2015. január 2., péntek

Chapter 20 (epilogue)

Elérkeztünk az utolsó részhez. Nem így terveztem, de...egy másik történet ötlet pattant ki a kobakomból, amit nagyon, de nagyon meg szeretnél valósítani. Már kész van a prológus és az első rész. A második pedig íródik.:) Nagyon szépen megszeretném köszönni azoknak, akik olvassák a blogom! És hát...akkor itt van a befejező rész, ami inkább epilógus, mint egy rész.

*Két hét múlva*

Reggel megint émelygésre ébredtem. Szuper. Reggelimből egy falatot bírtam enni, mivel biztos voltam benne, ha többet eszek tuti visszajön. Has tájékon szorító érzést éreztem. Ezt még be is tudtam annak, hogy meg fog jönni...vagyis...jó lenne. Egy hete meg kellett volna... . Mi van, ha...? Nem, az nem lehet. Elhessegettem a frusztráló gondolataim, a nagy nap miatt. Nem az esküvő, hanem a természetfölöttiségem vége. Mennyire, de mennyire vártam már ezt a napot! Még nincs vége ennek a "háború" dolognak, csak éppen a lány, aki megkapta az összekötő erőm elvállalta, hogy ő lesz összekötő és boszorkány is egyben. Összesen háromszor fordult elő ilyen a történelemben. Ő lesz a negyedik. 
-Fogalmam sincs mikor jövök.-léptem Patrick elé.
-Biztos ne menjek veled?-simította meg az arcom.
-Biztos.-erőltettem mosolyt az arcomra.-Szia.-nyomtam puszit a szájára.
-Szia.-ölelt át. 
Már szokásos helyre léptem be. Ashley és Mrs. Peterson már vártak. 
-Készen álltok?-nézett ránk Mrs. Peterson. Bólintottunk. Most nem ájultam el. Nagyon is jól tudtam végig hol vagy, és hogy mi történik. Éreztem ahogy felszabadulok. A végén, mintha meghaltam volna, majd újra ébredtem volna, hatalmas levegő vétellel ültem fel.
-Jól vagy angyalom?-mosolygott rám mire bólintottam.
-Ashley...?
-Elájultam.-válaszolt, mire bólintottam..Majd jobban lesz. Sajnálom hogy így döntöttél...annyira ne rossz boszorkánynak lenni.-vont vállat, miközben készülődni kezdtem.-Ja, mielőtt elmész...a helyedbe vennék egy terhességi tesztet. Mintha...nem egyedül küzdöttél volna.
-Jó...jó...-motyogtam lefehéredve. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a gyógyszertárba, majd haza.
-Valami baj van?-kiabált utánam Patrick aggódva, mikor már a lépcső tetején voltam. Gyorsan történt minden. Bezárkóztam a fürdőbe, hogy semmiképp ne tudjon bejönni. És hát...megcsináltam... . Két vonal. Megcsináltam még egyet. Ami szintén.
-Történt valami?-ugrott mellém, mikor leértem. 
-Emlékszel a szent estére?
-Igen. Miért ne emlékeznék?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Reggeli rosszullétek, hasfájás.-motyogtam.
-Mi?! Ez hogy jön a szent estéhez??-kérdezte zavarodottan.
-Már egy hete meg kellett volna jönnie. Aznap este...elfelejtettünk...
-Ne...-esett le neki.
-Patrick...terhes vagyok.-mondtam, majd felé mutattam a terhességi tesztet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése