2. évad 3. fejezet-Szerelem?!

Fél órámba telt, amíg lenyugodtam, megmostam az arcom, megfésülködtem, és nyugodtan tudtam állni anyu és apu kérdéseit.

-Na, csak kimerészkedtél kislányom! És úgy látom, most már egész jól festesz!-nevetett apa.

-Hát....lehet...igen!-mondtam, kissé megint pirosan.

-Nyugalom. Nem fogunk semmit kérdezni.-mondta apa. Na jó...vagy ennyire ki ismerhető vagyok, vagy apa gondolat olvasó?!

-Apa...te gondolatolvasó vagy?-kérdeztem.

-Nem, csak éppen egy veled korú tini lány arc kifejezéseiből, elég könnyedén ki lehet deríteni mit, gondol.

-Értem… .

-Na, jó! Hívd fel Bronx-t, és mond meg neki hogy jöjjön át!-sóhajtott.

-Ezt most komolyan mondod?!-néztem rá csillogó szemekkel, és éppen készültem a nyakába ugrani.

-Igen teljesen komolyan!-sóhajtott újra, és egy szemforgatással fejezte be.

-Köszönööm!-ugrottam lendületből a nyakába, amitől kissé hátra lépett. Hatalmas puszit nyomtam az arcára, amitől boldogság öntötte el, mivel így tizenhat évesen nem nagyon szoktam puszilgatni.-Akkor…én most megyek, felhívom!-engedtem el, és már rohantam is vissza a szobába. Gyors mozdulatokkal tárcsáztam Bronx számát, amit két csöngés után felvett.

-Gyere most rögtön át!-hadartam vigyorogva.

-Mi a baj? Történt valami?-kérdezte ijedten.

-Apa meg engedi, hogy itt aludj!-örvendeztem tovább.

-És ez most, hogy jött neki így hirtelen?-kérdezte csodálkozva.

-Fogalmam sincs…ő is volt fiatal…valamikor, és gondolom megértett minket, vagy mit tudom én, most ez nem is lényeg!-kezdtem ugrándozni.

-Hát jó.., akkor egy félóra múlva ott vagyok. Szia!

-Szia várlak!-köszöntem el, és a telefonomat félre dobva örömködtem tovább. Mint ahogy Bronx megígérte félóra múlva csöngetett, ami meglepett, mivel úgy járkál hozzánk, mintha itt lakna, ezért furcsálltam. Szerelmesen rohanta a lépcsőn, és amolyan romantikus filmbe illő jelenet módjára kitártam az ajtót, és a nyakába ugorva hosszasan megcsókoltam. Éppen csak a pörgetés hiányzott, de annyira nem fajultak el a dolgok… kellően utáljuk ahhoz ezeket a filmeket, hogy ennyire messzire menjünk. A szerelemes „Egy órája nem találkoztunk úristen” csókunkat szintén apa szakította félbe. Persze rögtön szétrebbentünk, mivel nem fogunk apa előtt ennyire odáig lenni egymásért.

-Akkor…mi most felmegyünk.-fogtam  meg Bronx kezét. Apa és Pete között ugye régóta tartó barátság van, amit nehéz lenne szét szedni. Ebből kifolyólag apa Bronx-ra fiaként tekint, rám pedig Pete pedig lányaként. Apa viszont most szúró szemekkel méregette Bronxot. „Bírlak, de az egy szám lányom van, akinek először van fiúja, aki először alszik nála, ezért nagyon vigyázz magadra!” Apa szemei ezt a mondatot sugalták, amit én is észrevettem, így gyorsabban ráncigáltam fel Bronx-t a lépcsőn.

-Apáddal mi van? Valami rosszat tettem?-kérdezte miközben lehuppant a fotelembe.

-Csak szimplán annyi, hogy itt vagy!-nevetve ültem az ölébe, de ő továbbra is kérdően nézett rám.-Nincs tesóm, tehát alap hogy védelmez minden fiútól. Tök mindegy mióta ismerem.-magyaráztam.

-Értem. De ez meddig fog tartani?-kérdezte röhögve.

-Fogalmam sincs. Egy pár hétig. Szerintem, ha más fiú lennél, akkor tovább, de mivel amióta megszülettél ismer, ezért nem hiszem, hogy sokáig. Viszont ha megbántasz, meghalsz!-nyomtam puszit a szájára mosolyogva, amiből aztán heves csókolózás alakult. 10 órakor viszont úgy döntöttünk, hogy megnéztünk egy filmet. A filmválasztás könnyen ment, mivel mind a ketten szeretjük a horrort, és onnantól már egyszerű volt valami ijesztőt választani. Sok lány álma összeölelkezve horrort nézni, ami nekem be is teljesült, bár nem most. Bronxal mindig is összeölelkezve néztünk horrort, ami elég valószínű, hogy már régebben is jelentett mind kettőnknek valamit, de a barátságunk túlerős volt ahhoz, hogy ezt felfogjuk. Tehát nem az első alkalom volt, hogy amikor ijesztő rész van éppen, akkor nyöszörögve fúrom a fejem a vállába, ő átölel, és röhögve rajtam, nyugtatóan simogatja a hajam. Illetve amikor felsikítok ijedten ugrok az ölébe, és magzat pózban helyezkedem el benne. Hát igen. Így megy ez a horror filmnézés nálunk! Egyébként a vígjátékok sem szimpla röhögéssel telnek... . Általában visítva elkezdek röhögni, beleborulok az ölébe, ő pedig a hátamra, és így fekszünk egymáson rázkódó vállal. Van egy harmadik variáció is, amikor mind a ketten unjuk a filmet, és akkor egymást szórakoztatjuk. Vagy belefekszem az ölébe, és ott kucorgok, vagy mozgolódom, vagy elkezd csikizni. Tehát ezek a mi filmezési szokásaink. Voltak, és lesznek is. Viszont ma kettő keveréke volt, mivel a film eleje ijesztő volt, és izgalmas, a végére pedig annyira unalmas lett, hogy azt se tudtuk, hogy kikapcsoljuk vagy ne. De összességében jól el voltunk. Éjfél után nem sokkal úgy döntöttünk, hogy ideje lenne vacsorázni, mivel nem került rá eddig sor. Csendben lesurrantunk a konyhába, én a spejzba Bronx pedig a hűtőben kezdtünk matatni.

-Találtál valamit?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel.

-Hát…ketchup jó lesz?-suttogta, mire csendben felröhögtem. Éppen matattam tovább, amikor „valaki” hátulról átölelt, amitől ösztönösen fel akartam sikítani, de a „támadom” fel volt készülve rá, így a sikítás előtt be tudta fogni a szám. Hirtelen mozdulattal kirántottam magam az ölelésből, és éppen fejbe verni készültem, de mivel ő gyorsabb volt, könnyedén felemelt, és a konyhapultra helyezett, körém fonta a karjait így már könnyedén meg tudott csókolni. Én a kezeimet a nyakán összekulcsoltam, tehát már nekem is kényelmes volt. Ezek után kikászálódtunk egymásból, finoman elfektetett a konyhapulton, és így folytattuk tovább.

-Bronx!-suttogtam.

-Mi az?-kérdezte miközben elkezdte puszilgatni a nyakam.

-Ezt nem a konyha pulton kéne!-mondtam mire felkapott, és a lépcsőn felvéve a szobámba vitt. Itt folytattuk tovább, amiből aztán életem első, egyben legszebb éjszakája lett.  

Egyenlőre ennyi lenne remélem tetszett! ;) Bocsánat a rövid részért, de ezen a dolgon nincs mit túlragozni! :D Remélem értitek mire gondolok! :D ;) <33 :*