2. évad 1 rész.-Sweet 16.

És most!! Megkezdem a 2. évadot! Remélem ezt ugyanannyian szeretni fogjátok, mint az eddigieket! :) :* Megjegyzem, hogy ez egy TINI lányról szól, ezért raktam bele smileiket, és a kifejezések és az egyebek is tinisen vannak benne leírva, úgyhogy kérlek úgy kezdjetek bele! <333 :) :*

Édes 16! Hm...Igen ma lettem pontosan 16 éves. Április 12.-én. Nem tervezek nagy bulit rendezni, egyrészt mert anyáék kinyírnának ha valami eltörne.Akkor lennék tuti száműzve, ha valakik bemenne a hangszeres szobába, ahol apa hangszerei, és egyéb drága dolog van, és össze törnének valamit. Bár akkor nem csak engem nyírnának ki, hanem azt a valakit is aki tönkre tette. Tehát maradok annál, hogy meghívom Kate-et, és Amandát, nálam alszanak és ennyi. Filmet nézünk, telezabáljuk magunkat, zenét hallgatunk, röhögünk satöbbi. Mivel péntek van, ezért a reggeli kelés könnyebben megy, mint más hétköznapokon. Tehát szokás szerint 7:45-kor keltem, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mivel a hajam szörnyen állt, ezért megmostam, és lefürödtem. Gondosan beszárítottam a hajam, és a szokásos füstös szürkés fekete, cicás szemeket dobtam magamra, miután beraktam a kontaktlencsém. A laza outfitem mellé gondolkoztam a szemüvegen, de úgy döntöttem, hogy azt inkább kihagyom. Készülődés után a táskámmal a hátamon baktattam le a lépcsőn, és kedélyesen üdvözöltem a szüleimet.
-Jó reggelt!-vigyorogtam rájuk.
-Jó reggelt kicsim! Kész a szülinapos reggeli!-nyomott puszit a fejemre anya, és egy palacsinta tornyot nyomott elém, amin juharszirup, tejszínhab, eper, és egy 16-os számfeliratú gyertya volt.
-Elénekeljük a "Boldog szülinapot!"?-nevetett apa. Hevesen, vigyorogva bólogattam, mire rázendítettek. Tudni kell, hogy apa énekes, és anyának is volt pár száma, tehát amikor énekelnek, akkor nagyon boldog tudok lenni. Kiskoromba mindig apu vitt kocsival suliba, és emlékszem mindig énekeltünk, de soha nem a koromhoz illőt, hanem vagy az ő számaikat, vagy más banda számait. Illetve itthon is gitároztunk megénekeltünk. Vannak velem korúak akik cikinek tartják a szüleit, de én kifejezetten imádom őket! Olyan fiatalosak, és még így 40 akárhány évesen is úgy néznek ki, mintha 30 évesek lennének! Tehát én nagyon szeretem őket. És ezzel Kate és Amanda is így vannak! :D Így Legjobb barátokként úgy járnak hozzánk, mintha nekik is a szüleim a szüleik lennének, és simán "Szia anya!" meg "Szia apa!" köszöntéssel szoktak belépni az ajtón. A hűtőbe, pedig úgy nyúlkálnak, mintha otthon lennének. Persze ezt csinálom én is náluk! xD. Na de az éneklés után jött a lényeg...a palacsinta evés! Na jó talán az kicsit ijesztő hogy megettem 8 darab palacsintát, de...éhes voltam na. Éppen a 8. darabnál jártam amikor ajtó nyitódás hallatszott.
-Juhúúú! Itt a Börszdéj Göörl!!-lépett be az étkezőbe Kate és Amanda.
-Boldog szülinapooot! 16 éves!-nyomtak két oldalról puszit az arcomra, és Amanda, egy "Börszdéj Göörl!!" feliratú csákót rakott a fejemre. A kér kezemmel szorosan átöleltem őket, és ők is engem. Anyáék mosolyogva nézték végig a jelenetet, amikor újra ajtó csukódás hallatszott.
-Hopp, egy 16 éves!-lépett be nem más mint Bronx. Na ő se lepett meg annyira... .
-Hopp, egy betolakodó!-mondtam, mire nevetve puszit nyomott az arcomra.
-Még valaki?-szólt bele apa.
-Nem szerintem már nincs több!-szálltam be a hülyülésbe. Egyébként a 2 barátosném telejes nyugalommal falatoztak a palacsintámból, de mivel Bronx is megjött, így besegített nekik.-Na!! Az az én tortám! Vagyis palacsintám.-kaptam fel a fejem.
-Jó, de te már bezabáltál nyolcat!-mondák a lányok.
-Ja! Nekem meg Meagan nem csinált reggelit!-bólogatott teli szájjal Bronx.
-Nagy fiú vagy! Miért nem csináltál magadnak? Ne fogd Meagan-re!-nézett rá apa. Arra szúrós szemeket meresztett, amitől elkezdtünk röhögni. A nagy röhögést megint ajtó nyitódás törte meg.
-Boldog szülinapot Vicky!!-lépett be egy újabb betolakodó Pete személyében.
-Naaa, azt mondtam nem jön már más!-nevettem, mire újabb két puszi hagyta el az arcom.
-Cső apa!-röhögött Bronx. Erre Pete egy hajborzolással válaszolt.
-Na, és láttál még valakit kint aki esetleg beakar jönni? Mondjuk az egész utca?-kérdezte apa újra.
-Hm...nem az utca, de... ..-megint ajtó nyitódás zavart meg minket. Andy és Joe sokszorosították az embertömeget, ami a konyhánkba alakult ki.
-Boldog szülinapot 16 éves!-mondták egyszerre, mire újból két-két puszit kaptam.
-Na jól van most már! Több ember nem jöhet be!-nevetett apu. Utalt arra hogy hármunkon kívül még hatan (!!!) voltak, tehát összesen kilenc ember volt jelen.
-Jaj, tizenhat éves lett a lányod! Minimum ennyi ember legyen jelent, ha bulija nem lesz csak csajos pizsi bulija!-magyarázott Pete a mondat végére teljesen idétlen hangon.
-Csajos buli? Este? Jövööök!-röhögött Bronx.
-Haha, azt próbáld meg!-kapta a fejét apa megint Bronxra.
-Oh! De kár pedig én csak meg akartam tudni, melyik pasi illene legjobban hozzám, illetve hogy nyár vagy tél típus vagyok-e, de ha nem engeded, akkor mindegy!-tettet szomorúságot. Erre egy szemforgatás volt a válasz, mire mindenki felröhögött.
-Öm, halljátok...! Az az én narancslevem!-néztem hitetlenkedve a három észlényre, akiket a barátaimnak hívok.
-Most már nem!-ivott újra bele Amanda.
-Na jó, most már mindenki menjen a dolgára, mivel kezd itt egyre melegebb lenni!-parancsolt ránk anyu.
-Bocsánat! A palacsinta nem tesz jót a hasamnak!-indultunk kifelé, mire Bronx benyögte ezt az értelems beszólást. Erre Pete-től egy enyhe nyakonvágást kapott válaszul, persze erre megint mindenki felröhögött.
-Jaj, az ajándékok!-állt meg Andy.
-Tényleg! Akkor én kezdem!-fordult felém Joe. Szép sorba megkaptak az ajándékokat Joe (nyaklánc), Andy (hajcsat [igen én kértem]), Pete+Bronx (gitárpengető [hát nem édesek? :D], Kate+Amanda (mozijegy [ebbe csak a mozi van, és a kaját én veszem magamnak és nekik is...:D]), és végül anya és apa (4 darab Panic! At The Disco koncert jegy, ami egyébként képletes, mivel mint a Fob koncertekre oda is majdnem ugyan olyan szintű bejárásom/bejárásunk van, de azért jól esett). Az ajándékozás után mi 4 elindultunk a suliba, a többiek pedig maradtak még cseverészni. A suliban is egy jó páran felköszöntöttek, de igazán az osztályba...! 14 vagyunk az osztályba, de mindannyian imádjuk egymást! Mintha egy nagycsalád lennénk! :) Osztálycsalád körülbelül úgy néz ki, hogy Harry és Deasy a nagyszüleink, mivel ők a legidősebbek, Tom és Kayla a szüleink, nekem a nagybátyám Cris, Bronx az unokaöcsém, Kate a nővérem, Amanda a nagynéném, Greg a másodunoka tesóm....vagy Greg a nagybátyám, és akkor Cris az öcsém? Na jó, igazából fogalmam sincs hogy van pontosan, de van egy nagy család fánk. Vissza térve egy tortával vártak a terembe, és ők is énekeltek. Mindenkitől kaptak, egy-egy puszit, és persze közös ajándékként a tortát. Volt olyan tanár aki felköszöntött, de persze nem mindegyik, így a tanórát nem tudtuk elkerülni. Hazafelé Kate és Amanda nem jöttek velem, mivel ők úgy is jönnek este, de Bronx velem tartott egy részt mivel ő elvileg nem lesz este, másrészt kiakarja zabálni a hűtőt, harmadrészt pedig megpróbálja meggyőzni apát, hogy had jöjjön át hozzánk este (???). Bár én még mindig nem tudom miért akar jelent lenni három pizsamás tini lány között akik filmet néznek megzabálnak. Lehet azt hiszi hogy megtudna pár titkot, de elég rosszul gondolja, mivel az ő jelenlétében nem beszélnénk fiúkról, szóval nem nagyon értem az észjárását, ha egyáltalán neki van olyanja. Mindennel együtt 5 órakor sikeresen hazaértünk.
-Sziasztok!-kiabáltunk, mivel nem tudtuk, hogy hol vannak.
-Szia!-hangzott apa, és anya hangja egyszerre. Ezek szerint nem tudják hogy nem vagyok egyedül. Konyha felé tartva láttuk, hogy a nappaliban ülnek és beszélgetnek. Éppen eléjük értünk, amikor Bronx beszédre nyitotta volna a száját, ha apa nem szól közbe.
-Nem, ne gyere ide a lányokhoz este.-mondta rá se nézve.
-Na! És ha nem is ezt akartam volna kérdezni?-tetetett felháborodást.
-Mi mást akartál volna ha nem ezt?-nézett rá.
-Hát nem tudom... .-hebegte, de csak egy nevetést kapott válaszul.
-Na jó, egyik ok amiért jöttél az kihúzva, akkor jöhet a másik.-utaltam arra, hogy menjünk enni.
-De várjunk...!-kezdte sejtelmesen.
-Vic, te még nem mondtad, hogy ne jöjjek!-csillant fel a szeme.
-Oh, tényleg!-kaptam a fejemhez.-Na akkor most figyelj....nem!-jelentettem ki, mire egy szomorú, beletörődött váll rántással nyugtázta a válaszom, és a konyha felé vette az irányt.
-Na, akkor gyerünk enni!-tettem 180 fokos fordulatot,és elindultam a konyha felé.Hárman már úgy járnak kelnek nálunk, mintha otthon lennének, ezért Bronx is már bőven falatozott, mire a konyhába értem.
-Azért jó lenne, ha nem zabálnál fel mindent!-vágtam nyakon visszakézből, és kihalásztam a spejzból, egy csomag kekszet, és a hűtőből, egy üveg ice teát. Miközben ettünk, eldöntöttük, hogy átmegyünk hozzájuk evés után, mivel oda ritkán megyünk. Tehát negyed hat körül el is indultunk, és háromnegyed hatra meg is érkeztünk.
-Hazajöttem!-kiabált bele a nagyvilágba, miután beléptünk az ajtón.
-Sziasztok!-kiabáltam én is. Úgy látom ma mindenkinek kiabálunk... . Szintén a nappaliba üldögélt Pete és Maddie (Maddie Bronx húga. Egyébként csak fél testvérek, mivel ugye Bronxnak nem Meagan az anyukája.), Meagan meg állítólag főzött. Miután megbizonyosodtunk hogy mindenki otthon van, utána felmentünk Bronx szobájába. Belépés után rögtön a fotelje felé vettem asz irányt, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta. Egy órát beszélgettünk, amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek, a konyhába, mivel nagyon szomjas voltam (mint már mondtam egymásnál úgy járkálunk, mintha otthon lennénk). A konyhába érve,még mindig Meagant találtam.
-Sziaa!-köszöntöttem kedvesen.
-Szia Vicky!-mosolygott. Én halál nyugodtan kezdtem a hűtőbe turkálni, és kivettem belőle, egy üveg narancslevet, és a konyhaszekrényből, pedig egy poharat. Éppen töltöttem a poharamba, amikor Meagan, egy elég furcsa kérdést tett fel nekem... .
-Vicky, neked...khm...tetszik Bronx?-kérdezte.
-Hát...helyes. Biztos lesz barátnője!-mosolyogtam rá, mintha félre értelmeztem volna a kérdést. Nekem Bronx? Legjobb barátok vagyunk...igazából...tényleg.....nem tudom.
-Nem úgy értettem... .
-Baba korunk óta ismerjük egymást, és...szeretném ha nem menne tönkre a barátságunk...! Ugye megérted?-mondtam kissé szomorúan.
-Persze! Megértem!-mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra. Bronx éppen utána lépett a konyhába...remélem  nem hallotta meg... .
-Na gyere már!-röhögött.
-Juj, megyek haza szerintem a lányok már ott vannak...!-nevettem.
-Na, akkor gyerünk haza!-fogta meg a csuklóm.
-Sziasztoook!-kiáltottam.
-Szia!-hallottam az előszobából hármójuk hangját.
Éppen léptem volna ki a kapunk, de Bronx megállított.
-Na gyere csináljunk egy közös képet!
-Jóóó!-csillant fel a szemem. Egész jól sikerült kép lett! Bronx kinyújtja a nyelvét, én meg puszit nyomok arra a pihe-puha baba arcára!-Na! Most már mehetünk?-kérdeztem.
-Gyerünk!-fogta meg a kezem,és hazáig úgy mentünk... .
Szokásos út után a konyhában már vártak a lányok.
-Hé! Ti miért fogjátok egymás kezét?-kérdezte Kate. Azonnal elrántottuk a kezünket, és pironkodva  néztünk lefelé.-Öm..., jól vagytok?-kérdezték.
-Igen!-mondtuk teljesen egyszerre. A lányok vállat vonva nyugtázták a történteket, és folytatták, amit elkezdtek.
-Na, én akkor megyek! Jó csaj partit!-kacsintott ránk.
-Oksi, sziaa!-köszöntünk, és már ki is ment az ajtón. 8 óra volt amikor Bronx elment
-Na, akkor mivel kezdjük?-kérdeztem.
-Hmm...kaja!
-Oks, akkor... .-mentem a spejz felé. Pop corn, chips, cola, csoki, gumicukor, fagyi és ice tea. A mai este kellékei. A cuccokkal együtt mentünk fel az emeletre, és beindítottuk egy horror filmet. Egy nagy ijesztő résznél tartottunk mind a hárman egy-egy párnát szorongatva néztük, amikor a telefonomat hallottam megcsörrenni. Akkorát sikítottunk, hogy furcsálltam, hogy anyáék nem jöttek be. A filmet leállítva vettem fel a telefont.
-Haló?-szóltam bele.
-Cső, Bronx vagyok. Itt állok a házatok előtt.-suttogta.
-Mi???? Mi az istent keresel itt??
-Engedj be! Létsziiii!-kérlelt.
-Nem!-jelentettem ki, kissé fennhangon.
-Na létszi!-kérlelt tovább.
-Ajj, na jó!-forgattam a szemem, és letettem a telefont.
-Na, lesz egy vendégünk.-tápászkodtam fel, és halkan kimentem az ajtón. Csendben leosontam a lépcsőn, hangtalanul kinyitottam az ajtót  Bronx-nak. Az utca lámpák fényében, hihetetlen gyönyörűen csillogott a kék szeme, éppen csak a körvonalát láttam, de az is tökéletes volt....és annyira.... . Na jó! Barátok vagyunk! Nem tetszhet! A kezét megfogva húztam halkan magam után, amikor hirtelen megállt... .
-Mi az??? Gyere már!!-suttogtam.
-Figyelj... . Hallottam amit Meagan-nel beszéltetek... .-kezdte.
-Mi?Én...nem úgy értettem amit mondtam, csak tudod... .-hebegtem, mire a kezével felemelte a fejem.
-Vicky, én többet szeretnék a barátságnál.-nézett mélyen a szemembe.
-Bronx, már egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást én nem szeretném ha tönkre menne a barátságunk....
-Vicky, én szeretlek!-mondta, mire én majdnem elájultam. Szeret???
-Kérlek ne nehezítsd meg....-nem tudtam befejezni, mivel magához húzott, és az ajkaink szorosan egymásnak tapadtak. Nem tartott sokáig, mivel finoman eltoltam magamtól.
-Kérlek! Én....szeretlek! De...maradjunk...barátok!-mondtam ki a világ legnehezebben kimondott mondatát.
-Barátok?!-nézett rám hitetlenkedve, mire bólintottam.
-Ühüm, hát jó...bocs, de...én nem tudok rád barátként nézni....Szia!-mondta, és kiviharzott az ajtón. 10 perc alatt elvesztettem életem legfontosabb emberét...a legeslegjobb barátomat. Amint ebbe belegondoltam hangos sírás fakadt ki belőlem, amire mindenki lejött az emeletről.
-Úristen Vicky! Mi történt???-rohant felém anya, mögötte pedig apa, Kate és Amanda.
-Bronx!-bőgtem.
-Mi...mi van vele???-kérdezte Kate.
-Be-bejött,és....megcsókolt, aztán mondtam neki, hogy nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk, pedig én szeretem őt! Nagyon! De ő meg mondta hogy nem tud rám többet barátként gondolni.-kezdtem még hangosabban bőgni. Senki nem szólt semmit, csak csendben hallgatták a bőgésem.
-Inkább szerintem....menjetek fel az emeletre jó?-törte meg anya a csendet, és a lányok felé intézte a szavát. Én bólintva felálltam, és hárman felindultunk az emeletre. Amint a szobába értünk az hassal az ágyamba dőltem. Csak bőgtem, bőgtem és bőgtem. Nem tudtam mit csináljak! Én szeretem, de ha összejövünk és szakítunk, utána vége szakad a barátságunknak...! De én....túlságosan szeretem! Ezektől a gondolatoktól még szomorúbb lettem, és még jobban bőgtem. A lányok valószínűleg ültek a földön, és engem néztek... . A sok sírástól annyira elfáradtam, hogy hirtelen....elaludtam.