Szeptember 13. szombat
-Jó reggelt kicsim!-köszöntött mosolyogva, a konyhába mosogató anyukám.
-Lehetne jobb is!-motyogtam durcásan előpakolva a müzlis tálam.
-Miért? Mi történt?-nézett rám ijedten.
-A pattanásaim undorítóak, a hajam száraz és kezelhetetlen, aludni nem tudtam, ezért fáradt is vagyok, ráadásul a kedvenc szoknyám mosásban, és én ma délután randizni megyek!-magyaráztam totál kiakadva.
-Ajaj, kamasz pánik! Ha megreggeliztél megoldunk mindent rendben?-fordult felém habos kézzel mosolyogva.
-És hogy tudnád ezeket megoldani?-vettem egy kanál müzlit a számba, majd ropogtatva vártam anya válaszát.
-A pattanásaidra és a szem alatti karikáidra alapozó és/vagy korrektor, hajadra egy pakolás, plusz a szoknyád délutánig kimosom!
-Te mindig kitudsz segíteni!-mondtam mosolyogva sóhajtva.
-Mire nem jók az anyukák!-mondta nevetve.
-Jó reggelt!-lépett be apa nyúzottan.
-Munkások?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mire bólintott és összepacsiztunk.
-Látjátok ezért kell korán lefeküdni!-mondta anya nevetve.
-Jaj, anya Greta ma otthon van?-kérdeztem az "elfelejtett" szomszédunkról, aki korba közelebb áll hozzám, mint anyáékhoz.
-Azt hiszem nem. New York-ba vannak!
-Oh!-húztam el a szám.-Kár! Rég beszéltem vele!
-Jövő héten valamikor hazaérnek! Tom szüleinél vannak.
-Rendben!-sóhajtottam. Reggeli után anya azonnal mosásba rakta a szoknyám, a hajamra kerestünk a neten egy jó kis tojásos pakolást, az arcom pedig lekezeltük (alapozó és korrektor csak a készülődésnél került kézbe). És, megint sikerült csodát tenni anyunak! A hajam szebb, puhább és csillogóbb mint valaha, szoknyám kimosva, kivasalva a pattanásaim és a karikáim pedig alapozó alá fedve. Randi szettem felöltése után még majdnem volt egy órám, amit Aliccel való beszélgetéssel töltöttem. Kettőkor, mikor megszólalt a csengő, azonnal lecsaptam a telefonom és az ajtóhoz siettem.
-Szia!-nyitottam ki mosolyogva. Várt reakciót kaptam, ami egy elakadólélegzet volt. Nem mintha nekem rá, nem ez lett volna a reakcióm... . Vöröses-barna haját nem takarta el kalappal, így még jobban szemügyre tudtam venni. Fekete pólója felett egy fekete bőrdzsekit viselt, fekete nadrággal, tornacipővel, és ehhez társult a lehengerlő mosoly.
-Szia!-húzta félmosolyra a száját, majd puszit nyomott a homlokomra (hála az égnek pont egy puha, pattanás mentes részre).
-Szia!-köszöntöttem, még mindig kicsit kábán a látványtól.
Démon között című horrort néztük meg, aminek az előzetesét Patrick megmutatta a telefonján, miközben vártunk a beengedésre.
-Ezt...biztos hogy nem nézem meg!-mondtam pánikolva.
-Hát, pedig sajnos de!-mondta nevetve.
-De én már most nagyon félek...-motyogtam magam elé bámulva, miközben szüntelenül tömtem magamba a nachost.
-Azért nekem is hagyhatnál abból!-nevetett fel. Remegve raktam be a moziszék pohár tartójába az üdítőm. Köztudottan nagyon ijedős vagyok, de ez a film... . Már akkor tudtam, hogy nagyon durva lesz... . A tíz perc reklám után elkezdődött... . Fél óra után kezdődtek el nagyjából a történések... . Csukott szemmel rágcsáltam az alsó ajkam, remélve hogy nem fogom hangosan elsikítani magam.
-Jól vagy?-suttogta Patrick a kezét az enyémre kulcsolva, mire összeszorított szájjal megcsóváltam a fejem. Őszintén a sírógörcs határán voltam ettől a filmtől... .-Gyere ide!-intett magához. Halkan az ölébe csúsztam (leghátul ültünk, és alig volt pát ember a sorunkba, de ők sem mellettünk), majd a vállára hajtottam a fejem. Mondanom sem kell, hogy már fele annyira sem féltem mint előtte. Ölébe üldögélve, vállára hajtott fejjel és összekulcsolt kezekkel... . Mikor a vállába fúrtam a fejem a félelemtől (elég sűrűn volt ilyen), szorosan magához ölelt..., életem legrosszabb filmje (nem azért mert rossz, hanem mert rohadt ijesztő...!), de legjobb mozizása volt. Nacho végül ment a kukába, francnak sem volt kedve közben enni... .
-Jobban vagy?-kérdezte átölelve a vállam, miközben kifelé igyekeztünk.
-Nem hiszem hogy ma fogok aludni!-motyogta még mindig kicsit remegve, mire felnevetett.
-Legközelebb megígérem te választhatsz! Miután végig nézted ezt, bármilyen sírós filmet megnézek veled!
-Rendben, de akkor erre emlékezz vissza akkor is! Egyébként a régi filmeket szeretem a legjobban!-mondta áhítattal.
-Kosztümös filmek?-kérdezte enyhe fintorral.
-Is, de inkább a húszas évek! Minden vágyam a húszas évek Amerikájában élni! Huh, meg Marilyn Monroe és Audrey Hepburn! Bár ők a húszas években még gyerekek voltak. Meg a jazz! De szeretem!-kezdtem bele izgatottan.
-Jazz? Jó ízlésed van!-bólintott elismerően, mire felnevettem. Egy újabb infó róla... . Igazából nagyon jól elvoltunk. Rengeteget meséltem magamról, meg ő is magáról (öm...nagy részt én beszéltem). Közben sétáltunk, beültünk palacsintázni. Életem legjobb délutánja volt, és még az estém is hátra volt! Fél hétre értem haza, anyáéknak vacsora közben elmeséltem természetesen nem részletesen, mert az Alice-re várt után, aki visítozva örült a boldogságomnak. Nyolcig beszéltünk csak, mivel mennie kellett. Lezuhanyoztam, majd a laptopommal a ölebe befeküdtem az ágyamba. Tíz óra felé járhatott mikor kopogtatást hallottam az ajtómon.
-Tessék?-kiáltottam az ajtó felé fordulva.
-Szia!-lépett be rajta...Patrick (?).
-Szia!-döbbentem le teljesen.-Hogy-hogy...itt vagy?-kérdeztem teljesen leblokkolva.
-Gondoltam ha veled alszom nem fogsz félni!-kacsintott a falnak támaszkodva.
-Öm...vörösödtem el.-nem hiszem hogy...-kezdtem volna el a negatívumokat.
-Aludni!-ismételte meg mosolyogva, mire az alsó ajkamba harapva kínosan felnevettem.-Már itt vagyok nagyjából fél órája, de a szüleiddel megbeszéltem a "terveim".-írt a levegőbe idézőjeleket.
-Oh...-kuncogtam.-és mibe fogsz aludni?
-Nem véletlenszerűen jöttem ide!-bökött a szemével a táskája felé. Izgatottan vártam mikor jön ki a fürdőmből, mivel nagyon kíváncsi voltam mibe alszik. Felbecsülhetetlen édes látvány fogadott.-Direkt hoztam olyan pizsamát amibe otthon is alszom!-nevetett. Nekem nem volt erőm se nevetni és nagyjából semmihez. Sötétkék rövid ujjú, Batman-es (!) világoskék pizsama nadrág, fehér zokni, és szemüveg. Minden mozdulatát követtem a szemmel és mindennél jobban vártam, hogy befeküdjön mellém. Kínzó öt perc után végre befeküdt mellém... . Konkrétan arrébb dobtam a laptopom, majd a nyakába kapaszkodva átölelt.
-Mi az?-kérdezte nevetve, amire a válaszom egy hatalmas cuppanós puszi volt az arcára. Szorosan hozzábújva beszélgetni kezdtünk. Jelenléte úgy megnyugtatott, hogy negyed tizenkettő fele eszembe jutott, hogy hulla vagyok... . Majdnem bealudtam, mikor megsimította a hátam.
-Fáradt vagy?-kérdezte szintén kómás vigyorral.
-Eléggé!-mondta a vállába bólogatva.
-Én is!-nevetett.Egyszerre nyúltunk az éjjeli szekrény felé, ahova a szemüvegeinket helyeztük.-Jó éjt!-nyomott puszit a homlokomra, és hát akkor...történt második alakalmommal, hogy én csókoltam meg őt és nem ő engem... . Oké, tudom ez a megismerkedősdi van, de az a batmanes pizsi, és a fáradt nézés... .
-Jó éjt!-dőltem vissza a mellkasára.
-Már az lesz!-suttogta, majd lekapcsolta a kislámpám... .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése