Reggel fél 8-kor az óra kegyetlen csörrenésére keltem, mint minden reggel.
-Jó reggelt!-nyomott puszit a fejemre Patrick. A reggeli köszöntést egy csókkal viszonoztam, mivel ilyenkor nem vagyok valami beszédes. Nehezen kikecmeregtem az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyors zuhany után, farmer, egy pólót, és balerina cipőt magamra kapva mentem le az emeletről. Általában Patrick szokta Vickyt kelteni, mivel én készítem neki a reggelijét, és az ebédjét. Miután szépen elkészítem, az uzsonnás táskájába rakom, hogy neki már csak felkeljen kapni indulás előtt. Nem sokkal a reggeli készítés után a táskájával együtt pattogott le a lépcsőn. Egy világoskék csőnadrág, rózsaszín masnival ellátott , fehér rövid ujjú felső, és egy halvány rózsaszín balerina cipő volt rajta, pluszban a kezében egy szintén világoskék farmerdzseki, a félvállán pedig egy Hello Kittys táska. Vöröses-barna, göndör haját pedig, egy masnival hátra tűzte.
-Szia anya!-dobta le a lépcső mellé a cuccait, miközben már lépett is a konyha pult feletti szekrényhez, ahonnan nagy nehezen leszedett egy tányért és egy adag gabonapelyhet öntött bele tejjel együtt.
-Szia kicsim!-öntöttem neki egy pohár narancslevet, és az asztalra helyeztem. A nagy reggelizés közepette Patrick is lefáradt az emeletről.
-Apa, akkor ma mehetek ugye?-kérdezte Vicky két rágás között.
-Igen, de... .-kezdett bele Patrick.
-De apa!! Tudok vigyázni magamra... !
-Egyedül nem mész! Vagy a színpad mellől nézed vagy én is megyek.-szóltam közbe.
-Na nee! Nem lehetséges, hogy Carol jön?
-De miért nem jó a színpad mellől?
-Hmm....végül is onnan is jó!-ivott bele a narancslébe Vicky.
-Na akkor meg van oldva a probléma!-bólintott Patrick.
-De ugye lehet olyan hogy úgy rendesen nézem végig a koncertet ugye?-kapkodta a fejét kettőnk között.
-Igen! Pár év múlva.-jelentettem ki.
-Mennyi az a pár év?-kérdezte kissé ijedten.
-15 éves korodban!-nézett rá Patrick.
-Ajj....!-mérgelődött.
-Na, gyerünk fogat mosni nem sokára indulnotok kell!-sürgettem meg. Komótosan felállt a székből, és a lépcsőn felsietve a fürdő felé vette az irányt.
-Miért szeret ennyire koncertre járni.... .-sóhajtottam.
-Már kisbaba kora óta jár, úgyhogy megértem.-nevetett Patrick.-Nem tehetünk róla hogy jó az ízlése.
-Ha...ha!-mosolyodtam el.-Na de most komolyan! Kérdezik tőle a suliban "Te mit csinálsz péntek este?" erre nem az a válasza hogy "Tévét nézek!" vagy "Játszom!" hanem hogy "Megyek apukám, és a bandájának a koncertjére!"-magyaráztam.
-Hát...Bronxon és Vickyn kívül ezt kevesen mondhatják.-mondta nevetve.Egyébként Bronx-val nagyon jóba vannak kicsi koruk óta, bár még így negyedikbe kicsik, de később több lehet mint legjobb barátság. Minél nagyobbak, annál inkább látszik ez. Múltkor is amikor együtt voltak valamiért pirosan jött haza, rá is kérdeztem miért, amire az volt a válasz hogy "Bronx megpuszilt!". Persze ettől majd' elolvadtam, mivel mi aranyosabb a gyerek szerelemnél? Visszatérve tényleg nem sokan mondhatnak ilyet. Amíg ezt Patrickkel kitárgyaltuk már indulhattak is a suliba, mivel negyed kilenc volt, és félóra az út. Amíg Patrick hazaér gondoltam normálisan felöltözök, mivel tervezzük, hogy elmegyünk valahova. Egy kényelemes, sétálgatós szettet vettem, és sminket dobtam a fejemre. Utána elmosogattam a reggeli maradékot, és rendet raktam kicsit Vickynél, mert szokás szerint el-el ejtve szét voltak szórva a cuccai. Mire rendet raktam hallottam ahogy Patrick belép a házba. Kényelmesen lesétáltam a lépcsőn, és Patrick felé indultam.
-Csinos vagy mint mindig!-karolta át a derekam fél kézzel, és puszit nyomott a homlokomra. Köszönetemet egy csókkal fejeztem ki.
-Na, akkor indulhatunk?-kérdeztem sürgetve.
-Persze! Hová szeretnél menni?-kérdezte.
-Nem is tudom...előtte menjünk el bevásárolni!-ajánlottam.
-Hát jó...bár van annál jobb program.
-Tudom, de nincs itthon semmi. Majd utána menjünk sétálni!
Miután kitárgyaltuk hova induljunk, nagy nehezen útra keltünk. Nem messze van egy hipermarket ahol mindig vásárolunk. Általában bő egy óra alatt megjárjuk, mint ami most sem volt másképp. Az utána lévő időt is kellemesen eltöltöttük, mivel sétálgattunk, kávéztunk, beszélgettünk, ebédeltünk magyarán elvoltunk. Hazaérkezés után Patrick újra indulhatott, mivel menni kellett Vicky-ért. Addig kényelemebe helyeztem magam, és a tévét, illetve az internetet bámultam. Fél 5-kor viszont megérkezett az iskolában megfáradt kis vándorunk, aki már nagyon éhes volt.
-Szia Anyu!-lépett mellé, és puszit nyomott az arcomra.
-Szia szívem!-viszonoztam a puszit.-Mit szeretnél enni?
-Hm...olyan csokis-málnás müzli szelet van?
-Hát nem tudom megnézem!-indultam be a konyha melletti kis tároló helyiségbe.-Eper joghurtos van. Az is jó lesz?-kiabáltam ki.
-Hát...aha.-hallottam a hangját, miközben leszedtem a polcról a müzliszeletet. Az asztalhoz ülve egy pohár ice teával párban eszegetett Vicky. Miután jól lakott, a táskájával a hátán felcsoszogott a lépcsőn, és a szobájába indult tanulási céllal.
-Na, akkor ma este megyünk veletek jó?-huppantam le a kanapéra, és a fejem Patrick ölébe hajtottam.
-Jó, de akkor te is jössz?-kérdezte kissé furcsállva.
-Hát a "megyünk" többesszámot jelent.-nevettem. Egy vállrántással nyugtázta a döntésem, ami után "elmélyültem" bámultuk a tévét. Körülbelül egy másfél óra múlva Vicky battyogott le a lépcsőn.
-Minden megtanultál?-kérdeztem.
-Igen,és már gitároztam is!-bólintott.
-Jó, akkor pihenj mert hosszú lesz a koncert!
-Jó, de te is jössz?-kérdezte.
-Igen ha nem bánod!-nevettem.
-Ajj...jó!-sóhajtott.
-Bronx ott lesz?-kérdeztem.
-Hát...nem tudom.-lehajtott, piros fejjel kezdte pásztázni a szőnyeget, mintha csak olyan érdekes lenne.
-Jól van na!-ugrottam fel, és fejét megfogva puszit nyomta a kis piros homlokára. Továbbra is lehajtott fejjel hagyta el a nappalit, és a lépcső felé vette az irányt.
-Annyira édesek lennének együtt! Vajon nagyobb korukban mi lesz velük?-huppantam vissza az előző pozíciómba.
-Hm, nem tudom.
-Látom nagy érdekel.-forgattam a szemem.
-Hát igen! Érdekel! Ha belegondolok, mennyivel jobb lenne, ha nagyobb korában vele járna, és nem másik ismeretlennel... .-jelentette ki rosszallóan, arra utalva, hogy nem nagyon akar fiúkat látni a házban. Nevetve egy puszit nyomtam a szájára, amitől újra elhagyta a szúrós pillantását. Mint a legtöbb koncert ez is 10 órakor kezdődött, és így Patrick már jóval hamarabb elment, de mi is fél kilencre megyünk, így már negyed nyolckor készülődtünk. Egy mindennek csak visszafogottnak nem mondható ruhát választottam. Mivel Vicky nagy szeret koncertre járni, már neki is vannak koncertes ruhái. Mostanra, egy fekete szoknyát, beletűrt virágos felsőt, virágos balerina cipőt, fekete, rövid fazonú bőrdzsekit, és egy szintén virágos táskát viselt. Nem kell mondanom, hogy mennyire csinos volt! Gyorsan kellett készülnünk, mivel az utazási idő sem 1 perc. Mint ahogy tervezve volt fél kilencre megérkeztünk a stadionba, és amikor beléptünk az öltözőbe, pont 2 rajongó lány volt bent, akik éppen indulni készültek. Egy gyors "Sziasztok!"-kal lerendeztük egymást. És hát igen...Bronx is ott volt. A kanapén üldögélt, és éppen (gondolom) Pete telefonját nyomkodta. Érkezésünkre rögtön felkapta a fejét, és egy tündéri mosollyal ránk, pontosabban Vickyre nézett.
-Sziasztok!-köszöntött szintén tündérien aranyos hangon, szemeivel követte Vicky mozdulatait, és amikor leült mellé a kanapéra, akkor együtt kezdték bámulni a telefont, és mellé halkan beszélgettek. Ezt a jelenetet mind az öten mosolyogva figyeltük. Annyira édesek! Bronx a gyönyörű kék szemeivel pásztázta a képernyőt, és néha-néha Vickyre tekintett vele, amibe egyébként kócos szőke haja belelógott. Miközben mi elbeszélgettünk, ők elvoltak. 10 óra előtt mindannyian kivonultunk az öltözőből, és a színpad felé vettük az irányt. 10 órakor pontban elkezdődött a koncert. Nagyon édesek voltak megint! Együtt ugráltak, énekeltek. Közben én azért figyeltem is rájuk. Minden teljesen a szokásosan telt. Mikor viszont a kocsiba ültünk, és haza felé tartottunk már majdnem éjfél volt, ezért Vicky mélyen aludt már. Az út végén finoman felébresztgettem, betessékeltem a házba, és a pizsama felvétel és fogmosás után már a saját ágyába mély álomba szenderült.
Vége az 1. évadnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése