*1 hónappal később*
A vizsga napja... . Normálisan felöltözve indultam el a suliba, fekete, magas derekú szoknya, beletűrve fehér blúz, és fekete magassarkú. A srácokkal megbeszéltem, hogy egyedül akarok ma suliba menni, ezért a suli előtt találkozzunk. Erre rá is bólintottak, így ott vártak rám. Hozzá teszem nagyon jól áll nekik ha kiöltöznek, persze ezt az iskolába járó lányok is észre vették.
-Izgulsz?-kérdezte Pete köszönésképpen.
-Hát...maradjunk annyi, hogy alig maradt körmöm...!-motyogtam idegesen. Nevetve bólintott az egyértelmű válaszomra.-Na és ti? Hogy lehettek ennyire nyugodtak?-csodálkoztam.
-Mi? Hát én például nagyon nem vagyok nyugodt...!-lépett mellém Patrick puszit nyomva a számra.
-Én sem!-motyogta szintén idegesen Andy. Idegesen elhúztam a szám, miközben elindultunk befelé. A terembe érve helyet foglaltunk, és vártuk a tanárt. Szinte vágni lehetett az izgalmat! Még Dakotájék társasága is félt. A tanár érkezésére szinte megállt a levegő.
-Üdvözlök minden kedves végzős diákot!-mosolygott végig rajtunk a tanár nő.-A papírok kiosztása után beszélgetni tilos, aki pedig puskázik, annak következményei lesznek. Enni, inni természetesen lehet, szükség esetén a mosdó is használható! Akinek pedig kérdése van az most tegye fel!-néz végig rajtunk.-Jó! Akkor...-mondta, miközben osztani kezdete a kétoldalas tesztet. Miután megkaptam gyorsan átfutottam a szememmel, és mosolyogva nyugtáztam a tesztem szemmel való kitöltését.
-1 órát van rá! Jó munkát kívánok! Mindenkinek sok szerencsét kívánok!-mosolygott végig rajtunk. Amint kimondta őrült módjára estem neki a lapomnak. Karikáztam, áthúztam, gondolkoztam, ettem, ittam. A percek pedig pörögtek... . Éppen utoljára néztem át, és javítottam, mikor a tanár nő újra felszólalt.
-Tegyétek le a tollat létszíves!-mondta ki, mire koppanások hangzottak fel a termen. A tesztek összeszedése után egy utolsót szólt.-Gratulálok mindenkinek! Holnap szalagavató, utána pedig ballagás!-mosolygott elérzékenyülve.-Remélem jól fogjátok magatokat érezni, a gondolom mai, illetve a holnapi bulin! Akkor...a ballagáson találkozunk! Sziasztok!-köszönt el, és mindenki felállva az ajtó felé vette az irányt.
-Tanárnő!-szóltam utána.-Nagyon szépen köszönöm a támogatását az egyetemben! Bár nagyon fáj hogy itt kell hagynom mindent, de tudom hogy jól döntöttem!-mosolyogtam könnyezve.
-Hope! Nagyon örülök hogy így gondolod! Jól döntöttél! Ha a fiúk igazi barátok, akkor ez az idő nem fog közétek állni!-mondta szintén mosolyogva.
-Remélem! Viszontlátásra tanárnő!-indultam az ajtó felé.
-Szervusz Hope!-nézett utánam. A fiúk a terem előtt vártak.
-Na hogy sikerült?-kérdezte izgatottan Patrick.
-Nagyon jól! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fog menni! Nektek?
-Én egyet nem tudtam, de tuti lesz benne ami nem jó!-mondta Pete.
-Nekem is kb.!-értett egyet Joe. Természetesen a buli előtt együtt voltunk, illetve nem teljesen, mivel délután anyával elmentünk a holnapi szalagavatóra ruhát venni! Utolsó pillanatra lett hagyva, de szerintem nagyon szép ruhát választottam! Egyébként mire hazaértünk, már az esti bulira készülhettem is. Egy laza, de mégis elegáns szettet választottam, amire dicséretet is kaptam!
-Gyönyörű vagy!-ölelt át Patrick és egy hosszú csókkal köszöntött. A többiek szintén a barátnőikkel jöttek, ezért nyugodtan mehettünk ketten.
-Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki!-kacsintottam rá, mire felnevetett. Akinél a buli volt alig pár percre lakott, így sétálva hamar oda értünk. Könnyen felismertük a házat, mivel kint is emberek járkáltak, bent pedig üvöltött a zene. A többiek már bent voltak, és egy-egy pohárral a kezükbe üldögéltek a kanapén. Patrickkel mi is csatlakoztunk az ülős csapathoz, egy-egy pohárral. A múltkori buliból tanulva nyugodt társaság voltunk. Próbálták felrángatni, de csak egy hívásra sikerült.
-Hé srácok!-ült le velünk szembe a házigazda Tom.-Bátyámnak van egy bandája, így van dobszerkó, gitár, erősítő, és mikrofon is! Nincs kedvetek játszani valamit?
-Nincs!-próbálta lezárni a témát Pete, de a barátnője, ezt nehezményezte.
-Na!! Ne már! Játszatok! Tök jó lenne!-biztatta sikertelenül, de velem együtt mind a négyen rákezdtünk, és nyúzni kezdtük a fiúkat.
-Ja tök jó lesz! Gyerünk már!-mondta.
-Igen! Úgy is híresek vagytok már!-nevetett Amanda, Joe barátnője.
-Hát jó...de ne nyúzzatok már tovább!-állt fel Pete először. A többiek is nagy nehezen feltápászkodtak, mire Tom az örömtől hangosan kiüvöltötte a nagy hírt!
-Emberek! Lesz élő zenénk!-kiáltotta, és öröm ujjongásba tört ki mindenki. Szerencsére a házban voltak a hangszerek, így csendháborítás mentesen tudtak zenélni. Az egy számból kettő lett, majd három, és így tovább.Végül az egész estét végig játszották, amit a közönség örömmel díjazott. Hajnali egykor, viszont vége lett a bulinak (inkább koncertnek mondanám).Elköszönve egymástól Patrickkel kézen fogva mentünk hazafelé.
-Nagyon jók voltatok!-törtem meg a csendet.
-Köszi!-nevetett.-Anyáék ma nincsenek otthon...nincs kedved nálunk aludni?
-Majd gyorsan átdobom az ablakon a cuccom!-nevettem.
-Akkor ezt igennek vehetem?-nézett rám kaján vigyorral.
-Talánnak!-súgtam a fülébe megállva. Megfordítva a fejét a számat finoman megharapva megcsókolt. Természetesen hazaérve szóltam anyának hogy ma a szomszédban alszom, így a talánból igen lett. Éppen a kertben nézegettük a csillagokat, mikor Patrick belepuszilt a nyakamba ettől felvihogtam, és ledőltem háttal a fűbe, ő pedig fölém került. Nem tartott sokáig ez az állapot, mivel gyorsan az ölébe kapott, bevitt a lakásba, majd a szobájába... .
Ma már másodszorra van rész! Nem tudom mi van velem, de ilyen rövid idő alatt egy aránylag hosszú részt sikerült írnom...! :D Holnap szalagavató, utána pedig ballagás! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése