****
Mivel holnap tesztet írunk (itt nem dolgozat van, hanem három válaszlehetőséges teszt), így csak tanulás után jött át Patrick.
-Na sikerült megtanulni?-kérdezte mosolyogva, mikor beléptünk a szobámba.
-Persze!-bólintottam komolyan, mire felnevetett.
-Akkor jó!-mondta, majd közelebb lépett hozzám. Pólóm alá bedugva a kezét az ujjával cirógatni kezdte a melltartó alatti részt. Bal kezével finoman megtartott, jobb kezével pedig simogatott. Végig a gerincemen... egészen a fenekemig.
-Ma mégsem lesz próba. Nem érnek rá a többiek!-suttogta, mire erőtlenül bólintottam. Egyre szaggatottabban vettem a levegőt, mire végre abba hagyta.-Szerintem...én most megyek!-mondta visszafojtott lélegzettel. Ezután semmiképpen nem akartam hogy maradjon...nem bírtam volna ki... . Vagyis...miután elment, nagyjából fél órát bírtam ki. Fél óra utazgatás és séta után sikeresen megérkeztem (egyszer voltam náluk, mikor nem beszéltünk kikerestem a címüket, majd elutazgattam, hogy bocsánatot kérjek, de anyukája elmondta, hogy nincs otthon, viszont mondta ha már oda utaztam maradjak, ezért elbeszélgettünk [kis kori fotó is meg volt, még fürdetős is igen]), majd bekopogtam.
-Szia Virág! Gyere be!-nyitott ajtót Patricia (Patrick anyukája).
-Csókolom! Patrick hazaért már?-léptem be.
-Persze! Fent van a szobájába.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd felmentem.-Szi-aa...-mondta, azonnal megfordulva. Az arcom színe vagy fehér vagy piros lett, esetleg mind kettő...khm...a látványtól.-É-én...sajnálom!-motyogtam, miközben ideges öv kattogást hallottam.
-Nem te tehetsz róla!-mondta, mire visszafordultam (hallottam hogy már kész van).-Én sajnálom...nem kellett volna ezt látnod...-sziszegte a fogai között lehajtott fejjel.
-Öm...én...-habogtam.-lehet inkább mennem kéne!-mondtam az ajtóhoz lépve.
-Várj!-fogta meg a kezem, majd közel húzott magához. A kényelmetlen helyzetet még kényelmetlenebbé tette, hogy...khm Patrick nyomott alul. Pár másodperc várakozás után...megcsókolt. Vagyis akart.-Öm...miért nem nyitottad ki a szád?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hát...én...szóval...nem tudok csókolózni!-nyögtem ki, mire kaján vigyor jelent meg az arcán.
-Történetesen nagyon jó tanár vagyok!-vigyorgott, majd a kezem megfogva az ágya felé kezdett húzni.-Ülj le!-mutatott maga mellé az ágyon, majd engedelmesen helyet foglaltam.-Nyisd ki a szád. Nem kell nagyon, de ne is résnyire. Olyan...közepesen! A többit pedig megoldom...te csak élvezd...-suttogta mosolyogva az alsó ajkát harapdálva. Az arcom égett, a gyomrom liftezett. Közelebb hajolt hozzám, majd az ajkát az enyémre tapasztotta. Mindent úgy csináltam ahogy kért. A nyelvét óvatosan az enyémhez érintettem amibe azonnal beleremegett az egész testem. Lassú lépésekkel haladt. Nyelvével cirógatta a fogaim, majd a szájpadlásom a fogaim "tövénél". Nem dugta le a torkomon a nyelvét, és nem eresztett a számba sok nyálat. Pont...jó volt. Tökéletes. Túlságosan is. Közelebb csúszva hozzám letámasztotta az egyik kezét mögém az ágyra a másikat pedig a combomra helyezte. Komolyan az elején azt hittem meg fogok fulladni. Mármint nem miattam, hanem magam miatt, mivel vagyok olyan béna, hogy nem tudtam levegőt venni, de mikor ez is helyre állt már minden tökéletes volt. Jobbat el sem tudok képzelni. Az első csókom. Valakinek rosszul sül el, valakinek jól. Életembe először a pozitívat kaptam valamiből! Fogalmam sem volt, mennyi ideig voltunk egymás szájára tapadva, de mivel nem akartam hogy vége legyen nem is érdekelt. Sajnos ez nem így történt, mivel elszakadt tőlem. Szomorúságom az alsó ajkam rágcsálásával fejeztem ki, amint egyébként bőszen nézett. Elmosolyodott és a számhoz hajolna a fogával kiszabadította az ajkam, és újra csókolt. Finoman húzogatta az ajkam, majd újra csókolt. Annyira beleéltem magam, hogy én sem akartam tétlenül ülni, ezért a fejéhez nyúltam de megtorpantam. Észre vette a bizonytalanságom, ezért ő maga fogta meg a kezem, és helyezte a hajába. Nem volt rajta kalap, ezért könnyen bele tudtam túrni. Amolyan "tanulj!" mozdulattal a fejemhez nyúlt és erősen beletúrt az enyémbe. A fonatom tincsenként hullott az arcomba. Mellkasom óvatosan meglökte, így fekvő helyzetbe kerültem és innen folytatta tovább. Mivel oldalra voltunk fordulva, óvatosan magához húzott, viszont nagyon közel. Teljesen rá voltam simulva. Így feküdtünk. Sosem tudtam volna azt az érzést meg unni, ami végig velem volt, de mint "irányító" úgy döntött megszakítja. Viszont így maradtunk. Szorosan átölelt és, vagy belepuszilt, vagy megszagolta a hajam.
-Nagyon jó illatú a hajad!-suttogta mosolyogva.
-Köszi!-motyogtam pironkodva.-Hány óra van?-kérdeztem ijedten.
-Hét!-nézte meg a telefonját.
-Anyáék már biztos hazaértek! Azonnal haza kell mennem!-pattantam fel, de a csók heve még mindig rajtam volt, ezért megszédültem.
-Hazaviszlek!-húzta édes félmosolyra a száját.
-Csókolom!-köszöntem el Patrick anyukájától mosolyogva.
-Szia Virág!-nézett rám ős is szintén hatalmas mosollyal. Elfelejthették, hogy tükör van mögöttük, mert azonnal kiszúrtam belőle ahogy anya és fiú összemosolyognak Patrick derekamon pihentet kezén. Az út csendben telt, de annál inkább mosolygósan.
-Hát akkor...szia!-állt meg a ház előtt.
-Ennyire ki akarsz rakni?-kérdeztem nevetve.
-Ellenkezőleg!-nevetett fel ő is.-Csak a lányoknak ilyenkor "időre van szükségük".-mondta a kedvenc mosolyommal, mire komoran bólintottam. Vajon most mi lesz? Ez jóval túl mutat a barátságnál. De vajon tényleg strigula leszek, mint ahogy a lányok mondták? Vagy valami más?
-Szia!-szálltam ki azonnal. Igaza van...időre van szükségem...de nem nélküle! Kizárt hogy ezek után (főleg) kibírnám nélküle. Kettesével szedve a lépcső fokokat futottam fel a lakásba ahol anyáék már otthon voltak.
-Bocsánat hogy nem szóltam, de nagyon fontos volt!-rontottam be a lakásba.
-Ja, rendben!-nézett rám anya furcsállva.-Valami baj van?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem nincs...csak...holnap mindent elmesélek!-motyogta lehuppanva a konyhába, ahol nagyjából 10 perc alatt magamba tömtem a vacsorám. Zuhany, és alvás. Ennyi...a mai nap...vége.
-Na sikerült megtanulni?-kérdezte mosolyogva, mikor beléptünk a szobámba.
-Persze!-bólintottam komolyan, mire felnevetett.
-Akkor jó!-mondta, majd közelebb lépett hozzám. Pólóm alá bedugva a kezét az ujjával cirógatni kezdte a melltartó alatti részt. Bal kezével finoman megtartott, jobb kezével pedig simogatott. Végig a gerincemen... egészen a fenekemig.
-Ma mégsem lesz próba. Nem érnek rá a többiek!-suttogta, mire erőtlenül bólintottam. Egyre szaggatottabban vettem a levegőt, mire végre abba hagyta.-Szerintem...én most megyek!-mondta visszafojtott lélegzettel. Ezután semmiképpen nem akartam hogy maradjon...nem bírtam volna ki... . Vagyis...miután elment, nagyjából fél órát bírtam ki. Fél óra utazgatás és séta után sikeresen megérkeztem (egyszer voltam náluk, mikor nem beszéltünk kikerestem a címüket, majd elutazgattam, hogy bocsánatot kérjek, de anyukája elmondta, hogy nincs otthon, viszont mondta ha már oda utaztam maradjak, ezért elbeszélgettünk [kis kori fotó is meg volt, még fürdetős is igen]), majd bekopogtam.
-Szia Virág! Gyere be!-nyitott ajtót Patricia (Patrick anyukája).
-Csókolom! Patrick hazaért már?-léptem be.
-Persze! Fent van a szobájába.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd felmentem.-Szi-aa...-mondta, azonnal megfordulva. Az arcom színe vagy fehér vagy piros lett, esetleg mind kettő...khm...a látványtól.-É-én...sajnálom!-motyogtam, miközben ideges öv kattogást hallottam.
-Nem te tehetsz róla!-mondta, mire visszafordultam (hallottam hogy már kész van).-Én sajnálom...nem kellett volna ezt látnod...-sziszegte a fogai között lehajtott fejjel.
-Öm...én...-habogtam.-lehet inkább mennem kéne!-mondtam az ajtóhoz lépve.
-Várj!-fogta meg a kezem, majd közel húzott magához. A kényelmetlen helyzetet még kényelmetlenebbé tette, hogy...khm Patrick nyomott alul. Pár másodperc várakozás után...megcsókolt. Vagyis akart.-Öm...miért nem nyitottad ki a szád?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hát...én...szóval...nem tudok csókolózni!-nyögtem ki, mire kaján vigyor jelent meg az arcán.
-Történetesen nagyon jó tanár vagyok!-vigyorgott, majd a kezem megfogva az ágya felé kezdett húzni.-Ülj le!-mutatott maga mellé az ágyon, majd engedelmesen helyet foglaltam.-Nyisd ki a szád. Nem kell nagyon, de ne is résnyire. Olyan...közepesen! A többit pedig megoldom...te csak élvezd...-suttogta mosolyogva az alsó ajkát harapdálva. Az arcom égett, a gyomrom liftezett. Közelebb hajolt hozzám, majd az ajkát az enyémre tapasztotta. Mindent úgy csináltam ahogy kért. A nyelvét óvatosan az enyémhez érintettem amibe azonnal beleremegett az egész testem. Lassú lépésekkel haladt. Nyelvével cirógatta a fogaim, majd a szájpadlásom a fogaim "tövénél". Nem dugta le a torkomon a nyelvét, és nem eresztett a számba sok nyálat. Pont...jó volt. Tökéletes. Túlságosan is. Közelebb csúszva hozzám letámasztotta az egyik kezét mögém az ágyra a másikat pedig a combomra helyezte. Komolyan az elején azt hittem meg fogok fulladni. Mármint nem miattam, hanem magam miatt, mivel vagyok olyan béna, hogy nem tudtam levegőt venni, de mikor ez is helyre állt már minden tökéletes volt. Jobbat el sem tudok képzelni. Az első csókom. Valakinek rosszul sül el, valakinek jól. Életembe először a pozitívat kaptam valamiből! Fogalmam sem volt, mennyi ideig voltunk egymás szájára tapadva, de mivel nem akartam hogy vége legyen nem is érdekelt. Sajnos ez nem így történt, mivel elszakadt tőlem. Szomorúságom az alsó ajkam rágcsálásával fejeztem ki, amint egyébként bőszen nézett. Elmosolyodott és a számhoz hajolna a fogával kiszabadította az ajkam, és újra csókolt. Finoman húzogatta az ajkam, majd újra csókolt. Annyira beleéltem magam, hogy én sem akartam tétlenül ülni, ezért a fejéhez nyúltam de megtorpantam. Észre vette a bizonytalanságom, ezért ő maga fogta meg a kezem, és helyezte a hajába. Nem volt rajta kalap, ezért könnyen bele tudtam túrni. Amolyan "tanulj!" mozdulattal a fejemhez nyúlt és erősen beletúrt az enyémbe. A fonatom tincsenként hullott az arcomba. Mellkasom óvatosan meglökte, így fekvő helyzetbe kerültem és innen folytatta tovább. Mivel oldalra voltunk fordulva, óvatosan magához húzott, viszont nagyon közel. Teljesen rá voltam simulva. Így feküdtünk. Sosem tudtam volna azt az érzést meg unni, ami végig velem volt, de mint "irányító" úgy döntött megszakítja. Viszont így maradtunk. Szorosan átölelt és, vagy belepuszilt, vagy megszagolta a hajam.
-Nagyon jó illatú a hajad!-suttogta mosolyogva.
-Köszi!-motyogtam pironkodva.-Hány óra van?-kérdeztem ijedten.
-Hét!-nézte meg a telefonját.
-Anyáék már biztos hazaértek! Azonnal haza kell mennem!-pattantam fel, de a csók heve még mindig rajtam volt, ezért megszédültem.
-Hazaviszlek!-húzta édes félmosolyra a száját.
-Csókolom!-köszöntem el Patrick anyukájától mosolyogva.
-Szia Virág!-nézett rám ős is szintén hatalmas mosollyal. Elfelejthették, hogy tükör van mögöttük, mert azonnal kiszúrtam belőle ahogy anya és fiú összemosolyognak Patrick derekamon pihentet kezén. Az út csendben telt, de annál inkább mosolygósan.
-Hát akkor...szia!-állt meg a ház előtt.
-Ennyire ki akarsz rakni?-kérdeztem nevetve.
-Ellenkezőleg!-nevetett fel ő is.-Csak a lányoknak ilyenkor "időre van szükségük".-mondta a kedvenc mosolyommal, mire komoran bólintottam. Vajon most mi lesz? Ez jóval túl mutat a barátságnál. De vajon tényleg strigula leszek, mint ahogy a lányok mondták? Vagy valami más?
-Szia!-szálltam ki azonnal. Igaza van...időre van szükségem...de nem nélküle! Kizárt hogy ezek után (főleg) kibírnám nélküle. Kettesével szedve a lépcső fokokat futottam fel a lakásba ahol anyáék már otthon voltak.
-Bocsánat hogy nem szóltam, de nagyon fontos volt!-rontottam be a lakásba.
-Ja, rendben!-nézett rám anya furcsállva.-Valami baj van?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem nincs...csak...holnap mindent elmesélek!-motyogta lehuppanva a konyhába, ahol nagyjából 10 perc alatt magamba tömtem a vacsorám. Zuhany, és alvás. Ennyi...a mai nap...vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése