7. Sport nap

Szeptember 11. csütörtök

Egész éjjel nagyjából aludtam négy órát és azt sem egybe. Agyaltam. Egyszer zenehallgatással, egyszer pedig a telefonom nyomkodásával foglaltam el magam. Most még hamarabb untam el magam, mivel 5 órakor keltem ki az ágyamból. Zuhany és smink után befontam a hajam, majd következett az öltözés . Mikor már készültem halálra unni magam, felugrott egy chat ablak.
hát te?:) sosem alszol?
Patrick mit keres fönt hat órakor?
Na és te?:)
na most megfogtál:D korán kelő típus vagyok:) de az én kérdésemre még mindig nem válaszoltál:)
Nem voltam fáradt. Nem nagyon aludtam az éjjel. 
na! miért...?
nem voltam fáradt:)
hűű nem nagybetűvel írtál?!:O elrontalak;)
hát lehet...:D
és most még egy ilyen smiley is? szörnyű...ezért a tettért velem kell ma jönnöd suliba:)
Kocsival? Nem hiszem hogy anyáék örülnének...
azért kérdezd meg!:)
Laptopom fedelét lejjebb hajtottam, majd kilibegtem a konyhába.
-Jó reggelt! Szóval...ma Patrickkel mennék suliba. Kocsival...-mondtam azonnal.
-Rendben!
-Nem!-mondta anya és apa egyszerre.
-Tamás! Ne legyél már ilyen! Láttad mennyire rendes az a fiú! Biztos hogy jól vezet! Egyébként sincs olyan messze az iskola!-szólt oda apának.-Egyébként is! Nézz a lányodra! Amióta ismeri kicsattan! Látszik hogy odáig vannak egymásért!-utálom mikor anya a reménytelen álmaim kergeti...kivétel most!
-Idősebb is nála! 17 éves fiúk te is tudod milyenek...-motyogta apa az orra alatt.
-Te is voltál annyi, és te is olyan voltál!-nyomatékosította anya az "olyan"-t.
-Jó, de ha egy ujjal is hozzád ér...
-Igen értem!-vágtam közbe mosolyogva.-Köszönöm!-mondtam, majd sarkon fordulva újra a szobám felé vettem az irányt.
Mehetek!:)
mondtam én;) akkor tíz perc és ott vagyok! addig is...szia szépség:*<3
Úristen...szépség...puszis smiley és szív... . Sokk. Időm nem volt, mivel mikor feleszméltem a sokkból Patrick a hátam mögött állt. Megnyitott chat ablak, el nem küldött üzenet, falfehér arc.
-Neked is jó reggelt!-puszilta meg a fülem alatti részt. Azonnal kiléptem a Facebookból és lecsaptam a laptopom tetejét.
-Szi-szia!-dadogtam, majd egy fordulatot téve felálltam.
-Indulhatunk?-kérdezte elragadó félmosollyal.
-Persze!-nyitottam ki az ajtóm.-Sziasztok!-kiáltottam be anyáéknak.
-Viszlát!-köszönt el Patrick is. Nem mondom, hogy mivel lány vagyok, mert igenis vannak lányok akik értenek az autókhoz, de az nem én vagyok. Patrick kocsija nekem ezüst színű és kész. Ennyit tudtam megállapítani. Ja, meg hogy kényelmes (még azt is hogy automata váltós, de nem akarok kérkedni, a tudásommal). Szerencsére sport nap volt a suliba, ezért nem is kellett tanszert vinni. A sport és én... . Jó vicc! Szerencsére nagy a suli, sok a diák, ezért senkit nem fog érdekelni hogy csinálok-e valamit vagy nem.
-Ma is az enyém vagy, vagy sportolni fogsz?-döntöttem mosolyogva oldalra a fejem.
-Csak a tied vagyok ma is!-mondta nevetve felém fordítva a fejét.-Én inkább zenélek!-mosolygott újra az utat nézve. Az út nagy részében beszélgettünk, és nevettünk (mondtam már milyen édesen nevet?). Rengeteg autó, ki-be járkáló tanárok és diákok. Vagyis totális fenn forgás. Mi amilyen nyugodtan csak lehet, bementünk az épületbe, amin át udvarra. Na, ott még durvább volt a helyzet mint kint. Nem foglalkozva az őrülettel leültünk egy félig árnyékos pad alá, és folytattuk a beszélgetést. Éppen a mosdóból jöttem vissza, mikor Patrick mellett meg láttam egy lányt... . Barna, finoman hullámos, csillogó, puha haj, hatalmas mogyoró barna szemek, Virágos miniszoknya, fehér, feliratos felső, ami oldalt úgy volt kivágva, hogy az egész melltartója látszott...(hozzá teszem párducmintás és csipkés), csini táska, és smink. Szép pofi, divatos ruha, Szöges ellentétem. Mikor megláttam elborult az agyam. Olyat érzetem amit még soha, ilyen erősen legalábbis. Féltékenység. Egy apró mozdulatra voltam, hogy oda ne menjek és ne tépjem ki a barna, dús loboncát, abból az, undorítóan szép fejéből. És én még nem vagyok egy verekedős fajta. Kicsit lenyugtatva magam erőltettet vigyorral a fejem hozzájuk lépkedtem.
-Sziasztok!-álltam be Patrick mellé, a legfeltűnőbben. A barna azonnal méregetni kezdett.
-Jenna, ő itt Virág...-mosolygott rám.
-Szia...Jenna!-préseltem ki a nevét a fogaim között.
-Virág? Milyen név ez?-nézett végig rajtam gúnyosan.
-Ez magyar.-mondta sértődötten.-Talán valami baj van vele?-nézett rá eszelős vigyorral.
-Nem. Nincs!-mondta lekezelően. Fú, de megtépném... . Az idegtől remegni kezdek a lábaim, de Patrick leállított... . Mint mondtam felrobbanni készültem, de ő a jobb kezével finoman megfogta a fenekem (?).
-Oh...-nézett ránk Jenna gúnyosan.-akkor...én most megyek! Sziasztok!-mondta, majd felállt és amolyan "Pff, úgyis én szebb vagyok nálad!" fejjel eltűnt.
-Ez a lány valamiért nagyon nem szimpatikus nekem...-húztam össze a szemem, mire Patrick átölelve a derekam az ölébe rántott.
-Valamiért...-nevetett a hajamba.-hidd el te szebb vagy nála...-puszilta meg a nyakam, mire elvörösödtem. Na, jó. Ennyire hülye én sem vagyok! Tudom hogy nem vagyok csak egy szimpla "barát" számára, de félek hogy a lány pletykák igazak..., de...én azt hiszem szeretem. Ő sem rakott le, én meg pláne nem keltem föl az öléből. A szúrós pillantások legkevésbé sem érdekeltek, mikor ültem az Ő ölébe és Ő simogatta a hátam... . Mind ketten "érdeklődve" figyeltük az eseményeket, de leginkább beszélgettünk... .