Negyed hatkor ráuntam a forgolódásra, ezért inkább az ébredés mellett döntöttem. Zombiként sétáltam ki a fürdőbe, ahol nagyjából tíz percen keresztül eresztettem magamra a forró vizet. Tükörben, egy karikás szemű, szomorú lány pillantott vissza rá. Harmadik nap. Még csak harmadik napja ismerem, de már több érzelem kötődik hozzá, mint bárki máshoz. Ilyen hamar nem lehet szerelembe esni...vagy mégis? Többször is könnyezni kezdtem, fésülködés közben, ezért inkább hagytam a szempillaspirált. Öltözködés után úgy döntöttem felnézek a netre hátha történt valami.
mi a baj?
Furcsálltam volna, ha nem vár Patricktől egy üzenet. Egyébként tegnap délután fél ötkor írta.
Semmi.
Gondoltam nem leszek (annyira) bunkó. A válasz szinte azonnal jött.
igen tudom. na most szépen elmondod mi a baj!
Figyelj, nem kell velem jó pofizni! Tudom hogy nem én vagyok az egyetlen lány akivel ilyen vagy!
mi??
mégis mire gondolsz?!o.O
Nagyon jól tudod te! Bocs, de most megyek! Ja, és kérlek ne keress a suliba!
Meg sem várva a válaszát kiléptem. Szomorúságot felváltotta a düh, mit anya rögtön észre vett.
-Hát te? Ilyen korán?-kérdezte mikor lehuppantam a nappaliba.
-Igen!-vetettem oda.-Vagyis...-sóhajtottam.-bocsánat, csak...áh mindegy!-legyintettem.
-Fiú ügy?-húzta el a száját.
-Igen. Pontosabban Patrick ügy...-Szerintem én most elindulok a suliba!-álltam fel a kanapéról.
-Virág...még csak fél hét van!-nézett rám kikerekedett szemekkel anya.
-Nem baj!-vontam meg a vállam.-Szia!
-Hát szia! Vigyázz magadra!-kiáltott utánam, mikor kiléptem az ajtón. Az út eleje teljesen zökkenő mentesen ment. Metrótól sétáltam a suli felé, mikor egy harminc körüli férfi leszólított.
-Szia!-vigyorgott rám eszelősen. Természetesen nem köszöntem vissza, csak sietősebbre vettem a lépésim.-Na! Ne rohanj úgy édes!-a gyomrom apró kis pöttyé szűkült az idegességtől. Folyamatosan mögöttem jött és magyarázott. Egyre durvább dolgokat kezdett mondani, ezért az apró gyomromon kívül még pluszba sírni is elkezdtem. Próbáltam némán, de sajnos nem sikerült.-Mi baj?-ölelt át, mire akkorát sikítottam, hogy szerintem anyáék is hallották. Azonnal leugrott rólam, és elfutott. Zokogva rohantam a suliig. Berontva az épületbe, azonnal a mosdó felé akartam venni az irányt, de neki ütköztem valakinek.
-Bocs!-motyogtam, majd újra futni kezdtem. Berontva a női mosdóba, a fülkék előtt hátra szaladtam és levágtam magam az utolsó fülke és a falközé. Pár másodperc múlva ajtócsapódást hallok.
-Virág!-hallottam meg Patrick hangját.-Mi történt?!-térdelt le mellém a földre. Akárcsak egy tüdőbeteg zilálva kezdtem magyarázni. Még azt is elmondtam, nagyjából miket mondott nekem az az állat.-Jézusom...-motyogta.-ezt el kell mondanunk egy tanárnak is! Ő majd felhívja a rendőrséget!-ölelt át, mire bólintottam. Már nem féltem, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni a sírást.
-Csss. Semmi baj!-simogatta a hátam, miközben vigasztalni próbált. Mikor csitult, és már csak szipogtam kicsit eltolt magától, majd letörölte a könnyeim.
-Jobban vagy?-mosolygott, majd bólintottam.
-Egyébként miért vagy bent ilyen korán?-kérdeztem, mire vállat vont.
-Unatkoztam otthon, miután valaki lelépett a chatről...-mondta, mire idegesen félre néztem.
-És te? Minek jöttél ilyen korán?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Mert.-csak nem mondhattam neki, hogy egész éjjel bőgtem és forgolódtam miattad, amit fél hatkor meguntam ezért felkeltem aztán mikor beolvastam neked, szintén unatkozni kezdtem.
-Aha...-mondta idegesen. Pár másodpercig hezitált, majd közel hajolt hozzám. A szeme már lecsukódott, a meleg lélegzetét, pedig az ajkaimon éreztem. De én nem hajoltam közelebb hozzá...finoman eltoltam magamtól, mire kérdő tekintettel nézett rám. Lesütött szemmel vállat vontam. Három ok volt, ami miatt nem tettem. Egy amit tegnap mondott a két lány, kettő elvileg most haragszom, három...szóval én soha...nem csókolóztam és hát...fogalmam sincs hogy kell. Komolyan. Ha valaki megcsókolna tuti csak állnék (vagy ülnék) csukott szájjal.
-Menjünk...neked nem kéne itt lenned...-motyogtam.
-Oké!-vonta meg a vállát semmitmondóan, majd felállt és a kezét nyújtva engem is felsegített. Éppen kiakartam lépni az ajtón, de ő zsebre dugott kézzel az ajtófélfának támaszkodva megállt. Az a beállás, és az unott, laza nézés...olyan hihetetlen helyes! Na jó, én most...haragszom rá! Vagy valami ilyesmi...
-Mi az?-kérdeztem felvont szemöldökkel, leplezve a csodálatom.
-Hát...nem akarod megigazítani a hajad, vagy az elfolyt sminked?-kérdezte unottan.
-Nem. Miért tenném? A szempillaspirált majd letörlöm zsepivel, más úgy sincs rajtam, a hajam meg jó így ahogy van!-mondtam, mire tágra nyílt szemekkel nézett rám.
-Rendben!-bólintott és kiment.
Elmondtam az igazgatónak a történteket, azonnal hívta a rendőröket, és mint megtudtam, már nyomoznak az ember után, mivel több lányt is leszólított a környéken. Harmadik órára (matekra) sikerült bemennem. A nap unalmasan telt ezután. Kedves osztálytársaimat nem nagyon érdekelte mi történt velem, de ebédre én is túltettem magamra, és ebben Patrick volt a segítségemre. Rossz értelembe. A reggeli vécés incidens után, szünetbe oda mentem hozzá, abból a célból hogy bocsánatot kérek.
-Szia!-lépett mellé, megszakítva a beszélgetésüket.
-Szia!-köszönt vissza flegmán.
-Szóval...beszélhetnénk?-kérdeztem az alsó ajkamba harapva.
-Persze! Mond.-bólintott.
-Úgy értem négyszemközt.-motyogtam egyre vörösebben.
-Minek? Olyan titkos hogy a többiek nem hallgatják?-vonta fel a bal szemöldökét, mire a hátsótársaság nevetésbe tört ki.
-Nem...de...mindegy! Szia!-mondtam a síráshatárán, majd elmentem. Hogy alázhatott meg így? Pár órája meg akart csókolni most ilyen bunkón viselkedik! Mi van vele?! Egész nap nem beszéltünk...semmit. Nem is keresett. Én pedig nem próbálkoztam újra vele. Egy dolog viszont nagyon, de nagyon jó volt a mai napban, még pedig, hogy megismerkedtem egy lánnyal! Utolsó óra szünetében egyedül olvastam és zenét hallgattam kint egy padon, mikor egy lány ült le mellém. Barna, oldal frufrus haj, barna szem, mosolygós tekintet, szürke sapka, póló, rövidnadrág, tornacipő, és sok-sok karkötő.
-Sziaa!-köszöntött mosolyogva, mikor kivettem a fülhallgatót a fülemből.
-Szia!-mosolyogtam rá kedvesen,
-Biztos te vagy az új lány!
-Igen! Szabó Virág!
-De furcsa név!-csodálkozott el.
-Hát..magyar vagyok, szóval...-vontam meg a vállam.
-Jaa, értem!-nevetett.-Az én nevem Alice Miller!
-Szép név!
-Kösziii!-nevetett.-Szóval...-kezdetett bele és konkrétan az eddigi élete történetet így, egy huzamba elmondta nekem... . Szülei elváltak, egyke gyerek, anyukájával él, van egy macskája, most kilencedikes, rock zenét hallgat és azon belül is a kedvence az alternatív rock...stb.
-Értem!-bólintottam mosolyogva.
-Te is mesélj magadróól!
-Hát mit mondjak...-nagyjából én is elmondtam magamról a fontosabb infókat, bár nem valami izgalmas az életem. Patrickes sztorit egyébként kihagytam... .
-Izgi!-mosolygott. Egészen becsengetésig beszéltünk, de mielőtt bemehettem volna elhívott magukhoz (?) délután. Tíz perce ismerem hozzá teszem.
****
Kertes házas, békés környék.
-Öm...szia!-hívtam fel Alicet, aki haza menetel előtt megadta a telefon számát.
-Sziaa! Itt vagy? Várj megyek már!-mondta majd letette. Na, jó. Ez a lány nagyon fura. Pár másodperc múlva már az ajtót nyitotta nekem, és egy öleléssel üdvözölt.
-Csókolom!-köszöntem a konyhában mosogató anyukájának.
-Szia! Marry Hopkins. Alice nem is mondta hogy ma átjön a barátnője!-mosolygott rám.
-Hát...az utolsó óráig én sem tudtam...-nevettem utalva arra, hogy ma ismertem meg.
-Alice kicsim!-sóhajtott.-Bocsáss meg neki, de nem nagyon vannak barátai...
-Kösz anya!-morogta.
-Értem!-mondta nevetve.-Semmi baj! Nekem se igazán!-mondtam, mire felnevetett. A ház szép, modern, letisztult stílusú. Kivétel ez alól Alice szobája...falán egy centi szabad hely sincs, mivel tele van poszterekkel. Alap kupi, Sötét lila falak, és egy hatalmas, kipárnázott ablak, amitől a sötét szoba egész világosnak látszik.
-Hű!-néztem körbe.
-Húú, bocsi hogy nem raktam rendet!-húzta el a száját.-Rakok be valami zenét! Addig nézz körbe!-mondta, majd a laptopja mellé ugrott. Amíg én a posztereit tanulmányoztam felcsendült egy számomra ismeretlen szám.
-Ez micsoda?-kérdeztem felé fordulva.
-Paramore!-mosolygott. Hát...nem az én stílusom. Egymás után következtek a számok. Hasonlók mint az első, egyiknél viszont igencsak meglepődtem.
-Alice...ez milyen banda?-kérdeztem a foteljába üldögélve.
-Fall Out Boy! Képzeld nagyon friss, és az énekes a sulinkba jár! De nagyon újak, igazából még annyira nem is ismertek, én is csak az egyik osztálytársam miatt ismerek őket! Próbáltam képeket keresni róluk, de nincs!-húzta el a száját.
-A sulinkba jár? Hogy hívják kérdeztem félve.
-Patrick Stump!-mondta. A szám teljesen kiszáradt, a gyomrom apró lett.-Úristen Virág! Kérsz inni! Totál fehér vagy!-nézett rám ijedten.
-Nem csak...az énekes...-motyogtam.
-Ismered??!!-csillant fel a szeme, mire bólintottam. Egy percig nem tudtam megszólalni csak csendben hallgattam a számukat... . Enyhe sokk ért. Tudtam hogy Patrick énekel, dehogy ennyire jól!-Honnan egyébként?-suttogta.
-Hát...huh...-újabb sztori...remek.
-Aztaa! És akkor most haragba vagytok?-kérdezte szomorúan.
-Igen! Azt hiszem. Csak az a baj, hogy...nekem ő nagyon tetszik...
-Tetszik?! Az annál több! Ahogy mesélted...hogy majdnem megcsókolt és mikor segített...teljesen belé vagy esve!-mondta izgatottan.
-Áh!-legyintettem.-Vagyis...
-Na...szerelem teszt! Mit érzel amikor a közelében vagy?
-Hát...valami...furcsát...melegséged...a gyomrom liftezik, a szívem a torkomba dobog.-sóhajtottam.
-És amikor hozzád ér? Mindegy hogy direkt vagy véletlen.
-Azon a ponton égni kezd a bőröm, plusz ugyan az ami előbb mondtam.
-Oké...reménytelenül szerelmes vagyok!-bólintott.
-Az kizárt! Alig néhány napja ismerem!
-És? Én hiszek az "első látásra szerelemebe"!-mondta mosolyogva.-Még ha te nem is hiszed hogy így van! Remélem hamarabb rá fogsz jönni, mint hogy barátnője lesz...-mondta, mire elakadt a légzésem. Patricknek barátnője lesz... . Nem! Az nem lehet! Nem! Abba bele is halnék!
-Helyes, kedves, zenél...csodálom hogy most nincs!-mondta.
-Ne! Kérlek...ne folytasd!-mondta a könnyeimmel küszködve.
-Rendben! Bocsi...-húzta el a száját. Nyolcra jött apa értem, de addig kiveséztünk minden létező lányos dolgot! Igazából nagyrészt Patrickről volt szó, hogy vajon én is tetszem neki vagy nem. Vagy csak egy plusz strigulát akar. Otthon vidáman zuhanyoztam le. Olyan jó érzés volt, egy lánnyal beszélgetni, lányos dolgokról! Évek alatt szinte soha sem volt barátnőm, ezért most Alice igazi csoda hogy jött! Főleg ebben a zűrös időszakban... . Életem egyik leghosszabb és legeseménydúsabb napján jó túl lenni és aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése