkezdeném vigasztalni. Csak ültem némán, és gondolkodtam hogy pontosan milyen érzéseket is váltott ez ki belőlem... . Nem éreztem szerelemet, nem érzetem szerelemes vibrálást, de közömbös se volt. Semmi. Fogalmam sincs mit is érzetem pontosan. Csak...hagytam hogy Patrick szeressen... . Gondolat menetemet megszakítva felállt, és a megtörölve a szemét elindult befelé. Viszont én nem....ugyan úgy ültem mint előbb. Nem tudom mennyi is ülhettem ott pontosan, de már az hotel összes ablaka sötét volt. Részben kezdtem fázni, részben pedig szembe kellett velük néznek. Lassan felálltam, és felsétáltam a szobába... . Andy és Joe a kanapén ültek lehajtott fejjel, Patrick pedig a teraszon.
-Pete hol van?-kérdeztem vékony hangon.
-A szobájába alszik... .-motyogta Joe.
-És akkor...Patrick a kanapén fog ugye?-erre már mind a ketten bólintottak.-Ezek szerint nekem marad a terasz... .-hajtottam le a fejem, és a szoba léptem ahol a cuccaim voltak. Pete aludt. Vagyis...úgy tűnt hogy alszik. Finom össze szedtem a cuccaim, és kimentem a teraszra.
-Öm, én itt fogok aludni... .-motyogtam lehajtott fejjel Patricknek. Bólintott, és bármilyen beszéd nélkül bement. Egy nyugágyon megágyazva magamnak lefeküdtem, betakaróztam, és egy ideig a csillagokat nézve elaludtam.