Reggel ugyanúgy kezdődött, mint eddig a suliba a délelőtt is ugyanolyan volt mint eddig...viszont jött az ebéd idő. A srácokkal szokás szerint ültünk nevettünk, beszélgettünk, illetve még jó pár ember mellettünk, és próbált bekapcsolódni a beszélgetésben. Egyszer csak mellénk lép az iskola egyik legszebbnek tartott lánya. Szőke haj, vékony derék, telt keblek, bájos arc. Ez a látszat. Viszont belül egy szemét dög, akit ha megismersz tuti megutálsz (egyébként ő is tagja volt annak a csaj bandának akik kilencedikben aláztak. Ma is kitett magáért szokás szerint. Egy fehér hosszú ruhát viselt sarú szandállal, a szőke haját pedig művirágokkal kirakott hajpánttal díszítette.
-Sziasztok!-köszönt nyávogva, miközben ide-oda dobálgatta a haját.
-Szia Dakota!-köszöntünk közömbösen a szőkeségnek.
-Szóval Patrick, arra gondoltam, hogy egyszer elmehetnénk valahová ketten!-mondta, "elbűvölő" művigyorral a fején, közben én kikerekedett szemekkel néztem rá, mivel ha eddig nem jött volna rá azzal az üres smink+pasik agyával, hogy mi együtt vagyunk, akkor abból igazán rájöhetett volna, hogy Patrickkel egymás kezét fogtuk, amit az ölébe helyeztem, pluszba még át is karolta a vállam. Az asztalnál ülő másik három srác is kikerekedett szemmel bámult rá, és még Patrick is, mivel ugyanaz volt a fejünkbe. Most ez a csaj tényleg ennyire sötét, vagy magasról leszarja hogy együtt vagyunk, és azt várja, hogy Patrick helyette elhagyjon.-Na? Esetleg egy mozi?-mosolygott tovább.
-Khm....!-köhintettem hangosan, és Patrick ölében pihenő kezünket az asztalra csaptam, és szorosan mellé húzódtam, de ez sem zavarta csak gúnyosan elmosolyodott, és beszélt tovább. A jelenetet Pete, Joe és Andy, csak némán nézték, és szerintem azt várták izgatottan mikor nyomok be Dakotának. Hirtelen olyan mérhetetlen düh, és féltékenység tört rám, hogy Patrick kezét elengedve felálltam, és Dakotára néztem.
-Na idefigyelj te ribanc! Ha nem vettet volna észre a piciny agyaddal, hogy együtt vagyunk Patrickkel, akkor most nagyon figyelj ide! Te ne hívd randizni a barátom oké? Inkább húzz vissza a szoláriumba, és ott keress barnára égetett, kigyúrt idióta kis agyú barmokat, akikkel járhatsz, és ne Patricket! Értve vagyok?!-üvöltöttem az arcába. Közben az egész ebédlő felénk fordult, és figyelte a jelenetünket. Dakota szinte szemrebbenés nélkül tűrte, hogy egy centire az arcától üvöltök rá.
-Nekem te ne mond meg mit csinálja, és hogy kivel járjak! Értve vagyok?!-vigyorgott gúnyosan utánozva.
-Azt hagy mondjam már meg hogy ne az én barátommal járj!-kiabáltam tovább, időközben már mindenki izgatottan figyelte a jelenetünket. Nem szólva rám vigyorgott, és újra Patrick felé nézett.
-Ha mégis meggondolod magad, hívj fel!-nyomott mosolyogva a kezébe egy cetlit, amin a telefonszáma volt látható, és búcsúképpen puszit nyomott az arcára (!!!!!).
-Te ribanc!-kiáltottam, és utána akartam menni (mivel már a két csatlósával sétáltak a kijárat felé), azzal a céllal, hogy megtépjem, de Patrick visszarántott, így közvetlen mellé érkeztem.-Ha még egyszer meglátom, komolyan megtépem! Mégis hogy képzeli ezt?! Arra az arcra csak én adhatok puszit az anyukája mellett!-magyaráztam igazából a három fiúnak, viszont ők már nem bírták tovább, és a mondatomra hangosan elkezdtek vihogni.-Ez nem vicces! Rohadtul nem!-kiabáltam rájuk, de ők csak tovább vihogtak.-Ti meg mit bámultok? Foglalkozzatok a saját dolgotokkal!-néztem körbe az ebédlőben, mire vissza fordultak az éppen abba hagyott dolgukhoz. Összetett kulcsolt karral mérgesen bámultam magam elé.
-Hope!-csúszott közel Patrick, maga elé fordított, és a homlokát az enyémnek támasztotta.-Ne húzd fel magad ilyen butaságokon! Nem ér annyit az egész! Te is tud, hogy nem érdekel az a Dakota! Engem csak te érdekelsz!-mondta, és az arcomat a kezei közé fogva hosszan megcsókolt, mire elmosolyodtam, és közelebb húzódva a karomat a nyaka köré kulcsoltam.
-Nagyon jól tudom!-engedtem el a száját, mire mosolyogva bólintott, és még egyszer megcsókolt. Elengedve egymást, visszafordultunk az asztalhoz, és a derekamat átölelve a vállára hajtottam a fejem.
-Na látom kivihogtátok magatok!-néztem a három unott fejjel várakozó srácra.
-Igen jól látod! Egyébként...Patrick! Miért nem engedtet hogy Dakota után menjen? Tiszta jó! Csaj bunyó!-röhögött újra Pete.
-Látom most is az értett, férfi agyad vetted elő!-forgattam a szemem vigyorogva, mire mindenki felröhögött. A nap további része nyugodtan telt, Dakota se jött közel hozzánk, bár tudtam ez nem egy lezárt ügy... . Délután tanulás után átmentem Pete-hez, mivel szokás szerint ott próbáltak. Számot is kértem, mivel lett is kedvencem tőlük! Teljesen biztos vagyok benne hogy be fognak futni, és nem maradnak elfeledendő gimis, garázsbanda! Így telt a délután, az estébe viszont megint belerondított Dakota. Mivel Patrick nálunk aludt, így egész este együtt voltunk. Éppen az üzeneteit nézegeti, mikor meglát egyet, amit a "kedves" szőkeség küldött.
Szia! Tudom nem a legjobb helyen kérdeztem meg, de jó lenne egyszer beszélgetni...kettesben! :) Xxxx.
-Ha holnap meglátom...komolyan neki annyi!-mondtam, összehúzott szemekkel.-Ha zaklatni fog az üzeneteivel... .
-Jaj nyugi! Majd letiltom!-mosolygott rám, és és puszit nyomva az arcomra le is tiltotta. Este további részében filmet néztünk, és beszélgettünk, de én éjfél fele beájultam, részben mert nem érdekelt a film, részben meg fáradt voltam.
Ennyi lenne a mai rész!:) Remélem tetszett annak ellenére, hogy nagyon rövid lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése