-Mit csinálsz?-kérdezte álmos hangon mosolyogva.
-Dörgölődzöm.-mondtam, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
-Mint egy kismacska.-mondta nevetve, majd felhúzta a lábam, és úgy húzott magához.-A legszebb és legédesebb kiscica, aki az enyém.-puszilt bele a nyakamba mosolyogva, mire felnevettem.
-Bizony...csak a tiéd.-nyomtam hosszú csókot a szájára.
-Ma este utazom Chicago-ba, és arra gondoltam, hogy te is velem jöhetnél.-nézett rám mosolyogva.
-Bemutatnál a családodnak?-néztem rá döbbenten.-De...nem is vagyok a barátnőd...-húztam el a szám.
-Igen, és ezek után, igenis újra az vagy.-jelentette ki, majd elgondolkozott.-És ez egy nagyon gyerekes párbeszéd volt...-mondta nevetve.
-Igen...-bólogattam egyetértően.
-És mi van ha nem fogok nekik tetszeni?-motyogtam nagy boci szemekkel felnézve rá.
-Olyan nincs.-mosolyodott el, majd megcsókolt.
-Egyébként, hogy lesz nekem repülőjegyem?
-Két jegyet vettem direkt.-mosolygott rám.
-Ezt most komolyan mondod?-nevettem föl hitetlenkedve.
-Igen. Teljesen.-nevetett.-Reménykedtem, hogy nem kell majd egyedül utaznom.-vonta meg a vállát.
-Nagyjából hány óra az út? És egyébként hánykor indulnánk?
-Három és négykor.-mosolyodott el.
-Nem azt mondtad, hogy este?
-De...de utólag rájöttem, hogy nem.-nevetett.
-Ez csak szerintem olyan, mint egy kihallgatás?-fordultam felé felvont szemöldökkel, mire felnevetett.
-Nem...nem csak szerinted. Nem baj...folytasd csak.-vonta meg a vállát mosolyogva.
-Egyébként...kik lesznek ott...mármint...milyen rokonaid...vagy...hogy lesz...?
-Ugye a szüleim elváltak, anyához megyünk, nála fogunk aludni, ott lesz mind a két testvérem, de mivel a régi családi házunkban leszünk, lesz hely mindenkinek. Ma este, miután odaérünk, be lesz pótolva a karácsonyi vacsora, ahol biztos lehetsz benne, hogy mi leszünk a téma, aztán holnap megyünk apához, és huszonhetedikén reggel, jövünk haza.-magyarázta a tervet.
-Értem.-bólintottam.-Chicago-ban...mennyire van hideg?-kérdeztem félve. Nagy földrajztudásom alapján...más az éghajlat, mint itt Los Angelesben.
-Nagyon...legyen elég ennyi.-nevetett.-Kellene valami kabát, amiben nem fagysz meg.
-Kettőre kell a repülőtérre menni, addig vissza kéne vinned a szállodába, ott össze kéne pakolnom, kabátot kéne venni, és utána még a reptérre érni. Ugye?-vázoltam fel a helyzetet.
-Igen, és most van...kilenc óra. Jó lenne akkor felkelni...-ült fel, és ezzel elkezdődött az őrült rohanás... .
****
Háromnegyed négy. Itt ülünk a repülőn. Ez alatt a pár óra alatt, annyi mindent elintéztünk, mint más egy hét alatt nagyjából... . De lett kabátom, sikerült összepakolnom, és ide is értünk. Patrick vállára hajtott fejjel bámulok magam elé. Gondoltam lecsukom a szemem pár percre...ebből lett az, hogy végig aludtam az egész utat. Első repülőút...szuper.
-Megérkeztünk.-suttogta Patrick mosollyal a hangjában. Nagy "felkelős" sóhajjal nyitottam ki a szemem. Körülöttünk már mindenki készülődött, és indulni készült... .
-Miért nem keltettél fel hamarabb?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Olyan édesen aludtál...nem volt szívem.-vonta meg mosolyogva a vállát, majd egy puszit nyomott a számra. Mosollyal nyugtáztam, hogy végül is mindegy most már. Gyorsan összeszedtük azt a kisadag kézi poggyászt, ami nálunk volt, és elindultunk kifelé. A hideg azonnal megcsapott. Kis híján összefagytam. Fehér, vastag hóréteg borított mindent. Szinte futva tettük meg azt a távot, ami alatt beértünk a meleg váróba. Fél óra alatt elintéztünk mindent, majd indultunk volna kifelé...de megálltam az ajtóban.
-Nem megyek ki.-motyogtam már a gondolattól is megfagyva.
-Pedig muszáj lesz.-nevetett, majd a kezemet megfogva kirántott az ajtón. A jeges szél, azonnal a szemembe fújt, egy kiló havat.
-Miért van ilyen hideg...-nyavalyogtam.
-Mert tél van.-nyomott puszit a homlokomra. Látszólag, nagyon jól szórakozott rajtam. Szúrós pillantás kíséretében tüsszentettem egyet, majd behúztam a nyakam, hogy a fülem is takarja a kabát.-Mielőtt megfagysz, keressünk egy taxit.-nevetett, majd kézen fogva elindultunk a legközelebb taxi felé, amiben kellemesen meleg volt a fűtés miatt. Újabb fél óra telt el, míg elértünk Patrick anyukájához. Közepe méretű, tipikus családi ház, ami karácsony táján feldíszítve világít. Mielőtt beléptünk, Patrick bátorítóan megszorította a kezem, és rám mosolygott. Előszobába hallani lehetett, hogy mindenki a nappaliban van. Csak akkor vettek minket észre, mikor beléptünk. Alig, egy másodpercre hallgatott el mindenki, az anyukája volt az első, aki felugrott.
-Patrick, szívem!-ölelte át mosolyogva, a legkisebb gyerekét. Önkénytelenül is elmosolyodtam.-Bemutatod a barátnődet?-mosolygott rám kedvesen. Annyira édesen beszél Patrickhez...mintha még mindig kisfiú lenne.
-Alexandra Williams.-előztem meg Patricket. Hármunkon kívül, még négyen üldögéltek a nappaliban. Patrick bátyát, Kevint, azonnal felismertem. Nagyon hasonlítanak. Vöröses, inkább barna haj, zöld szemek, egyforma vonások. Meganbe nem voltam teljesen biztos, de a két lehetőségből, sikerült eltalálnom melyik is ő (kettő, mivel Kevin felesége volt a másik). Vacsora előtt mindenki bemutatkozott, mindenkinek, majd leültünk enni (Patricia [Patrick anyukája] hihetetlenül jól főz), és...igaz. Tényleg mi lettünk a téma.
-Gondolkoztatok már...a házasságon? Gyerek? Vagy valami?-hozta fel először a témát Megan.
-Nem, Még nem beszéltünk róla.-motyogta maga elé Patrick. Tényleg...erről még soha nem beszéltünk... .
-Pedig mennyire szeretnék már nagymama lenni.-csóválta a fejét Patricia.
-Tényleg...mi miért nem beszéltünk még erről?-súgtam a fülébe, mikor elterelődött a téma.
-Ez...most nem a legalkalmasabb, hogy ezt megtárgyaljuk...-sziszegte kínosan.Vacsora további részében nem esett szó rólunk ilyen ügyben... . Vacsora után, mikor a három testvér beszélgettek, mi (én, Bella [Kevin felesége], és Tom [Megan féjre]) régi, családi képeket nézegethettünk. Jobbnál jobb képek kerültek elő, főleg hármójukról, és mi sírtunk a nevetéstől... . Patrickről, kedvencemmé vált, kis kori képet, el is csórtam, amiből egyébként kettő volt. Vigyorogva lapozgattam egy albumot, amiben szinte csak ő van.
-Mit nézünk?-hajolt fölém mosolyogva.-Nee.-esett le neki, mire felnevettem.
-Most miért? Olyan édes vaaagy!-lapoztam egyet.
-Mond, hogy nem láttál fürdetős képet...-motyogta vörös arccal.
-Most minek hazudjak?-kuncogtam.-De ezt...-vettem a kezembe a képet.-megkaptam.-vigyorogtam kicsavart nyakkal.
-Na, jó...-vette ki az albumot a kezemből.-inkább megmutatom a szobám.-segített föl a kanapéról. Az emeleten sorba, egymás mellett volt négy szoba, plusz egy fürdő. A legszélsőbe mentünk be. Szürke falak, balra egy szekrény, plusz egy kis elrejtett "sarok", a tető alatt, ahol az ágy. Jobbra íróasztal, tévé, é egy kanapé. Bútorokról ennyit. Egyébként néhány, régi hangszer, poszterek, és egyéb régről megmaradt holmi,
-Valahogy mindig is így képzeltem el a szobád.-mosolyogtam rá.-Hm...van egy-két tippem miért akartad, hogy az az ágy ott legyen elrejtve.-mondtam, mire felnevetett.
-Tízen akárhány évesen? Mi másért?-nevetett.
-Egyébként, nagyon jól néz ki.-néztem körbe.
-Köszi.-mosolyodott el.-Ülj le...mutatok valamit.-mondta, majd a szekrényhez lépett, amiben turkálni kezdett. Az ágyon foglaltam helyet, várva mit mutat. Hat évkönyvvel a kezébe huppant le mellém.
-Ha akarsz gázt látni...tessék.-nyomta a kezembe, a hetedikest. Már a beleirkált dolgoktól is röhögőgörcsöt kaptam, de mikor megláttam róla a képet...tizenhárom éves, fogszabályzós, majdnem teljesen vörös hajú Patricket...az ágyon fetrengve kezdem vihogni.
-Na, most min röhögsz? Nézd már milyen jó volt a hajam!-bökött magára ő is nevetve.
-Igeen, nagyon. Meg itt is.-mutattam felé a kilencedikest.
-Lehet, nem volt olyan jó ötlet ezeket megmutatni...-húzta el a száját lapozgatva.
-Szerintem se...-nevettem. Miután mindet végig néztük, ő lement a bőröndjeinkért, én meg hason fekve ledőltem az ágyra. Már éppen elaludni készültem, mikor súlyt éreztem magamon. Nyakamat kezdte puszilgatni, mire fáradtan pislogva oldalra fordítottam a fejem.
-Ne már...-mosolyogtam csukott szemmel.-fáradt vagyok. Most ne.-kuncogtam.
-Erre én is azt mondom, hogy ne máár.-csavargatta a hajam.-Szólj ha nehéz vagyok.-puszilt bele a hajamba.
-Nem. Így most jó.-mosolyodtam el. A puszijaitól, és a simogatásától, megint majdnem sikerült elaludnom.
-Mielőtt ruhástul elalszol, menjünk el zuhanyozni.-puszilta meg a fülem tövét, keltésképp. Gyorsaság érdekében megbeszéltük, hogy együtt fürdünk...csak fürdünk... . Már az ágyba feküdtünk, és aludni készültem, mikor Patrick simogatni kezdte a felsőtestem. A fáradtság, szinte azonnal kiment a szememből, és hát...folytatódott tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése