2014. november 21., péntek

Chapter 5

Szokásosan ébredtem. Nem szokásos helyen. Talán, el kellene mondanom neki...ha elmenne, úgyis visszajönne...nem tud mást csinálni...de...én azt akarom, hogy a szíve irányítsa...ne a sorsa... . Míg fájdalmas gondolatok cikáztak a fejembe, ő felébredt... . Fáradtan pislogott, rám majd mikor meglátott rám mosolygott.
-Jó reggelt!-köszöntött puszival.
-Jó reggelt!-bújtam hozzá. Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy ezt mondtam valakinek... .
-Még mindig nem szeretnéd elmondani?-nézett rám kiskutya szemekkel, amitől rögtön megolvadt a belsőm.
-Nem...-motyogtam nem a szemébe nézve.
-De miért? Nagyfiú vagyok már...el tudom viselni, ha durva is.-nevetett. Én komolyan próbáltam maradni, de egyszerűen mellette nem megy!
-Nem nézek rád, ne is próbálkozz...-takartam elfojtott mosollyal a szemem.
-Tudom én hogy tetszik ha így nézek!-nevetett föl.
-Nem. Nem tetszik.-füllentettem mosolyogva fölnézve rá, mire nevetve puszit nyomott a fejemre.
-Arra gondoltam...hogy kimehetnénk az udvarra.-mondta hirtelen.
-Öm...engem még le se engednek innen...nem hogy ki.-mondtam szomorúan. Eddig nem igazán vágytam ki...nem nagyon érdekelt mi van kint...de mióta ismerem Patrick egyre inkább kiakarok jutni innen... .
-Velem jössz...megoldjuk!-nyomott puszit a homlokomra. Nagy nehezen felkeltünk, és szinte azonnal a lift felé vettük az irányt... .
-Félek.-motyogtam a lift be állva a kezét szorongatva.
-Ne félj! Nem lesz semmi baj.-ölelt át hátulról.
Kilépve...hatalmas megdöbbenés fogadott.
-Elnézést!-lépett Patrick a kezemet szorongatva az egyik köpenyeshez.-Szeretném ki vinni Alexandrát kicsit sétálni az udvarra...szabad?-tette fel a költő kérdést...nem hiszem hogy túlzottan érdekelt a válasz.
-Mr...
-Stump.-szólt közbe.
-Mr. Stump. Alexandra kisasszony egy...vesz...
-Uram, Alexandra egy kedves, egyben nagyon különleges lány, de semmiképpen nem bolond, veszélyes pedig főleg nem!-váltott hangnemet.-Arra sincs ok, hogy itt van már több mint tíz éve!
-Vizsgálatok bizonyítják, hogy...
-Nem érdekelnek a vizsgálatok! Alexandrának nem itt lenne a helye!-förmedt rá idegesen.-És ha most megbocsájt...tíz év börtön után kicsit kiviszem a levegőre...-motyogta, majd újra szorosan fogva a kezem az ajtó felé indultunk. Döbbent, ijedt arcok néztek bennünket...végre valaki megmondta a tuti ezeknek... . Egyébként rengeteget változott tíz év alatt ez a hely! Modern és szép lett. Én pedig azon az undormány emeleten "élek"...pff... .
-Köszönöm!-torpantam meg, mielőtt kiléptünk volna az ajtón.
-Én csak az igazat mondtam nekik!-puszilta meg a homlokom magához húzva. Éreztem a hátamon a kíváncsi tekinteteket.-Kész állsz?-kérdezte, mire bólintottam, majd kiléptünk. Meleg szellő csapta meg az arcom. Madárcsicsergés, friss levegő, kellemes virág illat...könny szökött a szemembe. Egymást követték...és így sírás lett belőle... .-Sss! Ne sírj.-ölelt magához, majd a hátam kezdte simogatni.
-De...ez...annyira...-szipogtam.
-Jó?-kérdezett vissza, mire összeszorított szájjal és szemmel bólintottam.-Nem kellene valami a lábadra?-kérdezte.
-Faltörmelékek között járkálok nap, mint nap. Nem.-nevettem fel még mindig könnyezve.
-Akkor jó.-csókolt le egy kövér könnycseppet. Belé kapaszkodva indultunk el a gyönyörű udvaron. Kecsesen, finoman lépkedtem a puha, zöld pázsiton át, egészen egy padig. Rengeteget sétáltunk és beszélgettünk. Viszont elég hamar elfáradtam. Ez a levegő kifárasztja az embert... . Kis pagoda alatt üldögéltünk, mikor eleredt az eső. Csodálattal néztem az esőcseppeket, amik kristály függönyként hullottak alá. Kábultan keltem föl Patrick mellöl, majd lassan kiléptem... . A hűvös esőcseppek azonnal eláztatták a hajam és a ruhám. Széttárt karral és csukott szemmel néztem az ég felé. Kellemes volt a naptól felhevült bőrömnek. Hirtelen egy kart éreztem meg magam körül.
-Tetszik?-súgta Patrick a fülembe, mire bólintottam.
-Nagyon!-raktam le a kezem az övére. Vizes tincseim elsöpörte a nyakamról és belepuszilt, mire én megfordultam és a nyaka köré fonva a karom hosszan megcsókoltam. Ő a derekamnál fogva tartott. Így álltunk az esőben.
-Ez olyan, mint egy romantikus filmben.-vált el a számtól pár milliméterre.
-Tényleg?-kérdeztem csodálkozva.
-Tényleg.-nevetett.-Egyszer majd megnézünk egyet rendben?-döntötte a homlokát az enyémnek.-Na, inkább menjünk be. Nehogy megfázz.-nyomott puszit a homlokomra. Víztől áztatva léptünk be az előcsarnokba, ahol egy nővér pattant mellénk.
-Hozok törölközőt és pokrócot, nehogy megfázzanak!-mondta, majd elsietett. Hm...nem nagyon találkoztam még kedves fajtával... . Eldugottabb részhez mentünk, ahol leültünk. Mind a ketten megtörölköztünk, majd magunkra tekertük a pokrócot.
-Nem akarok visszamenni.-nyöszörögtem az ölébe hozzábújva.
-Én sem akarom hogy visszamenj...koszos, hideg...borzalmas...-szorított magához. Egy ideig így üldögéltünk, mikor Patrick megszólalt.
-Pillanat és visszajövök!-rakott le a padra majd elment. Az egy pillanatból, majdnem másfél óra lett, amíg elbóbiskoltam... .-Sandra.-suttogta.-Gyere!-nyújtotta felém a kezét.
-Sosem becéztek így!-suttogtam félénk mosollyal, miközben felkeltem. Egy köpenyessel léptünk be a liftbe. Már kezdtem szomorú lenni, hogy vissza kell mennem, de hirtelen megálltunk. Az első emeleten.
-Hova megyünk?-vontam össze a szemöldököm.
-Majd meglátod...-suttogta megragadva a kezem. Jó öt perc séta után, egy ajtó előtt álltunk meg.
-Ez lesz a te szobád.-mondta, majd a köpenyes benyitott...leesett az állam... . Egy hatalmas, modern, gyönyörű, fürdőszobás szobába léptünk be.
-Úristen.-motyogtam.
-Akkor...én most megyek...ha kell bármi szóljanak.-mondta a köpenyes és kiment. Ketten maradtunk.
-Ez...mi és...miért?-dadogtam kővé dermedve.
-Ez a te szobád. Egy hónapra béreltem neked. Arra az egy hónapra, míg még itt vagy!-mosolygott.
-MI?!-visítottam fel.-Egy hónap?!
-Igen egy hónap. Pár vizsgálat...ennyi.-vonta meg a vállát.
-És...és mi ez a szoba? Mond már el kérlek!
-Ez a te szobád, már mondtam. Ebben a szárnyban vannak az egyszemélyes szobák. Ezeket bérelni lehet. Pénzért. Mint látod, egy hotel szobára emlékeztetnek inkább, mintsem egy elmegyógyintézetére.
-Én ezt...nem tudom...hogy háláljam meg...-motyogtam végig simítva az ágyat.
-Sehogy. Ajándék...vagy valami olyasmi.-vonta meg a vállát.
-Néz körül, pihenj...addig...én hazamegyek. Este visszajövök!-nyomott puszit a homlokomra, de én visszarántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam.-Mondom, pár óra és itt vagyok!-nevetett, majd egy újabb csók után elment. Még mindig kicsit a sokk hatása alatt álltam, mikor kopogtak.
-Tessék?-kiáltottam.
-Jó napot, azért jöttem, hogy megkérdezzem mit kér ebédre!-lépett be egy kedves, mosolygós, fiatal nő.
-Öm...mit lehet?-kérdeztem félénken, mire a kezembe nyomott, egy étlap féleséget. Ezt...esküszöm nem tudom elhinni...egy ilyen "luxus", modern, felszerelt intézmény ez és én abban a koszfészekben éltem idáig?! Fú... .-Nem tudom...igazából mindegy...nem mondanám hogy éhes vagyok...inni...egy zöld teát kérnék.-mondtam meglepetten.
-Rendben! Akkor meglepetés lesz az ebéd!-nevetett fel.-Máris hozom.-mondta, majd fürgén kisietett. Nem volt se kedvem, de erőm zuhanyozni, ezért úgy, ahogy voltam befeküdtem az ágyamba. Kényelmes, meleg ágyamba...hihetetlen érzés... . Negyed óra telt el, míg az ebédemre vártam.
-Halas tészta, desszertnek gyümölcsök és a zöld tea! Jó étvágyat!-rakott elém egy tálcát, majd kiment. Megint. Először furcsán néztem az ételre. Hihetetlen milyen régen ettem normálisat... . Villát megfogva belekóstoltam a tányérom tartalmába. Ennél finomabbat...ahogy a meleg, finom falat csúsztak le a torkomon, egyenesen a gyomromba...csodálatos volt. Lassan ettem. Igazából ennyi év után valószínűleg összeszűkölt a gyomrom, ezért nem bírok sokat enni, és még a gyümölcsbe is bele szerettem volna kóstolni, ezért pár villányi tészta után a gyümölcsbe kóstoltam bele. Eper, ananász, mangó, banán, és málna volt a tányéron. Mindegyikből három-három darabot ettem. Ezután következett a zöld tea. Hm...újabb kedvenceim lettek. A gyümölcsöt és a teát mellettem hagyták, a tésztát elvitték. Mivel szörnyen unatkozni kezdtem, bekacsoltam a tévét. Kapcsolgattam és kapcsolgattam. Igazából egyik sem tűnt érdekesnek. Megtaláltam egy adót. Zenecsatorna. Az alsó sávban ennyi volt írva "Fall Out Boy-Centuries". A következő pillanatban elkezdődött egy klip. Ókori római stílusú. Pár másodperc után elkezdődött a szám...és megpillantottam Patricket. Hozzáteszem az elején már tudtam hogy ők azok. A klip...eszméletlen jó! A szám is zseniális...lehet benne gyönyörködni (ki-mire gondol itt...haha...), és lehet rajta nevetni. Komolyan, mintha egy filmet néztem volna! Utána még egyszer ők következtek. És még egyszer. Elolvastam a sarokban lévő feliratot, miszerint ez egy "Honnan, hová?" műsor...agyamba kotorásztam egy darabig, míg rájöttem mit is jelent ez. Híres bandákat és énekeseket mutatnak, hogy jutottak a csúcsra. Vagy éppen fordítva. Hová jutottak, honnan. Nálunk vissza felé ment. Számok egymás után váltottak én pedig néha nevetve, néha ámulva, néha könnyezve figyeltem a képernyőt. Leginkább nevettem...könnyezve... . Nem igazán a véres, szomorú klipekre mennek rá, az is biztos... . Az idő telt, vége lett. Utána valami nő énekelt, de nem igazán tetszett... . Tovább nyomtam. Semmi. Már nagyjából tízszer kapcsoltam végig az adókat, mikor végre Patrick visszatért.
-Szia!-lépett mellém mosolyogva, és egy hosszú csókot nyomott a számra. Valamit rejtegetett a háta mögött.-Hoztam neked...valamiket!-húzott elő két szatyrot.-Gondoltam, amíg itt vagy ezekre szükséged lehet!-nyújtotta át. Tele volt mindenféle fürdőszobai holmival. Felesleges lenne felsorolni, minden benne volt. Női kenceficék is. Másik szatyorban, pedig ruhák...pontosabban pizsama. Rövid nadrágos. Fekete felső, rajta egy édes, alvó kiskutya, pink alvó sapkában, nadrágja szintén fekete volt, amin ilyen kutyák voltak piciben. Többféle is volt, de ezt tetszett a legjobban!
-Juuuj!-sikítottam föl.-Ez de aranyos!-nézegettem.
-Gondoltam, ez jobban tetszene, mint egy selyem csoda!-nevetett. Valami lábbeli is kellett, ezért egy édes, belebújós mamuszt is kaptam. Igazából semmi különös nem volt benne. Olyan volt, mint egy csizma.-Ja, és van még utcai ruha is, ha esetleg sétálnál kint. Egy pár fehér Converse mellé, egy kék ujjatlan, és egy rövid, farmer sort. Néhány póló volt csak, néhány nadrággal és pulcsival. Nagyrészt pizsama, és fehérnemű. Hm...utoljára 13 évesen volt rajtam melltartó... . Visszafogott, mégis nőiesek voltak...majd megakadt a szemem egy szetten...fekete csipke volt az egész. Belül puha volt, selymes tapintású... . Tipikus "szexi" fehérnemű... .
-Öm...Meagan gondolta ilyen is kell...-mosolyodott el.-bár ő arra szavazott mind legyen ilyen, de mondtam neki, így elsőre jobb a visszafogottabb.-Bólintottam. Nem kérdeztem vissza. Tudtam ki az a Meagan.-Ha kijutsz innen, úgyis el fog vinni vásárolni...kisebb sporttal fog felérni, csak mondom!-nevetett fel.-Látom ebédeltél.-nézett a tányér gyümölcsömbe, amiből kivett, egy kocka ananászt.
-Hé! Azt én kaptam!-nevettem.
-Szeretem az ananászt.-vonta meg a vállát, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Megyek, kipróbálom ezt a sok cuccot.-fogtam meg a "fürdős" szatyrot. Biztonság kedvéért bezártam az ajtót, nehogy "véletlen" Patrick bejöjjön... . Tisztaság és meleg víz. Kisebb sírógörcs megint elfogott. Trópusi tusfürdővel kentem végig magam. Ezen kívül, még nagyjából ötféle van... .  Majd jöhetett a sampon. Ezt sem hiszem hogy egyedül választotta Patrick... . Vagyis...ezeket, Mivel négyféle sampon, háromféle balzsam és még jó pár üveg hajra való. Hm. Borotvát kis kaptam...normálisat. Zuhany után testápoló, majd hajamra, eper illatú fényesítő lötty. Hajszárítás után magamra vettem az említett pizsamát és a mamuszt. Elégedetten, és vidáman léptek, bő egy óra után a fürdőből.
-Hű.-tátotta el a száját.-Más...lettél.
-Mondhatjuk.-vontam meg a vállam mosolyogva, majd mellé feküdtem. Szinte azonnal magához húzott. Beletúrt, és beleszagolt a frissen mosott, még meleg hajamba. Innen lejjebb ment. Végig simította a megtisztított arcom, a kezem, majd végig egészen a lábamig. Nem bírt betelni velem. Csókolgatott, ölelgetett, simogatott. Viszonoztam minden ezt.
-Pár napja, még nem gondoltam volna hogy itt fogok feküdni, így...veled.-suttogtam két csók között.
-Én sem.-mondta édes mosollyal, majd újra megcsókolt.-Egyébként...itt aludhatok?-kérdezte magára húzva.
-Ha szeretnél...-haraptam mosolyogva az alsó ajkamba.
-Ez a te szobád...te mondod meg.-nevetett.
-Akkor igen!-öleltem magamhoz vigyorogva. Az idő telt, este lett. Vacsorát is kaptam, aminek nagy részét, a "vendégem" ette meg.
-Unatkoztál míg nem voltam itt?-kérdezte hirtelen.
-Eléggé...-sóhajtottam.-de egy zenecsatornán titeket néztelek. "Honnan, hová" műsor. Borzasztó jól szórakoztam a klipeken.-mondtam, mire felnevetett.
-Annak örülök. De...gondoltam, ha már olyan zseni vagy mindenhez, hozok neked valamit.-mondta, majd lehajolt és előszedett egy csomagot. Az alja lapos volt, felül kidudorodott. Izgatottan bontottam ki. Egy Iphoneot és egy könyvet rejtett.
-Oh...-fojtottam el egy mosolyt.-köszönöm!-nyomtam puszit az arcára. Könyv igazán vastag volt...és érdekes! Amint megunom az új telefonom babrálást olvasni fogok az biztos. Patrick kikerekedett szemmel figyelte, ahogy nyomkodom a készüléket.
-Hihetetlen...te...túlságosan okos vagy!-nevetett.
-Különleges ahogy te mondtad!-vontam meg a vállam mosollyal az arcomon. Nagyjából egy órán keresztül "csodáltam" a telefont, majd a könyvbe kezdtem bele. Addig Patrick is elvolt. Telefonját babrálta. Könyv kis híján kiesett a kezemből, mivel majdnem elaludtam... .
-Na, ennyi mára elég lesz!-vette ki a kezemből, majd belerakott egy könyv jelzőt, a lapok közé.-Jó éjt.-csókolt meg.
-Jó éjt.-mosolyodtam el, majd hatalmas mosollyal lehunytam a szemem és Patrick mellkasán elaludtam... . Kényelmes, meleg ágyban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése