Az utolsó reggelt nem egyedül töltöttem a szobámba, mivel Patrick is velem volt. Bár ma költözünk, de muszáj volt be mennünk a suliba, mivel idén végzősök vagyunk, és nekem még fogalmam sincs milyen főiskolára vagy egyetemre menjek! Vagyis...szociológiára szeretnék menni, de nem tudom hová. Ma lesz pályaválasztási óránk, ahova bejön egy pályaválasztási tanácsadó, és ő fog főiskolákat, illetve egyetemeket ajánlani. Szóval muszáj be mennem! Készülődés után meg is tettem ezt (ugye Patrickkel együtt), a suliba érve viszont nagy szerencsénkre a három lány nem várt a előtt, sőt! Ma egész nap nem is láttam őket. Így gondoltam ez végre egy jó nap lesz! Hát pedig nagyon rosszul gondoltam, mivel jött a pályaválasztási óra. A terembe lépve, a helyem felé tartottam, mikor Mrs. Robinson magához hívott.
-Jó reggelt Hope! Magának hoztak ma valamit!-mosolygott izgatottan.-Bontsa ki!-nyomta a kezembe. Izgatottan téptem szép a borítékot, ami egy ösztöndíjat tartalmazott a Seattle-i Santa Monica egyetemről! Ez mind szép és jó, de Chicago-tól Seattle 31 óra kocsival!!!!
-Ezt...én nem fogadom el!-motyogtam.
-De hát...szociológia szakra mehetnél! Tehetséget látnak magában Hope! Nem véletlen küldték! Egy ilyen páratlan lehetőséget visszautasítani felettébb ostobaság!-döbbent le a tanát nő. Lesütött szemekkel a négy srác felé fordultam, akik vidáman nevettek.-Tudom...legjobb barátai, és Mr. Stump a barátja, de ez gimnáziumi barátság, illetve szerelem! Gondoljon a jövőjére!-próbált a tanárnő erős maradni, de látszott rajta, meghatják az érzelmeim.
-Tudja tanárnő...én ezt többnek érzem gimnáziumi barátságnál, illetve szerelemnél... .
-Igen Hope, tudom!-mosolyodott el.-Nem akarok semmit magára erőszakolni, de ezt még gondolja át! Két hét múlva választ kell adnunk az egyetemnek... . Addigra döntsön!-mondta lezárva a témát. Szomorúan bólintottam, s lehajtott fejjel a helyem felé mentem.
-Mi történt Hope? Valami baj van?-kérdezte aggódva Patrick, és a többiek is körém álltak. Szó nélkül átadtam a levelet, közben pedig egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Hope! Ez nem rossz! Ez szuper!-örvendeztek.
-Nem!-szipogtam.-Ez szörnyű! 31 óra! 31 órára van Seattle!-kezdtem el sírni.
-Oh! Tényleg!-húzta el a száját Andy.
-Én biztos hogy nem hagylak itt titeket!-bőgtem remegő vállakkal.
-Miattunk nehogy feladd ezt a lehetőséget!-felemeltem az eddig padon heverőfejemet az asztalról, és végig néztem a négy csodálkozó tekintetű fiún. Halványan elmosolyodtam, felálltam, és összefogva megöleltem őket. A tudatól, hogy elveszhetem őket, még hangosabb sírásba törtem. Így álltunk hosszan, összeölelkezve, közben a többiek körülöttünk vidáman nevettek. A hosszas szomorúságunkat a csengő szakította meg. Szipogva elléptem tőlük, és elsőként ültem le a helyemre. Az órán mindenki beszélgetett rajtam kívül, aki a helyén ült és könnyeszemmel nézett maga elé. A suli volt az egyik dolog a mai napban...ami ez után történt, arra végképp nem számított senki! Részben egy hosszú, fárasztó vitám volt anyával, plusz Patrickkel. Leginkább az vesztünk össze, hogy miatta nem akarom elfogadni az ösztöndíjat...anya jött a szokásos "gimis szerelem" szöveggel, Patrick pedig azzal, hogy a jövőm fontosabb. Akkora vita alakult, hogy a szakítás is felmerült, de körülbelül félperc elteltével bocsánat kérések közepetette borultunk egymás nyakába. Anyával nem volt ilyen egyszerű a helyzet, de vele is nagy nehezen kibékültünk. Na de csak ez után jött a "lényeg". Át tettük a költözés holnapra, ezért a régi lakás nappalijába üldögéltünk anyával, mikor a csengő hangjára lettünk figyelmesek. Komótosan feltápászkodtam, az ajtót kitárva egy kilenc év körüli kislány állt kint. Én csak csodálkozva meredtem rá, viszont anya is kijött a nappaliból, aki teljesen máshogy fogadta.
-Daisy!!!!!!-tátotta el a száját, teljesen elfehéredve.
-Szia anya!-mondta. Hatalmasra nyílt szemekkel bámultam rájuk.
-Anya!!! Mi ez az egész????-kiabáltam rá az adrenalintól.
-Kislányom...bemutatom a húgodat Daisy-t...!-mondta lesütött szemmel. Eltátott szájjal bámultam rájuk döbbenten.... .
Ez lenne a mai rész....! :) Holnap (de akár még ma is), megtudhatjátok Daisy hogy lett és miért nem lakott a Hamilton családdal! :) <3 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése