2014. december 9., kedd

Chapter 10

Mielőtt olvasni kezdenétek az új részt számomra remek hírt kell közöljek!^^ Második (!!!!!!!) lettem egy próza író versenyen!!! Pénteken lesz a díjkiosztó, és egy díj biztos, még pedig az, hogy nyomtatásba fogják adni a prózám. Ennyit tudok én is. Nem többet. Ezt itt is megtekinthetitek! :) Bár nem ilyen néven "futott", de ezzel neveztem. Nem is húzom tovább az időd...jó olvasást a rövidke részhez...

Köhögésre, és bedugult orra keltem. Szuper. A tüdőm, majd kiszakad, nem kapok levegőt, a torkom annyira fáj, hogy nem bírok nyelni, alig bírok mozdulni annyira gyenge vagyok és szerintem lázam is van. Egy ideig egyedül szenvedtem, de mikor megláttam, Patrick is mocorog és szipog, felé fordultam.
-Beteg vagy?-suttogtam orrhangon.
-Aha.-fordult felém.-Hallom, te is.-simította meg az arcom.-Hú, szerintem lázas vagy.-motyogta orrgangon.
-Aha, meg te is.-tettem a kezem a homlokára.
-Nagyon jó...-ölelt magához.
-Nem baj. Majd ápoljuk egymást.-pusziltam meg a lángoló homlokát. Nagyjából fél órán át így feküdtünk.-Fel kellene kelni.-simítottam ki a vizes homlokára tapadt tincseket.
-És le kéne zuhanyozni.-húzta föl a hátamon az izzadt pizsama felsőm.

A langyos, szinte hideg víz, hűsítően csorgott végig rajtam. Belül égtem. Részben a láztól, részben Patrick csókjától.
-Hadd mossam meg a hajad...-ölelt át mosolyogva.
-Azokat használd. Várj, sorba rakom.-mondtam nevetve. Miután elrendeztem az öt üveget, Patrick elkezdhette. Finom masszírozta a fejbőröm az ügyes ujjaival, majd kimosta belőle, a sampont. Sorba végig ment az üvegeken, majd mikor kész lett én következtem. Hm. Már tudom mitől ilyen jó illatú a haja. Miután sikerült lezuhanyoznunk, Patrick még a hajam is megszárítottam, ami több mint fél órát vett igénybe, de látszólag élvezte. Öltözés után (fekete keresztes pulcsi, fekete-fehér csíkos farmer, fekete bakancs, amit ezúttal rendesen bekötöttem és vastag körsál, ami kellemesen melegítette a fájótorkom és még kicsit a fülem is), beszedtük a szokásos nátha gyógyszereket, majd a kanapén üldögélve teáztunk.
-Hány órát is beszéltünk meg a fotózásra?-döntöttem az arcának a fejem.
-Kettőtől.-rakta le maga mellé a poharat, majd egy zsepi után nyúlt.
-Jaj, piros az orrod.-pusziltam meg a fújástól kipirosodott orrát.
-És a tiéd is.-simította meg a mutató ujjával az orrom mosolyogva. Egészen fél egyig elvoltunk, de még ki is kellett érni a helyszínre, ami egy zsák utca volt a városban (még este beszéltük meg, hogy ez jó helyszín lenne). Miután megismerkedtem a többiekkel, Pete-tel, Joe-val és Andy-vel, kezdődhetett a fotózás. Először maguktól álltak be, de a végére belejöttem ebbe a fotós dologba, ezért sikerült magamtól is irányítani őket. Kétszer is majdnem elejtettem a kamerát a röhögéstől, mert amit ezek műveltek... .
-Majd átküldöm nektek. Válogassatok.-nevettem, miközben a fotókat nézegettük. Később beültünk a közeli kávézóba, ahol egy órát beszélgettünk. De mivel én is és Patrick is egyre rosszabbul voltunk hazamentünk. Szinte egyszerre dőltünk be fáradtan az ágyba. Mind a ketten forróak és izzadtak voltunk a láztól, viszont erőnk nem volt kimenni a fürdőig. Így hát ruhástul aludtunk el este hatkor...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése