21. Baba várás az utolsó fejezet

Huh, hol is kezdjem? Leginkább az elején... . Terhességem megtudása után egy hét elteltével elmentünk az orvoshoz. Az orvos egy kedves, fiatal nő volt. Hosszú ideig vizsgált, és igen már biztos hogy terhes vagyok. Nagyjából ennyit tudunk róla. Szerdán elmentünk anyával együtt a suliba, kiiratkozás céljából. Elmondtuk az igazgatónak mi a helyzet, ezért konfliktus nélkül tudtuk távozni, már magántanulóként. Egyébként különösen megértően fogadta ezt az egész helyzetet... . Csütörtökön már oda is költöztem Pete-hez (elég hamar ment minden...sajnos kicsit túl hamar is...), és már másnap le rendezte nekem a magán tanárt. Ezután jött a húzós rész... . Egyre jobban elkezdtem kerekedni, és hát...néha napján ki járkáltam az utcára is, amiből következett, hogy nem sok kell a lesifotóhoz, így hát legjobb megoldás az volt, hogyha Pete-től tudják meg az emberek mi a helyzet. Egyik nap feküdtem, éppen nagyban tanultam, mikor leguggolt a kanapé mellé, és a már nagyra nőtt hasamra tette a kezét, ahogy én is, majd csinált a kezünkről (plusz a hasamról) egy képet, amit feltöltött az Instagramra egy szöveggel "A szerelemben nincs korhatár!". Innentől elkezdtek záporozni a kommentek, a cikkek és a kérdések. "Vajon ki Pete Wentz titokzatos barátnője?" "Tényleg terhes lenne?" "Miért írta ezt a szöveget a kép alá?" és ehhez hasonlók. Ezután végre együtt is megtudtunk jelenni az utcán. Kézen fogva sétálós képek jelentek meg, ami miatt újra elkezdtek agyalni ki is vagyok. És végül következett egy interjú, amin rólam is kérdezték, ahol kitálalt...mindent elmondott (azt a pár dolgot ami publikus volt), a korom kívül. Azt egy későbbi tweetjében tette meg, mivel naponta kb. csak 200 olyan kérdést kapott, hogy hány is vagyok. És hát elmondta... . Nagyjából egy hónapon keresztül tartott az egész. Az emberek normálisabb része (akik leginkább a rajongók voltak), kedvesen gratuláltak stb., viszont a másik fele elég durva volt...napi szinten kapta az undorítóbbnál, undorítóbb kommentárokat, voltak olyan "kultúr" emberek, akik mindezt nem káromkodva fogalmazták meg, de azok se kedves szavakkal illették őt. "Szemét pedofil!", "Csak kislányokkal tudsz *******?!" (ezt inkább kicsillagoztam...). Hát igen...nem is várt ő se és én se mást. Azért én is kaptam pár "kedves" szót. "Hülye ki*****!", "Nem csodálom hogy a saját korosztályod nem kereste a társaságod!". Szóval igen...és ebből kb. százszor ennyi! Szerencsére egy hónap után sikerült felfogni az embereknek, hogy mi tényleg együtt vagyunk (és Pete nem tett semmi törvény elleneset), és szeretjük egymást. Éppen jókor sikerült lenyugodniuk, mivel nem sokkal utána megszületett a kisbabánk. Kislány lett, és az Elizabeth nevet kapta. Gyönyörű, egészséges kisbabaként született meg. Őszintén, mikor a kórházba először a kezembe adták, egy pillanatig el fogott a sírógörcs, hogy ez mégis hogy történhetett meg, de aztán mikor először felgügyögött, minden elszállt...az édes kis arca, picurka kezecskéi amivel éppen hogy csak az ujjunk meg tudja fogni... . Első időkben szinte egyáltalán nem úgy kezeltem, mintha az anyukája lennék. Inkább úgy, mintha a nővére... . Anya rengeteget volt nálunk (vagy én náluk), és engem is nevelt bele az anyaságba. Rengeteg mindent mutatott hogy kell, mit kell csinálni ha..., hogy bánjak vele satöbbi. Ebbe a nagy "beletanulásba" Pete is segítségemre volt, mint tanult apuka. Szóval, így jó másfél hónap alatt megtanultam az "anyukaságot", de közben mikor aludt, vagy elvolt magában én nagy bőszen tanultam, mivel ez volt az utolsó évem a gimibe. Ugye időközben betöltöttem a 18-at, ami egyet jelentett a gimi végével. Egyetlen kérésem az volt, hogy hadd írjam meg az év végi vizsgát bent a gimiben, illetve még a szalagavató, ahova Jacke-kel mentem. Meg hát a ballagás... . Mindenkim ott volt, aki számított...Pete és a kislányunk (de fura ezt még mindig leírni) Eli is. Senki nem szólt be semmilyen csípős megjegyzést ezzel kapcsolatban, sőt! Mindenki gratulált és néhányan mentek és gügyögtek vele egy sort. A ballagás utáni bankett sem maradhatott el, ahova utoljára, tiniként léptem be. Este csak azzal a pár emberrel foglalkoztam, akikkel elkezdtem, és befejeztem a gimis éveimet. Természetesen csak mértékkel ittam, mint egy felelősség teljes szülő (ezt az egyet nem szabadott elfelejtenem, hogy bármennyire is szeretném, én nem leszek már a részeg, bulizó tini...). Utána Pete jött értem, akivel két napra elmentem "nyaralni", ahova Eli nem jött velünk, addig anyáék vigyáztak rá. Főiskolára se egyetemre nem mentem végül. Viszont mindenképpen akartam valamit kezdeni magammal, ezért úgy döntöttem írni kezdek...egy könyvet az életemről. Ugyanaz volt a sztori, minden pontosan idő szerint is egyezett, csak éppen a szereplők neve volt más. Mindennap írok hozzá egy kicsit, hogy majd egyszer csak kész legyen. Szóval így vagyok most. Lassan 19 éves anyukaként, aki könyvet ír az életéről. Barátokkal, családdal, illetve Pete-tel......

Vége! 

Köszönöm szépen mindenkinek aki olvasta ezt a sztorim is! Az új történet ötlete már készülőben van! :) ♥