2. évad 4. rész-Vasárnap...

Másnap reggel a nap meleg sugarai ébredtem. Mellettem Bronx még békés aludt. Az egyik keze mellette, a másik pedig kinyújtva, mivel azon aludtam. Szőke haja kuszán, kócosan oszlott el a fején. Eddig észre se vettem, hogy milyen édesen alszik! De hát… a barátságunk, illetve most már a kapcsolatunk ugyan olyan maradt, ezért nem hagytam tovább aludni.

-Fel kéne kelni!-fordultam jobbra, ami azt jelentette, hogy ráfordultam.  Ő szintén fordult egyet, így én lekerültem róla, és ő a falhoz került közelebb. Persze kedves barátnő módjára továbbra se hagytam aludni. Újabb kedvesség egy puszi volt, amire rá se hederített, ezért keményebb módszerekhez kellett folyamodnom. A párnát kirángatva alóla, egy erőteljes mozdulattal fejbe csaptam. Hosszan beszívva a levegőt végre felém fordult.

-Aú! Ez durva volt hülye!-csapkodott csukott szemmel, olyan szándékkal, hogy majd eltalálja a fejemet. Persze ez nem sikerült.

-Na hajrá!-nevettem, és hosszú csókkal „esedeztem a bocsánatáért”. Erre kajánul elvigyorodott, és olyan „na, kérek még!!” stílusban várta a reakcióm, még mindig csukott szemmel. Persze várhatta, mivel addigra én már bőven kikeltem az ágyból.

-Na! Bántalmazol kora reggel, aztán csak ennyi?-ült fel.

-Aha, nagyjából!-mondtam a fürdőből (saját fürdőszoba előnye). Egy vállrándítás után mögém lépett, és hátulról átölelve belepuszilt a nyakamba.

-Sokáig fésülködsz még? Éhes vagyok… .-nyöszörögte.

-Nem, már kész vagyok!-nevettem.-viszont ha nem engedsz el, akkor nem tudunk enni, menni.-mondta.

-Mi? Ja!-kapta fel a fejét, mivel bealudt az ölelgetésem közbe. Egy szimpla szemforgatással nyugtáztam a hülyeségét.

-Na gyerünk enni!-fordultam meg, de a jelek szerint megint majdnem bealudt. Gondoltam ez nem lesz egyszerű, ezért egy finom, de mégis durva dologgal próbálkoztam. Óvatosan a nyakához hajoltam, és a számat rátapasztva haraptam egy aprót rajta.  Erre rögtön felkapta a fejét, és egy hirtelen mozdulattal megfogott, és egy csók után, nekem is beleszívott a nyakamba. Ettől hangosan felvihogtam. Nagy nehezen sikerül végre odáig eljutnunk, hogy felöltöztünk, és a konyha felé vegyük az irányt. Lassú léptekkel, kézen fogva sétáltunk le a konyháig.

-Jó reggelt!-köszöntünk mosolyogva.

-Jó reggelt!-mosolygott ránk elsőként apa. (??!!) Tegnap még ölni tudott volna a szemével, ma meg… . Anya, szokásosan egy tündér volt, és csinált reggelit, amit a tegnap esti vacsoramentesség miatt hamar befaltunk. Reggeli után a nappaliban heveredtünk el, és folytattuk a beszélgetést. Igazából így hogy járunk semmi sem változott igazán… . Ugyan úgy viselkedünk most, mint eddig. Hülyézzük, ütögetjük, ölelgetjük, egymást, csak most csókkal is bonyolítjuk. J Délután 2 órakor Kate és Amanda lépett be a nappaliba.

-Sziaa…sztok!-köszöntek, és a szemük hatalmasra tágult. Nem is csodálom, mivel amikor ők elmentek, úgy volt, hogy többet nem beszélünk egymással…most meg éppen akkor jelentek meg, amikor Bronxon fekszem, és csókolózunk (anya és apa éppen ezért, hogy kettesben lehessünk felmentek az emeletre).

-Veletek mi van?-esett le az álluk, és azonnal szétrebbentünk.

-Hát…mi…megbeszéltük a dolgokat…!-pirultam el.

-Ahaa, az látjuk!-kacsintott Amanda. Erre mind a négyen felnevettünk.

-Akkor ti most jártok?-kérdezte Kate.

-Igen!-mondtuk.

-És akkor mi ki leszünk rekesztve, mivel ti már nem csak barátok vagytok.

-Dehogy is! Ugyanolyanok vagyunk, mint voltunk. Ütögetem és ölelgetem most is, mint eddig.-vontam meg a vállam.

-Juj, de jóó!-csillant fel a szeme.-Na, akkor gyere velünk vásárolni!

-Ez nagyon jó ötlet!

-Nem lehetne, hogy én is menjek?-kérdezte szenvedve Bronx.

-Nem, neeem! Ez csajos program! Úgy is annyira régen csináltunk ilyet!-örvendeztem.-Na akkor várjatok itt!-rohantam ki a nappaliból.

-Segítek ruhát választani!-futott utánam Bronx.

-Aha! Ruhát választani mi!-hallottam messziről Kate hangját. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, ahogy Bronx is mögöttem. Ahogy beléptem a szobámba, Bronx hátulról elkapott, és felemelt. Erre, mint egy bogár elkezdtem kalimpálni a levegőbe. Még mindig fogva, elsétált az ágyamig, és ott lerakott a hátamra. Éppen fel akartam kelni, amikor a vállaimat finoman megfogva egy puszit nyomott a számra.

-Ma még elengedsz?-kérdeztem vigyorogva. Erre választ nem kaptam, hanem egy olyat mint reggel… . Nyakamhoz hajolva beleszívott.

-Most ez lesz a kedvenc játékod, hogy a nyakamat szívogatod?-kérdeztem suttogva.

-Jól gondolod!-folytatta.

-Na jó! Hagyd abba, mert tök ciki tiszta vörös lesz a nyakam, és kérdezgetni fogják miért!-mondtam, miközben próbáltam vissza egyenesíteni a fejem.

-Ajj!-emelte fel a fejét lányos jajgatást kiadva.

-Inkább segíts ruhát választani!-keltem fel és indultam a gardróbom felé.

-Na persze!-egyenesedett fel, mivel eddig görnyedten álldogált. Én a szekrénybe behajolva kutattam, ő pedig az ágyon ülve unatkozott.

-Ez jó lesz?-kérdeztem kivéve a szekrényből. 

-Tökéletes!-mosolygott rám. Gyorsan magamra kapva, hajamat, sminkemet megcsinálva, indulásra készen álltam. Persze elmenetel előtt anyáéktól elkéredzkedtem. 

-Bejöhetek?-kopogtam a hálószoba ajtón. 

-Gyere csak!-hallottam apa hangját. Óvatosan benyitva láttam, hogy éppen tévéznek. 

-Öm...elmehetek a lányokkal a plázába?-kérdeztem.

-Menj csak! De zárd be az ajtót, mivel nincs szükségünk látogatókra... .-utalta anya arra, hogy kissé nyitott a házunk az emberek számára. 

-Jó! Köszi!-nevettem,és már magukra is hagytam őket. 

Indulás előtt, kicsit elbeszélgettem a fejükkel. 

-Na jó! Tudjátok hogy imádlak titeket, de ez így nem mehet tovább! Anyáékat úgy tűnik zavarja, hogy mindenki csak úgy bejárkál a házba...tudom, hogy néha szeretnének kettesbe lenni!-magyaráztam. 

-Bocsi, ha ezt tudjuk tuti nem csináljuk!-kértek bocsánatot.

-Semmi baj, csak...zárni fogom az ajtót na!-nevettem fel.-Na, de induljunk!-mosolyogtam, és elindultunk kifelé az ajtón. Mi a lányokkal jobbra mentünk a buszmegállóhoz, Bronx pedig jobbra haza. Egy sima puszival köszöntünk el egymástól, mivel szolidalírást vállaltunk a lányokkal szembe. A busz szinte rögtön jött, ezért hamar a plázába értünk, ahol kezdődhetett a csajos délután.... .